| Mobile | RSS

A szeretet

A szeretet

Az irodámban üldögéltem s olvastam az aznapi sajtó híreket. Ráértem, mivel a munkám oroszlán része kész volt. A pihenés nálam olvasást jelent, vagy tanulást, vagy a szakújságok, könyvek lapozgatását. Fáradt voltam. Az otthoni favágás, na, meg a fizikai munka megremegtette az izmaimat. Gondoltam, ebéd helyett elmegyek sétálni. Az mindig segít az energiafeltöltésben. Hallom nyílt a szerkesztőségünk ajtaja.
– Jó napot kívánok. A vele érkezett kisfiú, halkan, csókolom.
– Jó napot, szervusz – mondta Gizike a titkárnő. Segíthetek?
– A főszerkesztő Úrhoz jöttem – közölte határozottan a női hang.
– Ismeri a főszerkesztőt. Be van jelentve?
– Nem, nem vagyok. Nem ismerem a főszerkesztő urat.
– Nekem is elmondhatja… ha ezzel tudok segíteni?
– Kedves…ám… én a főszerkesztő úrral szeretnék beszélni.
– Rendben. – majd a fiú felé fordulva, szereted a kólát:
– Igen! – szinte kiabálta. Ez után rátekintett édesanyjára. Aki intett a fejével…a gyerek szomorúan mondta- anya nem engedi, s lesütötte a szemét.
Kimentem. Az ajtóm mindig mindenki előtt nyitva van! Láttam a fiú szomorú szemét. a cipőjét nézte, ami kissé rongyos volt.
– Jó napot kívánok! – szervusz, kis barátom! Hogy hívnak? A zöld szemével rám tekintett. félelmetes volt a látvány, amit a szeme mutatott. Az éhség, a reménytelenség párbajt vívott a lelkével. A torkomat hirtelen a sírás összeszorította. – kérsz kólát? – Rám nézett, majd – anya nem engedi. Döbbenet volt, – a lelkem felsikított – ez aztán erős jellem e kis-sráctól. A fegyelem, az anyja iránti tisztelet…
– Hogy hívnak? – a lábfejét mozgatva, lassan rám nézett, – Péter.
– Tudod, mit Péter barátom, hívhatlak barátomnak?
– Igen. A zöld szeme felcsillant. Ott abban a pillanatban rájöttem…
– Asszonyom – fordultam felé- megengedi, hogy megkínáljam a kis-barátomat kólával. Ránézett a fiára, hirtelen könnyes lett a szeme.
– Elfogadhatod!- s elcsuklott a hangja.
– Kérek kólát, anya megengedte! Tudod, csak egyszer ittam ám kólát és megfogta a kezemet. Ez a pillanat döbbentett rá, mi is a szeretet…

Mikor dr. Benyik atyánál jártunk a csoporttársaimmal, hogy kézzel írjuk át a Biblia szövegét. Ott éreztem… a szeret ízét. A mi… atyánk megkérdezte tőlünk; elfogadunk- egy csésze kávét. Később svájci tejcsokoládéval kedveskedett, s közben megkérdezte, ha fázunk, feljebb kapcsolja a fűtést…olyan figyelmes volt velünk, szinte már mi jöttünk zavarba. Olyanokká váltunk, mint Péter. Vágytuk a kedvességét, a szeretetét, a bizalmát, a megértését, a támogatását…Ez a kiáramlás, megnyilvánulás megfelelt egy kóla okozta boldogságnak. Ez a szeretet feloldotta a belső feszültséget. Mi is megfogtuk volna a kezét… ez azt jelentette, mint Péternél; – látod, csak ennyi kell a barátsághoz… a szeretet ennyin múlik.

2014-11-12 -lio-

Leave a Reply 468 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: