< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Őry MariannDicsőség vagy bukás Hogy 2017 dicsőséget vagy bukást hoz a világunknak, nem tudom.

| Mobile | RSS

Őry MariannDicsőség vagy bukás Hogy 2017 dicsőséget vagy bukást hoz a világunknak, nem tudom.

2016. december 31. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Őry MariannDicsőség vagy bukás
Hogy 2017 dicsőséget vagy bukást hoz a világunknak, nem tudom.

Most örüljünk annak, hogy egyáltalán megérjük

szerző:Őry Mariann

„Se barátja, se menyasszonya, se vőlegénye nem vagyok a Nyugatnak. Én az Oroszországi Föderáció elnöke vagyok. Száznegyvenhatmillió emberé, akiknek megvannak a maguk érdekei, és az én dolgom, hogy ezeket az érdekeket megvédjem” – üzente egy interjúban Vlagyimir Putyin mindazoknak, akik a sokak politikai gondolkodásából fájdalmasan hiányzó pragmatizmus nélkül próbálják megérteni, mit miért tesz Oroszország. De nemcsak nekik, hanem azon nyugati vezetőknek is, akik visszasírják Borisz Jelcin elnökségét. Ő sem a barátja, menyasszonya vagy vőlegénye volt a Nyugatnak, hanem legfeljebb az ágyasa. Hálátlan helyzete persze megfelelt az elhasználódott „szövetségeseit” kíméletlenül félredobó Amerikának. Oroszország­ban azonban ez a szégyen máig tartó dühöt ébresztett, amit csak tovább szított az idei amerikai választási kampány mccarthyzmust idéző boszorkányüldözése.

Az amerikai „demokraták” kétségbeesetten próbálják semmissé tenni Donald Trump választási győzelmét, és ennek érdekében attól sem riadnak vissza, hogy tovább mérgezzék a kapcsolatukat Oroszországgal, ahogyan azt látjuk Barack Obama elnök kései szankcióiból. Figyelembe véve a Trump-adminisztrációhoz fűzött reményeket, könnyen lehet, hogy az egész ügy nem mutat majd túl azon, hogy az orosz diplomaták száműzetésbe vonulnak a republikánus elnök beiktatásáig. Erre január 20-án kerül sor, szóval addig legalább otthon tölthetik az ortodox karácsonyt és újévet. A londoni orosz követség egy béna gumikacsával azonosította a Twitteren az Obama-adminisztrációt, nem éppen a tisztelet, vagy akár az építő kritika hangján, de hát most már viszonylag nyugodtan lehet egymást sértegetni, gondolhatják. A masszívan Amerika-ellenes orosz közbeszédben pedig jut ennél sokkal cifrább is a Fehér Háznak.

Mielőtt rátérnék arra, miért is annyira fontos ez a téma Magyarország szempontjából, még egy utolsó lecke a fenti Putyin-idézettel szemléltetett moszkvai gondolkodásból. Egy nevében is Amerika-ellenes csoport „Orosz megszálló vagyok” című YouTube-videóját tavaly nem túl meglepő módon az orosz imperializmus provokációjának nevezték például Ukrajnában vagy Lengyelországban, amiért azt fejtegette, mire jutottak önállóságukkal a posztszovjet területek. A lényeg most nem az, hogy a hazájukból egyébként valóban nagy számban kivándorló baltikumiak a videó szerint főleg vécét pucolnak Nyugat-Európában. A videó végén az üzenet a Nyugatnak szól. „Értsétek meg, nekem nem kell a képmutató szabadságotok, nem kell a rohadó demokráciátok” – mondja a narrátor, majd Conchita Wurst és egy kétapukás mesekönyv illusztrációja mellett folytatja: „Engem taszít minden, amit nyugati értékeknek neveztek. Az én érdekeim mások. – Végül a lényeg: – Udvariasan figyelmeztetlek titeket, utoljára, ne húzzátok ki a gyufát. Építem a békét, szeretem a békét. De harcolni jobban tudok mindenkinél.” Mindezt egy – különösen a mostani események fényében – orosz hackernek tűnő alak küldi el Obamának, e-mailben.

Az Egyesült Államok azt kapja vissza Oroszországtól, amit maga is ad, azt pedig az egész cirkuszba belerángatott Európát sújtó orosz embargó példájából is tudjuk, hogy Moszkva hajlamos fájdalmasabbat visszaütni.

Szijjártó Péter mondta minap a német Die Weltnek, hazánk biztonságpolitikai és gazdasági érdeke egyaránt az, hogy a nemzetközi jog és a kölcsönös tisztelet alapján normalizálódjon Oroszország viszonya az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal. A külgazdasági és külügyminiszter szerint ugyanis történelmi tapasztalatunk, hogy a Kelet és a Nyugat harcának Közép-Európa mindig a vesztese volt.

A helyzet valóban az, hogy a Moszkva és Washington közti balhézás tétje a mi biztonságunk. Az amerikai vezetés nem állt Oroszország mellé a terroristák elleni harcban. Az Obama és Hillary Clinton által képviselt külpolitika felelőtlenül aláaknázta a maradék stabilitást is a Közel-Keleten, a számára kényelmetlen vezetők országainak romjain pedig szörnyet teremtett. Amerika – és szövetségesei – a befolyási övezetéért folytatott harcban a nyugati civilizáció gyilkosainak kezébe ad fegyvert és rengeteg pénzt.

És amíg így tesz, addig kamionnal hajtanak bele a karácsonyi vásárainkba, robbantanak, mészárolnak a városainkban. Addig rettegve kell várni az egyházi ünnepeket és minden tömegrendezvényt Európában, összeszorult torokkal figyelni a híreket, folyt-e vér karácsonykor. S a nyugati civilizáció már említett gyilkosai a szövetségeseiket is megtalálták, hiszen ha január elsején azt is halljuk a hírekben, hogy „nem történt semmilyen incidens”, nem lélegzünk fel. Vajon most is napok telnek el, mire megtudjuk, volt-e újabb Köln? Vagy hónapokig sumákolják el a nyugati hatóságok és a média, hogy tinilányokat zaklattak egy fesztiválon, mint a svédeknél? Megnyugtat-e minket a tudat, hogy talán titkolóznak előttünk, talán sokkal sötétebb a valóság, mint hisszük, de legalább nem szítunk idegenellenességet?

Nem várjuk nyugodtan az új évet. Legfeljebb reménnyel, hiszen ha remény nincs, semmi nincs. Reménykednünk kell abban, hogy lesz elég pragmatizmus, felelősség, hit és tisztesség a döntéshozókban jövőre ahhoz, hogy fordítsanak a dolgok alakulásán. S tennünk kell azért, hogy mi magunk elég kritikusak, elég felelősségteljesek, elég bátrak és elég becsületesek legyünk ahhoz, hogy ne mi legyünk egy szebb jövő kerékkötői.

Hogy 2017 dicsőséget vagy bukást hoz a világunknak, nem tudom. Most örüljünk annak, hogy egyáltalán megérjük. – See more at:

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 195 megnézve, 1 alkalommal mai nap |