< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Ne menjen sehová május elsején!

| Mobile | RSS

Ne menjen sehová május elsején!

2015. május 1. | hozzászólás | Közélet

Ne menjen sehová május elsején!

Minden ember életében eljön a pillanat, amikor úgy érzi, látott már mindent május elsején. Ez nem véletlen: valószínűleg tényleg látott már mindent. Otthon marad tehát. Valami mégis hiányzik, még ha nem is tudja, mi. Hát mi tudjuk: a sör meg a virsli. Utóbbiban segítünk, ünnepnapi zárva tartás ide vagy oda: összevásároltunk, amit csak tudtunk azokból a kisboltokból, amik május elsején is nyitva vannak. Alant ismertetjük az eredményt. Sok jó hírünk sajnos nincs, aki pedig igazi gasztronómiai élményre vágyik, annak bizony meg sem szabad állnia Romániáig.

Orsi – a név nem kötelez

Nem emlékszünk, mikor és mi történt a szebb napokat látott, egykoron intézményszámba menő virslibranddel, de sajnos az a helyzet, hogy méltán találta meg a helyét az alsó kategóriában, ahova kirobbanthatatlanul be is betonozta magát. Érdekessége a csomagoláson feltüntetett Facebook-oldal, amely – ha nem ismernénk a kontextust – egy randioldalra regisztrált lány profilja is lehetne. Amit egyébként is érdemes meglátogatni, ha valakit érdekel a virsli ötven árnyalata.

A jó hírünk az, hogy az Orsi virsli nem ehetetlen, sőt ebben a mezőnyben kifejezetten versenyképes. Bizalomgerjesztő a meleg, vöröses, szinte organikus szín, hervasztó viszont az anyagra lazán, kissé szervetlenül tapadó, könnyen ráncosodó külső réteg. Kóstolás után világlik ki, hogy az Orsi valójában gasztronómiai bravúr, mégpedig az íz teljes hiánya okán. Nem egyszerűen nincs íze: olyan hatást kelt, mintha még azt is kivonták volna belőle, ami egyszer benne volt. Pedig a virsli aztán tényleg a gasztronómia tabula rasája, azaz bármit beletehetnek a mérnökök, az igazi proletár pedig ezen a ponton fel is adja büszkeségét és hagyja magát átverni aromákkal, ízfokozókkal és más E-értékekkel. Az Orsi a visszafogottság balladája. De hopp… ja nem, semmi. Utóíz sincs.

Krásno – a piaci noname

Nagy, nehéz csomag, meg sem próbáltuk megszámolni, hát még visszaosztani a darabonkénti árat. Olcsó, na. A leírás ráadásul máris brutálisan őszinte, Cronenberg-rajongóknak kész líra: 25 százalékos sótartalom, a csontokról mechanikusan lefejtett hús. Úgy tűnt, nem műbeles-kicsomagolós, de kóstolás közben elbizonytalanodtunk: nehéz volt eszcájg nélkül menedzselni, törni próbáltuk, de nehezen ment.

Ízre egyébként nem okoz meglepetést, sem kellemeset, sem kellemetlent. Az ipari utóíz az egyetlen jellegzetessége: ha becsukott szemmel hagyjuk szétáradni, szinte látjuk a csontokról a húst lefejtő, zakatoló gépezetet. A mustárral sem lép különösebb kölcsönhatásba. Irány a sör, minél olcsóbb. Úgyis mindegy.

Szójavirsli – inkább hagyjuk

Eleve elég drága (600 forint a négyes pakk), szóval akár úri huncutság is lehetne, de nem az. Inkább teljes tévedés. Az egészségtelenül (már ha van ennek a szónak még bármi értelme virslis kontextusban) sápadt (a szójaverzió színre olyan volt két normál virsli után, mint egy felravatalozott halott), főzés után furcsa levet szivárogtató, henger formájú masszát a szájba véve feléled az emberben a dühös proletár: a virsli igenis legyen sertés- és baromfinyesedék, hagyjuk már ezeket a zsákutcákat, hogy szója meg mit tudom én! Akkor legalább vernének át fűszerekkel, vagy valami.

Persze, ha az ember vega, vagy vegán, vagy ilyesmi (bár akkor minek olvas ilyen cikket?!), akkor a szójavirsli már csomagolásával hülyére veri ellenfeleit – sehol egy olyan bizarr szó, hogy nyesedék, pácsó, bőrke. A csomagolásán feltüntették, hogy candida-érzékenyek is fogyaszthatják, de nem biztos, hogy akarják ők ezt. Persze jó, ha egy termékbe nem tesznek ízfokozót, de ebből azért nagyon hiányzott. Nemcsak ízvilága hiányzik, illata sincs, ez viszont (a többiek után) kifejezetten pozitív tulajdonság.

Sága Falni jó pulykavirsli – íztapadás

Ránézésre a szegény ember Füstlije, ami azért baljós, mert a Füstli eleve a szegény ember valamije, bár meg nem mondjuk, mije. A baj az, hogy ízre is. Igaz, legalább van neki, ez a szójás förmedvény után pozitívum. Az állagát illetően volt csak okunk panaszra, egymástól függetlenül azt tapasztaltuk, hogy darabkái a szájpadlásunkra tapadtak. Elsőszámú gyanúsítottaink: a cellulóz és a nátrium-eritroaszkorbát.

A tapadós külső réteg sajnos nem csak simán lehúzza az élményt, hanem az élmény maga: nincs mit elnyomnia. Az említett íz főleg utóízként jelenik meg és nehéz megragadni – ez lenne a pulyka? Inkább nem jártunk utána. Sok mindent elmond, hogy a csomagolásra nem merték ráírni, hogy füstölt, csak azt, hogy füst ízű, ráadásul ebből sem éreztünk semmit, de a reggeli ital és a sajt jellegű készítmény országában ezen nem akadunk fenn. Ha nincs más, jó lesz – hozza, amit hoznia kell. Inkább süssük, abból baj nincs.

Zádori cserkész kolbász – a gyanús debreceni

A címben elmondtunk mindent. A Zádoriból ugyan szivárog a jellegzetes vöröses-narancssárgás lé, roppan is, fröccsen is, mégis olyan, mint egy debreceni, amiből kivonták azt a titkos esszenciát, amitől az debreceni lesz. Illatra olyan, mintha egy hosszú fogorvosi kezelés után átszaladtunk volna egy vágóhídra, maga a dolog azonban szerencsére korántsem olyan undorító, mint az előbbi metafora. A leírás szerint 40 százaléka hús a többi bőrke E-érték és rengeteg fűszer, az összhatás mégsem az igazi.

Megettük, jól laktunk. Eltelt egy óra és nem vagyunk rosszul. Mondatokba öntjük, amit lejegyzeteltünk, emlékezni viszont nem emlékszünk – ha el kellene mesélni valakinek, nem sikerülne. Mit mondhatnánk? Olyan, mint Debrecen Kósa Lajos nélkül.

Mics – grátisz

Bár a virslinek csak távoli rokona, ráadásul nem is magyar (nagyjából úgy aránylik tesztünk tárgyához, mint Vlad Tepes Orbán Viktorhoz), nem bírtuk kihagyni a mics, vagy, ahogy a helyiek hívják mititei, illetve mici nevű csodát. Története is van: a ránézésre – mondjuk ki, na – kakiszerű kolbászkába minden kezük ügyébe akadó húst beledarálnak a románok, hogy feketeborssal és fokhagymával keverve hívják tetemre a csevapcsicsát.

Méghozzá esélyekkel: a mics ugyan nem olyan fejberúgósan fűszeres, mint a konkurens húsrudacska, de izgalmas, sokrétegű eledel, nehéz gyorsan enni, annyi izgalmat kínál, ezért pedig nagyon hálás az ember gyomra. Ráadásul ruganyos állaga miatt szórakoztató az egész. Utóbbit a szódabikarbónának köszönheti, amit pár éve kiszúrt az EU és a mics betiltását helyezte kilátásba. Ilyenkor nehéz uniópártinak lenni. Menjünk ki – akár a hosszú hétvégén – Romániába és zabáljunk micst, amíg lehet.

forrás:hír24.hu

Leave a Reply 230 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: