< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Járosi Márton: Merkel után, Putyin előtt

| Mobile | RSS

Járosi Márton: Merkel után, Putyin előtt

2015. február 14. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Járosi Márton: Merkel után, Putyin előtt

Az energetika a mai eurázsiai geopolitika egyik kulcskérdése, különösen az Európai Unió számára.

szerző:Járosi Márton

Hazánk számára pedig egyenesen létkérdés. Ahogyan a miniszterelnök fogalmazott: az Oroszországból Ukrajnán keresztül érkező földgáz nélkül a magyar gazdaság működésképtelen, a lakosság elláthatatlan. Végleg le kellene számolni azzal a hamis illúzióval, hogy – a sajnos mintának tekintett, európai pazarló fogyasztói életmód drasztikus megváltoztatása nélkül – az Oroszországtól való „egyoldalú függés” csökkenthető lenne. A felelős magyar energiapolitikának ebből kell kiindulni.

A kelet-közép-európai országok helyzetét az könnyítette volna meg, ha az Európai Unió (energia)-
politikája ezen országok orosz gáznak való kitettségét mérsékelte volna, megteremtve a földgáz közös beszerzési piacát. Ennek az ellenkezője történt. Az említett, újonnan belépő tagországokat az unió cserbenhagyta. Lásd orosz–német külön gázvezeték, a Nabucco és a Déli Áramlat meghiúsítása. A magyar kormány által tett elhárító, biztonsági intézkedéseket nagyhatalmi stratégiai érdekből atlanti nyomásra elmarasztalják.

Az Orbán–Merkel-találkozón, ha nyíltan kimondva nem is, de egyetértés volt abban, hogy egy egységes energiaunió lépjen fel vásárlóként az Európán kívüli piacokkal, beszállítókkal, így az oroszokkal szemben is. Ez lenne a társulatunk által évek óta hiányolt energiaunió. Az unió energiapiacának integrálását elsőként, a 2011-es magyar elnökség idején Orbán Viktor kormányfő vetette fel, később Donald Tusk lengyel miniszterelnök – az Európai Tanács mai elnöke – is tett rá javaslatot. Talán kimozdulhat a holtpontról ez a fontos téma: az energiaunió elindításáról döntött február 4-i ülésén az Európai Bizottság. Ez összefüggésben van egy másik fontos témával.

Charles de Gaulle néhai francia elnök felvetése óta Európa felelős vezető stratégái Lisszabontól Moszkváig, az utóbbi időben pedig már Kínáig és Indiáig terjedő eurázsiai együttműködésben gondolkodnak, ami teljesen más, kedvező megvilágításba helyezné ennek a térségnek a jövőjét; beleértve az energetikai együttműködést is. A Vlagyivosztoktól Lisszabonig terjedő eurázsiai szabad kereskedelmi megállapodás kérdését az idén Davosban Angela Merkel is felvetette. Mint mondta: nemcsak az Egyesült Államokkal, hanem lehetőleg Oroszországgal is ilyen megállapodást kell kötni. Az orosz–német virágzó gazdasági együttműködés is ezt alapozta meg. Ehhez azonban békére van szükség, amelynek feltétele a megállapodás létrehozása Ukrajnában, amiben Merkel személyes szerepet vállalt. Nem európai érdek Oroszország szankciókkal való elszigetelése, amely Európának káros, az amerikaiaknak pedig előnyös. Ezért jelentős az Orbán–Merkel-találkozó egyértelmű üzenete Amerikának: nem szállítanak fegyvereket Ukrajnának. Egyre többen (Szlovákia, Görögország) vannak, akik a szankciók ellen, az ukrajnai béke mellett foglalnak állást.

A híradások szerint a németek a paksi kapacitásbővítésbe is bekapcsolódnak. Ez egyáltalán nem lenne meglepő, hiszen a nem nukleáris területeken a Siemens lehet a Roszatom egyik alvállalkozója. A jelenlegi Paksi Atomerőmű irányítástechnikájában kiválóan működnek Siemens-berendezések. Iránban is együttműködtek atomerőmű-építésben a németek az oroszokkal. A szándékot a megrendeléshiánnyal küzdő Siemens hazai leányvállalatánál megerősítették. A németek részvétele kedvezőbb uniós megítélést biztosítana a paksi projektnek.

Hosszabb távra, 2030-ig vagy még tovább egyedül az atomerőmű-építés már elhatározott útja látszik biztosnak. Kicsit azonban félrevezető lehet ez a biztonság, hiszen ezeket a nagy blokkokat csak a következő évtized második felében helyezik üzembe, és főleg a kiesők helyettesítését szolgálják. A fő kérdés az, hogy az atomerőmű építéséig milyen erőműveket kell építeni. A kialakult helyzetben felértékelődik egyetlen jelentős hazai ásványvagyonunk, a lignit. Ezért társulatunk javasolta a huszonöt százalékban magyar tulajdonú Mátrai Erőmű fejlesztését, a korábban már előkészített, de meg nem épített, körülbelül 400-450 MW-os blokk megvalósítását. Ezzel érdemben csökkenthetnénk az importfüggést, növelve az ellátásbiztonságot az új paksi egységek üzembe helyezése előtt. Így nemcsak a nemzeti lignitvagyon értékesülhetne a továbbiakban is, de a beruházás és korszerűsítés révén új, hosszú távon piacképes termelőegységekhez és új munkahelyekhez is jutnánk. Jó lenne, ha igaznak bizonyulnának azok a sajtóhírek, amelyek szerint egyetértően szóba került, hogy a Mátrai Erőműben a magyar állam ötvenszázalékos tulajdont szerez. Erről egyébként már a második Fidesz-kormány idején is volt szó.

A magyar energiapolitika alapkérdése – mint azt a bevezetőben már említettük – az Oroszországból származó import földgáz biztosítása, a szállítás garantálása. Középtávon ezt semmivel sem lehet pótolni. Hazánk e létkérdését, mint láttuk, az euroatlanti szövetségesek geopolitikai játszmaként kezelik, rájuk nem számíthatunk. Egyes sajtóhírekkel ellentétben a jelenlegi kisebb gázigényekre hivatkozni súlyos megtévesztés. A gázigények csökkenésének fő oka a gázerőművek leállítása a jelenleg még rendelkezésre álló „olcsó” import villamos energia beszerezhetősége miatt. Erre azonban még középtávon sem lehet biztosan számítani. Az európai villamos piacon, a kelet-európain különösen, kiszámíthatatlan változások következhetnek be, ami nagy kockázatokat jelent. Az import villany csökkenése/megszűnése esetén – figyelembe véve az elavult hazai erőműparkot – a gázerőművek ismételt üzembe helyezése lehet a megoldás a korlátozások elkerülésére. Vagyis a stratégiai földgázszükségletet a gázerőművek érdekeit szem előtt tartva kell figyelembe venni.

A környező országokkal (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Románia, Szerbia, Bulgária) az oroszok már megkötötték a hosszú távú gázszállítási szerződéseiket. A gázpiaci helyzet változásait (átmeneti igény-, piaci árcsökkenés, a szállító vezetéki infrastruktúra módosulásai) figyelembe véve nem könnyű, de megoldható feladat hazánknak az idén lejáró szerződés helyett kedvező, új szerződést kötni az oroszokkal. Ezt megalapozza az Oroszországgal kialakított kedvező energetikai együttműködés és a jelentős gáztárolási kapacitásunk. Remélhető egy a jelenleginél olcsóbb gázt és rugalmasabb, de ellátási garanciákat is tartalmazó szerződés megkötése, amely a gazdaság fejlődése szempontjából alapvetően olcsóbb energiaárat alapoz meg, és a „rezsicsökkentés” tartóssá tételét is szolgálja. Ez az egyik, ha nem legfontosabb tárgya és tétje a Putyin–Orbán-találkozónak. Világosan kell látni, hogy a kormány előrelátó politikájának a következménye, hogy a földgázellátásról mára kormányközi tárgyalásokon lehet megállapodásra jutni. Ehhez volt szükség a korábban felelőtlenül privatizált gázellátó rendszer újból állami kézbe vételére. E nélkül ismét nélkülünk döntenének rólunk.

Persze a hosszú távú gázszállításhoz vezetékre is szükség van. Ez is témája lesz a magyar–orosz tárgyalásoknak. A magyar és a kelet-európai térségben lázas diplomáciai tevékenység, új vezetéképítési verseny alakult ki az Európai Unió említett cserbenhagyó politikája miatt. Mivel Oroszország, illetve a Gazprom bejelentette, hogy Ukrajnán keresztül nem fog gázt szállítani, a térség ellátása éveken belül veszélybe kerülhet. Lapértesülések szerint február 9-én ült össze Szófiában az a magas rangú szakértőkből álló értekezlet, amelynek javaslatot kell tenni a Déli Áramlatban eredetileg érintett országok gázellátásának javítására a csővezeték meghiúsulása után. A találkozón többek között szóba került, hogy miként kössék össze a délkelet- és közép-európai térséget a Déli Gázfolyosóval. Ez magába foglalná a török–görög–albán–olasz vonalon megépülő a Transz-adriai Gázvezeték (TAP) második „lábának” a megépítését, amelyen keresztül 2020-tól érkezhetne azeri földgáz a térségbe.

Nem sok jóval kecsegtet azonban a Maros Sefcovic vezette Bizottság Energia Unióért álláspontja: „Nem Brüsszel dolga megmondani azt, hogy honnan hová vezessen gázvezeték Európában, hanem a piacoknak kell eldönteniük, hogy látnak-e egy vezetékben üzleti fantáziát. Ha piaci alapon döntés születne a gázellátás javítására hivatott infrastrukturális beruházásokról, akkor az Európai Unió a már meglévő eszközein keresztül besegíthet. De a csővezeték megépítése üzleti döntés kérdése.” Sajnos ez a nyilatkozat nincs összhangban az energiaunióra vonatkozó brüsszeli megnyilvánulásokkal. Félő, hogy a brüsszeli adminisztráció nem akar felelősséget vállalni a kelet-közép-európai tagállamok gázellátásáért.
Az azonban egyértelmű, hogy miniszterelnökünk találkozói Magyarország stratégiai felértékelődését elősegítik, és a nemzeti energiapolitikánkat is tovább alapozzák.

Járosi Márton
az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 119 megnézve, 1 alkalommal mai nap |