< Böngészés > Főoldal / dr.Benyik atya blogja / Blog article: Benyik György SHAKESPEARE ÉS A BIBLIA

| Mobile | RSS

Benyik György SHAKESPEARE ÉS A BIBLIA

2014. december 9. | hozzászólás | dr.Benyik atya blogja

Benyik György
SHAKESPEARE ÉS A BIBLIA

Bevezető
William Shakespeare (1564–1616) születésének 450. évfordulója alkalmából megsokasodtak az írói teljesítményét méltató és elemző tanulmányok. Minden valószínűség szerint ő Anglia legnagyobb drámaírója, és biztosan az ő műveit fordították le a legtöbb nyelvre . Az interneten több mint 37 millió hely foglalkozik Shakespeare-rel, a szerzővel. Ezzel szemben a Biblia címszóra csak 19 millió hely jön be a világhálón. A teljes Bibliát 518, az Újszövetséget 1294 nyelvre fordították le, és 2814 nyelven találhatunk részletfordításokat. Shakespeare műveinek 30 nyelven van csaknem teljes kiadása, részletfordítások kb. 80 nyelven jelentek meg, többek között arab, albán és zulu nyelven. A Rómeó és Júlia megjelent oláhcigány fordításban és Csehországban 2009-ben elő is adták. Shakespeare magyar nyelven 51 fordítótól jelent meg , a leghíresebb közülük Arany János munkája, de sok művét fordította magyarra Mészöly Dezső és Vas István is. Shakespeare 1588–1616 közötti írásaira hivatkozva legtöbben tanulatlan zseniként és szabadgondolkodóként tartják számon.
A Shakespeare-kultuszt kitűnően foglalja össze Dávidházi Péter hatalmas monográfiájában, amelyben a következő fázisait határozza meg . A nulladik fázis a zarándoklat és ereklyegyűjtés, illetve az emlékülések ideje. Az első fázis a beavatás (1770–1830), a második a mitizálódás (1840–1864), a harmadik az intézményesülés (1864–1923), a negyedik a bálványrombolás (1923–1960), az ötödik a szekularizálódás kora (1948-től napjainkig). A magyar Shakespeare-kultuszról Cholnoky Viktor írt, összefoglalva sok magyar előd véleményét, akik leginkább a Nyugatban közölték ezeket. Cholnoky Viktor monográfiát tervezett Shakespeare-ről. „Ha idő, hely és mód adná, most, abból az alkalomból, hogy a Kisfaludy-Társaság Shakespeare-Bizottsága megtartotta első ülését, amelyen elhatározta a revideált magyar Shakespeare kiadását, tulajdonképpen tanulmányt kellene írni erről a dologról. Vagy, ha arra nem is telne erő, legalábbis illenék, hogy mindenki odahordja a maga összeszedett kis igazság-morzsáit a magyar Shakespeare színházának felépítéséhez.” – írja 1907 novemberében. Ezt a folyamatot a Magyar Shakespeare-tár zárta le 1908 végén . A Shakespeare előadások kritikáját Móricz Zsigmond írta meg: kilenc színibírálata eredetileg a Nyugat hasábjain jelent meg.
A nemzetközi Shakespeare-kultuszról A. Lukov és N. V. Zakharov írt remek összefoglalót a róla szóló enciklopédiában . Véleményük szerint a kiindulópont Ben Johnson (1573–1637) költeménye, az 1623-as első fólió kiadás előszavában. Ezt követte Nicholas Rowe (1674–1718) életrajza, mely 1709-ben jelent meg. A 18. században adták ki összegyűjtött műveit. Voltaire lesz az első francia propagátora Shakespeare-nek. Ezt a képet árnyalja Edward Young szövegkiadása (1759) és Samuel Johnson bevezetője az összegyűjtött művek 1765-os kiadása elé. A Shakespeare-karakterek első pszichologizáló analízisét Sir John Falstaff végzi el Maurice Morgann kiadásában (1777). A 19. században romantikus rajongás kíséri műveit számos szerzőtől: Friedrich Schlegel, Georg Willhelm Friedrich Hegel, Samuel Taylor Coleridge, François Guizot stb. Ezt a rajongást Stendhal (1823–1825) és Victor Hugo töri meg a Cromwell bevezetőjében (1827). A prae-romantikusok után végül is JohannWolfgang Goethe esszéje (1771) és Johann Gottfried Herder Shakespeare-könyve (1773) határozza meg a németek szemléletét szerzőnkkel kapcsolatban. Ők voltak az elsők, akik behatóan analizálták Shakespeare asszociációs világát. “Nem poéta! Hanem teremtő! Az univerzum története” – interpretálták nyelvezetét. (It’s not a poet! It’s a creator! It’s a history of the Universe!”). A 18. századi orosz szerzők – Alekszandr Szergejevics Puskin, Willhelm Küchelbecker, Alekszandr Szergejevics Gribojedov, O. M. Somov – szintén karakterteremtőnek tartották. Puskin a Boris Godunovban (1825) megkísérli utánozni az imádott mestert. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij világméretű géniusznak tartotta.
Az évforduló kapcsán újraéled a vita és a kultusz továbbépítése. Manapság a feministák hivatkoznak rá, mert nem követte az ún. “weaker sex”, a gyengébb nem szabályát, hanem erőteljes női alakokat formált drámáiban. A homoszexuálitását firtatók a 13., 15. és 20. szonettre alapozák feltevésüket. Feltételezett, de soha nem bizonyított partnere lett volna Henry Wriothesley, Southampton 3. grófja (1573–1624) vagy William Herbert (1580–1630), Pembroke 3. grófja.
Ebben az összefüggésben alig esik szó a forrásai között a Bibliáról. Shakespeare és a Biblia kapcsolatáról a szegedi egyetemi könyvtárban semmit sem találtam a katalógusban, ahogyan katolikus volta sem a magyar kutatás központi kérdése, tehát feltételezhető, hogy hiánypótló tanulmányt olvasnak.

Életrajzi adatai
William Shakespeare négyszázötven éve, 1564. április 23-án született Stratford-upon-Avonban. Apja John Shakespeare kereskedő, a városka tekintélyes polgára, anyja nemesi családból származott. Tizennyolc évesen megnősült, három gyermekük született. Gyerekkorában anyagi helyzetük nem volt rózsás, mert bár jómódú családból származott, édesapja vállalkozása tönkrement. Ezzel magyarázható, hogy 1586-ban vadorzásért elítélték, a büntetés elől elmenekült és 1589-ben Londonban bukkant fel. Előbb csak a színielőadások alatt a nézők hintóit és lovait őrizte, később lett belőle statiszta, majd az 1590-es évektől színész, rendező, de elsősorban drámaíró . Drámái születésének sorrendjét és pontos szövegét csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni, mivel azokat előbb rendezetlen kéziratokban nyomták ki.
Shakespeare előbb olaszos komédiákat írt Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, A lóvá tett lovagok, A két veronai nemes címmel, majd pedig a történelmi darabok (VI. Henrik, III. Richárd stb.) születtek meg.
Következő írói korszaka a Rómeó és Júliával kezdődött, de ide tartozik a Sok hűhó semmiért, a Szentivánéji álom, A windsori víg nők, az Ahogy tetszik, a Minden jó, ha a vége jó és A velencei kalmár, valamint a királydrámák. Ezek közül is a legismertebb a II. Richárd, a János király, a IV. Henrik I-II. része és az V. Henrik.
1601-re már jobb anyagi körülményeket teremtett magának, hiszen a Globe Színház igazgatója és résztulajdonosa lett. Ez idő tájt, alkotói csúcspontján született az Antonius és Kleopátra, a Julius Caesar, a Coriolanus, ekkor vetette papírra nagy tragédiáit – Hamlet, Lear király, Othello, Macbeth – de ekkor írta a fanyar humorú Vízkereszt, vagy amit akartok című művét is.
Jó kapcsolatokat ápolt I. Erzsébet udvarával és Jakab királlyal is, de a királynő 1603-ban bekövetkezett halála után a Tudorok polgárbarát korát a Stuart-család feudalizmusa követte, ennek következtében Shakespeare darabjai is komorabbak lettek . Ekkor született a végletesen keserű Athéni Timon, a Szeget szeggel története korrupcióról és hatalomról, a Troilus és Cressida a homéroszi kor elzüllött hőseiről. Utolsó művei a Téli rege, a Cymbeline és az életművet lezáró A vihar című dráma.
Műveiben árnyalt jellemábrázolást végez, de filozófikus mélységű gondolatokat megfogalmazó drámáinak témáit nem ő találta ki, hanem korábbi darabokból vette . Színházi tapasztalatainak, a színpadi játék ismeretének és költői tehetségének köszönhetően az összegyűjtött figurák és történetek a tolla alatt páratlan stílusú, egységes és eredeti művekké álltak össze.
A Shakespeare-szövegekkel kapcsolatos másik probléma, hogy darabjait nem ő rendezte sajtó alá, azok előbb a sok esetben ellopott súgópéldányok és lejegyzett előadások alapján jelentek meg 1594-től az olcsó ”quarto„ kiadásokban, amely a nevét arról kapta, hogy a könyvlapokat kétszeresen meghajtották, hogy egy oldalból négyet csináljanak. Ezek a példányok sok szöveghibát tartalmaztak a színészek gyakori változtatásai és a másolások miatt. Barátai csak halála után, 1623-ban adták ki rendes nyomtatásban drámáit, az úgynevezett első fóliót .
Shakespeare 1611-1613 körül tért vissza Stratfordba, ahol végleg letelepedett, ott hunyt el 1616. április 23-án. Végső nyughelye a városban található Szentháromság templomban van, sírkövén pedig egy – állítólag saját maga általa fogalmazott – felirat megátkozza mindazokat, akik megpróbálják elmozdítani onnan hamvait .

A katolikus Shakespeare
Az évforduló kapcsán arról kevés szó esik, hogy Shakespeare-t a protestáns Angliában katolikusnak keresztelték . Érthetően ezt a témát folyamatos viták kísérik, és mindez ma sem zárult le. De a viták helyett lássunk néhány tényt. Édesapja és édesanyja is megyőződéses katolikus volt, ebből 1592-ben problémáik is támadtak, és csak azt követően hagyták abba a katolikus misére járást. John Shakespeare a helyi templom katolikus freskóinak lemeszelését is addig halasztgatta, ameddig csak lehetett. A stratfordi iskolában Williamet katolikus iskolamesterek oktatták, egyiknek a neve is ismert: Simon Hunt (1551), aki később elhagyva Angliát jezsuita szerzetes lett. Sőt Shakespeare a házasságát is katolikus szertartás szerint kötötte meg (eskető John Frith), gyermekeit – Susanna, Hamnet és Judith – megkereszteltette. Hamnet 11 éves korában, egy ismeretlen betegség következtében meghalt,1596. augusztus 11-én temették el. Egyes források feltételezik, hogy fia halála befolyásolta Shakespeare-t a Hamlet (1601) megalkotásában.

Shakespare titkos jezsuita?
Érdekes adalék a felekezeti témához, hogy 1757-ben Shakespeare szülőhelyén fedeztek fel egy titkos, katolikus hitet propagáló pamflettet. Ennek szerzője Edmund Campion SJ (1540–1581) a későbbi jezsuita mártír volt, aki ellen 1581-ben eljárást indítottak. Az ifjú Shakespeare az ő házában élt. Talán innen datálódik az a spekuláció, hogy szerzőnk is titkos jezsuita lett volna. Azért is kiélezett ez a vita, mert – éppen Shakespeare korában – római katolikusnak lenni egy anglikán országban, nemcsak felekezeti, hanem politikai állásfoglalást is jelentett. I. Erzsébet trónra lépése után a titkosrendőrség üldözte a katolikusokat. Ezért a katolikussága melletti érvek alátámasztása a műveiből vett utalásokból történhet. Hamlet vagy Lőrinc barát a Rómeó és Júliában nem fogja vissza katolikus érzéseit és rajtuk keresztül a szerző is kifejezi azt.

Shakespeare műveltsége
Műveltségét egyáltalán nem hagyományos módon szerezte meg, többek között azért, mert alapfokú iskoláit is zűrzavaros körülmények között végezte és azért is, mert nem járt egyetemre. Rendszeres oktatása 14 éves korában (részint anyagi okok miatt) abbamaradt, de addig sem volt zavartalan, hiszen az ún. grammar school (általános iskola) végzése közben dolgozott hentesként.
De minden okunk megvan feltételezni, hogy a klasszikus műveltség elemeit – a latin nyelvet, az antik irodalom és mitológia szeretetét – a jóhírű stratfordi grammar schoolban azért jól megalapozta. A színház iránti vonzalma is korán feltámadhatott, hiszen tudjuk, hogy amikor az apja irányította a várost, akkor számos alkalommal fordultak meg ott színtársulatok, s a jövendő költő előadásukban ismerkedhetett meg a korai Erzsébet-kori dráma alkotásaival.
Ha csak nyelvileg vizsgáljuk műveit, akkor is óriásit alkotott, hiszen közel 3000 ma is élő angol szót talált fel Shakespeare! Néhány példa: assassination (merénylet), accommodation (szállás), amazement (csodálkozás), bloody (véres), suspicious (gyanús) . Vajon honnan gazdagodott a nyelve és mi tette őt ilyen nyelvzsenivé? A nyilvánvaló rendkívüli adottságait nem lehet kizárni, de vizsgálni sem. Viszont oktatása és szabálytalan nevelése, és az a tény, hogy rendkívül széleskörű és változatos rétegekkel érintkezett, hozzájárult ahhoz, hogy szókincse gazdagodjék.
A korabeli tankönyvek tanúsága szerint már az ABC-tanulás is össze volt kötve vallásokatatással, a Miatyánk és a kateizmus tanításával. A korabeli “grammar school”-ban a legelterjedtebb tankönyv William Lily (1468–1522) Lily’s Grammar-je volt. Iskolai használatra készült angol nyelvtankönyv ”Sententise Pueriles„ – tartalmazta Cato maximáit, gyermekmeséket, Corderius mondásait , latin újszövetségi szentírási szövegeket, Aesopus meséket, Sebastian Castellio (1515–1663) francia teológus dialógusait , Mantuanus Baptista eclogáit , Christoph Helvig (1581–1617) német történész és teológus mondásait, Terencius, antik szerző A retorika elemei című munkáját, Cicero válogatott leveleit, Ovidius Metamorphosisát, George Buchanan (1506–1582) zsoltárait latinul (melyet ő görögből fordított), Livius A retorika elemei című művét, Livius Orationis, Justin, Caesar, Florus, Rotterdami Erasmus nyájas beszélgetéseit, Vergilus, Horacius, Juvenalis, Persius, Lucan, Plautus, Martialis, Cicero beszédeit és Seneca tragédiáit. Egyesekből csak részleteket, de Horacius, Juvenalis és Persius műveit szinte teljesen végig olvasták. Bizonyára Lucanus és Seneca tragediáit is, valamint Martialis műveit. A legkitűnőbb latin költők nyomot hagytak a kiskamasz Shakespeare memóriájában, hiszen később sokszor utánozta őket vagy kölcsönzött tőlük részleteket. Iskolai élményei visszatükröződnek műveiben is. Ezt egy komikus jelenetben meg is írta a Windsori víg nők című darabjában.
A királydrámákban felfedezhető a klasszikus latin görög drámák hatása. Nicholas Rowe –egyik korai és igen alapos életrajzírója – megállapítja, hogy az édesapja megdicsérte kitűnő latin tudásáért.

Az elveszett évek
Életrajzírói a műveiben tükröződő széleskörű stilisztikai és drámai műveltsége megszerzésének valódi korszakát az elveszett évekre teszik, amelyekről nincs közvetlen, igazán megbízható forrásunk. Ezt az időszakot életében két részre osztják: az 1578-82 közötti, majd pedig a házassága kezdetétől a londoni feltűnéséig terjedő időszakra. Különös, hogy Anne Hathaway-jel kötött házassága után 1582-ben hamarosan ismét eltűnik a nyilvánosság elől. Az 1582-1592-ig terjedő időszakról sem tudunk sokat, tehát pontosat mondani arról, hogy milyen forrásokkal került kapcsolatba ebben az időben, szinte lehetetlen. Azt tudjuk, hogy sokféle dologgal foglalkozott. Emlegetik, hogy volt iskolamester, írnok és kesztyűgyáros is. Ami azt is jelenti, hogy a társadalom különböző rétegében fordult meg, így különböző beszédmódokat és hatásos kifejezésmódokat kellett megtanulnia . Az többeknek feltűnt, hogy milyen jártasságot mutat az olasz színművekben: Giovanni Boccaccio, Matteo Bandello, és Masuccio Salernitano műveit – úgy tűnik jól – ismerte. Erre a különlegességre egyesek olyan romantikus feltételezéseket alapoznak, hogy Olaszországban járt volna, vagy tulajdonképpen olasz lett volna. Az is felvetődött, hogy műveit nem is ő írta, hanem Edward de Vere, Oxford 17. grófja. Ez a nézetet az ún. oxfordi teóriában szokták összefoglalni.
Sokat vitatkoznak forrásairól, műveltségéről és könyvtáráról, de született jó néhány írás a Bibliával kapcsolatos viszonyáról és bibliai idézeteiről is. Műveinek idézeteiben találunk katolikus és protestáns szerzőket is.

A Bard
Szívesen említik Anglia nemzeti dalnokaként („Bard of Avon” vagy „The Bard”), ritkábban katolikus “Bard”-ként , de polemikusan arról is beszélnek, hogy esetleg a protestáns Anglia titkos katolikus dalnoka lett volna. A vallásosságáról szóló vitát felélénkítette a róla bemutatott film, az Anonymus (2011) , erre és az évfordulóra reagált Enrico Reggiani az Osservatore Romanóban, a Vatikán félhivatalos lapjában, amely csak fokozta a vitát Shakespeare hitéről és vallási hovatartozásáról. November 18-án Rowan Williams, Canterbury érseke a Shakespeare-fesztivál megnyitásakor is utalt erre a vitára, kijelentvén, hogy Shakespeare-nek „valószínűleg volt katolikus háttere és voltak katolikus barátai”. Igaz, ez a kijelentés nem számít újabb szenzációnak, hiszen 1616-ban Richard Davies anglikán egyházi személyiség, Shakespeare legkorábbi életrajzírója pejoratív értelemben jegyzi meg, hogy ő “pápistaként halt meg”.(„He died a papist.”). Halála a Juliánus-naptár szerint április 23-án, Szent György, Anglia védőszentje napján következett be – viszont a Gergely-naptár szerint ez május 3-ra esik, ezért ezt szeretik hangsúlyozni. Sőt, vitatkoztak Shakespeare vallásosságáról Magyarországon is.

A Genfi Biblia és King James Bibliája
A Shakespeare által leginkább használt Genfi Bibliát (Geneva Bible) vallási menekültek készítették, akiknek az üldözés és esetleges kivégzés miatt kellett elhagyniuk Angliát azután, hogy I. Mária 1553-ban trónra került. Genf protestáns közössége tárt karokkal fogadta ezeket a tanult embereket. A William Whittingham és segítői által fordított Genfi Biblia 1560-ban jelent meg. Angliában egykettőre buzgó olvasótáborra tett szert. Könnyebb volt olvasni, mint az addigi fordításokat, és ez volt az első angol Biblia, amelynek verseit számozták. A korábbi fordítások nagyalakú fóliánsok voltak. A Genfi Biblia körülbelül feleakkora volt. Mérete miatt a személyes bibliaolvasásra és tanulmányozásra alkalmasabb volt, sőt olcsóbban is lehetett megszerezni. Fordítói külön odafigyeltek az eredeti héber szöveg ízének és mondanivalójának megőrzésére. Isten nevét Jehovának fordították néhány helyen, így a 2Mózes 6,3-ban és 17,5-ben, valamint a Zsoltárok 83,18-ban is. Dőlt betűkkel jelölték a nyelvtani okok miatt betoldott kiegészítések, amelynek a héber-görög szövegben nem volt megfelelője. A Genfi Biblia igen hamar Skócia hivatalos fordítása lett. Angliában is sokan olvasták. Ennek a bibliafordításnak a tekintélyét és ismertségét az is növelte, hogy Amerika után a brit gyarmatbirodalom más részeire is eljutott, így Új-Zélandra is, ahol az egyik példánya 1845-ben Sir George Grey kormányzó gyűjteményének részévé vált. A Genfi Biblia 51 évvel előzte meg a később hivatalosnak számított King James Bibliát. Ezt használta William Shakespeare, Oliver Cromwell, John Knox, John Donne és John Bunyan, sőt ezt a Bibliát vitték először az USA-ba az Angliából száműzött vallási „zarándokok” a Mayflower hajón. Ez volt az első kézzel nyomtatott angol nyelvű Biblia, amely elérhető volt a szélesebb tömegek számára is.

Bibliaidézetek
A reneszánszban a Biblia az egyik legolvasottabb könyv volt, sőt az oktatásban is előkelő helyet foglalt el . A bibliaoktatás és elmélkedés az alapfokú iskolától kezdve az egyetemig mindenütt jelen volt. Az angol reformáció nemcsak az iskolában, hanem a széles néprétegek körében a legismertebb könyvvé tette a Bibliát, és annak fordításai, ennek következtében szövegének egyes részei, a belőle való érvelés átszőtte a mindennapok beszédét is. Ez így volt a magyar reformáció idején is, a vásárokban a káposzta mellett a ponyván árulták a Bibliát, így lett ez a könyv az elsőszámú ponyvaregény.
Akad olyan nézet is, hogy Shakespeare a Biblia ismerete nélkül („without Tyndale, no Shakespeare”) és az anglikán szertartáskönyv szövege nélkül (Cranmer’s Prayer Book) nem tett volna szert ilyen gazdag nyelvezetre. Shakespeare kiemelkedő műveltsége, jártassága a mitológiában, a klasszikus latin irodalomban és a Bibliában még azt a soha sem bizonyított feltevést is elindította, hogy műveinek nem ő a szerzője, hanem titkos barátja, Edward de Vere, Oxford 17. grófja.
Az Erzsébet-kori színpadi művek korántsem tartalmaztak annyi bibliai utalást, mint Shakespeare művei, melyekben az idézetek és az utalások számát 1200-ra teszik, és a bibliai személyek szerepeltetetése is igen gazdag. Érdekes módon legtöbbet a Zsoltárok könyvére utal, amelynek forrása lehet az anglikán imádságos könyv is. Shakespeare számára a másik három legkedveltebb bibliai irat a Teremtés könyve, Máté evangéliuma és Jób könyve. Az is érdekes, hogy műveiben több mint 25 alkalommal tűnik fel Kain és Ábel története . Körülbelül 75 évvel ezelőtt azt tartották, hogy 1598-ig Shakespeare elsősorban a Bishops’ Bible-t idézi , míg írói tevékenységének második részében a Genfi Biblia szövege kerül előtérbe idézeteiben és utalásaiban. Ennek oka, hogy annak ellenére, hogy a Bishops’, vagy más néven King James Bible volt hivatalossá téve, a Genfi Biblia kisebb formátuma és korábbi elterjedése miatt a “nép” bibliájának számított és annak szövegét Shakespeare olvasói is jobban ismerhették. Ezen túl Shakespeare éveken keresztül lakott a Mountjoy családnál Londonban a Silver Streeten, akik azon hugenották közé tartoztak, akiket Kálvin Genfben befogadott, és akiktől ered a Genfi Biblia is. Az ilyen családoknál a napi szentírásolvasás a vallásos élet gyakorlatához tartozott, sőt a legtöbb esetben a Biblia nyitva állt az asztalon, hogy bármikor belenézhessenek. Ráadásul ennek szövege szerzőnk számára a stratfordi grammar schooltól kezdve ismerős volt. A Hamlet szövege nemcsak a Bibliára, hanem még a Genfi Biblia kommentárjai is utal . Amikor Hamlet Laertes-szel párbajozik, megjegyzi: “I knew you would need an explanatory marginal note to figure that one out.” A Genfi Biblia ajánlja az olvasónak, hogy a helyes cél és nevelés érdekében olvassa a jegyzeteket is. (“good purpose and edification” they “have in the margent noted”). John Velz hasonló érvek alapján azt állítja, hogy Shakespeare 1596 környékén rendszeresen olvasta a Genfi Bibliát. Nasheeb Shaheem (1931-1962) készítette el Shakespeare Biblia-idézeteinek legrészletesebb elemzését. Munkája alapján közlök egy statisztikai összeállítást a fontosabb Shakespeare- drámákban található bibliai idézetek számáról : II. Richárd (77), Hamlet (76), III. Richárd (68), A velencei kalmár (64), V. Henrik (64), Othello (64), VIII. Henrik (61), Macbeth (59), János király (41), Lear király (39), Antonius és Kleopátra (36), A windsori víg nők (35), Coriolanus (32), Rómeó és Júlia (30), Julius Caesar (25), A vihar (25), Szentivánéji álom (17), Két veronai nemes (12).
John Milton is úgy írja le Shakespeare-t, mint aki született zseni és a „saját erdejében csicsereg” („warbled his native wood-notes wild„) ezzel szemben Shaheem inkább úgy látja, Shakespeare a saját könyvtárában ül és ott énekel, vagyis sokkal inkább “könyves” („bookish„) szerző, mint pusztán világteremtő zseni. A korabeli szokásoknak megfelelően a szerzők, így Shakespeare is, szívesen kölcsönöztek szöveget az éppen kinyomtatott népszínművekből – az lenne a csoda, ha a legtöbbször kinyomtatott és legismertebb könyvből, a Bibliából nem idézne. Clive Staples Lewis megállapítja , hogy Shakespeare nem úgy használja a Bibliát mint John Milton (1608–1674) az Elveszett Paradicsom című művében , aki annak történeteit költi tovább. Igaz, ez a miltoni Biblia-parafrázis egyben lehetőség a protestáns eleve elrendelés tanának igazolására . „Az Égben nincs demokrácia! Isten autokrata uralkodó, akinek a szava szent, és ha nem fogadják el ezt feltétlenül, akkor kárhozat a vége! De van választás, vagy engedelmeskedsz, vagy „megharagszom rád”! Lucifer fellázad ez ellen, ezért kitaszítja az Úr őt és társait az „otthonukból”. Sajnáltam szegényeket. Az, hogy a Sátán gonosz tervét csak azért teszi, mert fáj neki, hogy Isten elbánt vele, és vágyik a fény után, morcos, megbántott gyerekké teszi.” Érdemes még egy idézetre utalni, a Milton-féle kommentálás példájaként: “Abban tünik ki nagyságunk, hogyha mi magunk teremtünk nagyot kicsinyből, rosszból hasznosat, a bajból jót, s – bármily helyen – virúlunk a vészben is, a kínból enyhülést orzunk munkás kitartással.”.
De bőséggel találhatunk korrekt Biblia-idézeteket a drámák szövegében. Nem csoda, hiszen korának mindennapi közbeszédét – éppen a hitviták, köztük a gyakori viták a Biblia szövegéről – átszőtték a bibliai fordulatok, amelyeket nem csak a tanultak, hanem a köznép is használt: “A mi Istenünk segít a bajban” “God is our . . . helpe in troubles (Zsolt 46,1); “Hogy kegyelmet találjunk, amikor szükséges” (“that we may . . . finde grace to helpe in time of need” (Zsid 4,16); “Ó Uram… légy a miénk…segíts bennünket a szorongatások napján” (“O Lord, . . . be thou . . . our helpe also in time of trouble”) (Iz 33,2); „Alkalmas időben …. Meg segítlek téged!” (“in an acceptable time . . . have I helped thee” (Iz 49,8).
Hamlet hisz az isteni gondviselésben és idézi Jézus egyik legkülönösebb mondását: “Nemde két verebet adnak egy fillérért, de Atyátok tudta nélkül egy sem esik a földre. Nektek viszont minden hajszálatok meg van számlálva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek, mint a verebek.” (Mt 10,29-31; Lk 12,6).

A Biblia mint háttérszöveg
Sok esetben Shakespeare írásait a Biblia mint mögöttes szöveg befolyásolja, vagyis gazdagabb az utalásokban, mint az idézetekben, valamint a bibliai műfajokat használatában és bibliai alakok átköltésében. De még az is megtörténik, hogy a Biblia szövegének méltatlan felhasználásáról beszél: III. Richárd fondorkodásai közben található egy igen érdekes mondat: „S igy pőre gazságomat Bibliából / Ellopott kacatokba burkolom / S szentnek látszom az ördög szerepében.” (Vas István fordítása).
De néha csak a főbb bibliai szereplőkön keresztül utal a Szentírásra. Érdemes emlékezni A velencei kalmár híres mondatára: „Az ördög néha Szentírást idéz. / A szent érveket felhozó gonoszság / Olyan, akár a mosolygó gazember / Vagy a rothadt szívű, piros színű alma. / A gazság gyakran tetsző testet ölt.” Vagy egy másik mondata, amely az angliai reformáció politikai szereplőinek bibliás szóhasználata és Biblia szellemével ellenkező tettei közötti ellentétre világít rá: „A pokol üres, minden ördög itt van.” („Hell Is Empty and All the Devils Are Here” – A vihar c. dráma)
Érdekes idézni szintén A vihar című drámájából mindjárt az első szín első jelenetéből a hajón hánykódók párbeszédét. Különösen a kormányos egyik mondata igényel figyelmet. Amikor kérdezik, hogy kire vigyáz a viharban: „Senki, akit magamnál jobban szeretnék. Maga a tanácsos úr, viszont; és ha csöndet parancsol ezeknek az elemeknek, és arra azon nyomban békesség lesz, nem nyúlunk kötélhez többé; éljen a tekintélyével, ha tud: de ha nem, adjon hálát, hogy eddig is élhetett, aztán tessék, készülődjön a kabinjában, eljöhet az a kis végórácska netán, úgy ám. Rajta, jó lelkeim! És félre az útból, ha mondom.” A mondat nyilvánvalóan arra a jelenetre utal, amikor Jézus parancsolt a szélnek a háborgó tengeren és lecsendesítette a vihart (Mt 8,23-27). Csakhogy az idézés ezen formája egyszerre azt is jelzi, hogy aki magát most nagynak tartja, az alá van vetve az elemek kénye-kedvének, nagyon kicsi és nem áll a világ és a viharok felett, mint maga Jézus. Shakespeare gyakorta alkalmazza ezt az utalási módot, mert az irónia rávilágít a valós emberi viszonyokra.

A széptevés, a színlelt jóság mögé rejtett gonoszság a témája a Lear király drámájának is. Talán mindenki ismeri, hogy az idősödő Lear, Britannia királya különös döntését, hogy országát lányai között osztja föl, annak arányában, hogy azok mennyire szeretik őt. A két idősebb, Goneril és Regan hízelgésükkel megszerzik a fele-fele részt Lear országából, míg a legkisebb, Cordelia őszinte szavai felbőszítették az öreg uralkodót. Jóllehet Kent grófja megpróbálta jobb belátásra bírni a királyt, de az emiatt száműzte hűséges szolgáját. Az uralkodói jogairól lemondott Lear csak annyit kért, hogy száz lovag továbbra is szolgálja őt, illetve hogy havonta felváltva a két idősebb lánya palotáiban lakhasson. A legkisebb királylány, Cordelia egyik kérője (Burgundia fejedelme) elállt házassági szándékától, Franciaország királya viszont éppen őszintesége miatt veszi őt feleségül.
A nagyobb leányok közül Goneril gonosz természete hamar felszínre tört, kerülte apját és igyekezett maradék hatalmától és jogaitól is megfosztani. Learnek már saját szolgái sem engedelmeskedtek. A királyhoz csak Caius és az udvari bolondja maradt hűséges. Goneril végül kidobta apját a kastélyából, aki ezért megátkozta őt. A bibliai ihlet Shakespeare-nél sokal áttétesebb, pl. Lear király a világ apokaliptikus vízióját vetíti elénk, amelyben a kozmikus és morális összeomlás képei vonulnak fel, amelyek szoros rokonságot mutatnak a Jelenések könyve képeivel. Vagyis Shakespeare drámai viziójának mögöttes szövegeként felfedezhetjük a Jelenések könyvét vagy Jób panaszait, és sokat segít neki a képi kifejtésben is. A morális zűrzavar jól kifejeződik Lear monológjában: III. felvonás 2. szín:
LEAR
Bőgj, ahogy bírsz, hullj, zápor; tűz, okádj!
Tűz, zápor, villám, szél nem lányaim.
Titeket én nem vádollak, elemek,
Kegyetlenséggel. Én nektek soha
Nem adtam országot, nem híttalak
Lányaimnak, nem tartoztok szót fogadni.
Teljék be hát borzasztó kedvetek.
Itt állok, rabszolgátokul, szegény,
Kór, gyenge megvetett öreg.
És mégis szolgalelkü udvaroncnak
Kell, hogy nevezzelek, kik elfajult
Két lányaimmal frígyesülve, ádáz
Hadat viseltek egy fej ellen, amely
Agg és fehér, mint ez. – Ó, ez gyalázat!

A Biblia tehát segíti Shakespeare asszociációit, úgy is, mint más irodalmi utalások, csak ez az irodalom a sajátos tekintélyénél fogva jobban segíti mondandójának hangsúlyait. Különösen hatásos a legsötétebb pillanatokban idézni a legszentebb szavakat vagy cselekedeteket, lásd Lady Macbeth (2.2.71) Duncan király meggyilkolása közben mondja: ”egy kicsinyke víz megtisztítja ezt a tettet. / Milyen könnyen is megy!” A keresztvíz megtisztító erejére érti.

Összegzés
A Shakespeare-kutatás fő iránya legtöbb esetben csak érintőlegesen foglalkozik a műveiben megjelenő bibliai szövegekkel és szituációkkal. De azok, akik ezekre felfigyelnek, „azok Shakespeare képzeletének „visszhangos szobájába” lépnek”. Talán mások azt is észreveszik, hogy mennyi bibliai parafrázis fedezhető fel Shakespeare műveiben, talán azért is, mert Shakespeare kora Angliájának legismertebb könyve a Biblia volt. Talán azért nem szeretik feszegetni a kutatók Shakespeare Biblia-használatának kérdését, mert annak vizsgálata önmagában cáfolja, hogy szerzőnk szekuláris gondolkodó lett volna – az ő intellektuális és morális szemléletét alapvetően és a legjobb értelemben határozta meg. Azt a kérdést viszont nagyon nehéz megválaszolni, hogy a melyik angol fordítás hatott jobban szerzőnkre, annak ellenére, hogy úgy tűnik, a Genfi Biblia idézése gyakrabban fedezhető fel Shakespeare szövegeiben. Ez azonban nem cáfolja azt, hogy katolikus lett volna, hiszen a katolikusok számára sem volt tiltott a Biblia idézése.

dr. Benyik György phd

Leave a Reply 1185 megnézve, 3 alkalommal mai nap |