< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Csibra Tibor:Brutális cinizmus

| Mobile | RSS

Csibra Tibor:Brutális cinizmus

2015. június 20. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Csibra Tibor:Brutális cinizmus

Mennyit ér egy emberélet? Mindent. Mennyit ér egy ártatlan ember kioltott élete?

Az már semmit. Mit érdemelnek azok, akik szándékosan kioltották egy ártatlan ember életét? Attól függ. Ha az illetők civilek, a Magyarországon alkalmazható legsúlyosabb büntetésre is számíthatnak. Ha rendőrként váltak gyilkosokká, akkor tettük a Szegedi Ítélőtábla tegnapi, jogerős döntése értelmében lényegesen enyhébben minősíthető.

B. Viktor és B. Csongor két éve az izsáki rendőrőrs nyomozóiként a kihallgatószobában agyonvertek egy hátrabilincselt kezű embert, akit – mint később kiderült, alaptalanul – gyanúsítottak meg egy láncfűrész ellopásával. Az órákig tartó, kézzel, lábbal, gumibottal elkövetett bántalmazás miatt a szerencsétlen ember szinte összes csontja eltört, belső szervei leszakadtak. A két pribék még fél óráig nézegette a halottat, majd mentőket hívtak, azok azonban akkor sem tudták volna megmenteni a férfi életét, ha a vérengzők nem késlekednek a riasztásukkal.

A Kecskeméti Törvényszék tavaly társtettesként elkövetett emberölésben és kényszervallatásban találta bűnösnek a hivatásukra a legmélyebb szégyent hozó rendőröket, és életfogytiglannal – legalább huszonöt és húsz év fegyházzal sújtotta a vádlottakat. A nem is annyira nyilvánvaló, mint inkább ordító körülmények ellenére a táblabíróság tegnap halált okozó testi sértésként értékelte a történteket, a kényszer-, szerintem inkább kínvallatást pedig hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazásnak, és a gyilkosok büntetését az életfogytiglanról tizenkettő és húszról tíz évre enyhítette. Ha ettől valakinek elakadt a lélegzete, akkor az sem fogja rendbe tenni a vérnyomását, hogy a bíróság a kedvezményes szabadulás lehetőségéből sem zárta ki a gyilkosokat, ami a jelenlegi szabályozás szerint azt jelenti, hogy B. Viktor hat, B. Csongor pedig legföljebb négy év múlva már biztosan szabadlábon lesz.

Ennyit ér tehát egy ártatlan ember halála, ha (volt) rendőrök verték agyon, a táblabíróságot láthatóan az sem hatotta meg, hogy a rendőrség egyöntetűen elhatárolódott a történtek után a két vérengzőtől. Nem hatotta meg az sem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök személyesen rótta le kegyeletét az elhunyt férfi sírjánál egy szál virágot helyezve arra, amivel, úgy gondolom, nem csak a kormány és a magyar nép, hanem valamennyi jó érzésű ember szolidaritását kifejezte.

Magyarországon nem az első eset, hogy a rendőrök vagy más állami erőszakszervezet tagjai más elbírálás alá esnek a bíróságok előtt, még akkor is, ha a legszörnyűbb bűnöket követték el. Ezért nem lesz soha valódi felelőse a 2006 őszén elkövetett rendőri erőszaknak. Még évekig eltarthat az akkori rendőri vezetők büntetőpere, borítékolható, hogy annak végén semmitmondó döntés születik majd olyan bíróságon, amelynek bírái 2006-ban futószalagon, szakmányban helyeztek előzetes letartóztatásba mécsest gyújtó öregasszonyokat és – akkor még – optimista, kokárdás fiatalokat, akik ünnepelni, megemlékezni mentek ki az utcára.

A Szegedi Ítélőtábla tegnapi döntésének az is az üzenete, hogy ha rendőr vagy, akkor bármit megtehetsz, majd mi elsikáljuk a végén. Mert mi megtaláljuk az enyhítő körülményeket, ugyanakkor eltüntetjük a súlyosítókat. Ellenállt az agyonvert férfi az intézkedésnek? Hát persze. Biztosan nyögött is, amikor a nyolcadik bordáját törték el. A székhez bilincselve talán még fel is szisszent, amikor leszakadt a veséje.
A cinizmuson is túlmutató indokolás szerint a rendőrök tapasztaltak voltak az előállítottak rendszeres verésében, ebbéli tudásuk birtokában pedig joggal remélhették, hogy a bántalmazottak nem halnak meg.

A táblabíróság ítélete azt üzeni, hogy ezeket a pribékeket visszavárja a társadalomba. Majd lesznek belőlük jó képességű, határozott biztonsági őrök. Én is üzenek: legyen hozzá szerencséjük! Majd mi helyettük is szégyelljük magunkat.

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 276 megnézve, 1 alkalommal mai nap |