< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Orbanisztán ellen szerveződnek az igazmondók

| Mobile | RSS

Orbanisztán ellen szerveződnek az igazmondók

2016. február 29. | hozzászólás | Életképek/bulvár
www.fecsego.eu 1oo országban, minden földrészen

www.fecsego.eu 1oo országban, minden földrészen

 www.fecsego.eu nemzetközi hírportál jó, nagyon jó

Orbanisztán ellen szerveződnek az igazmondók

Olyan társadalomban, ahol a kormány törvényerőre emelte a korrupció legtöbb variációját, törvényszerűen alakulnak ellene harcoló civilszervezetek. Az egyik legújabb és talán legígéretesebb ilyen formáció az Igazmondó Alapítvány, melynek kommunikációs vezetőjét, Kövesdi Veronikát – aki az utóbbi időszak legkeményebb Orbán-ellenes beszédét mondta a miniszterelnök évértékelőjével egy időben a Várkert bazár előtt – és az alapítvány kuratóriumi elnökét, Simon Mihályt kérdeztük.

– Mi a célja az Igazmondó Alapítványnak?

Kövesdi Veronika: Azért hoztuk létre az Igazmondó Alapítványt, mert szeretnénk a mindent elöntő korrupciót minimálisra szorítani.

– Ezzel elég sokan foglalkoznak, mi az alapítványuk specialitása?

K.V.:
Nem célunk, hogy helyettesítsük a többi korrupcióellenes szervezetet, sokkal inkább a kiegészíteni és hálózatba foglalni szeretnénk ezeket.

– Mi a módszer?

K.V.: Összekötőink által több vidéki városban jelen vagyunk, együttműködünk civil szervezetekkel, képzéseket közvetítünk vidéki városokba, melyeken keresztül adatigényléseket tudnak beadni, tájékozódnak a helyi korrupciós ügyekről. Így megtanulják, hogyan kell konkrét ügyekben eljárást kezdeményezni.

– A képzések arra vonatkoznak, hogy hogyan kell feltárni egy konkrét ügy körülményeit?

K.V.: Igen, megmutatjuk, hogyan kell eljárni egy-egy konkrét ügy feltárásában, és segítünk magában a folyamatban is. Sajnos sok ügy azért bukik el, mert nem tudja a beadó, hogy kinek és milyen kérdést kell beadni ahhoz, hogy megfelelő helyről kaphasson választ. Ha találnak egy konkrét ügyet, amiről azt gondolják, hogy korrupciógyanús, az első lépés az adatigénylés. Ehhez nekünk az Átlátszó nyújt képzési segítséget: másfél órában elmondják röviden a működési elvet, illetve „workshop” jellegű képzés keretében, konkrét ügyre fókuszálva elmagyarázzák, hogy működik a folyamat.

– Miután feltették a megfelelő kérdést a megfelelő embernek, hogyan tovább?

K.V.: Ha az adatigénylés megtörtént, akkor tizenöt, illetve harminc nap közötti határidőn belül válaszolnia kell az adatgazdának. Amennyiben ez nem történik meg, jogi útra terelhető a történet. Ebben jogászok nyújtanak segítséget.

Kovalovszky Dániel felvétele
Kövesdi Veronika

– Mi következik ezután?

Simon Mihály:
A per már sajnos költséges és több időt igényel. Ahhoz, hogy peresíthető legyen a kérdéssor és érdemi információkhoz jussunk általa, jogi képviselet kell. A lényeg az, hogy kiderüljön az adatokból, a pénz merre folyik el. A cél, hogy az állampolgárok megérezzék: részesei lehetnek az ellenőrzési folyamatoknak, és igényük legyen erre. Hiszen alapjoguk, hogy nyomon követhessék, mi történik a befizetett adóforintjaikkal, ki a felelőse, ha elsinkófálják azt.

De ennél többről szól az alapítvány. A korrupció nagy probléma ma Magyarországon: új mennyiségű és minőségű folyamat körvonalazódik. Könyvek jelentek meg róla, a terminológiai meghatározása körül folynak a viták, de az tény: ez már nem a 2000-es évek klasszikus korrupciós változatairól szól. Mára az állam eluralta az EU-s és más forrásokból származó pénz felhasználásának csatornáit, gyakorlatilag nyílt versenyes uniós pályázatokkal házalnak a húsosfazék körül ülők. Egyik polgármester megfogalmazása szerint: kapnak pénzt, ha beállnak a sorba. Irányított, menedzselt pénzosztás történik. Megszűnik a verseny tisztasága és az a hit az állampolgárok részéről, hogy amennyiben jó gondolatuk, projektjük van, ahhoz pályázat útján kapnak tőkét. Ez az elv vonatkozik az uniós pénzek mellett az állások megszerzésére és az egész magyarországi nepotista, neobarokk világra. Az Igazmondónál hárman is vagyunk jogászok, és úgy látjuk, a jogállam is leépült, az állam fogva tartásáról beszél a szakirodalom. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon alacsony a magyar társadalom ingerküszöbe, amit a korrupciós ügyek talán felrázhatnak. Az a célunk, hogy az emberek észrevegyék: kilopják a sült galambot a szájukból.

– Az anti-korrupciós lovagok – Hadházy Ákos, Horváth András, Juhász Péter – naponta, hetente jönnek elő újabb és újabb ügyekkel. Az ilyenkbe darabonként is bele kellene bukniuk az érintetteknek egy működő demokráciában, de itt egyelőre semmi nem változik. Ennek több oka lehet. Az egyik, hogy a magyar ember aktív adókerülő, és mint ilyen, elveszti saját legitimációját arra, hogy mások korrupcióját számon kérje. Mindezek ismeretében mit gondolnak, mikor lesz tapintható eredménye a munkájuknak?

S.M.:
Nehéz a kérdés, nem látom a folyamat végét. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy egy jól bebetonozott struktúrával állunk szemben, ami a zsigerekig hat. Talán a Kádár-korból, vagy még régebbről, a világháború előttről átjárja az embereket a bizalmatlanság az intézményekkel szemben. Paradigmaváltásra van szükség ahhoz, hogy a skandináv-típusú tisztaságot elérjük itt, Kelet-Közép-Európában.

– Beszéljünk inkább a kis lépésekről!

S.M.: Azt gondolom, hogy a Hadházy Ákos által firtatott, felgöngyölített, az ORÖ-höz köthető félmilliárdos és hatmilliárdos csalás valamilyen következménnyel biztos jár. De megfordíthatom a kérdést: mit lehet azon túl tenni a civil szervezeteknek, mint, hogy felhívják a figyelmet a bizonyítható visszaélésekre?

– Mivel nem kapcsolódnak egyik párthoz sem, kifejezetten a korrupció elleni küzdelem a mozgatójuk, nem gondolkodtak azon, hogy ernyőszervezetként is működhetne az Igazmondó? Hiszen politikát végül is pártok, politikusok csinálnak, ők választhatók az országgyűlésbe.

S.M.:
Az eredeti elképzelésünk is az volt, hogy integrátorként lennénk a leghasznosabbak. Az egyik célunk az, hogy ne csak a budapesti „hightech” szervezetek – a K-Monitor, a Transparency, az Átlátszó, akik a nagy horderejű ügyekkel foglalkoznak, oknyomoznak, fellépnek a látványos ügyekkel szemben –, hanem Keszthelytől Gyulán át, akár a kis falvakban is platformja legyen az állampolgári kezdeményezéseknek. Biztos, hogy nem csak a budapestiek szemét csípi a közpénz látványos elfolyása. Ki kell mozdulni a fővárosból. Tudjuk, hogy nagyon nagy a kitettsége annak, aki ezeket az ügyeket felvállalja, és beleáll valamelyikbe. Mi – az alapító okiratunk szerint – politikamentes civilszervezet vagyunk, mindegy, hogy melyik demokratikus oldalról érkezik a megkeresés, a horizontális oldalt figyeljük.

– A helyi ügyeket helyiek bevonásával tárják fel vagy Budapestről?

K.V.: Ha egy helyi korrupciós ügyről érkezik hír, mindig kijelölünk valakit, aki helyben dolgozik, ő az összekötőnk.

– Ha nincs ilyen kolléga?

K.V.:
Akkor igyekszünk Budapestről tenni, amit kell.

S.M.:
Nem kijelölésről van szó, hiszen nincs ilyen típusú jogkörünk. Az, aki telefonált, vagy billentyűt ragadott, hogy megkeressen minket, már rendelkezik azzal a motivációval, hogy az ügy helyi gazdája legyen.

– Önök szerint eddig mi a legkomolyabb eredményük?

S.M.:
Féléves fennállásunk után nagy eredménynek tartom, hogy 20 helyén az országnak jelen vagyunk, illetve, hogy van 40-50 önkéntesünk, akik egy tucat ügyet kezelnek. Ezek közül is kiemelkedik a méhkeréki korrupcióellenes fellépés, ahol egy nyugdíjas pedagógus szállt harcba a 31 millió forintos „eltérítés” ellen. Méhkeréken ugyanis tanároknak tartott tréninggel akarták elintézni és lenyúlni az Európai Unió által biztosított bűnmegelőzésre szánt pénzt.

Az Igazmondó Alapítvány logója


– Miről szól egy-egy fórumuk?

S.M: Tulajdonképpen képzésekről. Bár nem szeretem ezt a szót használni arra, ami ott történik, mert van valami paternalista, aszimmetrikus benne. Nekem az tetszett, amit Sallai R. Benedek talált ki, hogy egy éven keresztül feltankolja a kocsiját, végigjárja az ország agráriumát és mindenhol projektorral kivetíti, hogy hogyan lopják szét a nemzeti földvagyont, hátha így érthetőbb lesz annak, aki látja. Fontos, hogy Paks jelentősége ne csak a balliberális médiában jelenjen meg, hanem mindenhol essék szó arról, hány milliárddal, hány évtizedre adósítja el az országot a kormány, és ez milyen terhet jelent egyes emberre lebontva. Mostanság nálunk a legjobban hasító ügyek a Juhász Péter által kommunikált gátlástalan V. kerületi ingatlan-panamák, de szállingóznak be a vidéki, kisebb látványértékű ügyek is. Ezek kevésbé médiaképes korrupciók, de lényeg a feltárás, mert így épülhet a vidéki hálózat.

– A pártok segédcsapatként, vagy virtuális ellenfélként tekintenek Önökre?

K.V.:
Több pártból is vannak olyanok, akik együttműködnek velünk, például Hadházy Ákos és Jávor Benedek is tart előadásokat. Úgy tekintenek ránk, mint akivel szívesen működnek együtt. A mi szervezésünkben február 10-én, Pécsett tartott előadást Jávor Benedek, március folyamán pedig Hadházy Ákos. Gyakorlatilag három parlamenti párt képviselője vállal fel minket partnerként.

– Mit gondolnak arról, hogy mára a korrupciós ügyek nem is számítanak annak, mert a rezsim jogszerűvé tette, beemelte a fekete zónából a patyolat-fehérbe azokat.

S.M.: Annyit mindenki érez, hogy valami nem stimmel. Annak ellenére, hogy tökéletes a menedzselés és időre beérkeznek az előre kijelölt bugyorba a pályázatok, mégis hiányzik a lényegüket adó vetélkedés, versengés lehetősége. Jól körülírható tisztátalanság leng körül mindent. Egy példa: a kishantosi fideszes polgármester, akinek a faluja mellett osztják fel a bio-gazdaságot, ami háromszáz hektáros ökológiai csoda volt és a hozzá tartozó település lakosainak adott munkát, családjuknak megélhetést. Hihető, hogy ő valóban nem érti, hogy nem jogszerű árverés történt, hanem irányított újraosztás a kegyeltek között? Idővel nála is be kell teljen a pohár, hiszen a szűk pátriájukról van szó, aminek érdekeit nekik kell megvédeni. Fontosnak tartom kiemelni, hogy mi minden aggály nélkül együttműködnénk a Fideszzel is, ha részünkről jönne megkeresés.

– Mivel lennének elégedettek egy, illetve öt év múlva?

K.V.: Én azzal, ha a vidéki városokban mindenhol jelen lennénk, minél több civilszervezettel tudnánk együttműködni, sok képzést tarthatnánk a különböző városokban, és egyre több ügyben sikerülne eredményesen eljárni.

S.M.: A számszerű növekedést, beszélgetések, fórumok, hálózati pontok és az ügyek számának növekedését természetesen én is reálisnak tartom. Szkeptikus vagyok viszont a viszonyok megváltoztathatóságát illetően. Az erős összefonódások és a kiváló technika nehezen törölhető el. Azt remélem, hogy élhetőbb lesz öt év múlva Magyarország, de nem vetem el a tízéves időtávlatot sem. Azt jól látni, hogy aki nincs becsatornázva valamelyik klánba a vazallusi rendszerben, de potens, tehetséges, képzett, az menekül az országból. Itt látom az összefüggést a korrupció és a mindent elnyomó nepotizmus, belterjesség között. Nem tudom, hogy ezt a hangulatot meg lehet-e törni. Valószínű, hogy generációk kellenek hozzá, és a gyerekeknél kell elkezdeni.

forrás:168óra.hu

Leave a Reply 269 megnézve, 1 alkalommal mai nap |