< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Bogár László:Ellenzékváltás

| Mobile | RSS

Bogár László:Ellenzékváltás

2017. november 24. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Bogár László:Ellenzékváltás

Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz-kongresszuson úgy fogalmazott, hogy az országban nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat uralkodik

szerző:Bogár László

Ezzel nyilván arra célzott, hogy az ellenzék, úgy ahogy van, alkalmatlan feladata betöltésére. A magyar politika mára hármas szerkezetűvé vált, „középen” a Fidesz, amelyet ellenzékként egyik oldalról a Jobbik, a másik oldalról az összes többi párt konglomerátuma vesz körül. Jogos tehát a kérdés, hogy miért van így, és hogy miért éppen így tükröződik mindez a narratívák háborújában.

A probléma mélyén a magyar társadalom egy évszázada fennálló általános önújrateremtési válsága húzódik meg, amit a „rendszerváltás” néven közismert változássor nemcsak, hogy nem oldott meg, hanem inkább tovább súlyosbított. Ezt tükrözi az az egyetlen adat is, hogy az elmúlt harminc év során ugyan hárommillióan születtek, ám négymillióan haltak meg Magyarországon.

És ez nemcsak mennyiségi csökkenést jelent, hanem azt is, hogy komplex anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi állapotát tekintve a magyar társadalom többsége ugyanolyan vagy még rosszabb állapotban van, mint harminc évvel ezelőtt volt. A rendszerváltás első húsz éve során nemcsak, hogy folytatódott a lepusztulási lejtőn való lefelé sodródás, hanem maga az egész folyamat is többé-kevésbé elbeszélhetetlen maradt, mert a globális véleményhatalomként működő média lokális rendszere sikerrel akadályozta meg a magyar társadalom önmagára, önmaga meghatározó sorskérdéseire való reagálásának kialakulását.
Az elmúlt lassan nyolc év során felépülő korrekciós kísérlet legdöntőbb célja és értelme tehát csakis e reflexív viszony helyreállítása lehetett, hisz enélkül mindenféle korrekció értelmezhetetlen. A beszéd-tér átalakulása nyitotta meg a lehetőségét annak, hogy mindenki számára elbeszélhető legyen a rendszerváltás első húsz évének kudarca. Röviden összefoglalva e narratíva lényegét, a rendszerváltás valójában nem volt más, mint a globális neoliberális hatalmi rendbe való engedelmes betagozódás folyamata. És e folyamat során a globális hatalmi rendszer Európa keleti perifé­riáját, benne hazánkat úgy integrálta, hogy ez az integráció legfeljebb e társadalmak felső egytizedét érinthette. A véglegesen vesztes létre ítélt többség megrekedt a hetvenes-nyolcvanas évek szintjén, reménytelensége lassú lepusztulási, önpusztítási lejtőre lökte, ahol az agresszió és regresszió sajátos keveréke jelent egyre veszélyesebb elegyet számára.

Nagyjából tehát ez az alaphelyzet, s a hármas szerkezetű politikai tér egyes elemei erre próbálnak választ adni. Lássuk, hogyan? Azt talán nem kell bizonygatni, hogy a mindenkori ellenzék összehasonlíthatatlanul könnyebb helyzetben van, mint a kormányon lévő politikai alakzatok, hisz elbeszélési módjában a vágyakat, sőt akár álmokat, karnyújtásnyira lévő, könnyen elérhető céloknak tüntetheti fel, ahol a célok könnyű elérésének egyetlen feltétele az ő, választók általi kormányra segítése.

Lássuk, hogy ezt a könnyűnek látszó feladatot miként teljesíti a két ellenzéki tömb. A közvélemény-kutatási adatok egyértelműen jelzik, hogy a Jobbik narratívája sokkal sikeresebben teljesíti ezt a feladatot. Ennek az alapvető oka az, hogy a magyar társadalom egy évszázada húzódó újrateremtési válságának, illetve a rendszerváltás e válság megoldására való képtelenségének a beszédtérben való megjelenítése a Jobbik számára sokkal könnyebb és egyszerűbb feladat, mint a másik oldalon lévő konglomerátumnak, a Jobbik ugyanis eleve ezzel a narratívával válhatott jelentős politikai erővé. Elbeszélési módja születése pillanatától arra épül, hogy ennek az általános újrateremtési válságnak a fő oka az önmaga létezését is tagadó globális hatalmi rendszer.

Az ellenzék másik oldalán lévő zavaros konglomerátum erre eleve képtelen, lévén, hogy pontosan azoknak a pártoknak a roncsaiból próbál „egységes” alakzatba tömörülni, amelyek éppen azért estek szét, mert a gátlástalan cinikus kollaboránsok kitartó szerkezetét adták. Végül, de nem utolsó sorban maga a Fidesz azért lehet tartósan sikeres, mert az elmúlt közel nyolc év során nemcsak a globális hatalmi rendszer létét feltételező narratíváját tudta a magyar társadalom vesztes többsége számára is evidenciává tenni, hanem kormányzása során azt is bizonyította, hogy van kivihető elképzelése is arról, hogy miként lehetne a rendszerváltás zsákutcás modelljének korrekcióját véghezvinni. A választási esélyeket így e narratívák háborúja fogja eldönteni s vázlatosan szemlélve nagyjából a következőkre épülve. A Jobbikon kívüli megnevezhetetlen konglomerátum egyre inkább látványosan belefulladni látszik a „beszédképtelenségébe”.

Minden eleme összefogást sürget, de ezt úgy képzeli, hogy közben evidenciának tekinti, hogy saját narratívája legyen az uralkodó. Csakhogy ebben a konglomerátumban a kifosztott veszteseket őszintén képviselni kívánóknak a globális hatalom leggátlástalanabb lokális ügynökhadával kellene „összefogni”, ami abszolút képtelenségnek látszik. A Jobbik ugyan sikeresen beszéli el mindezt, de nincs mögötte a kivihetőség bizonyítéka, és tragikomikus aránytévesztés főként a Fideszt vádolni a korrekció csupán részleges sikerességéért. A Fidesz tehát nagy valószínűséggel azért nyerheti meg újra ezt a küzdelmet, mert az ő stratégiája jelenti a legkisebb kockázatot a vesztes többség számára.

Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy bármilyen különös, de a globális hatalmi rend számára is a Fidesz a legkisebb rossz, akkor a választás eredménye kirajzolódni látszik.

forrás:népszava online.hu

Leave a Reply 138 megnézve, 1 alkalommal mai nap |