< Böngészés > Főoldal / Fecsegő hírek / Blog article: A propaganda titkos élharcosai Három országban művészi szintre emelték a közvélemény manipulálását

| Mobile | RSS

A propaganda titkos élharcosai Három országban művészi szintre emelték a közvélemény manipulálását

2015. március 17. | hozzászólás | Fecsegő hírek

A propaganda titkos élharcosai

Három országban művészi szintre emelték a közvélemény manipulálását

Tegyük fel, hogy a világ polgárai egy óriási “globális faluban” élnek, ahol csak egyetlen dologban értenek egyet: minden állam legfontosabb célkitűzése a gazdasági növekedés. Minden másról – politikai strukrúra, vallási és kulturális értékek, a “kapitalista apanás” eloszlása – különböző véleményük, ötleteik vannak. De ezek az ötletek hatalmas erővel bírnak: kormányokat buktathatnak meg, külpolitikai stratégiát formálhatnak, s az arab tavaszhoz hasonlóan a geopolitikai térképet is átrajzolhatják. Extrém helyzetekben pedig morális okot adnak egy idegen ország megszállására, s még a háborúra is. Az internet megjelenésével viszont az összes játékszabály megváltozott.

A politikusok már az első fórumok megalakulása óta próbálják sikeresen manipulálni a lakosságot, s az internet korában a meggyőzés eszközei egyre csak gyarapodnak. A közvélemény irányítása, a hősök és közellenségek létrehozása a történelem egyik leghangsúlyosabb politikai állandója, s az ókori mintát követve egy hiteles forrás mondja meg a “köznépnek”, hogy kik is ők valójában, s ami még fontosabb: hogy mit akarnak.

De az internet megérkezése felrúgta a gondosan lefektetett játékszabályokat, mégpedig két módon. A netes forradalom után törésonal alakul a forrás-közönség modellben, s megjelenik a szkepticizmus, a kételkedés. Az “igazság” már nem a megszokott értelemben létezik, s az információ végtelen útvesztőjében töredékekből rakjuk össze a számunkra létező valóságot. A második fontos front a külpolitikai kommunikáció, ahol az internet segítségével a hatalmak közvetlen kapcsolatba tudnak kerülni a rivális országok lakosságával a világhálón keresztül, még akkor is, ha nem tudják, pontosan kihez jut el politikia üzenetük.

Így senkit sem érhet meglepetésként az, hogy a kormányok aktív résztvevői az internetes vitáknak. Írók és bloggerek tömegeit bérelik fel, akik titoktartási megállapodást írnak alá, majd kormánypárti kommenteket hagynak a fórumokon és online cikkeknél. Minden államnak külön stratégiája van a lakosság “tájékoztatására”, de három ország mesteri szintre vitte az internetes propagandáját.

Kína
kínai troll

Kína az egyik legkifinomultabb hatalom, ha a netes közvélemény irányításáról van szó. Ők voltak az elsők, akik 2004-ben internetes kommentelőket béreltek fel, s Hu Jintao elnök egy évvel később már a helyi önkormányzatokat is bevonta a toborzásba. Tíz évvel később a kormányzati bürokráciába is beépültek ezek az eszközök. A Harvard kutatói 2013-ban 250-300 ezerre becsülték a kormány által felbérelt trollkodók számát, s wumaodangnak nevezték őket, az “Ötvencentes Párnak”, mivel kommentenként ennyi pénzt kaptak. A csoport befolyása az elmúlt tíz évben egyre nőtt, passzív bólogatókból a kínai kormányideológia legontosabb terjesztőivé váltak, amerikai stílusú vitatémákat tárgyalnak ki “a megszokott kínai módon”.

Az Ötvencentes Párt tevékenységéről 2014-ben kiszivárogtattak egy emailt, melyben a felbérelt hozzászólók utasításba kapták, hogy kritikájuk középpontjában Amerikának kell állnia, a taiwani történésekről pedig tilos volt írniuk. Nem volt szabad továbbá nyíltan becsmérelmi a demokráciát, helyette inkább arról kellett vitázniuk, hogy melyik államban valósult meg “igazából”. Példákat kellett találniuk arra, hogy az Egyesült Államok és a nyugati országok hogyan használják fel a demokráciát arra, hogy országokat igázzanak le, s rákényszerítsék értékeiket a világ többi részére. Hetente egyszer elő kellett venniük a kínai történelem egyik véres tragédiáját, hogy hazafias érzéseket csikarjanak ki az olvasókból. A kínai fejlesztések hangsúlyozása és
a társadalmi stabilitás reklámozása is feladataik közé tartozott. A kommentelők munkája olyan sikeres lett az elmúlt évtized alatt, hogy képzési központot is indítanak a jövő trolljainak.

Oroszország
troll hadsereg

Azon kívül, hogy vitathatatlan tény az orosz kormány propagandája, viszonylag keveset tudunk a netes manipuláció részleteiről. A Kreml által támogatott Nasi antifasiszta ifjúsági csoport volt az első ismert, rövid életű társulás, melyet 2007-ben alapítottak, de 2012-ben már be is szüntettek. A Nasi szóvivőjének email-fiókját hackerek törték fel, s nyilvánosságra hozták a levelezéseket, melyben szerepelt, hogy több százezer fontot fizettek bloggereknek, újságíróknak és szabadúszó kommentelőknek Vlagyimir Putyin istenítéséért, s ellenfeleinek kritizálásáért.

Egy évvel később a megszüntetett propagandaszervezet új nyúlványába botlottak az orosz újságírók, miközben egy szentpétervári cég után nyomoztak: az egyik beépített tudósítójuk netes munkát vállalt a cégnél, ahol adatböngészés mellett rögtön kiadták neki, hogy írjon minél szörnyűbb kommenteket Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikusról. A cég alkalmazottjai tízezer forintnak megfelelő összeget kaptak napi nyolc óra munkáért, s a hivatal vezetőjét is szoros szálak fűzték a törvényhatósági bizottsághoz az ifjúságpolitika terén.

Bár nehéz nyomon követni az említett netes brigádok finanszírozását és a hatalmi hierarchiáját, jelenlétük egyértelműen érezhető az orosz politikai tudósításokban. A Kreml Virtuális Brigádja címmel még cikk is jelet meg 2009-ben Anna Polianskaja, Andrej Krivov és Ivam Lomko közreműködésével. Az írásban kiemelik, hogy az orosz kommentelők többsége egészen 1999-ig liberális érzelmű volt, de a következő évtized alatt önkényes fordulat kövezkezett be. Ezt a pálfordulatot a G-Team kormánypárti munkásságának könyvelték el, akik Amerika-ellenes, antiszemita és antiliberális ideológiájukkal már nem csak a Kreml szemléletét továbbították, hanem egy lépéssel tovább merészkedtek. Aktív célkeresztbe állították a liberális közreműködőket, eredeti céljuk az volt, hogy elüldözzék őket a diskurzusból, de sokszor a testi fenyítésig vagy gyilkossági fenyegetési is elfajultak az internetes viták.

A cikkben felsorolják a G-Team ideológiai követelményeit:
-A sztálinizmus megszépítése
-Érzékeny kezelésmód a KGB-ről és az FSB-ről szóló negatív írásoknál
-Hűség a Putyin-rezsimhez
-A csecsen háború támogatása
-Amerika-ellenesség és nyugatellenesség
-A Szovjetuniók iránti nosztalgia felerősítése
-Gyűlöletkeltés az értelmiség ellen, legfőképp az emigránsoknál
-A disszidensek és emberi jogi aktivisták lejáratása

Ha a listát frissítenénk, a 2015-ös verzióban még az ukrán kormányra előszeretettel használt fasiszta jelző is szerepelne. Az új “követelményre” a Guardian újságírói hívták fel az olvasók figyelmét az ukrán konfliktus kirobbanása után pár hónappal. A moderátorok felfigyeltek arra, hogy a Putyint vagy az orosz külpolitikát gyalázó kommentekre a legtöbb esetben ilyen válasz érkezett, az újságírók pedig Kreml-befolyásra gyanakodtak.

Az Egyesült Államok
Washingtontól sem áll távol a manipuláció, ha a kormánypropaganda sikerességéről van szó, de ők már félelmetes szinten űzik a befolyásolás művészetét. A Guardian egyikt tudósítása szerint az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága 2,76 millió dolláros szerződést kötött a Ntrepid nevű kaliforniai céggel, ahol egy különleges szoftvert fejlesztettek ki: a program tíz különböző alteregót hoz létre, akik távol élnek egymástól, ezzel is növelve a manipulálás határait. A Ntrepid szoftvere egy 200 millió dolláros katonai program része, melyet még a dzsihadisták netes toborzása ellen alapított a kormány. A kínai és orosz szoftverhez hasonlóan moderátorok irányítják a kreált netes személyeket, de eddigi adatok alapján angol nyelvre meg nem ültették át, az amerikai weboldalakon pedig a nemzetbiztonsági törvények miatt nem alkalmazható.

Ez a program azért is fontos, mert mikor a nyugati médiumok az Ötvencentes Pártról és a többi hasonló trollcsoportokról tudósítanak, a cikkek hangvétele általában könnyed, mondhatni lesajnáló. Mikor a kínai Zang Gong párttitkára egy marék robot körgyűrűjében hallgatta a róla szóló dicshimnuszokat, kifigurázták a hírközlések. Az ukrán konfliktus kommentelőiről is a helyesírási hibák és nyelvtani bakik kerültek napvilágra.
De az abszurd körülményeket megemlítése mellett sem szabad hagyni, hogy eltereljék a figyelmet a probléma lényegéről. A trollkodás viszonylag újkeletű mesterség, s amellett, hogy elképesztő módon fejlődik, a legtöbb esetben hatásosnak biznoyul.

Ma még első ránézésre meg lehet állapítani, ki az, akit valószínűleg felbéreltek, de ez minden bizonnyal nem marad így sokáig. A netes trollkodás módszertana gyorsan fejlődik, s a szlogenezésből visszafogott, burkolt manipulálás válhatnak a fizetett hozzászólók, a magánszektor legújabb pszichológiai kísérleteivel megtoldva. A cikkben említett programok kivétel nélkül egyre sikeresebben titkolják el az igazságot az internetes üzemeltetők elől: Oroszországban a G-Team munkatársai fokozatosan és céltudatosan regisztálnak fel, hogy elkerüljék a feltűnést. A személyes hátterüket is olyan információval egészítik ki, ami megtéveszti a moderátorokat és a többi hozzászólót (volt bűnöző, egykori disszidens, Floridában élő orosz anyuka). A Ntrepid szoftvere szinte globális falut hozott létre a kreált személyekből, a kínai kormány pedig külön iskolát nyitott, ahol azt tanítják, hogyan lehet a legsikeresebben elkerülni a feltűnést.

A lehetőségek száma végtelen. Az Ötven Centes központok tovább haladnak a jól kitaposott úton, vagy orosz módra angol nyelvű internetes oldalt kezdenek? A többi nyugati kormány is beszáll a harcba? S a vita talán legérdekesebb kérdése: kialakul-e valamilyen propagandaszövetség több kormány között, hogy közös erővel likvidáljanak egy harmadik befolyásolót?

A helyzet legnagyobb vesztesei pedig természetesen azok, akik őszinte és nyílt eszmecserét keresnek az interneten.

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 120 megnézve, 1 alkalommal mai nap |