< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Őry Mariann:Papírbábuk

| Mobile | RSS

Őry Mariann:Papírbábuk

2018. február 26. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Őry Mariann:Papírbábuk

Álláspont. A nemzetállami szuverenitás elleni törekvéseket addig kell megfékezni, amíg lehetséges

szerző:Őry Mariann

Nem igaz, hogy demokratikusabbá tenné az Európai Unió működését a csúcsjelölti, azaz Spitenkandidat-rendszer, sőt, épp ellenkezőleg – állapította meg a pénteki uniós csúcs végén Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke. Az uniós kormány- és államfők alkotta tanács arra jutott, nem garantálhatja, hogy a 2019-es tisztújításkor azt jelöli az Európai Bizottság élére, akinek a pártcsaládja a legtöbb szavazatot kapta az EP-választásokon.

A Spitzenkandidat-rendszert a 2014-es választásokra találták ki, és így öt év elteltével a tagállami vezetők levonták a következtetést, hogy a kísérletet nem érdemes megismételni. Pedig szórakoztató cirkusz volt, Jean-Claude Juncker például – akit addig csak a luxemburgi politika rajongói ismerhettek itthon, szóval nem sokan – menő junckeres busszal járta az országokat. Nekünk busz jutott ugyan, de csak életnagyságú papír-Junckert kaptunk, amelyet aktivisták hordtak körbe.

A fő uniós tisztségek – a tanács, a parlament és a bizottság elnöki posztja – úgy dőlnek el, hogy a tagállami vezetők zárt ajtók mögött lemeccsezik. Ez így nem hangzik túl jól, de a lényege az, hogy az alapszerződések szerint a bizottság elnökének jelölése a tanács tagjainak hatásköre – nem pedig a parlamenté, márpedig a csúcsjelölti rendszer éppen utóbbi testület kezébe ad pluszjogot. A három tisztséget ráadásul „csomagban” kezelik, érzékeny egyensúlyt szoktak nagy nehezen kialkudni. 2014-ben például két tisztség a győztes, legnagyobb pártcsaládé, az Európai Néppárté volt, a parlamentet pedig megkapták a szociáldemokraták. Aztán félidőben felborult a rendszer, mert a belpolitikai kudarcokba fejest ugró Martin Schulz utódja nem egy párttársa, hanem az olasz néppárti Antonio Tajani lett. Lett is belőle ügy, hosszas veszekedés után felbomlott az eddigi „nagykoalíció”, a néppárt a liberálisokban talált új szövetségest.

A pénteki tanácsülés másik józan döntése volt, hogy elutasították a transznacionális listák tipikusan elitista, brüsszelien életidegen elképzelését, valamint a bizottság és a tanács elnöki posztjának összevonását. Ha most látnak valamiféle összefüggést az elutasított ötletek között, az nem véletlen. Ezek mind központosításra törekvő javaslatok, amelyek a demokratikusság álcája mögött valójában csorbítják a tagállamok jogait. Beszédes, hogy Juncker például remek ötletnek találta mindet.

Apropó, demokratikus EU! Példátlan és botrányos esetnek nevezte szombaton Szijjártó Péter, hogy az ENSZ globális migrációs csomagjáról folytatott tárgyalásokon az unió képviselője közös álláspontként adott elő egy olyan véleményt, amelyről távolról sincs konszenzus. Önmagában is felkaphatjuk a hírre a fejünket, hiszen három éve nincs konszenzus a migrációról, pont most változna ez meg. Szijjártó magyarázatot vár Federica Mogherini uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselőtől, hiszen ez a lépés még úgy is botrányos, hogy közben láthatóan – Szijjártót idézve – a látszatra sem adva növelik a nyomást Magyarországra, hogy változtasson migrációs politikáján.

Magyarország és a visegrádiak nem fognak változtatni a politikájukon, nem lesz közös uniós álláspont, amíg a többiek be nem látják, hogy a migrációt elsősorban megállítani kell, nem pedig megszervezni.

Az unió ENSZ-nagykövete nem viselkedhet úgy, mintha már létre is jött volna az Európai Egyesült Államok brüsszeli lázálma. A nemzetállami szuverenitás elleni törekvéseket addig kell megfékezni, amíg lehetséges. Különben a tanács tagjai papírbábuk lesznek, az elnöke meg Juncker.

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 112 megnézve, 2 alkalommal mai nap |