< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Nagy Ottó: Trágyakirálynő

| Mobile | RSS

Nagy Ottó: Trágyakirálynő

2014. szeptember 25. | 1 Hozzászólás | Életképek/bulvár

Nagy Ottó: Trágyakirálynő

Nagy Ottó

Ha most nagy levegőt veszek, és azt írom, hogy megértem Szabó Rebeka indulatát, akkor azt elviseli a nyomdafesték, mert a képviselőasszonynak is megvan a véleménye. Legyen. Juttassa is kifejezésre. Ámen. De ez a trágyás történet – pedig látják, még elfogult is vagyok – nagyon messze túlmegy a jó ízlés határain. A politikai jó ízlés határain is, és egyáltalán mindenféle jó ízlés határán. Ez is csak egy nyomorult próbálkozás, de nem egy szánalmas parlamenti performansz – de utálom is ezt a szót – molinóval, meg lufival meg fityfenével. De ez a történet otromba, egy férfitól is durva lenne, egy nőtől pedig, áhhh, csak a szavakat keresgélem, mert sem a prosztóság, sem a bunkóság nem lenne megfelelő kifejezés erre, maradjunk hát annyiban, hogy barbárság, megdöbbentő barbárság.

Az épület méltóságába, a lelkembe – ez furcsa lehet, de van – is belegázolt Szabó Rebeka és belerúgott egy nagyot a magyar mezőgazdaságba is. Az épületbe azért, mert a Bukovics Gyula tervezte, négyhomlokzatos, eklektikus stílusú műemléképület, földszintjén hat-kilenc-hat nyílású, széles árkádsorral, az első és második emeletet összefogó korintoszi oszlopokkal, a szélesen terpeszkedő és erőteljesen kiugratott középrizalittal, valamint az oldalszárnyakkal, amelyek sarkait toronyszerű homlokzatelemek gazdagítják és a megkettőzött korintoszi oszlopállású háromszögű oromzattal nem tűri ezt a bánásmódot. Egyetlen közintézmény sem tűrné. Belém azért, mert itt kezdtem a pályámat, ide jártam zöldfülű újságíróként, napi munkám kötött ide, írtam a cikkeket, jobbakat és rosszabbakat, Lakos, Nagy Frigyes, Torgyán, Boros, Vonza, Németh Imre, Gráf és Fazekas alatt, a magyar sajtó minden szegletéből érkezett kollégákkal együtt. A magyar mezőgazdaságba azért, mert már Darányi Ignác is innét irányította a szakmát, ahogyan például Nagyatádi Szabó István és Kovács Béla is, de itt miniszterkedett Dobi István és Losonczi Pál is. Kint, az árkádok alatt pedig ott vannak azoknak a mellszobrai, akiknek az életük volt a szakmájuk. Bárki végigmehet ott és fejet hajthat a magyar lótenyésztés, a magyar szőlőnemesítés, az állatorvoslás, a halászat, az erdészet és a mezőgazdaság minden egyes ágának képviselője és nagyja előtt.

Egy bölcs ember egyszer azt mondta, azért nem érdemes szarral dobálózni, mert aki arra vetemedik, az magát is összekeni – írja publicisztikájában Nagy Ottó, lapunk főszerkesztő-helyettese.

A teljes cikk a csütörtöki Magyar Hírlapban olvasható.

szerző: Nagy Ottó
forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 247 megnézve, 1 alkalommal mai nap |