< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Lovas István:Az afgán mocsár

| Mobile | RSS

Lovas István:Az afgán mocsár

2017. augusztus 25. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Lovas István:Az afgán mocsár

Trump afganisztáni terve nem csak saját központi kampányígérete arcul köpése, de egy közveszélyes háborús őrült megnyilatkozása

szerző:Lovas István

Miután Donald Trump amerikai elnök hétfőn még a korábbiaknál is visszataszítóbb módon rúgta arcul kulcsfontosságú kampányígéretét afganisztáni terveinek bejelentésével, lassan már csak a negatív hungarikumoknak tekinthető hazai balliberálisok tartanak ki azon tényfelmetsző állításuk mellett, hogy Trumppal kapcsolatban nem önmaga, hanem a magyar jobboldal plusz Putyin stb. változott.

Mint nagyon is emlékezetes, Trump legfontosabb kampányígéreteként jelentette ki, hogy szakítani fog elődei külföldi „demokráciaépítő” katonai beavatkozásaival, mert neki „America first”, azaz Amerika az első, és figyelmét saját hazájának rendbehozatalára fogja fordítani.

Nos, amit ebben az „afgán” beszédében mondott, az minden, csak nem az ígéret betartása. Annak ellenére, hogy a nyugati, fősodratú sajtót igazán nem lehet vádolni az amerikai elittel való szembenállással, e beszéd oly mértékben borította ki azt a képletes éjjeli edényt, hogy Nyugattól Keletig uniszónóban diagnosztizálták egyformán a trampli beszédet.

Finian Cunningham, a kitűnő ír újságíró a Russia Today angol nyelvű portálján erről írott cikke ezt a címet kapta: „Trump árulása teljes lett, ahogyan a katonai-ipari komplexum kerül hatalomra”.

A jobboldali brit The Times e témában írt cikkének címe: „Trump támogatói dühösek, amiért lökést adott az afgán kampánynak”. A magát nyugodtan az establishment mintapéldányának nevezhető Politico cikkének címe: Amerika kifutott az ötletekből Afganisztánban. A brit Guardianben Lucy Morgan Edwards, egy volt kabuli ENSZ-nagykövet tanácsadója kanyarított olyan cikket, amely minden mondatában a tíz évvel ezelőtti, akkor még bátor lap hanghordozására emlékeztet, és ezzel a címmel jelent meg: „Trump hátraarca után az afgánok szenvedésének nem látható a vége”.

A német Deutsche Wirtschafts Nachrichten ezzel a címmel „üdvözölte” a bejelentést: „Amerikai külpolitika: egy végtelen háború zűrzavarában”.

És folytathatnánk vég nélkül azt a jogos indulatot, amit ez a nemcsak az ígéreteit, de önmagát is teljesen elvesztett embernek a beszéde váltott ki.

Az pedig különösen jellemző, hogy kik imádták a beszédét: az amerikai háborús héja neokonok három kirakatbabája: John „Orbán neofasiszta diktátor” McCain, az amerikai szenátus fegyveres bizottságának elnöke, hozzá méltó kollégája, Lindsey Graham szenátor és Marco Rubio, a szintén republikánus, Floridát képviselő szenátor.

Ó, ja, és hogy ne feledjük: a kezét dörzsölte még az amerikaiak által Afganisztán elnöki székébe pottyantott Asraf Gáni, aki kedden nagy örömmel méltatta, hogy washingtoni kollégája beszédében bizonyította, az Egyesült Államok „tartósan elkötelezte” magát Afganisztán mellett.

A beszéd lényege, hogy arról is essék néhány szó: Trump közölte, afganisztáni terve „öt oszlopon” fog nyugodni. Úgymint: minden időkorlát elvetése az amerikai csapatok afganisztáni tartózkodására; a hatalom valamennyi elemének bevetése a siker érdekében, beleértve a diplomáciát és a gazdaságot; keményebb magatartás Pakisztánnal szemben; India felkérése nagyobb segítségre a gazdasági fejlődéssel, valamint az amerikai erők mozgásterének növelése a terroristák leküzdésére.

Kiszivárgott az is, hogy Trump mintegy négyezer katonával akarja megerősíteni az Afganisztánban állomásozó 8400 fő erősségű haderőt, amelyet a helyi lakosság úgy szeret, mint egy bajor pék a csótányt.

A fentiekből nyilvánvalóan sokan vonták le azt a következtetést, hogy Trump és neokon rángatói immár puszipajtások.

Őket öntötte le egy jó nagy vödör hideg vízzel Ron Paul volt amerikai kongresszusi képviselő, korábbi amerikai elnökjelölt és a róla elnevezett agytröszt elnöke, aki a Russia Todaynek nyilatkozva (ó, borzalom!) azt mondta: „Még akkor is, ha Trump ide-oda kacsázik, és együtt menetel a neokonokkal, nem fogja őket maga mellé állítani. Az olyan emberek, akik McCaint, Grahamet és Rubiót támogatják, nem fogják őt támogatni”. Majd hozzátette: „Politikai értelemben veszít – támogatói egy részét veszti el”.

Nos, ez az. Trump oly mértékben népszerűtlenkedte el magát, ami gyakorlatilag példa nélküli, és egyre kevésbé hisznek neki már fehér rozsdaövezeti támogatói, akiknek elsősorban köszönheti, hogy valóságshow-s ülepét a Fehér Házba tehette. Hiszen ezek az emberek látják azt, hogy nem az omladozó hídjaik lesznek rendben, vagy vonataik sebessége közelíti majd meg a távoli jövőben a leglassúbb kínai expresszvonatét, vagy hozzák rendbe akár Manhattan szükségállapotban leledző, félroncs metrórendszerét, hanem tovább folyik az az őrült pénzkidobás, ami eddig jellemezte Amerika már most is leghosszabb, tizenhat éve folyó, teljesen feleslegesen és Irakhoz hasonlóan szintén hazug érvekkel indított háborúját.

A szerencsétlen afgán nép pedig jobban teszi, ha a koporsógyártásban látja jövőjét inkább biztosítottnak, mint szuperhatalmi „támogatója” azon ígéretében, hogy legyőzi a tálibokat, akik az országnak egyre nagyobb részét foglalják el.

Megdöbbentő, hogy látva ezt a kibontakozó, az eddiginél is nagyobb afganisztáni tragédiát, a Guardianben korábban dicsért cikk a vége felé lapunk korábbi, nem egy cikkéhez meglepő hasonlósággal állítja kontrasztba az amerikai háborús szándékokat és pusztítást Kína békére és együttműködésre törekvő szándékával.

Megéri idézni Lucy Morgan Edwardst: „Érdekes, hogy Trump elfelejtette említeni az egyre fontosabb Új Selyemút projektet, amely élén Kína áll, őt követve több közép-ázsiai országgal, a gazdasági fejlődés motorjaként. A projekt hatalmas békeosztalékot hozna a térségnek. Ha Trump tényleg békét akarna Afganisztánban, ő és a többi NATO-tagország – amelyet arra akar szorítani, hogy hatalmas katonai költségvetéssel végtelenül költséges és tragikus háborúkat vívjon – sokkal jobban tenné, ha Kína példáját követné.”

Igazán jó érzés látni, hogy lapunknak ilyen prominens követői vannak, szemben egy szaúdi kardot két kézzel markoló, a terroristákat támogató vendéglátói örömére táncot járó őrülttel, aki még Obamán és Hillaryn is túl akar tenni a véres és költséges háborúk korlátlan kiterjesztésével

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 105 megnézve, 1 alkalommal mai nap |