< Böngészés > Főoldal / Fogyasztóvédelem, főszerkesztő blogja, Nav / Blog article: II. rész Csongrádi piac haldoklik…de meddig fog tartani a hörgése!

| Mobile | RSS

II. rész Csongrádi piac haldoklik…de meddig fog tartani a hörgése!

 

II. rész Csongrádi piac haldoklik…de meddig fog tartani a hörgése!

Szédületes a haláltusája Csongrád város piacának. Mennyibe fog kerül a piac fenntartása, az alkalmazottak bére, a takarítás, a könyvelő munkája ilyen agonizálás mellett. Van-e pénze s meddig lesz az önkormányzatnak egy selejtes piac fenntartására lehetősége. Természetesen a képviselő-testületnek kellene végre hozni egy határozatot. A tátongó piac fenntartása nem hozam biztos.

Morognak a „kereskedők”, a viszonteladók, az állőstermelők, valamint nem sok termelőket lehetett látni Csongrádon.

Szerkesztőségünk második állomása a csongrádi piac. Kedden próbaként elmentünk a piacra. Meglepődtünk. Az asztalok üresen ásítoztak, illetve taszítónak tartottam. Lelkileg megrázott ez az érdektelenség!

Kettő asztalnál láttunk (egy férfi-egy nő) egy őstermelőt s egy viszont eladót. Honnan tudjuk? Beszélgetést kezdeményeztünk. Az egyiknek őstermelői igazolványa volt, de az árut a Nagybani piacról szerzi be, míg a másiknak szintén őstermelői igazolványa van, Ő azonban tanyán lakik.

Felmerül a kérdés, kinek milyen lehetőségei vannak itt medvebarlangban. Ja, azt majdnem elfelejtettem, mi voltunk a harmadik „kereskedők”. A megvett déligyümölcsökről természetesen áfás számlákkal rendelkeztünk. A pultra kiraktuk a nyugtatömböt . A két őstermelő asztalán nem láttam nyugtatömböt. De nem is kellett, mert nem volt egy lélek sem az agonizáló ketrecben.

A környező utcákon- dróthálón túl- nem láttam járókelőket. Elővettem a diktafonomat s sétálni kezdtem az utcán. A posta körül találkoztam egy – két járókelővel s kérdezgettem a piacról. Csak legyintettek.

– Maga komolyan gondolja, amit kérdezett. – s nevetni kezdett a férfi, míg az asszony legyintett a kezével.

– Igennel válaszoltam.

– Nézze, én elmondom önnek a frankót. Ez a piac valamikor csúcsra járt. Nem lehetett helyet kapni. Az emberek úgy tolongtak, lökdösődtek az asztalok mentén. Az asszony figyelt, fülelt s fülelt, figyelt, s néha legyintett.

-A régi piac tudja, hogy hol van?

– Igen tudom, jártam ott is. Huncutul megnyalta a szája szegletét s visszakérdezett.

– Hány asztal van kihelyezve?

– Négy. Megdöbbent.

– Ön tényleg járt ott. Mostanság péntekenként – délután – kóborognak az árusok egy néhányan. Azonban a vevők szállingóznak, de nájszi lóvé. Mindenki elmegy a nagy bevásárló boltokba, mert ott mindent megvehet egyszerre.

– Géza, miért nem mondott meg a tatának az igazat. Félre beszélsz, mint ahogy szoktál. Nézze tatám, ez már nem az a piac, ami volt. A viszont eladók tették tönkre. Kiszorultak a valódi őstermelők. Tehát elmaradoztak a vásárlók is. Drágábban adták a gyümölcsöket, a zöldségeket s ne soroljam.

Tatám, egyébként olvastam a Kiskunfélegyházi piacról írt írását. a fotóról ismertem fel. A nővérem ott dolgozik Kiskunfélegyházán – viszik minden nap őket a fóliába-egy termelőnél napi 10-12 órát. Képzelje el a fóliában napi 10 órát dolgozni! Ő hívta fel a figyelmemet a cikkre s én is elmondtam a barátnőmnek. Kiskunfélegyházán, napirenden van a piacról írt cikke. A lakosság boldogan beszél az írásról! Felrázta az alvóoroszlánt, majd mosolygott sejtelmesen.

– Tudja hány román dolgozik félegyházán.

– Nem, nem tudom!

– Közel két ezren!

¹Pénteken délután és szombat délelőtt ismét elmegyek Csongrádra a város piacára. Két hete már rendszeresen járok e- napokon. Megismerkedtem a román „kereskedőkkel”, akik műszaki cikkeket, motoros favágókat, motoros háti permetezőket, szerszámokat s egyéb termékeket szeretnének eladni a kongó-bongó Csongrádon. A barátja is műszaki dolgokat és a szomszéd román házaspár használt ruhákat ajánlanak a földre rakott termékbemutatóról.

²A vásárlók szatyra lézeng az ürességtől. Egy-két szál répa, zöldség, burgonya lapul ma szatyor alján. A füstölt húsárus kolbászt, szalonnát, császárszalonnát, májast, sózott szalonnával, egyéb finomságokkal kedveskedik a vásárlóknak.

³Találtam szombaton egy vegyeskereskedést az asztalok mögött. A virágárus bosszankodott, a fehérnemű kereskedő rágta a szája szélét. Egy azonosság volt köztük, egyik előtt sem volt számlatömb sem nyugtatömb!

≤A piacot szabályozni kellene heti kettő napra. Talán így nyereséges lehetne az agonizáló piac. El tudnám képzelni, egynéhány felé kellene választani a valódi őstermelőket,nagybanisokat, a déligyümölcs árusokat, a vendégárusokat…stb. s maximálni kellene az árakat.

≤A piac széthullott. Nincs, aki kidolgozna egy koncepciót. A lakosságot lassan nem érdeklik a piaci szereplők, vagyis nagyon érdeklik, hogy kitől s mit s milyen minőségű termékeket, illetve szolgáltatásokat kap, kaphat.

 ≤Ha elvesztünk egy vevőt, tönkremegy a piac, azonban, ha növekedhetnek a vásárlók…Ahhoz egy kereslet-kínálati effektust kellene kidolgozni, a hiánycikkeket beszerezni – önkormányzati segédlettel- mivel a száj karate a jelenlegi Magyarország legnagyobb fegyvere.

Felvásárló telep működtetésén muszáj, lenne elgondolkodni. Az árak befolyásolnák a termékek minőségét.

Következik a III. piac

 

oil főszerkesztő

Leave a Reply 291 megnézve, 1 alkalommal mai nap |