< Böngészés > Főoldal / Fecsegő hírek / Blog article: Keleti nyitás: Illiberális gyarmatként keressük a következő anyabirodalmat

| Mobile | RSS

Keleti nyitás: Illiberális gyarmatként keressük a következő anyabirodalmat

2017. május 26. | hozzászólás | Fecsegő hírek

Keleti nyitás: Illiberális gyarmatként keressük a következő anyabirodalmat

fecsego.eu logo

www.fecsego.eu nemzetközi hírportál

Valóban felértékelődik-e a keleti nyitás stratégiája, ahogy Szijjártó Péter külgazdasági-és külügyminiszter jelentette ki egy e heti konferencián? Az atv.hu három neves közgazdásszal három interjúban kísérelte meg értelmezni Orbán Viktor pekingi tézisét, miszerint a globalizáció régi modellje véget ért, „a Kelet felzárkózott a Nyugat mellé”.

Keleti nyitás: Illiberális gyarmatként keressük a következő anyabirodalmat

Bod Péter Ákos volt MNB elnöktől, a Corvinus professzorától, Róna Pétertől, az Oxfordi Egyetem Blackfriars Hall gazdaságtörténeti oktatójától és Bogár Lászlótól, az Antall- és Orbán-kormány volt államtitkárától azt kérdeztük

Miért ragaszkodik Orbán Viktor a “keleti nyitás” stratégiához, ha épp a nyitás évei alatt a keleti export aránya a 2012-es  6,4 százalékosról 2016-ra 5,8 százalékosra csökkent. Továbbá miért üzletel a miniszterelnök Oroszországgal és Kínával? 

bod péter Ákos (fotó:mti/bruzák noémi)Bod Péter Ákos (Fotó:mti/Bruzák Noémi)

Elkerülhetetlen folyamatok

Bod Péter Ákos nem kívánta a miniszterelnök napi kijelentéseit kommentálni, a „keleti nyitás” mögöttes tartalma azonban „elemzést igényel” szerinte. A Corvinus Egyetem professzora vitatta, hogy a nyugati típusú globalizációt temetni kellene, és új keleti játékszabályok határoznák meg a negyedik ipari forradalom terét. Sőt, tényként kezeli, hogy

a Kínai Népköztársaság nemcsak nem utasítja el a globalizációt, de harminc éve saját modernizációjához használja.

Emellett Kína nem a nyugati típusú államokhoz hasonlóan működteti a saját intézményrendszerét: a keleties társadalmi szerkezetben a nyugati értelemben vett magántulajdonnak nincs helye, pontosabban

a magántulajdon a politikai, hatalmi erőkkel állandó szimbiózisban él, és a gazdaság nem ugyanolyan játékszabályokkal működik, mint amilyen a klasszikus nyugati modell.

Nyugaton is van persze szerepe az államnak, de a politikai és a gazdasági hatalom között létezik határvonal, míg a keleti rezsimekben ez hiányzik.

Amelyik ország tehát szoros gazdasági kapcsolatba kerül egy-párti vagy autokrata rezsimekkel, ha akarja, sem tudja elkerülni a kereskedelmi, pénzügyi műveletek politizálódását

– állítja a szakértő, és úgy véli, a jelenlegi magyar politikai vezetés nem problémaként éli meg, ha a gazdaság és hatalom közötti határvonal elhalványodik.

Az „állam én vagyok” rendezőelv szerint számára ez nem működési gond, hanem a megoldás.

Csak egyesek járnak jól

Mivel az Orbán-kormány alapvetően sikertelennek érzi a magyar piacgazdaság utóbbi évtizedeit, és piaci alapon nem látja esélyesnek a fejlett nyugati térséghez való felzárkózásunkat, megoldásnak az erős állami, politikai szerepvállalást ajánlja, a „mindig széthúzó” piaci szereplők helyett a kormányzati centralizációt. Ebbe a felfogásba valóban jobban illik az autokrata államokkal vagy azok állami vállalataival való üzletelés, mint a ténylegesen közös piacként működő Európai Unió játékszabályainak megtanulása és alkalmazása – mondja Bod Péter Ákos.

Kérdésünkre a közgazdász „minden rosszindulat nélkül” arra is utalt, hogy a

keleties korrupt rendszerek jellemzője a közvetítő politikai résztvevők személyes haszna: „az üzletben résztvevő állami szintű vezetők soha nem szoktak rosszul járni”.

A volt jegybankelnök szerint elég jól rekonstruálható, hogy 2011-ben, amikor megszületett a keleti nyitás stratégiája, a kormány a magyar államadósság súlyos finanszírozási gondjainak megoldását és az uniós szabályrendszertől, valamint a valutaalapi felügyelettől való tartós függetlenedést remélte tőle.

A hírek az Európai Unió válságáról szóltak, Kína gazdasági növekedése meghaladta az évi 7 százalékot, Oroszországnak is jól ment, mivel az olaj hordónkénti ára 110 dollár felett mozgott, és az arab olajbevételek is szárnyaltak.

Németország és az Egyesült Államok esetében viszont a pénzügyi válság után néhány évvel nem lehetett hasonló prosperitásról beszélni. Akkor született meg az orbáni tézis a Nyugat hanyatlásáról. Azóta azonban eltelt öt év, és

Németország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Közép- és Észak-Európa már bőven meghaladja a gazdasági krízis előtti teljesítménymutatókat. Ezzel szemben Oroszország azáltal, hogy az olaj hordónkénti ára 50-60 dollárra esett vissza, a globalizáció nyilvánvaló haszonélvezőjéből közepesen fejlett gazdaságú országgá csúszott vissza,

miközben katonai, regionális hatalmi potenciálja megmaradt. És Kína is csak a közepes fejlettségű ország-csoportok szintjére jutott fel.

Jönnek a szebb évek?

Az akkori orbáni döntés mellett szóltak érvek és tények, de a világ nem az akkor észlelt trendeket követi.

Az akkor jónak tűnő döntés a körülmények változása folytán ma már nem az. Ez érvényes a keleti nyitás stratégiájára is: nem csoda, hogy a kereskedelmi és pénzügyi eredmények soványak

– állítja Bod Péter Ákos. A Nyugat, főleg a sok nemzetből álló európai integráció közismerten lassan alkalmazkodik, de a maga bonyolult kiegyenlítő és ellensúlyozó mechanizmusai révén végül mégiscsak képes erre.

A technológiai, piaci és társadalmi körülmények mélyreható átalakulásaihoz viszont az egy évtizede még sztárolt BRICS ország-csoport (azaz Brazília, Oroszország India, Kína és a Dél-Afrikai Köztársaság) nem tudott egységesen sikerrel igazodni.

India jól halad, a kínai ütemlassulást figyelem és aggodalom övezi, Brazíliában nagy gondok lettek. Egészében 2017-re megváltozott a geopolitikai helyzet, a keleti nyitás nem váltotta be a reményeket, a feltételezések túlzóak voltak – ez a szakember konklúziója.

Uniós pénz nélkül nem megy

Bod Péter Ákos szerint az uniós pénzek beáramlása nélkül – az utóbbi években 5 milliárd eurót meghaladta ez a tétel – a miniszterelnök által várt magyar gazdasági növekedés nem lesz teljesíthető.

Itt van például a tavaly év: kissé gyengébb volt az uniós alapok lehívása, és a remélt szintről rögtön az igen szerény 2 százalékos mértékre lassult a gazdasági növekedés. Aztán ahogy újra felgyorsult az EU-s pénzek beáramlása, máris „szebbek” az első negyedéves adatok.

A politikus tehát könnyen megígérheti az egyszer szebb jövőt, „a következő 100 év pedig a legszebb lesz”.

Nem néhány gigaberuházás a megoldás

Az igazi kérdés az, hogy milyen tényezők képesek dinamizálni a társadalmat, a gazdaságot. Az erősen kétséges ugyanis, hogy néhány nagy állami projekt majd megemeli a magyar gazdaságot.

Bod Péter Ákos szerint illúzió azt állítani, hogy a paksi beruházás, a Budapest-Belgrád vasútvonal kivitelezése, vagy valami hasonló megaberuházás lenne számunkra a megoldás. Ezek a keleties államközi ügyletek csak a magyar gazdasági szereplők szűk körét képesek érinteni.

És itt az egyik nagy különbség a szerves piaci kapcsolatrendszeren belüli gazdasági fejlődés és az államok közötti üzletelés között.

 

Kínai buli vs. osztrák vállalkozások

Amennyiben a magyar GDP 1 százalékkal növekszik, korántsem mindegy, hogy ezt egyetlen nagy kínai „buli” idézi elő, vagy például 140 osztrák középvállalkozás magyarországi beszerzéseinek bővülése.

És ne legyenek illúzióink – figyelmeztet a közgazdász –, a kínaiak nem azért finanszíroznak például egy vasútberuházást, hogy majd a végén ne ők járjanak jól.

Ezek a keleti rezsimek a nagy, KGST-típusú projektekkel a saját illiberális rendszerük igényeit akarják elsősorban kielégíteni.

 

De még ezek a centralizált rendszerek is beleütköznek abba, hogy a világ változásai közepette radikális belső átalakulásokon kell átesniük, ha a közepes fejlettség szintjéről tovább szeretnének lépni. Európai körülmények között mi is ugyanezzel a feladattal küzdünk:

a mögöttünk hagyott negyedévszázad igenis sikeres volt abban, hogy beleépültünk (több évtizedes kimaradást követően) a világméretű értékláncokba

– igaz, nem a legjobban jövedelmező pontokon.

A feladat ezért az, hogy a jobban fizető, nagyobb értékű szakaszokba is bekerüljünk. A szakértők egybehangzóan állítják, hogy

a már folyamatban levő 4. ipari forradalom átrendezi az értékláncokat. Ezzel hazánknak és a térségünknek új esélyek nyílnak meg. Bűn lenne ezeket elszalasztani, és aki a rossz irányba keresi a megoldásokat, az hoppon marad

– összegezte véleményét Bod Péter Ákos.

 

Még mindig gyarmat vagyunk 

Róna Péter közgazdász az atv.hu kérdéseire úgy értékelte Orbán Viktor stratégiáját, hogy a keleti nyitás nemcsak a korrupciós csábításról szól és nem is pusztán az értékes gazdasági lehetőségekről. Az a felismerés motiválhatta, hogy Magyarország komoly gazdasági és felzárkóztatási problémákkal küzd, a Nyugathoz való csatlakozás reménytelen, nem vagyunk képesek stabil, prosperáló, nyugatias társadalmi rendszerű országgá válni.

róna péter (forrás:hetek.hu)Róna Péter (forrás:hetek.hu)

Azaz, 25 év után az a tanulság, hogy a Nyugathoz való kapcsolódásunk jellege „gyarmatszerű” – konstatálta a professzor.

Róna Péter felidézte a KGST korszakot, amikor Magyarország politikai és katonai szempontból is szovjet gyarmat volt, gazdaságilag viszont mi voltunk a birodalom legsikeresebb része. Most az unió tagjaként épp a fordítottja látszik:

gyarmattá süllyedtünk, a magyar szellemi elit azonban mindezt nem akarja tudomásul venni, felháborodást, ellenérzést kelt bennük, ha valaki arról beszél, hogy a Horthy-, de a Kádár-korszakban is a felvilágosodás mázával kendőzték.

Magyarország valójában egy feudális jellegű társadalom maradt.

A fals helyzet Róna szerint úgy írható le, hogy a felvilágosodás viselkedési formái (szokások, tudományos eredményesség) a magyar viselkedési formákba nem ültetődtek át. Ezek nélkül viszont összességében nem tudunk belépni a nyugati világ szerkezetébe, mivel a társadalomnak csak kis hányada rendelkezik ezzel a képességgel.

Orbán Viktor komoly és fontos meglátása – amit két évvel ezelőtt Tusnádfürdőn hangoztatott Oroszországot, Kínát, Szingapúrt és Törökországot említve modellként – tehát igaz. A nemzet- és közösségépítés olyan társadalmakban is lehet sikeres, ahol nincs teljes demokrácia. Csak éppen nem Európában. Ezért volt szüksége a keleti nyitásra

– magyarázta Róna Péter.

 

A magyar érdeket csak mi nézzük

Hogy mennyire nem tartozunk a Nyugathoz, arra a közgazdász professzor Orbán Viktor kormánya és a Jobbik által képviselt bevándorlás-ellenességet hozta fel példának: „ide ne jöjjön senki”. Nyugati, keresztény ember számára a magyar álláspont nem felel meg a nyugati értékrendnek – állítja a szakember közgazdász. Szerinte, ha egy tízmilliós ország nem tud kezelni 1294 menekültet, akkor a kormány válasza hazug, amikor azt mondja: az alapvető krisztusi tanításnak eleget téve a menekültekre, mint egyénekre figyelnek.

Szerinte a megbízhatatlanság, az összevissza beszéd és a pávatánc, az Európából való kivonulást jelenti.

Róna Péter szerint az orosz, illetve a kínai finanszírozás nem helyettesítheti a Magyarország számára biztosított sok ezer milliárdos uniós forrásokat.

Emlékeztetett az orosz jegybank alelnökének nyilatkozatára, amely szerint, ha a nyersanyagárak, azaz az olaj hordónkénti ára nem emelkedik, az orosz tartalékok elfogynak az évtized végére. A közgazdász úgy látja, a Paks II. megaprojekt körüli „totojázásnak” is az lehet az oka, hogy az oroszok vizsgálják, mennyi pénzük marad.

Kína hátán pedig a növekvő szociális feszültség „púposodik”, aminek oldására plusz forrásokra lesz szüksége.

Mindkét projekt megbukott

A pekingi Selyemút konferencia kapcsán Róna Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy Kínának sem áll rendelkezésre sok felesleges pénz. Keleti jelenség a belső presztízs kérdése, ami Oroszország esetén a Krím félsziget, Kína esetén pedig a dél-kínai tenger fölötti diszponálást jelenti. Azaz a Selyemút is a belső presztízs-építés része, vagyis hazánk számára zsákutca a kínai kapcsolat.

Az uniós és az orosz, kínai pénzek között az a különbség, hogy utóbbiak kölcsönök, amiket vissza kell fizetni.

„Szürreális feltételezés, hogy a Paks II. projekt sikertörténet lesz, mint ahogyan a Budapest–Belgrád vasútvonal sem lesz rentábilis, 2400 év múlva sem lesz pozitív megtérülési ráta. Ezt Brüsszel is látja, az Európai Unió ezért sem szállt be.

Orbán Viktor keleti nyitásának, az illiberális demokrácia tézisének gazdasági alapja, a két megaprojekt már megbukott – vélekedett a professzor.

Ráadásul a keleti nyitás politikája azért sem lehet sikeres, mert Magyarországnak nincsenek a keleti piac számára versenyképes termékei. Kelet ezeket a nyugati piacról szerzi be. Természetesen

az állampártok által vezetett országokban kiszoríthatnak másokat, hogy Magyarország számára helyet készítsenek elő, de Kína vagy Oroszország kizárólag a saját gazdasági érdekeiknek megfelelő elvárt ellenszolgáltatás fejében teszi ezt.

Az ellenszolgáltatások közé pedig a Nyugat-Európa- és az Európai Unió-ellenesség is odatartozik – mondta végül Róna Péter.

 

Száz éves ciklusok

Bogár László közgazdász – az Antall-kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztériumának, valamint az első Orbán-kormány miniszterelnöki hivatalának a politikai államtitkára – tágabb értelmezési keretben helyezve vállalkozott a keleti nyitással kapcsolatos értékelésre.

bogár lászlóBogár László

Felhívta a figyelmet az Economist-ban évekkel ezelőtt közölt ábrára, amely azt mutatta be, hogy

az 1830-at megelőző 2000 év során a világ összes gazdasági teljesítményének több mint a felét India és Kína produkálta. Az 1830-tól 1970-ig tartó időszakban a gazdasági szerepük 5-6 százalékosra esett vissza, most viszont már újra 33 százalékos ez az arány, ami a 2060-as évekre ismét megközelítheti a 60 százalékot.

Azaz – ismertetette az Economist elemzőinek a prognózisát Bogár László – újra a „világ urai” lehetnek.

A közgazdász szerint például egy ilyen elemzés felől közelítve Orbán stratégiájának, a keleti nyitásnak a kérdését, nem érdemes a rövid távú hatások ismeretében végleges konklúziókat levonni.

Ma már senki nem teheti meg, hogy a felértékelődő ázsiai gazdasági hatalmakkal ne építsen intenzív kapcsolatot, vagy legalábbis ne tartsa fenn ezt a lehetőséget hazánknak Kína, Oroszország, illetve India felé.

 

Ki jön Amerika után?

Bogár László egy másik elméletet is említett, a J. P. Morgan 2011-es, több évszázados időszakot átfogó elemzéséből. E cikk első ábrája a közgazdász ismertetése szerint azt mutatta be, hogy

az 1400-as évektől 2100-ig eltelt 700 évben száz évenként változott a világbirodalmi státuszú országok listája.

A J. P. Morgan Portugáliát, Spanyolországot, Hollandiát, Franciaországot, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat sorolta fel.

A száz éves periodicitás érvényesülésére hivatkozva a közgazdász azt mondja, hogy húsz év múlva az Egyesült Államok, mint világbirodalom szintén megszűnhet létezni.

Azt azonban szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy kijelentése mögött semmilyen összeesküvés-elmélet vagy Amerika-ellenesség nincs.

Úgy véli, vagy egy nyugati ország lesz a „hetedik birodalom”, a következő világhatalom, de ha ilyen nem akadna a nyugati érdekszférán belül,

az is elképzelhető, hogy egy sikeresen nyugatiasodott, de nem nyugati nemzetállamé lesz ez a szerep, például Kínáé.

A harmadik verzió Bogár László szerint a világhatalom-nélküliség lehet, azaz anarchia és „száz éves háború”. De az sem kizárt, hogy a „százéves béke” korszaka jön el, vagyis egy olyan új globális hatalmi egyezség, amelynek körvonalait még nem látjuk.

 

A kicsik figyeljenek

Visszatérve az Orbán-adminisztráció keleti nyitásos stratégiájára, Bogár László azt valószínűsítette, hogy egy „eurázsiai nagykoalíciónak” lehet még világbirodalmi státusza, ha az Európai Unió, Oroszország és Kína egy olyan kapcsolati rendszert alakít ki, melyhez az összes többi nemzetállam úgy viszonyulhat, mint „amikor a vasreszelékbe teszünk egy mágnest”. Akkor ugyanis kirajzolódnak a mágnes egyébként láthatatlan erővonalai. Ilyen „láthatatlan” erőtér ma számunkra a globális hatalmi rendszer jövőbeli átalakulása is.

A szakember szerint „aki kicsi”, annak nyitva kell tartania a lehetőséget, hogy egy átalakulóban lévő globális hatalmi rendszerrel a lehető legelőnyösebb kapcsolatokat építse ki.

Ezt az orientációs döntést nem lehet „a jövő hét közepéig tartó érdekeknek alárendelt politikai vitákra építeni” – mondja Bogár. Munkatársunk felvetését, miszerint a miniszterelnök minden ilyesfajta társadalmi, politikai, tudományos vita nélkül hajózik át a nyugati térfélről a keleti térfélre, Bogár László egy „alkalmatlan metaforának” nevezte, azt a hangoztatva:

az Európai Unió általános stratégiai elképzelése – legalábbis, ami Kínát, Oroszországot vagy az eurázsiai térséget illeti globális gazdasági szempontból –, nincs rendszer szintű ellentmondásban Orbán Viktor stratégiájával.

 

Erővonalak mentén szerveződünk

„Orbán Viktor nem szembemegy a trenddel, hanem érzékeli, hogy a gravitációs erővonalak a világgazdaságban átrendeződnek és ezért olyan gazdasági kapcsolatokra van szükség, amelyek kölcsönösen előnyösek a felek számára”

– állítja Bogár László, és nem lát kockázatot a paksi megaprojekt, illetve a Budapest-Belgrád vasútvonal nyomán az oroszok és a kínaiak felé keletkező hatalmas eladósodásban. Szerinte az eladósodás akkor életveszélyes, ha a bevont erőforrások költsége (kamat plusz kockázatok) nagyobb, mint a várható hozadék. Ezt viszont harminc évre előre igen nehéz megjósolni – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy akkor hogyan lehet kijelenteni, hogy Orbán Viktor keleti nyitás politikája nem kudarc, hiszen az export-importmutatók éppen hogy nem a stratégiájának a sikerét jelzik, Bogár László úgy fogalmazott: „Egy Magyarország szintű jelentéktelen lokalitásnak” ahhoz, hogy a vesztes létet elkerülje egy globális világban, minden lehetséges kimenetelre fel kell készülnie, már ami e hatalmi rend átalakulását illeti.

Azt majd évtizedek múlva lehet csak megítélni, hogy melyik stratégia volt a helyes”.

forrás:atv.hu

Leave a Reply 54 megnézve, 1 alkalommal mai nap |