< Böngészés > Főoldal / Fecsegő hírek / Blog article: Áder János, a klímaszakértő

| Mobile | RSS

Áder János, a klímaszakértő

2015. július 12. | hozzászólás | Fecsegő hírek

Áder János, a klímaszakértő

Szerző: Dobszay János

A hazai közállapotokat mérgező problémáknál fontosabbá vált a bolygó védelme az államfőnek, aki a klímaügy felkarolásával formálisan is az ország fölé helyezte munkássága súlypontját.

Motoros rendőri felvezetéssel, megkülönböztető jelzést használó autó száguldott a Szépvölgyi úton június 11-én a reggeli csúcsforgalomban. A Készenléti Rendőrség később annyit elárult az elsötétített ablak mögött ülő személy kilétét firtató hvg.hu kíváncsiskodására, hogy Áder János köztársasági elnökről volt szó, akinek viszont az úti céljáról és a sürgősség okáról már nem nyilatkoztak. Az államfő aznapi hivatalos programjában a jelzett időpont táján egyetlen esemény szerepelt: 9:30-tól Szentendrén egy környezetvédelmi konferencián volt jelenése, ahol a klímavédelem fontosságáról beszélt.

A hétvégén Áder már a soproni Volt Fesztivál résztvevőit győzködte arról, hogy foglalkozzanak komolyan a felmelegedéssel – amit a jelek szerint az államfő akutabb problémának tart, mint a fiatalok borús magyarországi munkahelyi és életkilátásait. Néhány nappal korábban pedig villányi borkóstolása során ragadta meg az alkalmat, hogy az éghajlatváltozásra figyelmeztesse a gazdákat: ideje elgondolkodniuk a szárazságtűrőbb szőlőfajták telepítéséről.

Hogy az utóbbi időben mindennél sürgősebb teendőjévé vált Áder Jánosnak a Föld nevű bolygó megmentése, azt már az a szokatlan lépése is jelezte, amikor ez év elején rendkívüli bejelentésre hívta a sajtó képviselőit a Sándor-palotába. Többen azt tippelték, valamilyen aktuális politikai kérdésben – például az elődje, Sólyom László által megkülönböztetett figyelemmel kísért civil társadalom ellen akkoriban zajló durva kormányzati fellépések ügyében – kíván iránymutatást adni. Ám a rendkívüli államfői bejelentés pusztán egy új hivatali egység, a környezeti fenntarthatósági igazgatóság létrehozásáról szólt.

Áder János időseknek beszél a klímavédelem fontosságáról. Lájkgyűjtő körút

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

Hivatalba lépésének harmadik évfordulója, május óta az államfő a facebookos lájkvadászokat megszégyenítő sebességű akciózásba kezdett, hogy minél több kattintást szerezzen annak a nemzetközi kezdeményezésnek, amely a világháló segítségével egymilliárd támogatót akar toborozni a klímaváltozás megfékezésére irányuló összefogásnak. A volt amerikai alelnöktől, Al Gore-tól származó, Áder által felkarolt ötlet a decemberi párizsi klímacsúcs résztvevőit akarja morális nyomás alá helyezni, hogy a „klímavoksok” súlya alatt – mint az általánosságok szintjén megfogalmazott felszólítás fogalmaz – „haladéktalanul cselekedjenek az éghajlatváltozást okozó környezetszennyezés ellen”. Az akció meghirdetése óta az államfőnek szinte minden nyilvános szereplése arról szól, hogy támogatókat szerezzen a klíma védelmének, amivel kapcsolatban még egy játékos kvíz is felkerült az államfői honlapra.

Kicsik és nagyok, mára minden korosztály célcsoportja lett az államfő környezetvédő kampányának. A fesztiválozó fiatalok meglátogatása előtt nem sokkal például egy szociális otthonba ment, hogy csatlakozásra bírja az ottani időseket. Akiknek – legalábbis a köztévé híradása szerint – addig a legfőbb problémájuk az volt, hogy e-mail cím híján nem tudták megüzenni a világ vezetőinek, hogy szerintük is tenni kellene már valamit a Földért.

Ami testhezálló szerep és feladat volt Sólyom Lászlónak – akit egész civil mozgalmár múltja a környezetvédelemhez kötött –, az idegen, felvett póznak tűnik az utód, Áder esetében. A Fidesz-alapító, kormánypárti képviselőből lett államfő 2009-ig egyetlen parlamenti felszólalásában sem beszélt a környezetvédelemről. Környezettudatosságának nyilvánossá válása onnantól datálható, hogy uniós képviselőként kivonta magát a belpolitikai csatákból. Rossz nyelvek szerint ebben az a megfontolás is motiválta, hogy kellett neki egy olyan téma, amivel a nemzetközi porondon is felhívhatja magára a figyelmet. Elemzők pedig ma már azt sem tartják kizártnak, hogy az államfői arculatépítés szinte kizárólagos elemévé előlépett klímavédelem akár az ENSZ-főtitkári szék elnyerése érdekében folytatott előkampány része is lehet a székétől az ötéves mandátuma lejártakor, 2017 tavaszán esetleg megválni kényszerülő államfőtől.

A plágiumügybe belebukott Schmitt Pál helyébe lépett Áder 2012-ben azzal vágott neki új megbízatásának, hogy ha száz jó törvényt kap, százat ír alá; ha száz rosszat, akkor százat küld vissza az Országgyűlésnek. Ebből lényegében annyi valósult meg, hogy miközben néhány zöldügyben látványosan bevetette államfői tekintélyét – az Alkotmánybírósággal elkaszáltatta például a nemzeti parkokkal kapcsolatos, földmutyiknak megágyazó törvényt; illetve szót emelt a parlamenti kétharmad által környezetszennyezőnek minősített napelemekre kivetett termékdíj bevezetése ellen –, a jogállamiság szempontjából valóban fontos, nagy horderejű törvényeknek rendre zöld utat adott. A negyedik alkotmánymódosítást például fanyalogva bár, de ezzel a megjegyzéssel szignózta: „egyértelmű alkotmányos kötelezettségem, hogy az alkotmánymódosítást aláírjam és kihirdessem. Függetlenül attól, hogy a módosítás kinek az ízlésével találkozik, és függetlenül attól, hogy ez tetszik-e nekem, vagy sem.” Nem találta aggályosnak a Fidesz pillanatnyi erőviszonyai szerint átalakított választási szabályokat sem. A cinizmus határát súrolva megállapította, hogy „az új választási eljárási törvény minden választáson induló párt és képviselőjelölt számára garantálja a szabad és demokratikus választásokon való, európai mércével is alkotmányos megmérettetés lehetőségét”.

Hitelteleníti a legújabb államfői törekvéseket, hogy miközben Áder nemzetközi viszonylatban a környezetvédelem ügyének legmagasabb szintű képviseletét sürgeti, nem emel szót amiatt, hogy Magyarországon a zöldügyeknek – ellentétben a korábbi gyakorlattal – már miniszteri, illetve önálló ombudsmani szintű képviselete sincs. Ezeket a posztokat ugyanis a Fidesz az előző kormányzati ciklusban megszüntette.

A fékek és ellensúlyok rendszerének alkalmazását jobbára csak imitáló államfő nem sokat tett azért, hogy legalább az általa fontosnak mondott környezetvédelmi ügyekben pozitív lépésekre sarkallja a magyar politikai élet vezetőit. A szakmai szempontok a paksi bővítés kapcsán vagy a kishantosi biogazdaság beszántása idején is hátrább sorolódtak, mint a politikai lojalitás. Annál hangosabban üdvözölte a nagy pecás hírében álló államfő a magyar vizek védelmében tett kormányzati intézkedéseket, különös tekintettel a „magyar halak” védelmében hozott döntésekre, amely témával kapcsolatban ő, aki a sajtónak amúgy ritkán nyilatkozik, terjedelmes interjút is adott a Heti Válasznak.

Áder újabban a menekültekről is gyakran beszél – ám nem úgy, hogy azzal rendet próbálna vágni a zavaros közbeszédben. Ő már olyan majdani menekültáradatot vizionál, amelynek az alanyai nem gazdasági vagy politikai bevándorlók, hanem azok, akik például egészséges ivóvizet keresve hagyják el a szülőföldjüket. Szerinte ezért is vált „első számú társadalmi és politikai kérdéssé” a klímaváltozás. Arra nézve viszont hiába keresnénk az államfői iránymutatást, hogy a felmelegedés miatt megindult vándorokkal szemben mi volna a helyes magatartás: őket is meg kell-e állítani a szögesdrótból font vasfüggönnyel, vagy velük szemben esetleg már megbocsátható a keresztényi szolidaritás gyakorlása.

szerző:DOBSZAY JÁNOS

forrás:hvg.hu

Leave a Reply 129 megnézve, 1 alkalommal mai nap |