< Böngészés > Főoldal / Fecsegő hírek / Blog article: Vörösterror az NSZK-ban

| Mobile | RSS

Vörösterror az NSZK-ban

2017. április 29. | hozzászólás | Fecsegő hírek
GettyImages-101619307
Negyven éve ítélték életfogytiglanra a német szélsőbaloldali terrorszervezet, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) vezetőit. A történetük utcai politizálásnak indult, városi gerillaharccá fajult, végül terrorizmusba torkollt. Harminc év alatt több mint harminc emberrel végeztek: követségeket, áruházakat és lapkiadókat robbantottak fel, illetve politikai kulcsfigurákat gyilkoltak meg.

Efrájim Kishon, a sztálinista Magyarországról Izraelbe emigrált humorista szerint a huszadik század második felében „egyetlen rizikó nélküli életforma létezett: kommunistának lenni a Nyugaton”. Semmi kétség, párizsi kávéházakban vitatkozni a marxizmusról Jean-Paul Sartre-val tényleg szórakoztatóbb lehetett, mint egy Ötéves terv a Vasfüggöny innenső oldalán.

A második világháború utáni jólétben több baloldali diákszervezet alakult Nyugaton. A hatvanas években divat volt baloldalinak lenni; a szocialista eszme laza közös nevezője lehetett a vietnami háború elleni tiltakozásoknak, az amerikai LSD-kultuszt ünneplő hippiknek, az emancipációnak és a szexuális forradalomnak, illetve a radikális Fekete Párducoknak. Az 1968-as párizsi diáklázadások is a jobboldali-kapitalista nézeteknek üzentek hadat: a fiatalokat az egyenlőség és az igazságosság eszméjével jobban meg lehetett szólítani, mint egy Ayn Rand-összessel.

Ötvenévesek Malcolm X marxista örökösei

Ötvenévesek Malcolm X marxista örökösei

Ahogy napjainkban, úgy a ’60-as években is erősek voltak a rendőri túlkapások a feketék ellen. Fél évszázada alakult meg a Fekete Párduc Párt.Tovább

Csakhogy Nyugaton a kommunizmust tűzzel-vízzel irtották. Ennek az egyik szélsősége az ötvenes évek mccarthyzmusa volt Amerikában, amikor minden baloldali értelmiségiben potenciális szovjet kémet láttak. (Az Oscar-díjas regény- és forgatókönyv-író Ring Lardner Jr.-t államilag feketelistázáták és letöltendő börtönre ítélték, amiért nyíltan támogatta a kommunizmust.) Persze, a baloldaliság sem csak az egyenlőség eszméjéből állt, hanem kubai rakétaválságból és Ernesto Che Guevarából is.

¡Hasta la victoria siempre!

¡Hasta la victoria siempre!

Felszabadító forradalmár, vagy hidegvérű tömeggyilkos? Egyenlőségért harcoló gerillavezér, vagy kegyetlen politikai kalandor? Negyvenöt éve végezték ki Ernesto Che Guevarát. Nagykép.Tovább

A fiatalok lázadása Nyugat-Németországot sem hagyta érintetlenül. A baloldali fiataság tiltakozott az autokratikus, jobboldali berendezkedés, a vietnami háború és a fejlődő világ elnyomó hatalmai ellen. A diákmozgalmak sosem látott erőre kaptak, amikor 1966-ban a Német Kereszténydemokrata Párt nagykoalíciót kötött a baloldali SPD-vel. Egy karizmatikus vezető, Rudi Dutschke összefogta a parlamenten kívüli ellenzéket: úgy látta,

a politikának az utcán a helye, ha a parlamenten belüli ellenzék tehetetlen.

A jobboldali sajtó, köztük az Axel Springer-csoport újságjai dühös hangvételű, elítélő cikkeket írtak a diákokról. Rudi Dutschkéről úgy beszéltek, mint az állam ellenségéről. Az antikommunista mozgalmaknak ez csak új lendületet adott.

Nyugat-Berlinben jóval idegesebben fogadták a balos mozgalmakat, mint Nyugat-Németországban. Az egykori főváros elzárt része Kelet-Németország enklávéjaként működött: a Nyugathoz tartozó miniállamot a berlini falon túl mindenhol a kommunista Németország vette körül. Nem lehetett tudni, hogy a marxista világnézetű aktivisták nem a Stasi ügynökei-e. A keletnémet titkosszolgálat szerteágazó besúgóhálózata mindenhová beépült, és az egykori NDK területén kívülre is küldtek ügynököket.

Rudi Dutschke

Rudi Dutschke

Fotó: Wikipedia

1967. június 2-án Reza Pahlavi iráni sah Nyugat-Berlinbe látogatott. Az iráni elnyomást kritizáló baloldali tüntetők összeverekedtek a sah támogatóival és a német rendőrséggel. A csetepaté végül vérbe fulladt: a rendőrség lelőtt egy diákot, Benno Ohnesorgot. A Szocialista Diákszövetség egyik tagja, Gudrun Ensslin kijelentette: a német rendfenntartó erők Auschwitz nemzedékéhez tartoznak, így nem lehet velük tárgyalni.

A baloldali diáklázadásoknak óriási lendületet adott Ohnersorg meggyilkolása, és a helyzet csak fokozódott, amikor egy konzervatív meggyőződésű fiatal diák fényes nappal, a nyílt utcán többször rálőtt Rudi Dutschkére. A Konkret című német folyóirat szerzője, Ulrike Meinhof ugyanarra a következtetésre jutott, mint Ensslin a Diákszövetségben:

erőszakra csak erőszakkal lehet válaszolni.

„Hogy hatalommá válhasson, az ellenhatalom útja veszélyeken át vezet, ahol a rendőri brutalitást a megalkuvó törvények támogatják, ahol a tehetetlen düh a maradék észszerűséget is eltörli, ahol a rendőrség paramilitáns bevetésére paramilitáns eszközökkel válaszolnak. A tréfák ideje lejárt.” – írta Meinhof a Konkret vezércikkében.

A baloldali ideológiával nem volt összeegyeztethetetlen az imperializmus fegyveres megdöntése. A rendszerrel elégedetlen fiatalok különféle mozgalmi sejtekbe tömörültek. Ilyen volt a Június 2-a Mozgalom (Bewegung 2. Juni), ami a nevével az Ohnersorg-gyilkosság dátumára utalt; a Forradalmi Sejtek (Revolutionare Zelle), és a Vörös Hadsereg Frakció (Rote Armee Fraktion, röviden RAF). Úgy gondolták, a városi gerillaharc – ahogy ők nevezték a terrorizmust – majd megmutatja a kapitalista rendszer igazi arcát: hogy a rendfenntartó erők semmiben sem különböznek a náci erőszakszervezetektől.

Városi gerillaharc

A RAF 1968. április 2-án hajtotta végre első akcióját: az antikapitalista harc jegyében gyújtóbombát rejtettek el egy frankfurti áruházban. A hatóságok napokon belül elkapták az akció szervezőit, és a két vezetőt Andreas Baadert és Gudrun Ensslint börtönbe zárták. Itt látogatta meg őket Meinhof, aki bírósági tudósítóként figyelt fel a két fiatalra. Baader világéletében a rosszfiút adta; barátnője, Ensslin hatására mélyedt el a marxista ideológiában. Baader és Ensslin harcias érvei meggyőzték Meinhofot, aki később a RAF fő ideológusává vált.

1970-ben a csoport egyes tagjai Jordániába utaztak, ahol a Palesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalom, a Fatah egyik táborában képezték ki őket fegyveres harcra. A RAF ügynökei a dzsungelekben alkalmazott gerillaharcot ültették át modern városi környezetre. Ők nem az erdőkben állítottak csapdákat és helyeztek el láthatatlan taposóaknákat, hanem bankokat raboltak, bombákat gyártottak, túszejtő akciókat indítottak, és a nyílt utcán lőtték agyon a hatalom embereit. Így akarták segíteni a harmadik világ harcát az elnyomóik ellen.

A RAF latin-amerikai példákat követve alakult meg, ebből lett aztán a városi gerillaharc. Nem mi kezdtük, a kérdés csak az volt, miként lehet a kapitalizmus akkori formái ellen Nyugat-Európában fellépni.

– mondta az újságíró Astrid Proll, aki korábban maga is a Vörös Hadsereg Frakció tagja volt.

Ugyanebben az évben a RAF fegyveresei kiszabadították a börtönből a foglyokat –éppen akkor, amikor Ulrike Meinhof interjút akart készíteni Baaderrel. Június 5-én a RAF kiadta az első közleményét, az Agit 883-at; ebben használták először a városi gerilla kifejezést. A szervezet kiáltványait Meinhof fogalmazta; harcias kirohanásai jól illettek a RAF logójához, a szocialista vörös csillag előtt látható Heckler & Koch MP5-ös géppisztolyhoz.

Bár a mozgalomnak soha nem volt egyszerre húsz-harmincnál több aktív tagja,

a RAF meg tudta szólítani a kiábrándult fiatalokat.

Az autoriter rendszerekből kiábrándult, 25 évnél fiatalabb németek harmada szimpatizált velük. Nem véletlen, hogy a tagok között is sok volt a fiatal: a szervezet egyik tagja, Petra Schelm – aki szintén részt vett a Fatah jordániai kiképzésén – még csak húszéves volt, amikor egy összecsapásban lelőtte egy rendőr.

A RAF tevékenysége 1972-re egyre erőszakosabbá vált. Május 11-én bombát robbantottak az 5. Amerikai Hadosztály frankfurti támaszpontján, 12-én pedig az augsburgi rendőrörsön. 15-én bombamerényletet hajtottak végre egy karlshruhei bíró ellen – rajta akarták megtorolni, hogy milyen rosszul bánnak a börtönökben a RAF tagjaival. Május 19-én bomba robbant a Springer hamburgi irodájában, 24-én pedig Heidelbergben, az amerikai csapatok európai főhadiszállásán.

Az 1972-es frankfurti támadás

Az 1972-es frankfurti támadás

A városi gerilla akciói sohasem irányulnak a nép ellen. Azok mindig az imperialista apparátus elleni akciók. A városi gerilla az állam terrorizmusa ellen harcol.

– írta 1975-ben Meinhof. A RAF akcióinak azonban voltak ártatlan áldozatai is.

A börtön és a per

A terrorakciók miatt a rendőrség felállított egy speciális osztagot a RAF ellen. Hajtóvadászatot indítottak Meinhof, Baader és Ensslin után. 1972. június 1. és 15. között letartóztatta a RAF vezetőit. A rendőrség azt hitte, sikerült felszámolniuk a terrorszervezetet, de csak hároméves tűzszünetet sikerült kiharcolni. A letartóztatott RAF-tagok az igazságtalan bánásmód elleni tiltakozásként éhségsztrájkba kezdtek, a rácsokon kívül pedig akcióba lépett a terroristák második generációja.

A RAF 1975-ben elrabolta a CDU berlini főpolgármester-jelöltjét, Peter Lorenzt, akit végül fogolycserével (a Június 2-a Mozgalom betörtönzött aktivistáinak szabadon engedésével) sikerült kiszabadítani. Április végén a RAF elfoglalta a stockholmi német követséget, és azt követelték, hogy engedjék szabadon a bebörtönzött vezetőket. Amikor Helmudt Schmidt német kancellár visszautasította a tárgyalást, a RAF kivégzett két túszt, és a kommandósok támadása alatt felrobbantottták az épületet.

A RAF-vezetők tárgyalása 1975. május 21-én kezdődött. A terroristák igen rossz állapotban voltak a folyamatos elszigeteltség és az ennek megszüntetéséért folytatott éhségsztrájkok miatt. Az egyik fő vádlott, Holger Meins ezt már nem élhette meg – belehalt az éhségsztrájkba.

A tárgyalásra a német állam több törvénymódosítással készült, hogy mindenképp megszülessen az ítélet. A tárgyalásokat botrányok kísérték: a RAF-vezetők az elnököt fasiszta seggfejnek nevezték, így gyakran kellett rendreutasítani őket.

1976. május 9-én meghalt Ulrike Meinhof.

A hivatalos vizsgálati eredmények szerint öngyilkos lett; a cellájában egy törülközőre akasztotta fel magát. Ebben annak is szerepe lehetett, hogy Baader és Ensslin fokozatosan átvették a szervezet irányítását, és Meinhofnak egyre kevesebb szerep jutott. „Senki nem tett vallomást, máig nem tudni, mi történt pontosan velük. Ulrike Meinhofot a halálba küldték, szörnyű körülmények között tartották fogva, nem volt ereje a túlélésre” – jegyezte meg Astrid Proll.

A RAF nem hitte el, hogy Meinhof öngyilkos lett. A szervezet letartóztatott ügynökei és vezetői gyakran panaszkodtak a fogvatartóik brutalitására. A RAF bosszúból meggyilkolta Siegfried Buback államügyészt, de a pert ez sem állíthatta meg. 1977. április 28-án a bíróság az életben maradt fő vádlottakat – Baadert, Ensslint és Jan-Carl Raspét – életfogytiglanra ítélte.

A Frakció úgy döntött, elrettentéssel és fogolycserével próbálkozik. Július 30-án elrabolták a Dresdner Bank elnökét, Jürgen Pontót, majd szeptember 30-án Hans Martin Schleyert, a Német Gyáriparosok Szövetségének az elnökét. Schleyert, aki korábban a náci párt tagja volt, a RAF ügynökei fogva tartották. Egy palesztin terrorszervezet október 18-án eltérített egy Lufthansa-gépet, és azt követelték, engedjék szabadon a német foglyokat, valamint a Törökországban fogva tartott PFLP-terroristákat. Az akció balul sült el: a Kilencedik Határvédelmi Csoport, a Grenzschutzgruppe Neun kommandósai a túszejtő akció összes terroristájával végeztek.

A túszejtő akció kudarcának hallatán Baader, Ensslin és Raspe öngyilkosok lettek a börtönben. Baader és Raspe az ügyvédjük által becsempészett (magyar gyártmányú) pisztolyokkal végeztek magukkal, Ensslin a cellájában akasztotta fel magát. A RAF terroristái bosszúból kivégezték Schleyert; a holttestét egy kocsi csomagtartójában hagyták, a francia-német határ közelében.

30 év, 30 halott

A RAF működése a vezetők halála és a második generációs terroristák eltűnése után is folytatódott. Későbbi akcióik a nagy hatalmú kapitalistákat és az imperialisták létesítményeit támadták. A RAF ügynökei ölték meg Ernst Zimmermann hadiipari gyárost, Alfred Herrhausent, a Deutsche Bank elnökét, illetve a csillagháborús projekt kulcsfigurájának számító Karl Heinz Beckurstot, a Siemens elnökét, és további terrorakciókkal, elsősorban robbantásokkal szabotálták az amerikaiak jelenlétét.

Karl Heinz Beckurst felrobbantott autója

Karl Heinz Beckurst felrobbantott autója

A RAF harminc éven át működött. Ezalatt 32 embert gyilkoltak meg és 26 tagot veszítettek. Az azonosított tagok többsége börtönben ül, a harmadik generációs terroristák közül néhány után még mindig nyomoz a rendőrség.

A szervezet ma már inaktív. A Vasfüggöny leomlása, Németország társadalmi-gazdasági átalakulása és az új baloldali pártok feltűnése végképp eljelentéktelenítette őket, és a keleti blokk széthullása után a Szovjetunióból sem kaptak támogatást. 1998. április 20-án a Frakció nyolcoldalas közleményben jelentette be a saját feloszlását.

(Borítókép: A stockholmi nyugat-német nagykövetség felrobbantott épülete. Fotó: Keystone/Getty Images Hungary)

forrás:index.hu

Leave a Reply 634 megnézve, 1 alkalommal mai nap |