< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Tarlós: „Nem lehetek egyszerre Orbán bábja és despota”

| Mobile | RSS

Tarlós: „Nem lehetek egyszerre Orbán bábja és despota”

2014. szeptember 21. | hozzászólás | Közélet

Tarlós: „Nem lehetek egyszerre Orbán bábja és despota”

Tarlós István: “Nem kívánom az ellenzéket kirekeszteni vagy félretolni.” – Fotó: Vajda József

Hónapok óta megismerhető a főpolgármesteri programja – állítja Tarlós István, aki szerint ha egy ellenzéki vezeti a fővárost, pláne olyan, aki folyamatosan gyalázza a kormányt, az együttműködés elnehezül a kabinettel. Budapest főpolgármestere szerint nem lehet egyszerre igaz, amit sokan állítanak róla, hogy egyik nap a kormány és a miniszterelnök bábja, a másik nap pedig egy despota, aki még a Fidesszel sem jön ki. Elárulja, hogy nem szeretett a parlamentben ülni, mert úgy véli, a várospolitika túlnyomó részt szolgáltatás.
hirdetés

– Hol van a főpolgármesteri programja? Vagy ön is folytatja, ahogyan Orbán Viktor?

– Készültem erre a kérdésre. Már csak azért is kár volt feltenni, mert az én programom nem az utolsó két hétben, hanem két évig készült. Ráadásul jelentős mértékben magam írtam és nem egy papírról szoktam fölolvasni, amiből, ha néha fölnézek, utána bajban vagyok, mert nem találom, hogy hol hagytam abba. 2010-ben is volt programom, részben végre is hajtottuk. Az akkori feltételek valamivel nehezebbek voltak a vártnál. A mostani program kiegészítő elemeit hónapokkal ezelőtt kiraktuk az internetre, csak meg kellett volna találni. Igaz, nem csináltam propagandát neki. A kiegészítő programok három részre oszthatók: vannak a hosszútávúak – a jövőkép -, ilyen a 2030-ig szóló városfejlesztési és a hasonló távra szóló területfejlesztési koncepció. A középtávúak a tematikus fejlesztési programok, a rövidtávúak pedig azok az operatív programok, amiket annak függvényében szoktam felsorolni, hogy két perc, vagy tíz perc áll rendelkezésemre.

– De ön is elismeri, hogy nem népszerűsítette a programot?

– Aki akarta, régen megismerhette, az új elemeket is. Nem véletlenül készítettük ezeket. Négy éve dolgozom főpolgármesterként és többé-kevésbé megismert Budapest lakossága – előtte négy évig a fővárosi ellenzéket vezettem, azelőtt 16 évig az egyik legnagyobb kerület polgármestere voltam -, így nem hiszem, hogy érdemes lett volna olyan módon felhívnom magamra a közvélemény figyelmét, ahogy ezt mások megtették. Abban az illúzióban élek, hogy ettől eltekinthetek.

– Azt mondja, van hosszútávú jövőképe. Ennyire biztos a folytatásban?

– Amíg egy futballmeccset nem játszottak le, elméletileg minden lehetséges. De nem én vagyok az, aki kétnaponta 14-szer bejelenti, hogy ő fogja megnyerni a választást. Továbbá mindig azt hallom – joggal -, nemcsak most és nemcsak a személyem vonatkozásában, hogy kell egy jövőkép. Milyen főpolgármester az, akinek nincs reális, műszakilag is megalapozott elképzelése a városról? Ez nem elbizakodottságot jelent. Mit kérdeznének, ha nem lenne?

– A források is megvannak a programhoz? Akár a rövid-, akár a középtávúakhoz, a hosszútávút nem kérdezzük.

– Nem osztom azt a nézetet, hogy arra van pénz, amire akarjuk, hogy legyen. A hosszútávú programokra nyilván nincs. Mint ahogy az is értelmetlenség, ahogy ez javaslat formájában elhangzott, hogy én most szerezzem meg azt a pénzt, amit a kormány majd részletekben 2017 és 2024 között költene hét év alatt az olimpiára abban az esetben, ha 2017-ben nekünk ítélnék a rendezést. Ilyen számokat én nem szeretnék produkálni. A középtávú programok forrása is csak részben látszik. A rövidtávúak viszont olyan projektek, amelyek maximálisan elő vannak készítve. Egy részük el is indult: a budai fonódó villamos, a Margitsziget-program, az Állatkert-program. Ezekhez járulnak azok a rövidtávú tervek, amelyek a város megalapozott igényein alapulnak, így például hatszáz új autóbuszt fogunk forgalomba állítani. Több mint ötszázzal ezt már megtettük – rendkívül előnyös károsanyag-kibocsátási mutatókkal. Jövőre érkeznek az új trolik, 2015-16-ban az új villamosok. Az elektronikus jegyrendszer bevezetéséről megállapodtunk az EBRD-vel. A háromszáz érintőképernyős bérlet- és jegyvásárló automatából 180-at már üzembe helyeztünk. Megépítettünk három őrzött P+R parkolót, 2010-ben egy ilyen volt, ötnek az engedélyezése most folyik. A Margitsziget-program önmagában 21 tételből áll. Még az idén átadjuk a futókört, a japánkertet, a zenélő kutat…

– Megengedi, hogy megszakítsuk? A 3-as metrót hová sorolja: rövid-, közép-, vagy esetleg hosszútávú?

– Rövidtávú. De hadd mondjak valamit: ne tetszettek volna ilyen állapotban itt hagyni a 3-as metrót. Ennek a metrónak az első szakaszát 1976-ban adták át, azóta nem történt semmi. A felújítandó infrastruktúrának négy eleme van: az alagút belső rekonstrukciója – tehát nem új alagútról van szó -; az állomások felújítása; a biztonsági berendezések és a pálya felújítása. A sínek cseréjét másfél éve elkezdtük és 2015-ben a végére érünk, ami a forgalombiztonságot nagymértékben javítja. Megszületett az a döntés is, hogy nem új szerelvények lesznek, hanem felújítottak. Háromnegyed éve beküldtük a Miniszterelnökségre a szükséges előkészítő anyagokat. Most döntöttek, hogy felújítás lesz, amit onnan nézve megértek, hogy ekkora tétel mellett nem mindegy 35 milliárd ide vagy oda. Az infrastruktúra felújítása hozzávetőleg százmilliárd forintba kerül és ehhez jön a szerelvények felújításának 60-65 milliárdja. Az új szerelvények 90-100 milliárdba kerülnének. Vagyis összességében 160-200 milliárd körül várható a komplett 3-as metró felújítása. A szerelvény-felújításokra nyílt közbeszerzési tendert hirdetünk, ami szeptember 30-ára a komplett dokumentációval együtt kész lesz, 29-én, vagy 30-án a BKV igazgató tanácsa meg is hozza a döntését és az elengedhetetlen tanúsítvány megszerzése érdekében szeptember 30-án beküldöm a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez. Hogy ott mennyi ideig fog dekkolni, nem tudom, de abban a pillanatban a felújítás folyamata de facto kezdetét veszi. 2016 első felére a szerelvények felújíthatók.

– Azt mondta, hogy az olimpiára szánt pénzt nem tudja előre megszerezni. A kormányfő Várba költözésére szánt összegeket sem tudja a fővárosnak megszerezni?

– Az állami költségvetésnek különböző fejezetei vannak. Nem fordult még elő 25 év alatt, hogy azok a fejezetek, amiket nem az önkormányzatokra szánnak, egyik pillanatról a másikra egyszer csak átszálljanak az önkormányzati szektorra. Nem szabad olyan ígéreteket tenni, amelyek megvalósításához valakinek semmilyen eszköze nincs. Ha egyszer valaki nem tulajdonos, nem ő adja ki se első-, se másodfokon az engedélyeket, akkor nem szabad azt ígérni, hogy megakadályozza a költözést. Felül egy lóra, rohammal beveszi a Bécsi kaput és ott támadó állást foglal el, vagy mégis mi az elképzelése? Ezen az alapon bármelyik állami beruházástól el lehetne kérni pénzeket. Mikor tudta ezt Budapest főpolgármestere elérni? Ha az nem tudja elérni, aki 24 éve szövetségben van a kétharmados kormánytöbbséggel, akkor életszerű feltételezni, hogy az el fogja érni, aki lenácizza a kormányt és tüntet ellene? Egyébként pedig, hol van most az olimpiára emlegetett pénz?

– Mennyivel tud többet elérni egy főpolgármester, aki 24 éve szövetségben van, mint egy ellenzéki?

– Ez nem életszerű kérdés. Olyan, mintha azt mondanám, hogy Gyurcsány Ferencnél én többet el fogok érni, mint Gyurcsány Ferenc barátja. Ki hinné ezt el?

– Ez azért érdekes, mert elhangzott, ha nem kormánypárti főpolgármesterre adják a voksukat a budapestiek, akkor majd megkurtítják a még létező jogköreit, ha viszont Tarlós marad, akkor jobb lesz a fővárosiaknak.

– Ez hangulatkeltő hecckampány. Nyilvánvaló az oka: egyesek szavazatveszteségeket próbálnak minimalizálni, amit az ellenzék oldaláról emberileg megértek, de kezeljük a dolgot életszerűen. A világon mindenütt úgy van – kivéve, ahol Holdról jött emberek vezetik a kormányokat és a városokat -, hogy ha egy kétmilliós város vezetése azonos értékrendű a regnáló kormánnyal, az együttműködés gördülékenyebb és eredményesebb. Ha egy ellenzéki, pláne egy olyan ellenzéki vezeti a várost, aki folyamatosan gyalázza a kormányt, az együttműködés elnehezül.

– Hadd közelítsük máshonnan a kérdést. Elhangzott, hogy a főpolgármester jogköreit meg fogják változtatni – a választás után. Miért nem előtte, megvárják, hogy ki lesz a győztes?

– Őszintén szólva ezen sem csodálkoznék, de a kérdés nem így vetődött fel. Én vetettem fel, és nem abból a nézőpontból, hogy ki lesz a főpolgármester, hanem abból, hogy mögöttem van a négyéves főpolgármesteri tapasztalat. Ezek között vannak pozitívak és negatívak is. Nekem a városért kell harcolnom mindenképpen. Aki azt gondolja, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel való vita színjáték, az súlyosan téved. Egy ekkora várost vezetni komoly felelősség, és hogy a felelősséget vállalni lehessen, ahhoz bizonyos jogosítványokra szükség van. Mert az nem lehet, hogy egy főpolgármester felelőssége sokkal nagyobb legyen, mint a mozgástere. Akkor ugyanis nem tud felelősséget vállalni. Én ezt vetettem fel és a magam logikája szerint ehhez próbálok bizonyos jogosítványokat rendelni. Vagyis nem annak függvényében vetődött fel, hogy ki lesz a főpolgármester.

– Különösen úgy, hogy egy más összetételű közgyűléssel kell dolgoznia, ahol az összes kerületi polgármester hivatalból ott lesz.

– Tizenhat évig voltam kerületi polgármester, nem éppen kis kerületben. 1994 és 2006 között kisebbségből vezettem Óbudát. Észrevette? Egyetlen botrány nem volt, mindig meg tudtunk egyezni. Az utolsó ciklusban a költségvetéseket és a beszámolókat ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadták el, úgyhogy nem érzem, hogy ebben járatlan lennék.

– Arra gondolunk, hogy azért van szükség új jogosítványokra, mert a főpolgármesternek erősebbnek kell lennie a kerületi polgármestereknél.

– Ha azt feltételezzük, hogy maradok, és bejönnek a közgyűlésbe a főpolgármester-jelöltek, velük is együtt akarok működni. Mert kell valamilyen egységnek lennie, ugyanúgy, ahogy Óbudán is volt. Én is úgy látom – és egyáltalán nem vagyok vidékellenes -, hogy a vidékkel kell harcolnunk bizonyos forrásokért. Én elsősorban budapesti vagyok, itt születtem és a dédanyám is itt született. Nyilván vannak érzelmek, sőt, a politika alapvetően érzelem. Megértem a Miniszterelnökséget vezető minisztert is, aki hódmezővásárhelyi. Nyilván érzelmileg is – von Hause aus – küzd a vidék pénzéért. Senki ne sértődjön meg, hogy én a magam eszközeivel ugyanezt teszem Budapest érdekében.

– Azért is kérdeztük ezt, mert ebben a ciklusban a fideszes kerületi polgármesterekkel is volt konfliktusa. Például a BÖSZ-re gondolunk.

– A Budapesti Önkormányzatok Szövetsége megalakulásának a körülményeit nagyon rossz néven vettem. De biztos észrevették, és ez egy mulatságos dolog, hogy az egyik nap a kormány és a miniszterelnök bábja vagyok, a másik nap pedig egy despota, aki még a Fidesszel sem jön ki. Ez a két dolog egyidejűleg, párhuzamosan, egymás mellett nem lehet igaz.

– Idézhetjük a miniszterelnök úr által a centrális erőtérről mondottakat, hogy a vitákat a kétharmad a maga természetességével képviseli?

– Csak azt mondtam, hogy valaki báb és despota egyszerre nem lehet.

– Mi pedig arra céloztunk, hogy bizonyos kontextusban lehet.

– Én valószínűleg máshol tanultam a logika című tantárgyat.

– Visszatérve: mit szeretne jobban, ha a következő öt évben több fideszes polgármesterrel dolgozna együtt, vagy ha több ellenzéki jutna be? Örül például, hogy Rogán Antal nem lesz a közgyűlés tagja?

– Rogán Antallal rendkívül megjavult a munkakapcsolatom és az emberi kapcsolatom is. Nem vitás, hogy 2010-ben és előtte volt köztünk feszültség. Ennek az okát mindenki tudja. Nem vagyok párttag, ezt is tudják, de egyértelműen egy gondolkodói körhöz tartozom, és mindent megpróbálok megtenni ennek a körnek a győzelméért. Ugyanakkor egyáltalán nem kívánom az ellenzéket kirekeszteni vagy félretolni. A várospolitika nekem más, mint a parlament. Nyolc hónapig ott ültem a parlamentben és nem szerettem ott ülni, abban a pillanatban, ahogy megválasztottak főpolgármesternek, lemondtam a mandátumomról. A várospolitika túlnyomó részt szolgáltatás, vagy több mint szolgáltatás. A parlamenti politika meg nettó politika. Én az előbbihez értek, ezt csinálom 25 éve és ez nem arról szól, hogy az ellenzéket teljes mértékben figyelmen kívül kell hagyni. Különösen olyan esetben, amikor sem a főváros közigazgatási struktúrája, sem finanszírozása nem elégíti ki maradéktalanul az én ízlésemet sem.

– Ha a várospolitika szolgáltatás, miért kellett egy kifejezetten politikai civil szervezettel együttműködési megállapodást kötni?

– Az a probléma, hogy nem egy szervezettel kötöttem, de ennek csináltak nagy csinnadrattát. Ugyanilyen megállapodást kötöttem a Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamarával, a Budapesti és Pest megyei Mérnökkamarával, a Magyar Tudományos Akadémiával és valamennyi budapesti egyetemmel. Ki mondhatja, hogy ezek politikai szervezetek? Sokat misztifikálják manapság a civil szervezet fogalmát. Óvatosnak kell lenni, mert Magyarországon ma akár minden zsákutcányi ember alapíthat civil szervezetet. Azt ugye senki nem akarja mondani, hogy valamennyivel együtt lehet működni. Próbálok viszonylag szélesebb spektrumon mozogva nagyobb, több befolyással rendelkező, vagy megfelelő kapacitást biztosító civil szervezeteket bekapcsolni a munkába. Ez nyilván nem lehet több tucat. De a CÖF csak egy a sok közül.

szerzők:Fazekas Ágnes, Simon Zoltán

forrás:népszava online.hu

Leave a Reply 398 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: