< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Fair…

| Mobile | RSS

Fair…

2014. október 5. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Fair…
Nem lehet eléggé örülni annak, hogy nemsokára beköszönt a fair bankok korszaka. A jogszabálytervezet rögzíti a fogyasztóknak nyújtandó hitelek feltételeit. Az eddig is csuklóztatott gonosz pénzintézetek majd megtanulják, hol lakik a magyarok istene. Hogy miért éppen egy angol szóval kerül be a köztudatba a németországi példára készülő tervezet, azt pontosan nem lehet tudni. Mondhatnák, hogy becsületes, avagy igazságos bankokat akarnak – amit a szó a vásáron és még sok egyeben kívül jelent -, de nem mondják. Ha van fair play, akkor legyen fair bank is és punktum. Ez unortodoxia.

Az előkészületek olyannyira lefoglalják a kétharmadot, hogy a fair politikusokra egyelőre várni kell. Legalábbis, amíg a mostaniak vannak hatalmon. A Fidesz frakcióvezetője például nyugodtan nevezheti a devizahiteles perek kapcsán agresszívnak, időhúzónak és nyomásgyakorlónak a bankokat, senki sem szól neki, hogy ezt talán mégsem kéne. Pedig a sajtóértekezleten ott áll mellette az igazságügy-miniszter is, de a szereposztás nem teszi lehetővé, hogy finomhangolásra szólítsa kollégáját. Ám a java csak ezután jön. Megkérdezik Trócsányi Lászlót, igaz-e, hogy betörtek hozzá. Igen, mondja, ezután jobban kell vigyáznia. Ezt már Rogán Antal sem hagyhatja szó nélkül, ő annyit fűz hozzá, reméli, nem a bankok voltak. Mármint a betörők. Hogy esetleg bosszúból, amiért a miniszter áll az elszámoltatásról szóló törvények mögött. Trócsányinak ehhez sincs szava.

Miért is lenne? Először is a bankoktól minden kitelik. Mostanában annyi rosszat mondtak róluk, hogy a betörésre felbujtás már talán dícséretnek számít. Másodszor és legfőképpen pedig mi – a kétharmad – azzal poénkodunk, amivel akarunk. Miénk a világ, úgy rendezzük be, ahogy nekünk tetszik és azt mondunk, ami csak eszünkbe jut. Senki nem állhat az utunkba.

Kétségkívül adódhatnak majdan kínos pillanatok. Ahogy az Trócsányi professzor elődjével megesett a héten. Szegényt nemtelen kérdések egész sorával zaklatták Brüsszelben (és még újabbakat is feltettek neki). Még szerencse, hogy Navracsics Tibor oly példásan állta a sarat. Amikor kellett, kiállt a sajtó szabadsága mellett, jó kapcsolatot alakított ki a civil szervezetekkel és mindig is a közös európai értékek híve volt. Arról pedig igazán nem tehet, hogy az a kormány, amelynek ő volt az igazságügy-minisztere, valamint miniszterelnök-helyettese, mindezzel szembe ment. Nem mondta ki, de világossá vált, amit csinált, parancsra tette, és bár nem bánta meg egy pillanatra sem, azért személyiségétől távol áll. Igaz, senki sem kényszerítette, ám valamiből csak meg kell élni és persze az uniós biztosi fizetés is ígéretes. De megnyugtat mindenkit arról, hogy bármikor szembemegy azzal, amivel csak akarják, és megteszi az ellenkezőjét is.

Fájdalom, a fair politikusok megteremtése tehát egyelőre késik. És azt is hozzátehetjük, hogy Navracsics és Trócsányi még nem a legrosszabb a jelenlegi garnitúrából. Ők legalább szakmájukban letettek már valamit az asztalra, bár tény, politikusi pályájukat alárendelik a kedves vezető akaratának. Ám az “ifjú törökök” – mint Rogán frakcióvezető, vagy Szijjártó immár miniszter – sokkal veszélyesebbek. Egyébként Orbán Viktorra is. Most ugyanis hűen szolgálják, teljesítik az előírásait, de ha fordul a kocka, egy következő urat ugyanilyen alázattal és odaadással követnek majd. Ha ugyan nem egyikük lesz majd a kiöregedő kedves vezető utóda.

És ezen a pályán elbukik a fair játékos. Igazodni kell a kor követelményeihez, az elvárásokhoz. Rogán beszólása viccesnek hangzott, de nem volt az. Komolyan gondolta. És így kerek a történet.

szerző:Sebes György

forrás:népszava online.hu

Leave a Reply 177 megnézve, 1 alkalommal mai nap |