< Böngészés > Főoldal / Irodalom, Közélet / Blog article: A törpe, a török, a vak, meg a piros zsigulis…részlet a legújabb kötetemből

| Mobile | RSS

A törpe, a török, a vak, meg a piros zsigulis…részlet a legújabb kötetemből

2015. szeptember 3. | hozzászólás | Irodalom, Közélet

A törpe, a török, a vak, meg a piros zsigulis…részlet a legújabb kötetemből

Többen kértek írjak egy szösszenetet az őstermelők szokásairól, félelmeiről, csalásairól. Kik hogyan szállítják az általuk megvett, vagy a nagybani piacon összeválogatott zöldségeket, a számlanélküliség világáról…stb. Nem egy könnyű feladat. ezeket az embereket meg kell figyelni, mint a falusi kontárokat s annak vezetőit, mivel egy megfigyelés nem megfigyelés. A parasztok hazudnak, mint a vöcsök. Több ember véleményét tükrözöm vissza az írásaimban. Számtalan piacon voltam/tunk/ jelen. Érdekes világ a piacolók világa. Itt minden eladó, cserélhető, tapintható, kóstolható, s bátran mondhatsz véleményt. Lehetsz kemény, mert az eladó nem mer vissza szólni…Miért? Az áru eladó, a pofádat befogni, a benzin pénz fontos.

Kialakul falun több csoport, érdekképviselet, ahol, s akik megbeszélik a napi „teendőiket. Lesznek, akiket kizárnak, megfenyítenek, ha nem nyalsz nem vagy közébünk való…ergo, ez itt helyben így megy!

A csongrádi piac közkedvelt a szomszéd falusiaknak, a közelsége végett. Az ellenőrzés nyista-pista. Az önkormányzat gyenge, mint a kezdődő őszi harmat. Intézkedni, ott ez a szabad kifejezés nem ismert. Na ezt a tunyaságot használják ki az „őstermelők” .
A törpe lázasan készült a szombati piacra. A bibi csak az, hogy nem szeret dolgozni. A vak komondor egyhez ért: – a kapáláshoz. De a pofájával bekapná az egész világot. Gyáva, buta emberek világa az övék. Mindenkinek dicsekszenek s berántanák a gazok világába. A szomszédjait kegyetlenül kihasználják.. már akik engedik.

Sötétedéskor szedték a paradicsomot, majd később a korcs paprikát. Reménykedtek. A paradicsom nevetőgörcsöt kapott. Megbeszélték a piros zsigulissal, vigye ki őket a Csongrádi piacra. Szegény asszony agyilag teljesen zokni. A vigyor rároggyant a pofikájára! Az élettársa is csicska, a törpének s a vaknak egyaránt. Számtalan embert átvágtak, kihasználtak, mindig azt hangoztatták kifizetünk csak eladjuk előtte a paradicsomot, vagy epret vagy az Isten tudja mit. Ha nem bírták eladni a szennyet, akkor a szállító nem kapta meg az 5 ezer forintját. Ebben az a bibi, a zsigulisnak ki kellett volna állítani egy áruszállító menetlevelet részletezve, csatolni hozzá a számlát, akkor is ki kellett volna állítani, ha nyugtát kap a törpétől és így csatolni az adóbevallásához. Na már most, mind a ketten egy büdös adócsalók. Ki, ki a maga területén.
Az erdőben beszerzett tüzelőt bátran árulta a vak s a kontyos török. Most képzeljétek el, ilyen faluvezetés mellett mindent meg lehet tenni. Itt semmi sem drága, s semmitől nem kell félni.

Kérdem én; – ha nincs a vaknak s a törpének bevétele évtizedek óta, miből tud-bír vásárolni.
– Jó reggelt törpe
– Csókolom.
– Mennyiért adod a paradicsomot?
-200 Ft-ért
– Az sok. Honnan jöttél, melyik piacról.
– Én termeltem!
– Akkor miért ilyen drága. Közbeszólt a vak..sokba került a permet.
– Na, ne mondja. Ezen nem lehet látni. A piros zsigulis halkan belekottyantott a beszédbe.
– Na, ne mondja, hogy maga látja a permetet: Ezek lemosták.
– Tényleg? Mutassák már meg a permetezési naplót. Kíváncsi lennék rá!
Körülöttük lassan kiteljesedett a kör. Először csendben hallgattak a tudatos fogyasztók, majd egyre nagyobb hangerővel kapcsolódtak be a parttalan beszélgetésbe.
Honnan szabadultatok, ti koszfészkek, a paradicsom is éretlen, nem sül le a pofátokról a bőr, hagyjad már, nem látod, – ezek menekültek, vagy migránsok- mondta a fekete kontyos nő. Honnan vettétek ezeket az éretlen paradicsomokat, nézd már a paprika is korcs, nevetett a barna bőrű asszony. A csete- paté csak ez után következett. Jaajj, tudom kik ezek a nyomorultak, nevetett a púpos asszony. Ez a két mesefigura hátitáskában hordta a földiepret, s kiadták magukat termelőnek. A piros zsigulis halkan mondta a törpének:- a kocsiban megvárlak benneteket. A gyáva vak hátrább lépett, elsomfordált az asztal mellől. A törpe megszólalt: – aki nem vesz ne babrálja, vagy menjen az anyja p…ba.

A pénzre gigantikusan szükségük van. Jövedelem nájszi. Dolgozni nem szeretnek. Az iskola mindjárt kezdődik. Szociális segélyt nem kapnak. A halál árnyéka mellettük jár.
– Hallottad? Miket vágtak a fejemhez. – fordult a vak felé. Az nem szólalt meg. Mért nem védtél meg. A piros zsigulis is elmenekült.
– Miből fizetjük ki a benzin pénzt. A törpe megrántotta a vállát. De tényleg miből?
– Nem fizetünk! Nem ez lesz az első. Régen jobb volt…a vaknak megcsillant a szeme.
– Arra gondolsz?
– Igen.
– De most kivel…
– Nem tudom. Már nem járok kocsmába, Te is megöregedtél.
– Mennyi a paradicsom? – kérdezte az anyóka.
-150 Ft. – majd lehunyta a szemét a törpe.
– Adjon egy kilót. Édes?
– Mint a méz – érkezett a gyors válasz.
– Megkóstolhatom?
– Meg akarja kóstolni! – rémült meg a koszos törpe. A vak csukott pofával bámult. A tömeg feszülten hallgatott, ugrásra készen.
– Válasszon egyet. Anyóka a legkisebbet vette az ajkába. Beleharapott. A lé nem fröccsent. Lassan a szájából kihalászta az éretlen paradicsomot, majd ledobta a földre. A tömeg ugrott, s ismételten kialakult a dráma. Ezt akartátok eladni ti szemetek. Takarodjatok innen a városból.
Szerencséjük volt. Csak az éretlen paradicsomot taposta szét a tömeg. A törpe visított. A vak menekült. A piros zsigulis követelte az 5 ezer forintját. A török védte a párját a piros zsigulist.

2015, szeptember 03 ilo

Leave a Reply 1603 megnézve, 2 alkalommal mai nap |