< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: Hannah Arendt német származású amerikai filozófus, társadalomtudós, publicista 40 éve halt meg

| Mobile | RSS

Hannah Arendt német származású amerikai filozófus, társadalomtudós, publicista 40 éve halt meg

2015. november 30. | hozzászólás | Kultúra

Hannah Arendt filozófus, társadalomtudós, publicistaa Sajtó- és fotóarchívum 2015. 49. hét érdekes emberei sorozatban

archivum hirlevel fejlec 600
hannaharendt

 

Adolf Eichmann perének tárgyalásán.
Jeruzsálem, 1961. április 17.
MTI/FR

Hannah Arendt német származású amerikai filozófus, társadalomtudós, publicista 40 éve, 1975. december 4-én halt meg.

1906. október 14-én született a ma Hannoverhez tartozó Lindenben. Vallását nem tartó zsidó családból származott, eredeti keresztneve Johanna volt. Gyermekkorát imádott filozófusa, Kant szülővárosában, Königsbergben töltötte, ahová a család apja betegsége miatt költözött. Apját hétéves korában elvesztette, a szociáldemokráciával rokonszenvező anyja liberális nevelésben részesítette. A zsidó vallási hagyományokat nagyszüleinek köszönhetően ismerte meg, s bár vallását nem gyakorolta, gyökereihez egész életében ragaszkodott.
Tizennégy évesen már Kant és Jaspers műveit olvasta, nézetei miatt össze is különbözött egyik tanárával. A konfliktus következtében Berlinbe kellett távoznia, a főváros pezsgő kulturális élete nagy hatással volt rá. Előadásokra járt, egyre több filozófus munkásságába – köztük Kirkegaardéba – ásta bele magát, végül visszatért Königsbergbe, hogy leérettségizzen.
1924-től a marburgi egyetemen hallgatott filozófiát Martin Heideggernél és Nicolai Hartmann-nál. Ekkor bontakozott ki a nős, kétgyermekes Heidegger és a tizennyolc éves Arendt egy egész életen át tartó szerelme. Heidegger tanácsára mégis egyetemet váltott, Freiburgban Edmund Husserl hallgatója lett, majd 1928-ban Karl Jaspersnél diplomázott, akivel a férfi haláláig szoros barátságot ápolt.
Egy évvel később doktori disszertációján dolgozva találkozott
Günther Sternnel (aki később Günther Anders néven publikát), akivel a kor szokásaira fittyet hányva néhány héttel később már össze is költözött, kilenc hónappal később pedig házasságot kötöttek. A pár egy évig Frankfurtban élt, ahol Arendt újságírói munkája mellett szemináriumokat látogatott, majd visszatértek Berlinbe. Ekkor kezdett el a zsidó asszimiláció kérdésével, a zsidóság helyzetével foglalkozni és aktívan politizálni.
1932-ben már látta, hogy előbb-utóbb el kell hagynia Németországot, de ekkor még a maradás mellett döntött (férje már ekkor Párizsba költözött). A náci politika térnyerésével párhuzamosan egyre tevékenyebb részt vállalt a cionista mozgalom munkájában, 1933 júliusában öt napra őrizetbe is vette a Gestapo.
Arendtet azonban a zsidó értelmiség sem tudta elfogadni, mert nem értett egyet konzervatív nézeteikkel, és élesen elítélte a kialakulóban lévő politikai rendszert. Éles vitába keveredett Leo Strauss-szal, és nagyot csalódott Heideggerben is, aki belépett a nemzetiszocialista pártba, emiatt 1950-ig nem is beszéltek egymással.
1933 végén az emigráció mellett döntött. Csehszlovákián, Olaszországon és Svájcon keresztül jutott el Franciaországba. Párizsban egy zsidó menekültszervezetnél kezdett dolgozni. Férjétől 1937-ben vált el, ugyanebben az évben fosztották meg német állampolgárságától. 1939-ben sikerült édesanyját is kimenekítenie Königsbergből.
1940 januárjában férjhez ment a szintén politikai filozófiával foglalkozó Heirich Blücherhez, de májusban ellenséges külföldiként internálták, egy dél-franciaországi táborba került. Egy hónap múlva sikerült megszöknie, és Lisszabonon át családjával New Yorkba menekült.
Amerikába érkezése után a zsidóság problémáinak lehetséges megoldásait kereste, a háború után is tevékenyen részt vett a zsidó nép helyzetének rendezésében. 1949-ben és 1950-ben rövid látogatást tett Németországban, újra felvette a kapcsolatot Jaspersszel és Heidegerrel, aki mellett tanúskodott is.
1950-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, egyetemi oktatóként kezdett dolgozni. A legnevesebb intézményekbe hívták tanítani, oktatott a Berkley, a Princeton, a Columbia, a Yale és a Northwestern egyetemeken, és ő volt az első nő, aki teljes professzori státust kapott a Princetonon.
Munkássága legnagyobb részében a hatalom természetéről értekezett, kutatta a különböző politikai berendezkedéseket, az autoriter és a totalitárius rendszereket. A totalitarizmus gyökerei című művében a náci Németország és a Szovjetunió politikai berendezkedésének gyökereit igyekezett feltárni. A két rendszer közé tett egyenlőségjel azonban megosztotta a kritikusokat. A szabadság kérdése is központi helyet foglalt el elméleti munkásságában.
A Jeruzsálemben lefolytatott Eichmann-perről született tudósításait egy filozófiai értekezés is követte. Az Eichmann Jeruzsálemben című művének vezérgondolata a gonoszság, a tömegek feletti befolyás megszerzése, illetve a feltétlen engedelmesség és a lehetséges következmények végiggondolásának hiánya.
1975-ben, hatvankilenc éves korában hunyt el. New York államban temették el, annak az egyetemnek a közelében, ahol férje évekig tanított. 2013-ban Margarethe von Trotta rendezésében mutatták be a Hannah Arendt című filmet, amely életének azt a korszakát dolgozza fel, amikor Eichmann jeruzsálemi bírósági tárgyalásáról készített cikksorozatot egy amerikai folyóiratnak, és amely a Gonosz banalitása címmel jelent meg.

forrás:MTVA hírlevél

Leave a Reply 1674 megnézve, 2 alkalommal mai nap |
Tags: