< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Kő András:Ákombákomok

| Mobile | RSS

Kő András:Ákombákomok

2017. június 18. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Kő András:Ákombákomok

Kedves olvasó, jártál mostanában Pesten a Centrál kávéházban?

szerző:Kő András

Mert ha nem, akkor elmesélem, hogy nagyszerű ötlet fogadja az oda betérőket. „Legyen ön is költő” címmel arra szólíttatik fel a vendég: „Engedje, hogy magával ragadja a régi korok hangulata, írjon verset Babits, Kosztolányi, Krúdy egykori törzshelyén.” A csészékre, poharakra és tányérokra helyezendő, jó minőségű, vastag alátéten még Tóth Árpád gyönyörű Esti sugárkoszorú című verse is olvasható, amelyben megjelöltek hat szót, hátha ezek a szavak inspirálnak a versírásra. Az alátét jobb oldalán üres keret látható, ide várják a költeményeket.Babits Mihály írta egykoron: „…milyen különös, rejtelmes dolog a vers. Mitől lesz vers a vers? Mi az, ami lényegét és értékét adja? A tartalom bizonnyal nem. Jól tudjuk, hogy nagy gondolat nem elég a vershez, s hatalmas költemények, prózára lefordítva, néha egészen banális semmiséggé meztelenkednek. Az érzés szintén aligha; hisz a legmelegebb, legmélyebb érzésből rossz vers születhetik. A forma talán? Mily üres játéknak hat sokszor a formai remeklés! A forma és tartalom összhangja? Ez tökéletesen meglehet olykor a legjelentéktelenebb versekben is. Vagy valamennyi tényező együtt? De hisz bármelyik hiányozhat, s a vers mégis nagyszerű lehet. Mi hát?… varázslat.”

Már több vers is született a Centralban, elsősorban a gyerekek tollából. Itt van például Kalász Marci két sora: „Este van, este van, a Nap már lement, / a Hold az égen már megjelent.” Vagy Gál Sanyika Szlovákiában élő kisfiú haragos rímei: „M—i Pisti nagytökű / Elmaradt a többitű, / Ha még egyszer elmarad, / Levágunk a tökibű.” Marsall Lacika I. osztályos tanuló vélhetően első verse így hangzik: „A padlás fontos / ám fostos. / Galambok lakják / a ház kalapját. // A padlás a ház kalapja, / a konyha tüze az anyja, / a Nagyszoba az apja / a pince a ház talapja.”

Úgy látszik, Ágh Pistikét egy Verne-regény hozott lázba, mert ezt írta: „Távol Afrika erdeiben, / hol elefántcsorda tanyáz, / a pálmafáknak dióiból / sok vadmadár lakomáz…” Egy Kányádi Sanyika nevű kisfiú olyan csúnyán írt, hogy verse alig olvasható. Amit viszont kihámozhattunk: Damjanich Jánosról, az aradi tizenhárom egyikéről szóltak a szavai.

Valószínű, hogy ezek a versek az indulás csírái – VOLTAK. Ákombákomok? Szavak egymásutánja? Lépcsőfokok? Rügyfakadások? A váratlan szüleményei? A gondolatok szavak közé zárt „vadhajtásai”? A mindent eldöntő nagybetűs Kezdet.

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 57 megnézve, 1 alkalommal mai nap |