< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Mérgezett alma a politika asztalán

| Mobile | RSS

Mérgezett alma a politika asztalán

2014. november 20. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Mérgezett alma a politika asztalán

Egészen biztosan több figyelmeztető jelzést adtak mind az európai, mind az amerikai vezetők FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

Hihetetlen nagy geopolitikai játszma közepébe tenyerelt bele a magyar kormány – állítja Székely Árpád, Magyarország korábbi moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Vida Ildikó kitiltási ügye ebben csak egy epizód. Lányomnak mondom, hogy a menyem értse: Obama elnök és az amerikai adminisztráció Orbán Viktornak üzente, hogy eddig és ne tovább! Ha valaki négy hónapja megkérdezi az USA Külügyminisztériumában, hogy ki a NAV elnöke, talán fogalmuk sem lett volna róla. A volt nagykövet tapasztalt diplomataként úgy látja, Magyarország átlépett egy „vörös vonalat”, amivel sértik mind a nagyhatalmak, mind az Európai Unió, és persze a NATO érdekeit is.

– Összekészítette már a börtöncsomagját?
– Miért kellett volna?

– A napokban ismét bíróság előtt állt a moszkvai kereskedelmi kirendeltség épületének eladása miatt. Milliárdos károkozással vádolják.
– Ez is csak egy olyan koncepciós per, mint amilyet a 2010-ben kormányra került Fidesz a korábbi vezetők ellen indított. Azok az ügyészek, akik a vádiratot összekalapálták, olyan régen nem látott eszközökhöz nyúltak, amikről azt hittem, az ötvenes években végleg eltűntek a történelem süllyesztőjében. Az orosz és az angol jogsegély keretében megküldött bizonyítékok viszont mindenben engem igazoltak. Erről egyetlen szót sem ejtenek a vádiratban. Az egész per csak arra jó, hogy néhányunkat meghurcoljanak.

– Nem gondolja, hogy Vida Ildikó is egy ilyen „meghurcolás” áldozata?
– Ezekbe a kártyákba nagyon nehéz belelátni, de nem feltételezem az amerikai diplomáciáról, hogy mielőtt egy ilyen komoly, szövetségesek között szinte példátlan intézkedést kezd, az illetékes szolgálatok ne tennék a megfelelő adatokat a döntéshozók elé. Azt gondolom, hogy a NAV elnök asszonyának a kezéhez közvetlenül egyetlen korrupciós fillér sem tapad, de az ő pozíciójához köthetők a korrupcióval kapcsolatos amerikai információk. Ez a lépés az egyik oldalon figyelmeztetés a NAV-nak, a másik oldalon a magyar kormánynak: Amerikának nem tetszik az orbáni „pávatánc”. Értem ez alatt azt a fajta keleti nyitást, amely nagyon komoly geopolitikai érdekeket sért, és nem elvi alapú, jószerével csak pénzszerzési okai vannak.

-Aligha ezek a feltételezett korrupciós ügyek indították el a politikai lavinát. Mi lehetett az első motívum?
– Persze, hogy nem. Durva hibák valóságos láncolatát követte el a magyar kormányzat. 2010-ben az Orbán-kormány elefántként csörtetett a porcelánboltba: Barossot arra kérte, hogy a 3 százalékos korlát helyett, engedjenek 7 százalékos deficitet. Akkor álltunk elő ezzel, amikor minden ország az eladósodás megfékezésén dolgozott, a görög pénzügyi válság éppen kulminált. Az unió feje fölött az eurózóna felbomlásának veszélye lebegett, s ennek katasztrofális gazdasági következményei lettek volna, amit Németország semmilyen körülmények között nem engedhetett meg. Ha valaki elmondja ezt Orbánnak, eszébe sem jut a pénzügyi válság közepén ilyesmivel előállni. De megtette és kosarat kapott. Mi volt erre a válasz? A keleti nyitás. Azonnal elszaladt Kínába, Oroszországba, Szaúd-Arábiába, az Emirátusokba, Kazahsztánba szabad felhasználású hitelt szerezni az IMF kiebrudalásához.

– Az államháztartás hiányát akarta csökkenteni…
– Akkor még szó sem volt erről. 2012-ig egyáltalán nem érdekelte a hiány. Szabad pénzekre volt szüksége, hogy mihez, nem tudni. Ennek volt egyik lehetséges kifutása Paks. Az oroszok akkor meglebegtették, hogy adnak 10 milliárd eurót, persze a mai napig még egy centet sem utaltak. A kínaiak egymilliárd eurós kölcsönt vállaltak, de „címkézve”, a Borsodchem kínai tulajdonosa kapta. Azon kívül semmi más nem valósult meg a nagy kínai ígéretekből.

– Pusztán egy álom miatt váltotta ki a barátaink rosszallását?
– A kormány délibábot kergetett, egyre mélyebbre ásta magát egy olyan gödörbe, ahonnan nem tud kimászni. A magán-nyugdíjpénztári vagyon „államosítása”, majd azok az antidemokratikus, emberi jogokat, vallás- és sajtószabadságot sértő belpolitikai változások, a civil szféra megregulázása, amivel a Fidesz a hatalmát igyekezett megszilárdítani, akaratlanul is egy vágányra került a keleti közeledés negatív megítélésével. A kormány nemzetközi tekintélye – itt Európában és Amerikában is – egyre jobban romlott. Önmagát erősítő spirálba torkollott. Ha a miniszterelnök Nyugaton megszólalt, akkor szövetségesi hűségről, barátságról, megbízhatóságról beszélt, itthon pedig harci kürtöket fújt. Úgy állította be Európát, mintha a gyarmatosítónk volna, Oroszországot, Törökországot, Kínát hozva fel később követendő példaként. Elszigetelődött ezzel a politikával. Nem játszik nyíltan, olyan politikai alkukat köt a háttérben, amelyek nem illeszkednek az unió törekvéseihez. Más európai vezetők is tárgyalnak Putyinnal gazdasági ügyekben, de politikai alkura nem hajlandók. Ellensúlyozandó alkalmat találnak arra is, hogy az ellenzékkel „megigyanak egy kávét”.

– Diplomataként hogyan látja, mikor és mivel lépett a magyar kormány első ízben Amerika „tyúkszemére”?
– Az amerikaik bizalma Orbánban a 2001. szeptember 11-ikei események után rendült meg. Alig burkoltan kérték, hogy személyesen is határolódjon el Csurka otrombaságától, de nem tette meg. Voltak kifejezetten bumfordi ügyek is, amikor például Orbán hónapokig nem fogadta a nagykövetasszonyt. Egy miniszterelnöknek illik tudnia, hogy ha egy világhatalom nagykövete találkozót kér, akkor annak oka van. Nem tudok arra példát, hogy ha valamelyik korábbi amerikai nagykövet időpontot kért a magyar vezetőktől egy-két napon belül ne jött volna létre a találkozó.

– Ennek kölcsönösen így kellene lennie. A kormány kért valamit az ideiglenes ügyvivőtől, aki nem teljesítette…
– A budapesti követségen mindig a legprofibb csapat dolgozott és dolgozik ma is. A világ legjobb egyetemein végeztek. De amikor az ügyvivő szereplését bírálják, nem árt tudni: azt teszi, amire a kormánya utasítja. Ha nem adja ki az amerikai kormány bizonyítékait, akkor azt washingtoni döntésre teszi. Rogán hiába sürgeti egy nagykövet kinevezését, az sem tenne mást, mint amire utasítják. És ha sokáig bosszantjuk az ügyvivő támadásával Amerikát, ha a CÖF jogásza idióta feljelentésekkel fenyegeti, annál tovább marad az ideiglenes vezetés, és annál később küldenek nagykövetet. Ha egyáltalán belátható időn belül küldenek majd!

– Ennyi bosszantó beszólás után nem szakadhat el a cérna André Goodfriendnél?
– Amikor tanultuk a külügyi szakmát, belénk verték: a nagykövet is természetesen megsértődhet, de csak akkor, ha arra utasítást kap.

– Térjünk vissza a figyelmeztetésekre, azokra a „vörös vonalakra”.
– Komolyan kellett volna venni, amikor Hillary Clinton külügyminiszterként Budapestre jött. Ez nem sűrűn történik meg, a Tom Lantos intézet megnyitása csak ürügy volt. Gyakorlatilag akkor személyesen is tolmácsolta Orbán Viktornak – talán éppen az elnöke nevében – az amerikai kormányzat rosszallását a magyar politikai folyamatokat illetően. De akkor talán még megmaradtunk az ügyek „baráti” kezelésénél. A következő súlyos hibát akkor követtük el, amikor kitört az ukrán válság. Ez már szövetségesi próbakő volt. Az előző 15 évben ez a térség nem szerepelt az amerikai figyelem középpontjában, sokáig úgy látszott, nem lehet megrendíteni az orosz pozíciókat e térségben. Noha a kubai válság megtanította mindkét felet arra, hogy a hidegháborúban is vannak olyan határok, amelyeket nem szabad átlépni, de azért Amerika még a „barátkozás” éveiben sem mondott le arról, hogy ahol csak teheti, gyengítse az orosz hatalmi pozíciókat. A Szovjetunió felbomlása után az oroszok befolyásolási képessége is „összeesett”, de Putyin néhány év alatt fordított ezen. Oroszország újra megerősödött, az atom-ütőerejével ma is számolni kell, és megint vannak befolyási övezetei például a Közel-Keleten, ahol az USA is rászorul a segítségükre.

– Ezt Magyarország nagyköveteként is tapasztalta?
– Amerika mindig aggodalommal figyelte az Unió és Oroszország gazdasági közeledését. Ha Európa kiegyezik Putyinnal, és az európai fejlett technológia össze tud kapcsolódni az olcsó orosz nyersanyagokkal, komoly vetélytárssá lehetnek. Egy transzparens, kiegyensúlyozott politikai és gazdasági együttműködés az EU és Oroszország között természetesen ma is komoly európai érdek lenne. A hangsúly az átláthatóságon van. Ez egy borzasztó bonyolult politikai játszma, de orosz ügyekben az óceán mindkét partján azonos platformon állnak. Európa és Amerika rászorul egymás támogatására, ugyanakkor más szempontból vetélytársai egymásnak. Kisebb-nagyobb bodicsekek mindkét oldalon előfordulnak, de azok a szövetségesek közös érdekeit soha nem sértik meg.

– Miben nyilvánul ez meg?
– Például Törökország és Ukrajna dolgában. Ki a legnagyobb szószólója, hogy ez a két ország az Unió és – Ukrajna esetében – a NATO tagja is legyen? Amerika. Ha netán felvennénk e két országot, a két gazdaság konszolidációja – akár együtt, akár külön – bőven lekötné az európai országok erőforrásait. Évtizedekig nem lehetne Európa Amerika versenytársa. Nagykövetként megtapasztaltam az orosz politikai vezetés gondolkodás módját: a putyini „logika” Európa gyengeségében, megosztottságában bízik. Abban, hogy az unióban soha nem lehet egységet elérni, ezért könnyű vele tárgyalni, s egyébként is, előbb vagy utóbb fel fog bomlani. Amikor a „magyar ügyeket” kezelik, mindig számolni kell azzal, hogy egy olyan rést keres a szövetség kapuján a „farkas”, ahová beteheti a lábát. És Orbán ebben is elefánt a porcelánboltban, olyanokat kiabált ki az Unió „ablakán”, ami az oroszok álláspontját igazolja. Elfogadhatatlan, durva hiba volt.

– Az ukrán válsággal kapcsolatos szankciókra gondol?
– Az ukrajnai események a szokásos orosz-amerikai geopolitikai mérkőzés részei. Mint korábban említettem, Amerika korlátozni akarja az orosz mozgásteret, s az adott helyzetben – Európával egyetértésben – a szankciók fegyverét alkalmazza. Amikor azt mondta Orbán, hogy „lábon lőttük magunkat”, azt az egységet bontotta meg, amit Amerika és az Európai Unió deklarálni akart, s amit Putyin viszont megbontani igyekszik.

– Ezt aligha hagyhatták szó nélkül…
– Egészen biztosan több figyelmeztető jelzést adtak mind az európai, mind az amerikai vezetők, amelyeket azonban nem vett tudomásul a magyar kormányzat. Lehet, hogy Martonyi visszavonulása, a külügyi szakember gárda szélnek eresztése is szerepet játszhatott abban, hogy ezek a problémák felszínre kerültek. Politikai megoldást kellene találnia a kormánynak, és nem üzengetni, fenyegetőzni. Még Tarlós is bohócot csinált magából, amikor a Fővárosi Közgyűlésből, a Városház utcából, „üzent” Obamának.
forrás:népszavaonline.hu

Leave a Reply 212 megnézve, 1 alkalommal mai nap |