< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Bán Károly:Csalók Mekkája

| Mobile | RSS

Bán Károly:Csalók Mekkája

2015. május 18. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Bán Károly:Csalók Mekkája

Álláspont. Magyarországon a liberálisnál is liberálisabb eljárásjog alapján, úgy tűnik, nemcsak a bevándorlás okozhat súlyos problémákat, de a „kivándorlás” is.

szerző:Bán Károly

Főként olyan esetekben, amikor a kivándorló nem kalandvágyból „megy világgá”, hanem például azért, mert nem kíván súlyos bűncselekmény terheltje lenni. Mint például a kun-mediátoros Marcsika, a pilótajátékos brókerszakág egyik legfrissebb top tízes felfedezettje, aki sajtóhírek szerint, megelőzve a „megalapozott gyanú ügyében nyomozó hatóságokat”, kedves férjével együtt a napsütötte Belize-szigetekre vagy Mexikóba helyezte át életterét.

Történelmi tapasztalatokból tudjuk, hogy ha az embernek sok pénze van – a betéteiket szorgalmasan gyűjtögető emberek gondoskodtak arról, hogy Marcsikának legyen belőle bőven –, és a világnak némely tájékain a baksis elutasítottsága nem túl jelentős, akkor a kiadatási egyezmények nem sokat érnek. Ebben a versenyszámban nem Marcsi az első és egyetlen kivándorló, az erzsébetvárosi ingatlancsalási per egyik „kiszemelt” vádlottja sem várta ölbe tett kézzel a hatóság embereit, Mexikóig meg sem állt, azóta is ott tengeti napjait. Még a kilencvenes években Hagyó Miklós egyik kedves üzlettársa, akit kilenc évre ítéltek, az elsőfokú ítélet után egyenesen a repülőtérre hajtatott, azóta sem látta senki.

Szinte hálásak lehetünk a Buda-Cash brókerház tulajdonosainak, nem is szólva a quaestorosokról, hogy méltóztattak itthon maradni, a hatóság rendelkezésére állni, és illedelmesen elfoglalni cellájukat, amelyben most előzetes letartóztatásukat tölthetik. Arra viszont még rágondolni is rossz, hogy a farsangkor kirobbant, Sándor-József-Benedekkor kiteljesedő brókerbotrányok, mire elérkezik az András-nap (november 30.) vagy eljő a Mikulás, időszerűvé tehetik a büntető törvénykönyv újbóli módosítását is. Már ha ilyen sebességgel buknak ki az újabb és újabb pénzügyi csalások, hiszen már most is kezdünk ott tartani, hogy egy hatszázmilliós visszaélés lassan már csak mínuszos hír lesz a napilapokban.

Így aztán nyilvánvaló ellentmondás feszítheti szét az „új” Btk.-t is, pedig a tinta még alig száradt meg rajta, hiszen 2013. július 1-jén lépett hatályba. A vagyon elleni bűncselekménynél ugyanis a legsúlyosabb büntetés, a „különösen jelentős” értékre elkövetett csalás, sikkasztás, stb. felső értékhatára félmilliárd forint, ám magát valamire tartó pénzügyi bűnözők ennyiért föl sem kelnek az ágyból.

A Quaestor hétszázmillió eurós, százötvenmilliárd forintos csalása – amire már nemzetközi méretekben is csettintenek – ebből adó­dóan szinte meg sem ragadható a büntető törvénykönyvben, s még inkább aláhúzza azt a fehérgalléros bűnözők között amúgy is közszájon keringő axiómát, hogy nálunk lopni, csalni és hűtlenül kezelni a vagyont csak nagyban érdemes. Ezért is szorgalmazzák például a tőkepiac tisztességes szereplői – ha egyáltalán a lakosság még elhiszi, hogy vannak ilyen „csodabogarak” is – a büntető törvénykönyv szigorítását, hisz amíg az ilyen cselekményeket öt–tíz év börtönnel meg lehet úszni, addig mindig lesznek próbálkozások.

Tegyük hozzá azonban azonnal, hogy nem csak a Btk. kérdése ez.

A szigorítás csak enyhítheti, mérsékelheti az áldozatok számát és se­beit, a társadalom veszteségeit, hisz a vége mindig az, hogy akkor segítsen az állam. Vagyis segítsek én, segítsünk mi, mert XIV. Lajos francia király óta tudjuk, hogy „az állam én vagyok”, az állam mi vagyunk, a cech rám, ránk marad.

A megoldás sokkal inkább innováció dolga. Az ellenőrzés tökéletesítése, a helyes következtetések levonása, a hatékonyabb büntetőeljárás, amelyben nem hemzsegnek a nyomozási, a nyomozástaktikai, a vádemelési és a bizonyítási hibák. A százötvenmilliárdos csalást, fiktív betétgyűjtést például olyan egyszerűen meg lehetett volna előzni, hogy a kötvényvásárlók nevét és befizetéseik összegét egy listán kellett volna szerepeltetni. Vagy: emlékeznek még Lupis Józsefre, akit 1998-ban azért ítéltek el, mert a nevét viselő Lupis brókerház 1992–1993-ban több költségvetési és állami intézménnyel kötött befektetési szerződést, de a csalással, sikkasztással jelentős kárt okozott ügyfeleinek. Lám, mégsem tanultunk az esetből.

Az innováció mellett, persze, nem ártana az ügynek egy pénzügyi felügyelet sem. Nem olyan, amely másfél évtizedig működött nálunk PSZÁF néven. Ötszáz öltönyös ember egy üvegpalotában, jó nagy fizetésért, és az volt a dolguk, hogy ne csináljanak semmit.

Egy ok azok sorából, hogy a pénzügyi csalók Mekkája lettünk.

forrás:magyar hírlap,hu

Leave a Reply 118 megnézve, 1 alkalommal mai nap |