< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Olyan, hogy nőpolitika, nem létezik

| Mobile | RSS

Olyan, hogy nőpolitika, nem létezik

2015. március 31. | hozzászólás | Közélet

Olyan, hogy nőpolitika, nem létezik

Az alaptörvényben is csupán potenciális anyaként jelennek meg FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Kormányzati nőpolitika egyáltalán nem is létezik, a kabinet szókészletéből a nők és férfiak egyenlősége pedig hiányzik – állítják a szakértők. Noha a kabinet szerint európai példa alapján igenis elő kívánja segíteni a nemek közötti esélyegyenlőséget és ezen belül is szem előtt tartja a nők férfiakkal egyenrangú foglalkoztatását, valójában már az alaptörvényben is csupán a népesedéspolitika egy eszközeként, potenciális anyaként jelennek meg a nők.
hirdetés

Magyarországon a nyolcvanas években megvalósult a teljes foglalkoztatottság, ám a rendszerváltás után – a gazdaság átalakulásából következően – a nők kezdtek kiszorulni a munkaerőpiacról, ugyanakkor mindkét nemet érintő tömeges munkanélküliség is kialakult. A kilencvenes évek közepétől a gazdaság lassan növekedésnek indult, így javulni kezdett a foglalkoztatottság is. A növekedő tendencia 2003-ig tartott, majd megrekedt egészen a 2008-as pénzügyi válságig. Hasonlóan a rendszerváltás után kialakult helyzethez eleinte a férfiakat érintette a növekvő munkanélküliség – közvetlen elbocsátásokkal -, ám a jellemzően női munkát végzőknek, például az egészségügyben dolgozóknak “csak” befagyasztották a fizetéseiket, később azonban elkerülhetetlenné váltak az őket érintő létszámleépítések is. Ennek ellenére 2013-ban a foglalkoztatottak száma a valaha volt legmagasabbra nőtt, de hiába a számok: valójában a közfoglalkoztatásban résztvevők és a részmunkaidőt vállalók tornázták fel a mutatókat.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára nemrég egy miniszteri kerekasztal-vitán beszélt arról, hogy a magyar kormány milyen eszközökkel segít a nőknek a munka és a családi összeegyeztetésében. Novák Katalin szavaiból kiderült: az egyetlen ilyen konkrét segítség a részmunkaidős munkavállalás lenne. Ez ugyanis főleg a nők körében terjedt el, azonban felmerülhet a kérdés: valóban segítség-e a kisgyermekes anyáknak ahhoz, hogy a nevelés mellett dolgozni is tudjanak, avagy kényszerhelyzet, hiszen szülőként hátránnyal indulnak az állásokért, így számukra nem marad más választás, mint a részmunkaidős foglalkoztatás?

Eseti megoldásnak tartja az anyák számára a részmunkaidőt Vajda Róza. Az MTA Társadalomtudományi Központ genderkutatója szerint a részmunkaidő társadalmi hatásai erősen visszásak, hiszen miután túlnyomóan nők veszik igénybe, a hátrányai is őket érinti. “Nem hoz eleget a konyhára, nem ad karrier-lehetőséget, és feltehetően nem vezet vissza az elsődleges munkaerőpiacra, a teljes értékű foglalkoztatásba sem” – fogalmazott. Keveházi Kata, a JÓL-LÉT Alapítvány vezetője és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szakértője szerint ráadásul többnyire alacsonyan kvalifikált munkakörökben kínálkozik részmunkaidős munkalehetőség: “a képzett nők számára mindenképpen visszalépést jelent, hisz igen ritkán tudnak azonos szintű munkakörbe visszatérni a gyermekvállalást követően”. A részmunkaidős foglalkoztatás a nemek közötti munkaerő-piaci egyenlőséget is bebetonozhatja: “a dolgozó általános jólétének biztosítása helyett csak az otthoni szerepvállalás megkönnyítését tűzi ki célul, és ennek jegyében kizárólag a nőkre vonatkozik” – fogalmazott Vajda.

Érdemes tudni: míg a férfiakét javítja, a nők foglalkoztatottságát rontja a gyermekvállalás. Míg a férfi esetében egy vagy két gyermek előnyt jelent a munkáltatónál, “jó benyomást tesz”, addig a nőknél már egy gyermek is csökkenti az esélyeit az adott pozícióra. “Összességében a nők foglalkoztatási lehetőségét 37 százalékkal rontja, a férfiakét pedig 8 százalékkal növeli a szülővé válás” – vázolta a helyzetet a szakértő..

Novák Katalin államtitkár szerint a részmunkaidőn kívül segítség a nők számára a munkahelyvédelmi akcióterv is, amelynek keretében járulékkedvezményt kapnak a munkaadók amennyiben kisgyermekes édesanyákat alkalmaznak. Csakhogy Keveházi szerint az akcióterv csak olyan munkakörökben és szervezetekben jelentkezhet előnyként, ahol eleve alacsonyak a keresetek, azonban valamelyest valóban kompenzálja az előítéletekből fakadó hátrányokat, amelyekkel a kisgyermekesnek meg kell küzdeniük. Ráadásul a kormány igencsak kesztyűs kézzel bánik a vállalatokkal, hiszen a cégeknek saját maguknak kellene orvosolni a genderhibákat: stratégiai dokumentumokban deklarálhatnák például a nők és férfiak egyenlőségét – említette példaként Keveházi. Ehhez Magyarországon a JÓL-LÉT Alapítvány Proaktív gyes-menedzsment programja nyújt segítséget – mely a várandósságtól a munkavállaló sikeres visszatéréséig nyújt támogatást a vállalatoknak -, de nemrég írt ki az Emmi is egy családbarát munkahely pályázatot. Erre olyan kis-, közép- és nagyvállalatok, költségvetési és közigazgatási szervek jelentkezhetnek, amelyek vállalják, hogy legalább egy éven át egy, általuk kitalált, vagy már máshol működő, konkrét családbarát programot fognak alkalmazni.

Nemrég tartották – a 20 éve elfogadott Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Terv kapcsán – az ENSZ Nők helyzetét Vizsgáló Bizottságának 59. ülését is, melyen Novák szintén felszólalt. Az államtitkár ott azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon az alaptörvényben és törvényi szinten is garantált a nők és férfiak egyenlősége, ugyanakkor a családpolitika nem állítható szembe a nők és fiatal lányok egyenlőségét szolgáló intézkedésekkel. “Tehát a nőpolitikát a családpolitikával párhuzamosan nagyon hatékonyan lehet végezni, és mi ezt is tesszük Magyarországon” -fogalmazott. Csakhogy nem úgy tűnik, hogy helytálló lenne e kijelentés. Vajda Róza a lényeget a “nem állítható szembe” kijelentésben látja: az alaptörvényben ugyanis a nőket csak mint potenciális anyákat veszik számításba. “A családpolitikából a társadalmi egyenlőség szempontjait kiszorítja a mindent átható – ugyanakkor félrekezelt – demográfiai kérdés” – mondta a kutató. A nők csupán anyaként való kezelésének gondolata előre megmutatja, hogy a Fidesz kormányzása alatt sem jogi és pénzügyi eszközökkel, sem közvélemény-formálással nem fogják ösztönözni a gyermekgondozási ellátások férfiak általi igénybevételét annak érdekében, hogy segítsék a nők munkavállalását. Keveházi szerint ha egy férfi maradna otthon a gyerekkel, az a kormány szemében már a nemi szerepek összemosásának tűnne. “A Fidesz kizárólag a család és munka összehangolásának nők számára történő megkönnyítéséről beszél” – hangsúlyozta Keveházi. Szekeres Valéria közgazdász, a Civil Női Kormány pénzügyminisztere szerint Magyarországon sem szavak, sem tettek szintjén nem történik semmilyen intézkedés annak érdekében, hogy a nemek kötelezettségei és lehetőségei közeledjenek egymáshoz. “Fel lehetne vetni például a kötelező apasági gyes megvitatását, és egy adott időszakra a támogatás folyósításának záloga lehetne, ha férfiak is otthon maradnának gyermekeikkel. A társadalomnak, a kormányzatnak hozzá kéne járulnia, hogy az apák több időt tölthessenek neveléssel” – hangsúlyozta.

Szikra Dorottya, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitika tanszékének adjunktusa úgy véli, a kormány már csak azért is hirdetheti, hogy előremozdulást szeretne a nők egyenjogúságában, mert maga az ENSZ-bizottság egy korábbi értékelésében határozottan elmarasztalta a magyar kabinetet. “Talán ezt is orvosolni akarják. Én egyelőre – a gyed extrával és az államtitkár legújabb nyilatkozataival – egy félfordulatot látok csak” – fogalmazott az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója, hozzátéve: “nemcsak a jelenlegi vezetés, de az előző szocialista kormányok sem léptek ebben az irányban előre”. Hasonló véleményen van Keveházi is, aki szerint kormányzati nőpolitika egyáltalán nem is létezik, a kabinet szókészletéből a nők és férfiak egyenlősége pedig hiányzik. “A fókusz a gyermekvállalás ösztönzése, jó esetben a gyermeknevelés támogatása, a felső középosztály számára, és nem az egyenlő esélyek biztosítása. A nőpolitika a nagyszülői szerepbe terelt nyugdíj előtt álló nők esetében leplezi le magát: a nagymamák korábban mehetnek nyugdíjba, hogy a kisgyerekeseket segítsék” – fogalmazott a genderszakértő.
A Pekingi Program 20 éve
Húsz éve, 1993-ban az Emberi Jogok Világkonferenciáján fogadták el a Pekingi Cselekvési Programot, amely a nők jogainak alapvető fontosságú emberi jogi dokumentuma. Az Európai Női Lobbi készített értékelést az elmúlt két évtizedben megvalósult tevékenységről, melyben üdvözölték a nők minden korábbinál jobb lehetőségeit. “A nők és a lányok Európában mára az oktatástól a munkaerőpiacig a társadalom minden területén jelen vannak, részt vesznek a politikai és a gazdasági döntéshozatali folyamatokban, és művészként, újságíróként, kutatóként vagy közösségi vezetőként is kifejezhetik a véleményüket” – fogalmaztak. Mindezek ellenére megállapították azt is: hiába az Európai Unió egyik alapértéke a nők és férfiak közötti egyenlőség, az elköteleződés mégsem valósul meg a gyakorlatban a társadalom és az élet legtöbb területén: maguk a tagállamok gördítenek ugyanis az egyenlőséget forszírozó jogszabályok elé akadályokat. Effajta folyamatnak tudható be, hogy a mai napig nem fogadtak el egy közös stratégiát az egyik legalapvetőbb probléma, a nők elleni erőszak felszámolására sem.

Jóindulatú szexizmus a politikában
“A férfi politikusoknak saját magukat kellene emancipálniuk” – mondta Böcskei Balázs a Friedrich-Ebert-Stiftung Alapítvány (FES) A férfiasság változó formái című vitafórumán. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért igazgatója szerint Magyarországon ne várjunk csodát azoktól a férfi politikusoktól, akik “benne vannak a rendszerben”. Kiemelte, hogy a pártok politikai stratégiai szempontból “játszanak”, amikor választások előtt rendszeresen előállnak a “legyen női jelölt” szlogennel. “A vége mindig az, hogy természetesen – állításuk szerint – nem találnak női jelölteket”. Böcskei szerint ennek rendszerint bedől a sajtó és a választók is, ám a magyar politikusok nőkhöz, sőt a politikusnőkhöz való hozzáállását valójában jóindulatú szexizmusnak lehet nevezni. Erre példaként két esetet említett: az egyik, mikor a nőknek olyan kevésbé frontvonalas feladatköröket adnak, mint például a környezetvédelem. A másik, amikor szemtől szemben tesznek megjegyzéseket női politikustársaik külsejére, vagy csak egyszerűen degradálják neme miatt. A legutóbbi ilyen “beszólás” Tüttő Kata szocialista politikust érte, akit a fővárosi közgyűlés ülésén Kovács Péter, a XVI. kerület fideszes polgármestere alázott meg. Tüttő akkor közleményben reagált a történtekre, de az ilyen sérelmek csak ritkán kapnak nyilvánosságot. “Szükség lenne egyfajta női politikai bátorságra, ugyanis sokszor az adott platform sem értesül az ilyen esetekről – legfeljebb a sajtóból -, így aztán végképp nem fog megoldódni semmi” – fogalmazott Böcskei.

Rozmán Ingrid írása a Népszavának

forrás:népszava online.hu

Leave a Reply 666 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: