< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Kovács László: Veszélyes úton – Gondolatok Európa napján-

| Mobile | RSS

Kovács László: Veszélyes úton – Gondolatok Európa napján-

2017. május 9. | hozzászólás | Közélet

VÉLEMÉNY

Kovács László: Veszélyes úton – Gondolatok Európa napján-

SZERZŐ:

Honfoglaló őseink több mint ezer évvel ezelőtt érkeztek Európába. A már itt élő népeknél jóval később és sokkal távolabbról. A Kárpát-medencében hazára találtak, de még évtizedeken át időnként rátörtek a kontinens nyugati felén élő népekre.

Két évtizeddel ezelőtt, a Horn-kormány külügyminisztereként a svájci St. Gallen Egyetemén tartottam előadást Magyarország Európa-politikájáról. Hangsúlyoztam, hogy eltökélt szándékunk mielőbb csatlakozni az Európai Unióhoz. Másnap a város polgármestere elvitt egy kolostor romjaihoz. Elmondta, hogy az épületet 926-ban az erre kalandozó magyarok gyújtották fel és rombolták le. A meghagyott romok ennek emlékét őrzik. Tény, hogy őseink a 10. században eljutottak Európa nyugati és déli vidékeire, az Atlanti-óceánig, a Földközi-tengerig és Bizáncig is. Valószínűleg másutt is hasonló emlékeket hagytak, mint St. Gallenben. A Kárpát-medencében hazára talált, és a már a korábban Európában letelepedett népeket fenyegető, de egyre súlyosabb vereségeket is elszenvedő magyarokat végül Szent István tette európaivá. A Bizánc helyett Rómától kért és kapott koronával, bajor hercegnő feleséggel, bajor lovagok támogatásával, a kereszténység államvallássá tételével ő kötötte immár több mint ezer éve Magyarország sorsát Európához.

Egy erre utaló cikkemhez fűzött komment szerint Szent István tulajdonképpen áruló volt. Kiárusította Magyarországot a Nyugatnak, a németeknek. Vele szemben Koppány képviselte a magyarság valódi érdekeit. A „mi lett volna ha…” kérdés persze értelmetlen, de nagy valószínűséggel a kalandozó magyarság ugyanúgy eltűnt volna, mint sok más nomád, pogány nép. Persze vannak hazánkban olyanok, akik ezt most is tagadják, ma is szívesen szakítanának Európával, az európai értékrenddel, életformával.

A kereszténnyé lett Magyarország az államalapítás után többé nem fenyegette Európa nyugati országait. Sőt: a következő évszázadokban inkább védelmet jelentett az Európa ellen vonuló mongol, majd az Oszmán Birodalommal szemben. A magyar uralkodók, így egy sor Árpádházi-király, az Anjou- és a Luxemburgi-ház egyes királyai, leginkább pedig Hunyadi Mátyás máig elismert pozitív hatást gyakoroltak az európai kultúra fejlődésére. A másfél évszázados török hódoltság azonban jelentősen visszavetette Magyarország beilleszkedését Európa fejlett országainak sorába. Inkább fékezték, mint segítették Magyarország fejlődését a Habsburg-uralom évszázadai is. A felvilágosodás kora és a francia forradalom hatása erősítette ugyan a magyar szellemi élet európai irányultságát, de a gazdaság, az ipar, a közlekedés fejlődése elmaradt a nyugat-európai országokétól. Elbukott a Rákóczi-szabadságharc, majd az 1848–49-es forradalom és szabadságharc is. Kedvező változást csak az 1867-es kiegyezés, majd az osztrák–magyar Monarchia évtizedei hoztak. Ennek vetett végett az első világháború, amelyben Magyarország a vesztes oldalon állt. A trianoni békediktátum miatt elveszett Magyarország területének kétharmada és lakosságának egyharmada. A Horthy-rendszer évtizedeiben a hitleri Németországhoz és a fasiszta Olaszországhoz csatlakozó Magyarország a második világháborúban is a vesztes oldalra került. A több mint négy évtizedes szovjet megszállás pedig tovább növelte a távolságot hazánk és a fejlett, demokratikus nyugati országok között.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyértelműen jelezte, hogy Magyarország lakosságának döntő többsége idegennek tekinti a szovjet rendszert. Függetlenséget, szabadságot, demokráciát akar. A szabadságharcot a szovjet Vörös Hadsereg leverte, ugyanakkor a magyarok kiérdemelték Európa és más földrészek demokratikus országainak rokonszenvét, támogatását.

A konszolidációnak nevezett megtorlás évei után Magyarországon a hatvanas évek végétől óvatos reformok kezdtek kibontakozni. Először a gazdaságpolitikában, majd a kulturális és tudományos területen. A tájékoztatásban is enyhülni kezdett a korábbi merev egyoldalúság. A legtovább a külpolitikában maradt meg a szovjet irányvonal követése, de a Helsinkiben megtartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, a helsinki záróokmány aláírása után itt is elkezdődött az óvatos változtatás.

1981-től a KGST tagállamai közül egyedül Magyarország kezdett bizalmas megbeszéléseket a Közös Piaccal, hivatalos nevén az Európai Gazdasági Közösséggel. Helmut Schmidt német kancellár támogatásával és egyik tanácsadójának közvetítésével néhányan az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának, valamint Gazdaságpolitikai Osztályának vezető munkatársai közül rendszeresen találkoztunk az Európai Bizottság német szociáldemokrata tagjával, Wilhelm Haferkamppal. A magyar cél a Közös Piac országaiba irányuló exportot akadályozó kvóták fokozatos lebontásának elérése és az ipari együttműködés megteremtése volt, de később a tárgyalások témái közé brüsszeli kérésre bekerült a diplomáciai kapcsolatok felvétele is Magyarország és az Európai Gazdasági Közösség között.

1982-ben egy ennél is kockázatosabb lépésre szánta el magát az MSZMP legfelső vezetése. Annak ellenére, hogy a korábbi években Leonyid Brezsnyev többször is hangsúlyozta Kádár Jánosnak, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank az amerikai imperializmus eszköze, az MSZMP Központi Bizottságának ülése egyetértett Magyarország csatlakozási kérelmének benyújtásával.

1983 őszén Genfben megszakadtak az Európában telepített közepes hatótávolságú SS20-as szovjet és a NATO által ellensúlyként telepíteni kívánt amerikai Pershing 2-es és cirkálórakéták kölcsönös visszavonásáról folytatott tárgyalások. A NATO a szovjetek időhúzása miatt határozta el a telepítést Nagy-Britanniába, az NSZK-ba, Olaszországba és Belgiumba. A szovjetek válaszként megszakították a tárgyalást. A hidegháború visszatérésével fenyegető helyzetben az érintett NATO-országok kormányfői egymás után jelezték magyarországi látogatási szándékukat. Bár Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kizárta a tárgyalás lehetőségét, a magyar vezetés a négy kormányfő fogadása mellett döntött, amire 1984-ben sor is került. A magyar lépés a nyugati oldalon elismerést váltott ki, hiszen ezzel sikerült elkerülni a hidegháború visszatérését.

1985-ben Mihail Gorbacsov lett a Szovjetunió első embere, akinek külpolitikai felfogásával nem ellenkezett a magyar magatartás. Ezekkel a lépésekkel Magyarország a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, és 1985-től egymást érték hazánk és a NATO, illetve a Közös Piac tagállamai között a legfelső szintű látogatások. 1988-ban Grósz Károly tett hivatalos látogatást az USA-ban, 1989-ben pedig az új amerikai elnök, George Bush jött Budapestre. 1988-ban sikerült megállapodással lezárni az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország közötti tárgyalásokat a kvóták lebontásáról, az ipari együttműködésről és a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. 1989-ben megszületett a döntés a magyar–osztrák határ megnyitásáról és a hazánkban tartózkodó több mint hatvanezer NDK-menekült kiengedéséről. Ez a világszerte nagy figyelmet keltő magyar külpolitikai offenzíva nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltást követően hazánk az elsők között csatlakozhatott az euroatlanti közösség intézményeihez, így az Európa Tanácshoz, a NATO-hoz, majd pedig az Európai Unióhoz.

Magyarország és az Európai Unió között a csatlakozási tárgyalásokat 1998 tavaszán a Horn-kormány nyitotta meg, a választások után az Orbán-kormány folytatta, végül 2002-ben a Medgyessy-kormány zárta le. Magyarország 2004. május 1-jén, több mint ezeréves történelme során először került a jó, a demokráciát, a gazdasági és társadalmi fejlődést szolgáló oldalra.

Magyarország beilleszkedése az Európai Unióba zökkenőmentes volt, a tagság egyértelműen megfelelt nemzeti érdekeinknek. Az azóta már évi nettó nyolcezer milliárd forintra nőtt felzárkózási támogatás a magyar gazdasági növekedés több mint felét teszi ki. A több mint ötszázmillió lakosú közösség, a világ egyik vezető gazdasági hatalma tagjaként megnőtt nemzetközi tekintélyünk, vonzerőnk, amit a külföldi beruházók körének kibővülése is jelzett. Joggal sorolhatjuk az előnyök közé állampolgáraink korlátlan utazási, tanulási, munkavállalási és vállalkozási lehetőségeit a közösségen belül. Ezt az ezeréves történelmünk során soha nem tapasztalt előnyt játssza el az Orbán-kormány, amely 2010 óta egyre inkább szembefordult az Európai Unió értékrendjével, normáival, szabályaival, a közösségi politikákkal. Belügyeinkbe történő beavatkozással, hibás döntésekkel vádolja az Európai Bizottságot, figyelmen kívül hagyva, hogy az nem is hozhat döntéseket, csak javaslatokat tehet az Európai Parlamentnek, valamint az Európai Tanácsnak és azok döntéseinek végrehajtását ellenőrzi.

Az Orbán-kormány rendszeresen Magyarország szuverenitásának megsértésére hivatkozik, noha a csatlakozáskor vállaltuk az uniós értékrend, így a demokrácia, a szabadságjogok, a jogállamiság normáit, az integráció szabályainak elfogadását, amit 82 százalékos többséggel a népszavazás is megerősített.

Orbán Viktor külpolitikai állásfoglalásai egyre távolabb kerülnek a közös külpolitikától. Szerinte a Nyugat hanyatlik, az illiberális államok, így Oroszország, Törökország, Azerbajdzsán és Kazahsztán hatékonyabban működnek a demokráciáknál.

Orbán Viktor vezetésével Magyarország veszélyes tévútra került. Ezt jelzi, hogy az Európai Parlament legutóbbi ülésén és az azt követő európai néppárti csúcsértekezleten eddigi szövetségesei is keményen bírálták az irányvonalát.

Az Európai Bizottság, amely évek óta tűrte a magyar kormányfő hazugságokra épített vádaskodását, most szembefordult ezzel, és tételesen, írásban cáfolta a nemzeti konzultáción feltett kérdések megalapozottságát. Az európai integráció immár hatvanéves történelmében nem volt egyetlen tagállam sem, amely a joggal Orbanisztánnak nevezett Magyarországhoz hasonlóan szabadságharcot hirdetett volna az Európai Unió ellen.

Orbán Viktor a közelmúltban megalapozatlan várakozást keltett azzal a kijelentésével, hogy 2017 a populista, szélsőjobboldali erők győztes forradalmát fogja hozni. Nos, 2016 vége óta Ausztriában, majd Hollandiában, vasárnap pedig Franciaországban szenvedtek vereséget az Európa-ellenes erők. Németországban sincs esélyük a sikerre. A Századvég Intézet egyik kutatója nemrég azt is állította, hogy Orbán Viktor rövidesen Európa új vezetője lesz, aminek semmilyen alapja sincs. A magyar kormányfő nagyot csalódott az Egyesült Államok új elnökében, Donald Trumpban, akitől azt várta, hogy az ő nézeteihez hasonló irányvonalat fog követni. Nem ez történt, de Donald Trump, ha akarná, akkor sem tudná a több mint kétszáz éves amerikai liberális demokráciát Putyin Oroszországához hasonló illiberális állammá tenni.

A jövő tavaszi országgyűlési választásoknak óriási a tétje. Nem csupán a demokrácia, a jogállam, a köztársaság helyreállítása, nem csupán a korrupció és a szegénység felszámolása, nem csupán az igazságos Magyarország megteremtése. Tétje az is, hogy visszaszerezzük Magyarország 2010 óta elvesztett nemzetközi megbecsülését, tekintélyét. Ehhez elengedhetetlen valamennyi demokrata összefogása.

A szerző Magyarország korábbi külügyminisztere, az Európai Bizottság volt tagja, az MSZP volt elnöke

Forrás:168óra

Leave a Reply 65 megnézve, 1 alkalommal mai nap |