< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Tanuljatok, ne szüljetek! – Dr. Orsós Zsuzsa rákkutatót naponta emlékeztetik rá, hogy cigány

| Mobile | RSS

Tanuljatok, ne szüljetek! – Dr. Orsós Zsuzsa rákkutatót naponta emlékeztetik rá, hogy cigány

2018. február 27. | hozzászólás | Közélet

Tanuljatok, ne szüljetek! – Dr. Orsós Zsuzsa rákkutatót naponta emlékeztetik rá, hogy cigány

SZERZŐ: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA

Hosszú út vezet a németkéri telepről a rákkutatói munkáig. Viszont ha valaki arra kíváncsi, hogy a magyarországi cigányok genetikai okokból halnak-e meg jóval korábban, mint mások, muszáj rengeteget tanulnia. Ennek fontosságát hangsúlyozza dr. Orsós Zsuzsa rákkutató, akivel Sajókazán jártunk.

ó

– Az, amit Angelina Jolie tett, többet ért, mint háromszáz tudományos előadás és hatszáz konferencia. Az ő példáján keresztül a laikusok is elgondolkozhatnak azon, mi a genetikai kód, mi a rákprevenció – mondja Orsós Zsuzsa biológus, rákkutató, amikor szóba kerül, vajon helyesen tette-e az amerikai színésznő, hogy négy éve úgy döntött, a rák kialakulásának megelőzése érdekében leveteti mindkét mellét. Orsós Zsuzsa szerint nagyon jól tette, hiszen a színésznő hordozza a BRCA1 gén csírasejtes mutációját, amely jelentősen megnöveli a mellrák és a petefészekrák kialakulásának kockázatát. Ebben a betegségben halt meg Angelina Jolie édesanyja is.

– Mire kellett volna várnia? Jó, hogy nem hitt a csodaszereknek, a sámánoknak, akik mindenfélét ígérnek. Így viszont példát mutatott a világnak, hogy a megelőzés mennyire fontos, főleg egy olyan betegség esetén, amelynél ismert a prevenció – mondja a kutató.

A sajtóban nyilatkozó orvosok szkeptikusan beszéltek erről a radikális módszerről, mondván, a hibás gén ellenére megfelelő életmóddal és a környezeti ártalmak kiszűrésével csökkenteni lehet a betegség kialakulásának kockázatát. Azon az egyetemen is, ahol Orsós Zsuzsa dolgozik, szintén vita folyt Angelina Jolie tettéről.

– Főleg amiatt, hogy a mellek eltávolítása után is maradhatnak a szervezetben olyan sejtek, amelyek potenciálisan veszélyesek lehetnek. Viszont a színész örökölte e csírasejtes mutációt, és így a daganat kialakulásának valószínűsége 70-90 százalékos volt – teszi hozzá a kutató.

Beszélgetésünk aligha játszódhatott volna meglepőbb helyen, mint Sajókazán, ebben a végtelenül szegény, eldugott, Borsod megyei faluban, a Dr. Ámbédkar Iskola „főhadiszállásán”. Az intézményt tíz éve alapította Derdák Tibor szociológus és Orsós János pedagógus. Orsós Zsuzsa Baranyából jött meglátogatni az itt tanulókat. Maga is nagyon nehéz körülmények között nőtt föl, ám hátrányos helyzete ellenére sikerült felküzdenie magát a Pécsi Tudományegyetem adjunktusi pozíciójáig. Gyökereit azonban sosem feledte. A rákkutató Pécs egyik legnagyobb cigánytelepére és más iskolákba is jár fejlesztő foglalkozásokat tartani a gyerekeknek. Így szerzett tudomást arról, hogy Borsodban van egy olyan iskola, az Ámbédkar, amelyet épp azért alapítottak, hogy minél több roma származású telepi gyerek érettségit szerezhessen, amellyel megnyílhat előtte a világ egy méltóbb életre.

Orsós Zsuzsa már leszámolt az illúziókkal.

Fotó: Merész Márton

– A többségi társadalom nem engedi, hogy elfelejtsd, cigány vagy. Mindennap emlékeztetnek rá, hogy ne felejtsd el, egyetlen pillanatra sem – mondja.

Az iskolaalapító Orsós János közbeszól:

– Amióta a tankötelezettséget 18-ról 16 évre szállították le, és ezzel párhuzamosan a közmunkaprogramok keretében havi 50-70 ezer forintos támogatással vehetnek részt úgynevezett munkaerőpiaci átképzéseken a 16 éves gyerekek, nagyon megcsappant a hozzánk jelentkező diákok száma. A már bent lévőket is nehéz itt tartani az érettségi ígéretével az iskolapadban, hiszen amikor betöltik a tanköteles kort, inkább elmennek a közfoglalkoztatásba, mert annyira kevés a családjuk jövedelme, hogy az az összeg, amit ott ígérnek, sokat jelent nekik. Parkgondozónak, állatgondozónak képzik őket, most épp egy tésztakészítő-tanfolyam indult a közelben, ezért ment el egy másodikos diákunk. Ezt támogatja az állam. Maradjunk vakvágányon! Ne közelítsünk a betűk világához! Ez az államilag támogatott butítás. Mi csak a pozitív példákkal tudunk ösztönözni, ezért hívtuk Zsuzsát az iskolába.

Péntek van, vége a délelőtti óráknak. Az Ámbédkar iskolában minden termet egy-egy városról neveztek el, annak szimbólumaként, hogy a tanulás megnyitja a világot. Mi az Innsbruck elnevezésűbe kerültünk.

– Mit tudtok Zsuzsáról? – kérdezi Orsós János a tanulókat. Ez nem afféle udvariassági kérdés, sokkal inkább az előzetes kutatómunka tesztelése. A diákok ugyanis készültek, a neten utánanéztek, hogy Orsós Zsuzsát jelölték a Roma Sajtóközpont által alapított Aranypánt-díjra is, a kitüntettek közé tíz olyan roma ember kerülhet be, aki tevékenységével, munkájával elismerést, megbecsülést vívott ki a környezetében.

Orsós Zsuzsa egy Tolna megyei hétgyerekes cigány család legkisebb gyereke.

– Az iskola nálunk nem volt különösebben téma. Így nősz fel. A szüleid nem tudják megkérdezni, mi volt az iskolában, mert nem tudnak írni-olvasni, mert sosem lépték át a falu határát. Nem küldenek sportolni, mert nem is tudják, hogy gyerekkorban alapozódik meg a felnőttkori csontozat. Nem haragszom ezért. Azt viszont mindennél erősebben érzem, hogy nekem felelősségem van. Szeretném, ha a roma gyerekeknek is lenne lehetőségük eljutni odáig, ahová most csak a jómódú, többségi gyerekek juthatnak. Otthon nekünk nem voltak könyveink, de az iskolából kaptam. Ezzel egy másik világ tárult föl előttem, éjjel-nappal lapozgattam őket, élmény volt olvasni. Az általános iskolában a legjobbak között voltam, valahogy olyan természetesnek tűnt, hogy továbbtanulok. Viszont határozottan emlékszem, már akkor tudtam, hogy másképp szeretnék élni, mint a szüleim.

– Hogyan tanult tovább? A tanárai segítették? – kérdezi az egyik diák.

– Nem mindig egyértelműek az utak, nem mindig a jó tanuló diákok mennek gimnáziumba. Az én iskolámban, Németkéren sem erőltették, hogy a cigány gyerekek továbbtanuljanak. Pláne nem, hogy gimnáziumba menjenek. Én viszont nagyon akartam a gimnáziumot. Az osztályfőnököm azt mondta, menjek inkább fodrásznak. De nem akartam 4,75-ös átlaggal szakmunkásba menni. Igaz, így már a gimnáziumot sem mertem bevállalni. Volt viszont egy tanárom, aki felfigyelt arra, hogy jó vagyok biológiából és kémiából, így azt javasolta, hogy menjek vegyipari technikumba. Így kerültem a falumtól száz kilométerrel távolabb, Pécsre, szakközépiskolába. Ti se adjátok fel! Ne higgyétek el azt, amit a többség belétek szuggerál, ne higgyétek, hogy a cigány gyerekekből úgysem lesz soha semmi! – győzködi a diákokat Orsós Zsuzsa.

Az érettségi után nem ment egyből egyetemre. Tudta, hogy szüleire a taníttatása súlyos anyagi terhet rótt, ezért elhatározta, frissen szerzett szakmájában helyezkedik el laborasszisztensként. Öt évig dolgozott ott, s ahogy mondja, a munkatapasztalat, valamint a kollégákkal való viszonya felnyitották a szemét: tovább akar tanulni. Megírta a központi felvételit, onnantól nem volt megállás, 2005-ben vette át biológus diplomáját. Németkéren, szülőfalujában nem volt olyan cigány ember, akinek diplomája lenne. Érettségit is csak néhányan szereztek.

– És hogyan lett rákkutató? – jön a kérdés.

– Még az egyetemi éveim alatt, a régi munkahelyemre egy nap betoppant Budapestről egy ismert genetikus, és azt a kérdést tette fel: a romák genetikusan érzékenyebbek-e a daganatokra? Mert sokkal gyakrabban betegszenek meg, mint az átlag magyar ember. Ez a téma akkor nagyon új volt, és nagyon megérintett. Akkor döntöttem el, hogy kutatóként ezzel a témával szeretnék foglalkozni – meséli. El is kezdte a doktori iskolát. Az MTA kiírt egy pályázatot cigány származású nappali tagozatos doktori hallgatóknak, és Orsós Zsuzsa elnyerte, egyedüliként az országból.

– Akkoriban kilencvenezer forint volt a doktori ösztöndíj, amit megdupláztam azzal, hogy elnyertem az Akadémia pályázatát. Büszkélkedtem édesanyámnak, „mami, ezt nézd”. De nem is a pénz volt a legfontosabb. Nagyon büszke voltam arra, hogy egyedüliként én kaptam meg ezt az ösztöndíjat. Ez az érzés az, amit szeretnék átadni nektek: bármilyen reménytelennek tűnik is, sosem szabad feladni.

Fotó: Merész Márton

Doktori értekezésében azt vizsgálta, miért vannak a romák a többségi társadalomhoz képest sokkal rosszabb egészségi állapotban.

– Kétszer annyi a daganatos megbetegedés köztük, mint a nem romák körében. Felmerül a kérdés: a cigányok vajon genetikailag érzékenyebbek a rák kialakulására? A szakirodalomból tudjuk, melyek azok a gének, amelyek biztosan befolyásolják a daganatos megbetegedések kialakulását. Doktori értekezésemben ezeket a polimorfizmusokat vizsgáltam meg cigányok és nem cigányok körében. Vizsgálatom eredménye alapján kijelenthetjük: nem a génállomány felelős a romák ilyen magas arányú daganatos megbetegedéseiért. Ha viszont a genetikát kizártuk, akkor vajon mi okozza ezt a hatalmas eltérést a többségi emberek egészségi állapotához képest szerintetek?

– A lakhatás.

– Az életmód.

Orsós Zsuzsa bólint. Majd újabb kérdést tesz fel:

– Ahol ti éltek, ott ismertek öreg embert?

A harminc diák közül ketten emelik magasba a kezüket.

– Nem véletlen – mondja Orsós Zsuzsa –, szinte nincsenek 75-80-90 éves emberek a romák között. De vajon miért kell egy cigány embernek ugyanabban az egészségügyi ellátórendszerben tíz-húsz évvel korábban meghalnia, mint másoknak? – kérdezi. Majd válaszol is: – Minden összefügg az iskolázottsággal. Az, hogy lesz-e munkátok, hogy milyen munkátok lesz, hogy mennyi pénzt kerestek, stresszes lesz-e az élet. Ez mind kihat az egészségre. Ti itt az iskolában dobbantón álltok, hogy más életetek lehessen, mint a szüleiteknek. Alapozzátok meg a jövőtöket, járjatok iskolába, amíg lehet, legyetek fiatalok! Vigyázzatok a családalapítással is! Gyakran egy nem kívánt terhesség miatt szakad meg egy életpálya. A gyerek felelősség, a kisbabáról gondoskodni kell, mellette már nem könnyű tanulni. Nem véletlen, hogy az egyetemistáknak általában nincs gyerekük. Én vártam a gyerekszüléssel az egyetem végéig, de ma, diplomásan, egyetemi oktatóként, boldog anyaként élek, sokkal magabiztosabbak a mindennapjaim, mint például a nővéremnek, aki azt várja, mikor jön a segély. Ne akarjátok azt a sorsot, amely hónapról hónapra arra szűkül, mikor jön meg a családi pótlék!

Amikor a rákmegelőzés kapcsán Orsós Zsuzsa azt kérdezi, ki szokott naponta salátát enni, senki nem emeli fel a kezét. Érthető, hiszen az egészséges életmód drága.

– A teljes kiőrlésű kenyér kilója 400-500 forint. A segélyből ilyenre nem telik, hiszen ennyi pénzből négy kiló fehér lisztet is lehet venni, abból pedig meg lehet sütni a vakarót egész hétre a családnak. A romák korai halálozása ilyenekből adódik össze. De ha érettségiztek, majd továbbtanultok, lesz olyan jövedelmetek, amelyből nyugodtan vehettek sokmagvas kenyeret. Jobb tanulni, mint dolgozni. Amíg lehet, tanuljatok! A családalapítás megvár benneteket – mondja.

– Ha csak egy gyereknél is bekattan valami, már megérte – sóhajt az előadás végén Orsós János.

Hazaúton áthaladunk Lyukóvölgyön. Az utat szegélyező dombokon viskók, kidőlt-bedőlt falú házak állnak. Több ezer roma család él itt harmadik világbeli szegénységben. Azért, hogy a kormány újabb stadiont húzhasson fel, Kriza Ákos polgármester ide költöztette a miskolci számozott utca lakóit is, így a romák lakta nyomortelep tovább bővült. A völgyben szinte áll a kékes színű, orrfacsaró, csípős mérgező füst: az emberek régi ruhát, szemetet, bútorokat, mindent, amit találnak, a tűzre dobnak, hogy befűthessenek. Az út mentén fiatal lányok babakocsit tolnak.

forrás:168 óra.hu

Leave a Reply 158 megnézve, 1 alkalommal mai nap |