< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: „Magyarország az ügyeletes bibliai utálatos az unióban”

| Mobile | RSS

„Magyarország az ügyeletes bibliai utálatos az unióban”

2014. október 31. | hozzászólás | Életképek/bulvár

„Magyarország az ügyeletes bibliai utálatos az unióban”

Azzal a korlátozással reagál a magyarországi jogok vélt megsértésére Amerika, amit tőlünk kér számon – mondja Deutsch Tamás

Nem támogatja az internetadót, sőt helyteleníti az új adónem bevezetését a Fidesz egyik alapítójaként is ismert Deutsch Tamás. A kormánypárt európai parlamenti képviselője a lapunknak adott interjúban azt is elmondta, milyen beleszólása van alakulatának döntéseibe, azok előkészítésébe, majd kifejtette, mi a véleménye Magyarország új külpolitikájáról, továbbá a Washingtonnal kialakult konfliktusunkról.

DeutschA kormánypárt egyik alapítójaként is ismert politikus szerint negatív következményekkel járó döntés lehet az internetes adatforgalom megadóztatása (Fotó: Kövesdi Andrea)
– Mostanában a Fidesz poén­gyárosának, humoristának is nevezik. Melyik szerepkörrel azonosul inkább?

– A foglalkozásomat, a hivatásomat tekintve természetesen politikus vagyok, immár huszonöt éve. Ezek a hol dicsérő, hol kritikus, olykor pozitív, nem kevésszer becsmérlő megállapítások, minősítések a közszerepléssel együtt járnak. Soha nem csináltam lelki problémát magamnak ezekből a dolgokból. Ha az embernek van kellő lelki és érzelmi stabilitása, akkor a személyét érintő mégoly szélsőséges megállapítások sem zökkentik ki egyensúlyából. Persze, nem szabad szemellenzővel nézni a világot, érdemes még az ilyen mondanivalóról is néha lehámozni a durva, övön aluli stílust, ami mögött akár megszívlelendő érdemi mondanivaló is lehet.

– Annak viszont mégiscsak súlya van, amikor ön, mint ősfideszes, rendkívül hangosan tiltakozik az internetadó ellen a mikroblogján. Elképzelhető, hogy talán éppen az ön belső ellenkezésének köszönhetően nem vezeti be a kormány az új adónemet?

– Én azt gondolom szakmai és politikai szempontból egyaránt jó döntésnek, ha nem lesz internetadó. Helytelen megfontolásokon alapuló helytelen döntés lenne az adatforgalom ilyen módon történő megadóztatása. Nem tudom pontosan megítélni, hogy az adómódosítás bevezetése az internet-előfizetések árának indirekt eszközökkel való növeléséhez és így az életünket kényelmessé tevő szolgáltatások elérhetőségének a korlátozásához vezet-e. Olyat ugyanis még kevésszer láttunk, hogy a szolgáltatók az új terhet részben vagy teljesen ne hárítanák tovább a fogyasztókra. Vannak persze arra vonatkozó kormányzati elképzelések, hogy a szolgáltatók ilyen törekvéseit nagyon komoly fogyasztóvédelmi eszközökkel igyekezzenek majd megakadályozni. Ha ezek a kormányzati szándékok a szolgáltatók miatt nem érvényesülnének, a végeredmény szembemenne az eddigi rezsicsökkentési elképzelésekkel.

– Van tehát beleszólása a mostani folyamatokba?

– Mindig is azt vallottam, hogy ha a saját politikai közösséged egy fontos kérdésben a megítélésed szerint nem jó döntést akar hozni, amit aztán joggal érhet kritika, akkor – persze a dolgot nem túlzásba víve, nem egy kekeckedő, belső ellenzéki szerepben fellépve – nem szabad hallgatnod. Úgy látom, hogy ez egy komoly és tovaható negatív következményekkel járó döntés lehet. Politikailag olyan önsorsrontó döntés, amit az öntökönszúrás klasszikus eseteként írhatunk le.

– Hasonló bírálatokat kap a magyar diplomácia is mostanában.

– A magyar diplomácia működése szerintem helyes és megfelelő, jól megalapozott és végre offenzív vonalvezetésű. Az a felfogás, hogy egy külpolitikai stratégia csak akkor jó, ha soha senkivel kapcsolatban és semmilyen ügyben, semmiféle véleménykülönbség vagy konfliktus nem alakul ki, szerintem rettentően idejétmúlt. Azok a lépések, amelyeket ma a magyar diplomácia végre megtesz, azok a magyar nemzeti, gazdasági és üzleti érdekek, ha ez az adott esetben indokolt, akkor a véleménykülönbséget, a vitát, a konfliktust is vállaló képviselete. A „merjünk kicsik lenni” diplomáciai felfogása helyett bíznunk kell önmagunkban, és mivel más nem fogja helyettünk képviselni az érdekeinket a nemzetközi kapcsolatokban, ezt nekünk kell kellő határozottsággal és bölcsességgel megtennünk. Ezt még akkor is így kell végeznünk, ha első pillanatra a nálunk erősebbeknek vagy nagyobbaknak tűnőkkel szemben az érdekeink képviselete csak konfliktusok vállalása árán történhet meg.

– A Washingtonnal éppen kialakulóban levő konfliktusunk is megoldható ilyen módon?

– Ahhoz képest, hogy mekkora nyilvánosságot kapott az ügy, annak szerintem az egyik legfontosabb vonatkozásáról nemhogy alig, de szinte egyáltalán nem esik szó. Ez pedig az, hogy Magyarországot illetően a szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatban fogalmaz meg kritikát az amerikai kormányzat, és a szabadságjogok általuk vélt magyarországi korlátozására a szabadságjogok korlátozásával reagál.

– Ilyen körülmények között ki az, akit a barátunknak tekinthetünk külföldön?

– Attól, mert valakivel vitánk van, még nem jelenti azt, hogy nem maradt volna fenn továbbra is a barátság. Az Amerikai Egyesült Államok Magyarország egyik kitüntetett jelentőségű szövetségese. Mi a világ legnagyobb, legerősebb és leghatékonyabban működő katonai-védelmi rendszerében, a NATO-ban működünk együtt. Az Egyesült Államok és Magyarország fontos gazdasági partnere is egymásnak. Ha a méretarányokat összehasonlítjuk, ugyan azt is mondhatnánk, hogy a pulikutya és a mamut sétál egymás mellett a hídon, de attól mi még nem vagyunk egymás ellenfelei. Én hiszem, hogy ez egy szövetségesi viszony, még ha van is néhány kérdést érintő vitánk.

– Amikor tehát Budapest a keleti nyitás politikáját hangsúlyozza, miként jár el? Az is barátkozás vagy csak haverkodás?

– Szerintem ebben a kérdésben is kézenfekvő és pofonegyszerű a válasz: amit teszünk, az a magyar gazdaság fejlődése és gyarapodása érdekében a korábbinál sokkal intenzívebb, nagyobb volumenű és jelentősebb üzleti kapcsolatrendszer kiépítése a tőlünk földrajzilag keletre fekvő és jelentős gazdasági erővel bíró térségek országaival: Oroszországgal, Kínával, Indiával, Japánnal vagy az ázsiai kistigrisekkel, az arab világ nem csupán kőolaj és földgáz termeléséből élő államaival. Ami évtizedek óta evidencia Európában vagy az Európai Unió más tagjainál, mint Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában vagy a skandináv országokban. Újjáépítjük a Szovjetunió szétesésekor még meglévő gazdasági kapcsolatainkat most, az ázsiai gazdasági térség robbanásszerű fejlődésének idején. Komoly lemaradást kívánunk behozni. Ezt úgy beállítani, mintha egyébként ez az adott országoknak a világpolitikában képviselt álláspontjának a kritikátlan támogatását, a szabadságjogok tiszteletben tartásával kapcsolatos politikájuknak a helyeslését jelentené, ostobaság. Hozzáteszem, hogy a pingpong-diplomácia, vagyis a kínai–amerikai kapcsolatok újraindulásának a kezdetén ezeken a vitákon már átesett a közvélemény ezekben az országokban is. Politikai értelemben tehát a magyar kormányzat nem Kína-barát, és nem oroszbarát. Semmilyen okot nem adott a két ország a barátkozásra.

– De mi van az európai barátainkkal? Szinte naponta foglalkoznak hazánkkal az unió intézményeiben.

– Ez a jelenség egy négy szálból font ostorhoz hasonlítható. Az egyik szál a magyar baloldal idei, politikatörténeti jelentőségű bukása, három elveszített választással, ami után úgy gondolják: a Magyarországon elszenvedett vereségükért különböző uniós színtereken vehetnek revánsot. A második szálat szerintem a kulturális okok jelentik. Az unió régebbi és meghatározó, nyugat-európai tagországainak közvéleményében sajnos ma is él egy elég erős lenézés „a szegény keleti országok” vonatkozásában. Ebből a felsőbbrendűségi érzésből fakad az is, hogy ők mindig meg akarják mondani nekünk a tutit. A tuti megmondásában az elmúlt tíz év itt, az Európai Unióban arról szólt, hogy mindig volt egy ügyeletes közép- vagy kelet-európai bibliai utálatos, akit illetően koncentrálódik ez a nyugat-európai felsőbbrendűségi tudat. Az ostorfonat harmadik szála az, hogy Magyarország az unióban a mainstream elképzelésekhez képest valóban unortodox megoldásokat alkalmaz, és sok tekintetben olyan úton indult el, ami eddig Nyugaton járatlan volt. Vagyis megkérdőjeleztük az eddig mantraszerűen szajkózott európai megoldásokat, és amikor még sikereket is felmutatunk, akkor szerintük a nyugat-európai identitás alapjait vonjuk kétségbe. Ez pedig olyan érdekkonfliktust jelent, amiben bizony nagyon kritikusan, támadólag, és sokszor hatalmi eszközöket alkalmazva lépnek fel Magyarországgal szemben. Ehhez jönnek még negyedik elemnek az ideológiai vonatkozások. A magyar választópolgárok 2010-ben és idén is elsöprő többséggel a Fidesz–KDNP pártszövetségnek szavaztak bizalmat. Az Orbán-kormány pedig fontos szimbolikus ügyekben olyan értékeket vall, amelyek ugyan abszolút európai értékek, de nem az elmúlt két-három évtized trendi, az egyedül helyes európai iránynak kikiáltott út értékei, hanem olyanok, amelyeket az unióban inkább már csak a kiállítási vitrinekben tartanának meg. Ilyen a család fontossága vagy a keresztény értékek. Jól ismert a történet az Európa keresztény gyökereire való hivatkozást illetően, ami végül kikerült az unió alkotmányos szerződéséből, megtagadva ezzel az európai hagyományok egy részét, de amely hivatkozás szerepel az új magyar alaptörvényben. Ezek tehát a szálai annak az ostornak, amely végül Magyarországon csattan.

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 901 megnézve, 2 alkalommal mai nap |