< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: 9 kevésbé ismert tény Jézus halálra ítélésének körülményeiről

| Mobile | RSS

9 kevésbé ismert tény Jézus halálra ítélésének körülményeiről

2017. április 18. | hozzászólás | Kultúra

9 kevésbé ismert tény Jézus halálra ítélésének körülményeiről

A római helytartó által egyszerűen csak „zsidók királyának” titulált názáreti csodarabbi büntetőpere, kivégzése, és feltámadása Pészách-ra esett, vagyis Izrael népnek egyik legjelentősebb ünnepén, Húsvétkor zajlott. Összeszedtük azokat a történelmi tényeket és következtetéseket, amelyek azóta is foglalkoztatják az utókort.

9 kevésbé ismert tény Jézus halálra ítélésének körülményeiről

Tiberius megintette Pilátust

Jézus haláláért az ismert történelmi szereplőkön kívül elsősorban Tiberius római császár a felelős, mert a hozzá való viszony minden érintett döntését közvetlenül befolyásolta.

Pontius Pilátus, Júdea újonnan kinevezett kor¬mányzója is tisztában volt azzal, hogy karrierje elsősorban attól függ, mennyire sikerül kedvében járnia a züllött uralkodónak.

Amikor alig egy évvel Jézus nyil¬vános fellépése előtt megérkezett Júdeába, elrendelte, hogy a császári jelvényeket függesszék ki Jeruzsálemben. A zsidók értésére adták, hogy ennek nyomán akár polgárháborúra is kitörhet, így Pilátus visszakozott, de a Róma által kinevezett főpap, Kajafás beszámolt az esetről a császárnak, Tiberius pedig szigorú levélben rótta meg a prefektust. Parancsba adta Pilátusnak, hogyan bánjon a zsidókkal: „Ne változtass meg semmit a hagyományaik közül, de tekints szent bizalommal a zsidókra magukra és törvényeikre, amelyekkel a közrendet fenntartják!”

Kapóra jött Júdás ajánlata

Pilátus idejének nagy részét Caesareában töltötte, az ünnepekre azonban Jeruzsálembe utazott, mert tudta, hogy a több százezres tömeg bármikor „önállósulhat”. Nem akart azonban nagy feltűnést, hogy ne sértse a zsidó zarándokok érzékenységét. Ezért sem avatkozott be, amikor a peszach előtti héten Jézus a Templomban konfliktusba került a pénzváltókkal és farizeusokkal. Passzivitása miatt ugyanakkor a főpapok előtt megoldhatatlannak tűnt a helyzet:

Jézust Jeruzsálemben folyamatosan tömeg vette körül, ezért ott nem foghatták el, mert azzal zavargásokat kockáztatnak, amivel nem tudtak volna Pilátus előtt elszámolni.

Az éjszakákat viszont a városon kívül, Bethániában töltötte Jézus, ahonnan csak nagy feltűnést keltve lehetett volna Jeruzsálembe hozni. Az áruló tanítvány, Júdás ajánlkozása az időzítés szempontjából jött leginkább kapóra, s ezzel megoldódott az észrevétlen elfogás kérdése.

júdás árulásaJúdás árulása
A korrupt elit árulása

Kajafás, a jeruzsálemi Szentély főpapja döntő szerepet játszott Jézus perében és elítéltetésében. Ebben az időben a főpapokat a mindenkori római helytartó nevezte ki, és ennek legfontosabb feltétele a kellő mennyiségű csúszópénz volt.

Kajafás családja mesés vagyonának köszönhetően nősülhetett be a tulajdonképpeni főpap, Annás családjába, s nyerhette el maga is azt a tisztséget, amit aztán húsz éven át birtokolt.

Ez valóságos rekordnak számított az I. században. Talmudi források szerint az Annás-Kajafás klán a vallási élet szinte minden területét uralta: az após volt a Szanhedrin elnöke; Jonathán, Kajafás unokatestvére pedig a templomőrség parancsnoka. Utóbbit 60-ban egy bérgyilkossal ölette meg Felix helytartó.

Koncepciós per hamis tanúkkal

A Főtanács Jézus tárgyalása során szinte az összes törvényes előírást megszegte (nem a Szentélyben hallgatták ki, ráadásul éjszaka, nem adtak védőt Jézus mellé, megverették és hamis tanúkat hívtak, stb.). Mivel Jézus soha nem hágta át a mózesi törvény előírásait, a Kajafás vezette Szanhedrin csakis egy szabálytalan eljárásban tudta halálra ítélni, illetve ítéltetni.

Jézus tárgyalása valójában egy koncepciós per volt, amely a Főtanács vallási-politikai aggályain és Kajafás főpap egy háttéregyeztetésen megfogalmazott előzetes ítéletén alapult:

„Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. (…) Jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen”. (János evangéliuma 11:50).

A kereszt mint római kiváltság

Mi szükség volt arra, hogy a Szanhedrin átadja Jézust Pilátusnak? János evangéliuma így rögzíti a Pilátus és a Főtanács között lezajlott beszélgetést: „Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényetek szerint. Mondták azért neki a zsidók: Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” A Szanhedrin kijelentése szó szerint nem volt igaz, hiszen

a testület négyféle kivégzési módot is alkalmazhatott saját hatáskörében: kövezést, elégetést, lefejezést vagy megfojtást. Keresztre azonban senkit sem feszíthettek, ez római privilégium volt.

Ezzel a húzással a Főtanács tulajdonképpen az elnyomó hatalomra akarta hárítani Jézus kivégzésének ódiumát. Ehhez azonban meg kellett nyerniük az ügynek Pilátust, ezért a fogoly átadását intéző küldöttség a vallási vádak mellé politikai jellegűeket is csempészett: államellenes összeesküvést szervez és ráadásul még az adófizetés megtagadására is buzdítja híveit.

munkácsy mihály krisztus pilátus előtt című festményeMunkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című festménye

Kibékültek az ellenségek

Pilátus hamar átlátta, hogy bonyolult és kockázatos ügybe csöppent, ráadásul egy sokszázezres zarándokünnep (Pészách) kellős közepén, amely a római túlerő ellenére akármikor irányíthatatlanná válhat. Ezért gyorsan átküldte a foglyot az akkor éppen az ünnepen Jeruzsálemben tartózkodó Heródes Antipásznak, a galileai illetőségű Jézus ugyanis közigazgatásilag az ő fennhatósága alá tartozott. Heródes ezt békülési szándékként értelmezte, mivel Pilátus korábban lemészároltatta néhány alattvalóját a Templomban.

Heródes nagyon megörült a csodarabbinak, mert már annyi csodálatos dolgot hallott róla. Unszolta is hosszasan, de Jézus egy szót sem szólt hozzá, noha a vallási vezetők folyamatosan vádolták.

Heródesnek elfogyott a türelme, és miután kigúnyoltatta katonáival, fényűző ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.

Majdnem kegyelmet kapott

Mivel Pilátus mindenképpen el akarta kerülni az ítélkezést, eljárási közkegyelemben akarta részesíteni Jézust, de a felheccelt tömeg eltérítette szándékától. A kétségbeesett vallási vezetők a politikai zsarolás eszközéhez nyúltak, és azt üvöltették a tömeggel, hogy „Ha ezt elengeded, nem vagy a császár barátja”. Ezzel nem egyszerűen az „amicus Caesaris” kitüntető címet vitatták el Pilátustól, hanem nagyon is konkrét fenyegetést fogalmaztak meg:

ha nem végezteti ki Jézust, maga is a pártján áll, aminek a következménye feljelentés, büntetőper, majd száműzetés vagy akár halál is lehetett volna Pilátus számára.

A „barátság megvonása” Augustus kora óta bevett jogi gyakorlatnak számított: aki kiesett az uralkodó kegyeiből, az komoly, a felségárulással egyenértékű ítéletre számíthatott a bíróság részéről.

T vagy Y?

Matteo Borrini, a liverpooli John Moores Egyetem munkatársa a torinói lepel vizsgálata alapján úgy véli, hogy a keresztre feszített áldozat kezeit a feje fölé rögzítették, Y alakban.

„Ez a pozíció a közgondolkodásban jelen lévő T alakú megfeszítésnél is nagyobb szenvedést eredményezett, a légzést ugyanis rendkívül megnehezítette, a halált így nagy valószínűséggel fulladás okozta”

– állította a szakember az American Academy of Forensic Sciences találkozóján. Korábban már egy amerikai és egy dán orvos is írt tanulmányt arról, hogy nem zárható ki Jézus Y alakzatban végrehajtott keresztre feszítésének lehetősége. Jézus szenvedései a kereszten érték el a tetőpontjukat, de nem ott kezdődtek. Az első fizikai csapásokat Annás főpap házában mérik a megkötözött Jézusra, de ez a bántalmazás messze elmaradt a Pilátus előtti tárgyalást követő korbácsolás okozta szenvedésektől.

Majdnem római isten lett

A II–III. századi keresztény hagyomány még beszélt egy olyan jegyzőkönyvről, amelyet Pilátus Jézus peréről készíttetett és Rómába küldött. Az acta Pilati néven elhíresült dokumentumokat – amelyek nem azonosak a hasonló nevű, de sokkal későbbi apokrif Pilátus-történetekkel – állítólag a császári titkos levéltárban őrizték,

s azok olyan nagy hatással voltak Tiberius császárra, hogy rögvest elhatározta Jézus felvételét a római istenek közé. Szándéka csak a szenátus ellenállásán bukott meg.

Josephus Flaviusz i. sz. 93 körül kiadott művében így ír a názáreti peréről: „ámbár főembereink följelentésére Pilátus keresztre feszíttette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik addig szerették. Mert harmadnap feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle”.

fecsego.eu(atv.hu/Hetek

Leave a Reply 124 megnézve, 1 alkalommal mai nap |