< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Léghajó a kifutón

| Mobile | RSS

Léghajó a kifutón

2015. január 11. | hozzászólás | Életképek/bulvár

szerző:Parti Nagy Lajos

Léghajó a kifutón

Mikor írom ezt a tárcát, jövőrének még korán van, idénnek már későn, a december közepe lebeg a kisfagyos évmélyi semmiben. Az egyre erősbödő hang nem fanfárok hangja, hanem a NER-léghajóból kisüvítő levegőé. Lebeg az ország, süllyed, sodródik, világos, hogy – legalábbis a fizika nem kétharmados törvényei szerint – ez így sokáig nem maradhat. A lerablás folytatódik, egyre kevésbé takarja el a közjó fügefalevele.

Egyik tüntetés a másikat éri, nincs nap, mikor Budapesten ne harsogna a „Mocskos Fidesz” és az „Orbán, takarodj!” Ezt akartuk, mondja erre I. Fülkefor, hogy mindenki szabadon mondhassa a véleményét. Több cikket írtak róla, mint ahányan részt vettek rajta, mondja valamelyik tüntetésről egy Gulyás Gergely nevű fiatalember, momentán a parlament fideszes alelnöke és a törvényalkotási bizottság elnöke. Nem tudom, a fennhéjázó ostobaság mögött mit gondol a saját jövőjéről.

Egyszer lesz, hol nem lesz, nem tudom, mikor.

Ha írnék mesét, abból indulnék ki, hogy Kövér házelnök egy parlamenti őrökkel megrakott daruskocsin járja a téli Budapestet, és EU-zászlónak látszó EU-zászlókra vadászik. Az őrök haptákba vágják magukat, a daru kosara fölemelkedik, hopp, volt zászló, nincs zászló, határ a csillagos ég. De hát nem írok több magyar mesét. Azt hiszem, az Orbán-rezsim ámokfutását, ezt az ájtatosan nyers hatalmi tébolyt, szerzésdühöt szubjektíven és hézagosan, de megírtam előre. Nem azért, mert jövőbe látó vagyok, dehogy, hanem mert ilyen a szatíra természete, választott tárgyát ad absurdum a várhatón, jósolhatón túlfeszíti.

Fotó: MTI

Akkor hagytam abba, mikor Fülkeufóriának a túlhúzott üzemmód lett a rendes létformája, mikor önmaga szatírájává vált, én pedig, illetve a fikcióim egész egyszerűen lemaradtak a valóság mögött. Ha egy évvel ezelőtt mesét írtam volna arról, hogy I. Fülkefor bevezeti a kenternetadót, s minden magyar gigát megadóztat, miközben a vasárnapot kis akáclombos cébéákban ünnepelteti hálás népével, akkor az szatíra lett volna, gonosz, bár nem alaptalan fikció. Aztán megtörtént. Három év alatt a magam módján kiismertem és igen sok variációban körbejártam tárgyamat és vidékét, és elég lett belőle, a viszolygásom erősebb lett a felháborodásnál is, a kíváncsiságnál is.

A király új ruhája, a kommunikációnak elkeresztelt ordas hazugság az ősz végéig szinte hibátlanul működött. Átlátszó volt persze, ha valaki a szemének hitt, nem a végtelenül romlott szóvivőknek. Az udvar és a vazallusok, a NERtesek minden gazemberséget megengedtek maguknak, a maguk hozta törvények szellemében vagy épp azok ellenére. Tény, egyre többször ment el az eszük, egyedül a magukhoz való fungált kifogástalanul – az egyébként, ami a bukásukat okozza hamarosan. Jóleső bizsergéssel tapasztalták, megtehetnek bármit, a törzstagság bármikor kibékemenetel a füttyentésükre, és megtapsolja a soros divatbemutatót. Lassan a kreátorok s persze a főpávasas is elhitték, hogy a kommunikációhoz már kommunikálni sem kell. Elég leszólni, hogy ezután így lesz. Ez fizetős lesz, az drogtesztes, amaz vasárnap zárva tart.

Ez egy amnéziás ország, el fogja nekik felejteni az összes gazemberségüket avval, hogy a politika már csak ilyen.

Aztán zavar támadt. Pár rutinszerű és mindennapos csibészség kivitt az utcára több tízezer zömmel fiatal embert, a hoppmesterek szóhasználata szerint álcivilt. Az internetadó visszavonása sem segített. Elkezdett semmi sem segíteni. Pedig nem éledt föl a demokratikus ellenzék, amely az elmúlt négy évet a saját alapos lenullázásával töltötte.

Elnézem Orbán Viktort, ahogy szétpuhult arccal beszél a saját rádiójában a saját elképzelt népének, mint valami Wau-2, önnön kommunikációs ellentámadásának csodafegyvere. Ha a tizenkilencedik században nyit neki tért a sors, igazi reformkori politikus lehetett volna belőle. Ha a huszadikban ténykedik, tán véreskezű diktátor lesz. Így egy atavisztikus magyar betyárként őrzi majd meg az európai emlékezet.

Azt mintha látná, hogy momentán se a habonyiáda, se a kocsiséria nem működik, ezért megy ki az első vonalba, hogy majd ő rendezzen el mindent. Azt mondja, hogy a drogteszt a drogmaffia miatt van, a családoknak lehetőség, mintegy ingyenes szolgáltatás, ami a politikusokat meg az újságírókat illeti, róluk tudni kell, ki hol áll a drogellenes küzdelemben. Az M0-s fizetőssé tétele „egy jó hír egy kis teherrel”. A vasárnapi zárva tartás is a magyar családok érdeke, minden a magyar családok érdeke, legfőképpen hogy ő nyugodtan uralkodhasson és felcsutizálhassa az országot, lécci, lécci, még legalább három évig.

Hallgatom a kásás hangját, nem is nagyon rejtegeti, hogy hazudik. De hátha talál még öreg muskétás létére annyi hívőt, klienst, aktivistát, akit meg lehet nyugtatni, hogy nincs vége. Csakhogy az illetők már tudják, hamarosan vége van, s óvatosan araszolnak a tartalék ejtőernyők felé, a pártapparátus tett így a nyolcvanas évek vége táján. Szóval, nézem a Kárpátok eszét, igazi újdonsággal már nem tud szolgálni, minden megvolt, és mindennek az ellenkezője, minden hazugság, trükk, disznóság. Hogy a zemberek nem jelentéktelen részének miért épp most lett elege ebből a megkérgesedő ripacsériából, azt magyarázni lehet, tudni aligha.

Levitézlettek, soká tartott és rettenetesen sokba került. A szűk udvart kiszolgálók, lakájok nagy része jó üzletet csinált, szépen kaszált, volt valaki egy ideig, s a bukás után szakértelmét a civil/üzleti szférában fogja kamatoztatni.

Semmi bajuk nem lesz. Ez egy amnéziás ország, el fogja nekik felejteni az összes gazemberségüket avval, hogy a politika már csak ilyen. És különben is, az urak korunk hősei, csupán annyit tettek, hogy megragadták a lehetőséget, mint a rendszerváltás gyárprivatizálói, ők, az ifjak és korszerűek ráadásul tényleg arra szocializálódtak, hogy a látszat, a kommunikáció minden.

Minden, aztán egyszer csak semmi. Romlott levegő, ahogy előtör egy léghajó oldalából. Mely léghajó kosarában ott himbálódzik Magyarország. Szívós. Esett már nagyokat, nagyobbakat is. Túléli, föltápászkodik. Ez fog nagyon sokáig tartani, nem a bukás.

forrás:168óra.hu

Leave a Reply 191 megnézve, 1 alkalommal mai nap |