< Böngészés > Főoldal / Irodalom, Közélet / Blog article: lio:Életképek

| Mobile | RSS

lio:Életképek

2015. szeptember 27. | hozzászólás | Irodalom, Közélet

lio:Életképek

Szegeden találkoztam egy borzasztó csúnya törpe asszonnyal. Magassága 120 centiméter lehetett. Alulról nézett felfelé. A bamba pofikája rémisztő látvány jelentett. Szedett-vedett, koszos mackónadrágban, elnyűtt- agyonkopott szürke kabátnak nem mondható valamiben „feszengett”. Nézésében volt, valami, ami miatt felborult a gyomrom. Először arra gondoltam, adok neki pénzt…

A szeméből láttam, nem ez kellene neki. A gyűlölet, ami áramlott belőle, ha éles késsé válna..akkor bennem landolna. Feltettem magamban a kérdést; – mi lehetett az, ami kiváltotta a gyűlöletet irántam. Talán ez a gyűlölet, habitus bennük, a lelkükben, a testükben, lakomáznak. Szimbiózisban élnek. Mindenkire haragszanak, amiért Isten „elbánt” velük. Minden oknak van okozója. Láttam egy filmet: – Óvakodj a törpétől. Ajánlom minden kedves olvasóimnak.

Elmentem a főorvosomhoz. Tájékoztattam, a kialakult, észlelt betegségemmel kapcsolatban. Sokat vívódtam, ám arra a következtetésre jutottam…nincs mitől félnem. Elmondom.
– Jó napot kívánok főorvos Úr.
– Tiszteletem szerkesztő Úr. Mi járatban s közben mosolygott.
– Van egy kis problémám. Kutatott a szememben
– Igen.
– Nehéz volt elkezdenem, mivel az asszisztencia is jelen volt, és amit akartam közölni a főorvosomnak, az nem tartozna rá. a doktor észrevette a tesze- toszaságomat.
– Jöjjön, a másik szobába, ott megvizsgálom.
Felszabadultnak éreztem magam. Hálás voltam ezért a gesztusért. Menjen csak menjen s kinyitotta előttem az ajtót. Az öreg barátommal még szegeden a II. sz. kórházból ismerjük egymást. Édesanyámat is Ő kezelte.
-Na mondja, mi az, amit négyszemközt akart elmondani.
Nehéz volt elkezdenem, mert mégis csak a férfiasságomról lenne szó. Kissé makogtam,azonban egy, két közbeszólással segített… Megértette a felmerülő problémát.
– Mutassa! Bíbelődtem a cipzárral. Mitől fél…Alig, találtam az övem csatját. Izzadtam! A doki türelmesen várakozott. Mikor meglátta, felnevetett. Ez semmi! Be van gyulladva! Ő kérdezett, én válaszoltam. Merre járt, mit csinált, s kérdések záporoztak. Elmondtam;- a határnál vagyok nap, mint nap s a higiénia…
– Tudja, Önnél fontos a higiénia. Piszkos kézzel ment el pisilni?
– Igen! Nem tudtam kezet mosni.
– Elküldöm az urológushoz! Rögvest felhívta a kollégát, beszélgettek, majd közölte; – fogadja a szerkesztő Urat.
Visszamentünk a rendelőjébe. Teljesen le voltam izzadva. Menet közben tájékoztatott, hová , melyik szobába kell mennem.
Elbúcsúztunk.
Nem lifttel mentem. Gondoltam, kiszellőztettem a fejem, s talán addig megnyugszom. Ballagtam a lépcsőn. A magány jól jött e- vérzivataros pozitúrában. Nem jött velem szemben senki. Szégyelltem magam! Ebbe a helyzetbe minden férfi beleeshet. Tanulság, pisilés előtt s után moss kezet. Büfébe vettem egy kávét. Erőre kell kapnom. Egy idősebb férfi véletlen meglökte a karomat. A kávém kiloccsant.
– Bocsánat. Nem volt szándékomban. Veszek egy másikat Önnek.
– Köszönöm. A „betegségemről” gondolkodtam.
– Na, már itt is vagyok! Még egyszer bocsánat. Most megy vagy jön.
– Jövök.
– Baj van! – fürkészet a szememben. Elmondjam vagy ne! Végül arra a következtetésre jutottam; – miért ne. Az öreg csak bámult!- a szemében reflexiót véltem felfedezni.
– Ez egy egyszerű diagnózis! Meglepődtem. Vegyen itt a patikában egy tubus bóraxos babakenőcsöt…tudja mi az? – kérdezett mosolyogva.
– Igen. Mikor a gyerekeim kicsik voltak, a nejem a pelenkázás előtt ezzel kente a popsijukat.
– Na, látja! Ez ilyen egyszerű! Mivel foglalkozik?
– Újságíró vagyok!
– Talán kint volt a határon:
– Igen.
– Vigyázzon magára, majd elbúcsúzott.
– Honnan ismeri a professzor Urat? – kérdezte egy idősebb nő. – s közben szürcsölte a feketekávéját.
– Nem ismerem.
Három nap múlva felszívódott a gyulladás!

2015, szeptember 27 -lio-

Leave a Reply 1435 megnézve, 1 alkalommal mai nap |