Hét figyelmeztető jel Varsóból a magyar politikusoknak
Hét figyelmeztető jel Varsóból a magyar politikusoknak
A lengyel parlamenti választások eredménye felért egy politikai földrengéssel. Azért mertük ezt bátran kijelenteni, mert a rendszerváltás óta először fordult elő, hogy
- egyetlen párt egyedül tud kormányt alakítani,
- hogy két, mindössze pár hónapja létező párt is bejutott a parlamentbe,
- és hogy a hagyományos baloldalnak nem lesz képviselője a törvényhozásban.
A lengyel politikai változásokat Magyarországon is mindig kiemelt figyelemmel követi minden politikus és elemző. Itthon közhelynek számít a “varsói gyors” emlegetése, vagyis az az elképzelés, hogy Magyarország egy kis eltéréssel követi a lengyel mintát, és előbb-utóbb a lengyelországi változások megérkeznek hozzánk is. Lengyelországban ugyanis 1993-ban, nálunk 1994-ben jutott hatalomra a posztkommunista párt.
Jaroslaw Kczynski és Orbán Viktor
A varsói gyors elmélete azóta persze már többször megbukott. 2005-ben például Lengyelországban a radikális jobboldal, a Kaczyński-féle Jog és Igazságosság (PiS) került hatalomra, míg Magyarországon egy évvel később ugye Gyurcsány Ferenc az MSZP-vel.
Ennek ellenére igenis érdemes és lehet is levonni következtetéseket a lengyel politikából.
1. A jobboldalnak nem szükségszerűen a baloldal az ellenfele
Lengyelországban nagyjából tíz évvel tartó folyamat teljesedett be azzal, hogy ezen a választáson egyértelmű volt, hogy két jobboldali párt harcol a kormányzásért. A baloldal, amely 2001-ben még 45 százalékkal győzött, mára eljelentéktelenedett, nem tudott semmilyen szinten beleszólni a küzdelembe. A lengyel politika centruma kétségtelenül eltolódott a jobboldalra, kérdés, hogy a kormányzásról most leköszönő, vesztes Polgári Platform (PO) ezek után húzódik-e balra, és megpróbálja-e begyűjteni a képviselet nélkül maradt balos szavazók voksait.
A magyar politikában 2018 nagy kérdése, hogy a Fidesszel szemben a baloldal (az MSZP és akivel összefog) vagy a radikális jobboldal (Jobbik) lesz-e a fő kihívó. A választ nem lehet még sejteni, de épp a lengyel példa mutatja, hogy
2. A hagyományos baloldalt eltemették
A hagyományos lengyel baloldal mélyrepülése már egy évtizede zajlik, most beteljesedett a sorsa: kiesett a parlamentből, nagyobb kockázat nélkül állíthatjuk, hogy ebben a formában megszűnt a korábban kormányzó Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD). Az SLD pedig nem egyedül állt a startvonalhoz: a balliberális Te Mozgalmad (TR) párttal és több kisebb baloldali tömörüléssel kötött kényszerű koalíciót Egyesült Baloldal néven. Viszont csak 6,6 százalékot szerzett, távol volt a pártszövetségek számára 5 helyett szükséges 8 százalékos küszöbtől.
Barbara Nowacka, az Egyesült Baloldal politikusa.
Kényszerű baloldali összefogás, ismerős valahonnan?
Bizony, a hazai baloldali pártok számára figyelmeztető a párhuzam. A választókat nem érdekli a múlt, az egykori kormányzóképesség, a korábbi dicsfény, a kényszerűen kötött összefogás, simán kiszavazták a törvényhozásból a hagyományos baloldalt.
3. Új pártoknak áll a zászló
A lengyel szejmbe bejutó öt párt közül kettő fél évvel ezelőtt még csak nem létezett. A Kukiz’15 ennek ellenére 9 százalékot, a Modern (lengyelül Nowoczesna) párt pedig 7,1 százalékot ért el. Egyértelművé vált, hogy a lengyel szavazók kiéheztek az új arcokra, új gondolatokra, új politikai megközelítésekre. És az új pártok alapítói nem is valami elképzelhetetlenül nagy bravúrt vittek véghez.
Paweł Kukiz punkzenész az idén májusban alapította a populista, rendszerellenes szólamokkal kampányoló pártját. Kukiz az elnökválasztáson robbant be a lengyel politikába, és rögtön 21 százalékot ért el, ezt a népszerűséget most simán meg tudta lovagolni. A szintén májusban alapított Modernnek, amelyet az elemzők neoliberális tömörülésnek tartanak, ugyancsak
A balközép párt elnöke, Ryszard Jerzy Petru az ország egyik legismertebb közgazdásza, a Világbankban a magyar–lengyel gazdasági kapcsolatokkal foglalkozott. Ez a párt is sok bizonytalant, illetve baloldalit szólíthatott meg.
4. A korrupciós bélyeg könnyen elsodorhat egy kormányt
A Polgári Platform nyolcéves kormányzása – Donald Tuskkal, majd Ewa Kopacz-csal –, hiába volt sok szempontból sikeres, hiába voltak rendben a gazdasági mutatók, a választók ráuntak a belső csatározásokra, botrányokra. A PiS pedig azon a fronton talált fogást a kormányon, ahol a legsebezhetőbb volt: a korrupciós ügyeknél.
Orbán Viktor és Donald Tusk
A tavalyi lehallgatási botrány visszafordíthatatlan károkat okozott a kormánypárt számára. 2014-ben egy kiszivárgott hangfelvételen a Lengyel Nemzeti Bank feje, Marek Belka és a lengyel kormány belügyminisztere, Bartłomieja Sienkiewicz arról egyeztetett, hogy a központi bank besegít a kormánynak, ha a pénzügyminisztert megbuktatják. A párt évek óta azzal kampányolt, hogy felszámolja a korrupciót, ezért a felvétel érthetően hatalmas bizalomvesztést okozott. Elég sokan kiábrándultak a PO-ból, ezt a mostani választási eredményen is láttuk.
A Fidesz-KDNP-nek elsősorban ez azért figyelmeztető jel a következő választásokra, mert látható:
Érdekes, és talán nem is véletlen párhuzam, hogy a Jobbik már évek óta pont a korrupciós témakörrel kampányol.
5. Hiába jók a mutatók, ha az emberek nem érzik
Lengyelország gazdasági szempontból irigylésre méltó pályára tette a PO kormányzása. Nyolc év alatt több mint 20 százalékkal nőtt a GDP, a 2008-as pénzügyi válság után Lengyelország nem süllyedt recesszióba. A lengyel gazdaság erősödése mellett az ország politikai súlya is nőtt: Donald Tusk az EU-s miniszterelnököket tömörítő Európai Tanács elnöke lett. Ezzel szemben a lengyel életszínvonal alig nőtt, főleg vidéken, a kisebb településeken és az ország keleti, dél-keleti részében alig érzékeltek az emberek valamit a fellendülésből.
A PiS miniszterelnök-jelöltje, Beata Szydło nem véletlenül kampányolt azzal, hogy “a vidéki szó számomra nem hordoz semmilyen negatívumot”, és ő megérti a vidéki embereket, akik nem érzik annyira a bőrükön az elmúlt évek gazdasági előnyeit. A mostani és mindenkori magyar kormánynak figyelmeztető jel, hogy
6. A menekülthelyzet igenis kampánytéma
“Lengyelország külpolitikájában jelenleg a migránskérdés a legfontosabb”. Ezt Beata Szydło vágta Ewa Kopacz arcába a múlt heti tévévitájukon. És valóban a lengyel kampány fontos eleme volt a menekültkvóták kérdése, a menekültek elhelyezése. Sőt, a PiS kormányfő-jelöltje menekültügyi különadóval is riogatott, ha nem lesz kormányváltás.
Beata Szydło
Pedig Lengyelországot igazából még nem érte el a menekültkrízis, a lengyel határoknál nem sorakoztak fel bevándorlók, a lengyel szavazók alig láthatnak menekülteket maguk körül. Intő jel a magyar pártoknak, hogy például hiába szűnt meg a déli kerítéssel a korábbi menekültáradat,
7. Ha kettőt lépek hátra, eggyel előrébb jutok
Jarosław Kaczyński, a PiS elnöke, a sorozatos botrányok miatt 2007-ben, idő előtt távozni kényszerülő volt miniszterelnök tanulságos politikai bravúrral támadt fel ismét. Kaczyński először az elnökjelöltségtől, majd még váratlanabb módon a miniszterelnök-jelöltségtől lépett vissza az idén. A PiS mindkét döntéssel nagyot nyert. Ezzel a két húzással
Az elemzők szerint Kaczyński sokat tanult a kudarcaiból, és tisztában volt azzal, hogy megosztó politikus, a lengyel kormányellenes szavazók egy részénél semmi esélye. A protestszavazatokat így csak úgy lehetett begyűjteni, hogy Beata Szydłót tolta most előtérbe. Szydłóról még most sem lehet eldönteni, hogy csupán báb lesz vagy önálló politikai tényező, de Kaczyński befolyása megkérdőjelezhetetlen lesz.
Jaroslaw Kaczynski
A magyar politika számára azért tanulságos Jarosław Kaczyński mozgása, mert a gyakorlatban bizonyosodott be, hogy senkit nem szabad leírni, bármennyire is elutasított személyiség, és a választók igenis értékelik, ha valaki hátrább lép. Még ha csak a színpadon teszi is ezt meg, a színfalak mögött nem.
forrás:index.hu