< Böngészés > Főoldal / Fecsegő hírek / Blog article: Uniós irányelvet és az Alaptörvényt is sérti a paksi titkosítás

| Mobile | RSS

Uniós irányelvet és az Alaptörvényt is sérti a paksi titkosítás

2015. március 5. | hozzászólás | Fecsegő hírek

Uniós irányelvet és az Alaptörvényt is sérti a paksi titkosítás

Az eredetileg tervezett helyett 30 évre titkosította az Országgyűlés a paksi bővítés üzleti és műszaki adatait. Egészen pontosan így szól a ma elfogadott jogszabály érintett szakasza:
A Megvalósítási Megállapodásokban és a Beruházással összefüggésben az Egyezmény 3. cikk 1. pontja szerinti Orosz Kijelölt Szervezet és annak alvállalkozói, valamint az Egyezmény 3. cikk 2. pontja szerinti Magyar Kijelölt Szervezet és alvállalkozói által kötött szerződésekben foglalt üzleti és műszaki adatok, valamint az ezen Megvalósítási Megállapodások, szerződések és az Egyezmény előkészítésével, megkötésével kapcsolatos üzleti és műszaki adatok, valamint az ezekkel összefüggő döntések megalapozását szolgáló adatok az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27.§ (2) bekezdés b) és h) pontjára figyelemmel – azok keletkezésétől számított 30 évig – közérdekű adatként nem ismerhetőek meg. (Kiemelések: Index)

Nem ismerhetők meg az adatok – fogalmaz a törvény így, kerek perec. A hivatkozott infótörvényből kiderül, hogy a kormányoldal nemzetbiztonságra érdekre és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogra hivatkozik.

Csak van egy kis bökkenő.

A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról 1998-ban, a dániai Aarhusban született egy nemzetközi egyezmény. Ezen alapul az Európai Parlament 2003/4-es irányelve, ami egy Magyarországon is hatályos, kötelező érvényű jogi norma.

A 4. cikk 2. bekezdése szerint a tagállamok előírhatják a környezeti információ kérésének visszautasítását, ha az információ közzététele hátrányosan befolyásolná egyebek mellett a közbiztonságot, jogos gazdasági érdek védelmében az üzleti titkot és a szellemi tulajdonjogokat.

Eddig megvagyunk, amire a törvény hivatkozik, arra tényleg lehet az uniós irányelv szerint is hivatkozni.

Csakhogy az irányelv így folytatódik: Az (1) és (2) bekezdésben említett megtagadás alapját szűken kell értelmezni, minden egyes esetben figyelembe véve a közzététel által szolgált közérdeket. Az egyes esetekben a közzététel által szolgált közérdeket mérlegelni kell a megtagadás által szolgált érdekkel szemben. A tagállamok nem rendelhetik el a kérés megtagadását a (2) bekezdés a), d), f), g) és h) pontja alapján, ha az a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információt érint.

Itt van a baj a ma elfogadott törvénnyel.

Az ugyanis nem teszi lehetővé az adatkérések mérlegelését, amikor azt mondja, hogy az érintett információk közérdekű adatként nem ismerhetők meg. Ennek két következménye lehet.

Az EU kötelezettségszegési eljárást indíthat Magyarország ellen, és ismerve a paksi bővítés minél nagyobb nyilvánosságához fűződő politikai, környezetvédelmi és pénzügyi érdekeket, erre szinte biztosan sor is fog kerülni. Ha pedig egy magyar bíróságnak kell majd felülvizsgálnia egy Pakssal kapcsolatos közérdekű adatkérés elutasításának megalapozottságát, a mostani törvény és az uniós irányelv közti ellentmondás miatt a bíróság a magasabb szintű jogszabályt fogja figyelembe venni. Ami az uniós irányelv.

De hogy jut el egy ilyen ügy a bíróságra?

Itt van a dolog másik rákfenéje. A ma elfogadott törvény titkosítási szakasza nemcsak az idevágó uniós irányelvvel, hanem – úgy tűnik – a hatályos magyar alkotmánnyal sincs összhangban.

A VI. cikkben ugyanis az áll, hogy mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez. Ez persze korlátozható alapjog, mint az élethez való jogon kívül minden más. De korlátozni csak az elérni kívánt célhoz feltétlenül szükséges mértékben szabad.
D KOS20150303041
Orbán Viktor egy paksi dokumentumot nézeget a Parlamentben, a titkosításról szóló szavazás napján.
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Az új paksi erőmű biztonsági rendszereinek titkossága nyilvánvalóan fontos nemzetbiztonsági érdek, itt jogos az információszabadsághoz fűződő jog korlátozása. De a finanszírozási konstrukció vagy az alvállalkozók kiválasztásának eljárási szabályai esetében valószínűleg a nyilvánosság érdeke a nagyobb.

És aki azt hiszi, hogy ha az ügy az Alkotmánybíróság elé (AB) jutna, ott körberöhögnék, az elég nagyot téved.

Tavaly az AB (Salamon László különvéleményével) 14:1 arányban fogadott el egy határozatot, mely szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói nem dönthetnek szabad belátásuk szerint, hanem mérlegelniük kell, hogy tényleg nemzetbiztonsági érdeket vagy mások jogát sértené-e a kért adatok kiadása. A döntés megalapozottságát pedig bíróság felülvizsgálhatja.

Tehát az AB szerint csak akkor arányos az adatok nyilvánosságának korlátozása, ha az elutasító döntés bíróságon megtámadható. Ehhez az kell, hogy a bíró össze tudja vetni, milyen érdekek szólnak a nyilvánosság mellett és ellene. Ha minden adat eleve titkos, a mérlegelés nem végezhető el, vagyis az AB, ha konzekvensen értelmezi az Alaptörvényt, akkor a ma elfogadott törvénynek a titkosságról szóló részét meg fogja semmisíteni.

A cikk Tordai Csaba, az Átlátszó.hu ügyvédje segítségével készült.

forrás:index.hu

Leave a Reply 239 megnézve, 1 alkalommal mai nap |