< Böngészés > Főoldal / EE Minisztériuma, Életképek/bulvár, főszerkesztő blogja, HITA, Közélet, Kultúra / Blog article: A kis gömböc – választási mese 2018-ból

| Mobile | RSS

A kis gömböc – választási mese 2018-ból

A kis gömböc – választási mese 2018-ból

Szerencsére van még a kezünk ügyében egy ügyes, hegyes kis szerszám: egy golyóstoll

A kis gömböc maradt legutoljára, de egyszer arra is sor került. Mondta a demokrácia a legkisebbik lányának, a független igazságszolgáltatásnak – tetszik ismerni, hírből biztosan –, eridj, édes lányom az ország házába, hozd le nekem onnan azt a kis gömböcöt, hadd számoltatom el. Ment a leány a gömböcért, ott találta az ország házában. De azt mondja a gömböc a független igazságszolgáltatásnak: hamm, bekaplak, és hát tényleg bekapta, ne legyen a nevem Polt Péter, ha nem így történt.

Várt, várt a demokrácia, de hiába várt. Akkor a nagyobbik lányát ugrasztotta, no, gyermekem, sajtószabadság, nézz már utána, mi történhetett a húgoddal, független igazságszolgáltatással, hogy így elmarad. Ment a szabad sajtó, ahogy a lába bírta, tényfeltárni az ország házába. De ahogy meglátta őt a gömböc, egyből kitátotta a száját, és hamm, bekapta, annyit se mondhatott a szerencsétlen, hogy trafikmutyi vagy roszatom.

A demokrácia kezdte elveszíteni a türelmét. No, anyjuk, mondta a civil mozgalmaknak, látom már, neked kell itten kezdeményezni valamit állampolgárilag. Ment is a civil mozgalmak tüstént demonstrálni. Hanem a gömböc csak annyit szólt: hamm, bekaplak, és volt függetlenség, nincs függetlenség, azóta civil mozgalmak hangját se hallani, ott vannak a gömböc gyomrában, a forrásaikkal együtt.

Utóvégre a demokrácia megelégelte a dolgot, és maga indult a civil mozgalmak meg a közhatalmi ágak nyomába. A gömböc annyit mondott neki is, hogy hamm, bekaplak, és nem viccelt. Bekapta a demokráciát szőröstül-bőröstül. (Gyöngécske demokrácia volt, az is igaz.)

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Szatmáry Pál István rajza
Magyar Nemzet

Azonban a sok beközpontosítástól úgy elnehezült a gömböc, hogy nem bírta többé a súlyát az a vékonyka madzag, ami még a realitásokhoz kötötte, hanem elszakadt végképp. A gömböc pedig, mint a guruló rubel, gurulni kezdett lefelé a lépcsőn, ki a házból, kifelé az Európai Unióból is, ha rajta múlik. Az úton épp szemközt jött a tanszabadság egy sereg iskolás gyerekkel, hamm, azokat is mind bekapta. Meg sem állt az állami tartalék földekig, eltűntek szépen a gömböc bendőjében, a bérleti szerződésekkel együtt. Uniós fejlesztési források, közbeszerzési pályázatok, kiemelt állami nagyberuházások meg se kottyantak neki. Ilyen bank, olyan bank, végül egész iparágak vándoroltak a gömböc gyomrába, minden, ami az útjába került. A gömböc meg csak egyre nőtt, dagadt, fenyegetőzött, bekaplak, bekaplak. Alig fért már el a centrális erőtérben, bekapta az egész választási rendszert.

Ott kuksolt a választópolgár a gömböc bendőjében, dőlt rá a sűrű habonyárpád, ki se látszott belőle. De az is igaz, hogy itt legalább nem fenyegette az irtózatos nagy migránsveszély. Szava se lehetett. Vagy ha volt, nem hallatszott a fülsiketítő sorosügynöközéstől. Hanem mondjuk ki nyíltan: igen büdös volt odabenn. Hazugságszag, gyávaságszag, meg az az undorító pacsuliszag, amivel azok dezodorálják magukat, akik a vagyonukat valami rossz illatú, piszkos munkával szerezik. Idő kell ahhoz, amíg az ember megszokja ezt az illatot, akad olyan nép, amelynek egyáltalán nem veszi be a gyomra, akármit is csinál. (Korrupciószag szerencsére nem volt, mert a pénznek nincs szaga.)

Szóval a választópolgár, ahogy mondtam, ott ült a gömböcben, tanácstalanul – sőt önkormányzatlanul –, mármost hogy jusson ki onnan? Szerencsére a keze ügyébe akadt egy kis ügyes, hegyes szerszám, olyasforma, amivel a mesében a gömböc oldalát kihasítják. Egy golyóstoll. És azzal jó helyre ikszelt: a legesélyesebb ellenzéki jelöltre. És akkor kihasadt a gömböc oldala, és azon a résen dőlt ki belőle minden, amit felfalt odáig: a jog, a föld, az iskola, a média, egész cégbirodalmak, irdatlan offshore számlák.

Egyszeriben meglett az egész ország, el se veszett. Örültünk egymásnak nagyon. Ez itt a vége. Ha a gömböc oldala ki nem hasadt volna, az én mesém is tovább tartott volna. (De remélem, nem tart már tovább április 8-ánál.)

A szerző filozófus

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.29.

forrás:mno.hu

Leave a Reply 158 megnézve, 2 alkalommal mai nap |