< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Szajlai Csaba:Transzatlanti kérdések

| Mobile | RSS

Szajlai Csaba:Transzatlanti kérdések

2015. január 31. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Szajlai Csaba:Transzatlanti kérdések

Hamarosan parlamenti vitanap keretében fejtik ki az Országgyűlésbe jutott pártjaink álláspontjukat a szabadkereskedelmi egyezményről

szerző:Szajlai Csaba

Hamarosan parlamenti vitanap keretében – az LMP kezdeményezésére – fejtik ki az Országgyűlésbe jutott pártjaink álláspontjukat az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi egyezményről. Helyes dolog, hogy az Országgyűlés elé kerül a téma, és remélhetőleg indulatok nélkül, hideg fejjel vitatja meg a transzatlanti koncepciót.

Mielőtt a nagy volumenű tervvel kapcsolatosan néznénk a gazdasági opciókat, nem árt definiálni, hogy mi is ez a szabadkereskedelmi projekt. Nos, a tévhittel szemben magát a kezdeményezést nem az Egyesült Államok vetette fel, hanem az Európai Uniót képviselő legfőbb döntéshozó szerv, az Európai Bizottság. A tervről 2013 óta folynak az egyeztetések, és az EU-ban leginkább azt várják tőle, hogy felpörgesse az eurózóna sajnos évek óta gyenge gazdasági teljesítményét. A TTIP – Transatlantic Trade and Investment Partnership – „lelke” a nevéből egyszerűen kilogikázható, vagyis az Atlanti óceán két partján lévő, a világ legfejlettebb gazdasá­gait tömörítő kereskedelmi és befektetési együttműködés, lényegében egy olyan övezet létrejötte, amelyen belül eltörölnék a vámokat és a hatósági procedúrákat.

A vén kontinensen belül a transz­atlanti megállapodást döntő részben Nagy-Britannia favorizálja, valamint Németország. Előbbi és utóbbi hozzáállása teljességgel érthető: míg a briteknek különleges politikai-gazdasági kapcsolataik vannak az Egyesült Államokkal, addig a németek globális viszonylatban a legnagyobb exporthatalmak közé tartoznak. Kikristályosodott, végleges magyar – kormányzati – álláspont az ügyben még nincs, de ezzel nem vagyunk egyedül. Tudniillik Európában sokan vitatják a transzatlanti koncepciónak a beruházásvédelmi és élelmiszeres „részét”. Utóbbi hátterében pedig az áll, hogy az Egyesült Államokban az európaival szemben megengedőbben a „zöldügyes” és egészségügyi szabályok. Nálunk leginkább a génmanipulált növények negatív hatásairól lehet hallani. De ez nem pusztán magyar sztori: dél- és nyugat-európai országokban is aktívan foglalkoznak ezzel a témakörrel. Hogy ne áruljunk zsákbamacskát: a francia kormányon belül akadt olyan politikus, aki nekiugrott a tervnek, és az elméletileg a TTIP pártján lévő Németországban baloldali pártok egymillió aláírást szedtek össze a transzatlanti megállapodás ellen.

S miközben sokan „rátolják” az Orbán-kormányra, hogy nem akarja ratifikálni a szabadkereskedelmi megállapodást – pedig erről szó sincs ! –, Nyugat-Európa nagyvárosaiban a témával kapcsolatosan több demonstrációt is tartottak. Halkan jegyezzük meg, hogy a hazai közélet túlnyomórészt érzéketlen a külügyekkel, külgazdasági kérdésekkel kapcsolatosan, ráadásul mi, magyarok ebben a kérdésben nagyon visszafogottak vagyunk. Hazánkban eddig csak, a parlamenti vitanapot kezdeményező LMP ellenezte a globális elképzelést.

A témában a korábbi, Martonyi János vezette Külügyminisztériumban készült egy tanulmány, amely szerint kedvező lehet Magyarországnak a TTIP. Méghozzá azért, mert az Egyesült Államok hazánk Európán kívüli legnagyobb exportpiaca, s remélhetőleg a kereskedelmi forgalom növekedésnek indulna, ha ha hatályba lépne a konstrukció. A szakmai összeállításból még kiderül az is, hogy a 2012-es szinthez képest tíz év alatt a magyar kivitel 29 százalékkal, a behozatal pedig 8,4 százalékkal nőne, vagyis egyértelműen pozitív lenne a mérleg. A bruttó hazai termék (GDP) 0,2-0,3 százalékkal növekedhet tíz év távlatában, és 20-30 ezer új munkahely létesülhet, ha létrejön a megállapodás. Az érzékeny kérdések táborába a beruházásvédelemmel kapcsolatos intézkedések és a GMO-mentesség ügye tartozik.

A GMO-mentesség viszonylag ismert történet a közvélemény előtt, a Magyar Hírlap is számos összeállításában foglalkozott vele, nézzük inkább röviden a beruházásvédelem témakörét. Utóbbit mellesleg a franciák kezdik bojkottálni. A transzatlanti megállapodás – ha minden a tervek szerint alakul –, opciót nyújtana arra, hogy a cégek bepereljék a kormányokat, ha adminisztratív eszközökkel akadályoznák az üzletüket. Európában attól tartanak, hogy ezzel az államok elveszítenék a jogukat az államosításra vagy bizonyos közszolgáltatások hatósági kézben tartására.

Gazdasági újságíróként volt módom arra, hogy az Egyesült Államokban tanulmányozzam – pont egy éve – a TTIP előkészületét, s az volt a benyomásom: miközben alapvetően az összes érintett, gazdasági kamarák, vállalkozói központok, hatóságok és a vállalatok is támogatják a két világ két nagy gazdasági pólusa közötti alku létrejöttét, nyitott kérdések ott is felbukkantak. Például az infrastrukturális fejlesztések tekintetében a nagy társaságok féltik pozíciójukat – nehogy az ottani döntéshozók a későbbiekben európai vállalatokkal szerződjenek le a gigaberuházásokra. Az amerikai hitelintézetek attól tartanak, hogy az európai felügyelet – a tengerentúlihoz képest – merev hozzáállása megállíthatja a tranzakciók létrejöttét, vagyis a bankok nem kifejezetten érdekeltek a pénzügyi szabályok összehangolásában.

Orbán Viktor a kormány képviseletében csak néhány nyilatkozatot tett eddig az ügyben, a kabinet irányultsága azonban egyértelmű: ez is, csakúgy mint a remélhetőleg az euró bevezetése, nem lehet ideológiai kérdés. Vagyis egy nehéz és bonyolult folyamat közepén tartunk. De abban vagyunk érdekeltek, hogy konstruktív és hatékony tárgyalásokra kerüljön sor az Egyesült Államok és az Európai Unió között.

Számos vita és nyitott kérdés van még persze hátra, s nem úgy néz ki, hogy ebből gyorsan megállapodás lehet. Ennek ellenére a valaha volt legnagyobb biznisz körvonalazódik a világgazdaság teljesítményének mintegy felét produkáló két blokk között.

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 556 megnézve, 1 alkalommal mai nap |