< Böngészés > Főoldal / főszerkesztő blogja, Közélet, Nav, Rendőrségi hírek / Blog article: Na, végre…avagy a nyugdíjas főkapitány

| Mobile | RSS

Na, végre…avagy a nyugdíjas főkapitány

Na, végre…avagy a nyugdíjas főkapitány

A tényfeltáró- oknyomozó újságírás az egyik legnehezebb műfaj. A politikai vezetők sem szeretik, de muszáj elviselniük a szabad vélemény nyilvánítás adta demokratikus, alkotmányos sajtószabadság, állampolgári alapjogot.

„a polgároknak joguk van arra, hogy „az őket irányító hatóságokat és politikai intézményeket kritizálhassák, akár harsányan és durván is, vérmérséklettől függően”. A demokratikus jogállam intézményeinek szabad bírálata az állampolgárok alapvető, alanyi joga, a demokrácia lényegi eleme, még akkor is, ha az „becsületsértő értékítéletek formájában történik”

36/1994.(VI.24.)

„a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték-és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a véleménynyilvánítás alapjoga. A sajtószabadságnak elsősorban külső korlátai vannak, , azt az állam tartalmi be nem avatkozása biztosítsa.

A demokratikus társadalom létezésének és fejlődésének nélkülözhetetlen eleme a közügyek vitatása, amely feltételezi a különböző politikai nézetek, vélemények kinyilvánítását, a közhatalom működésének bírálatát.

Az alkotmány a véleménynyilvánítási szabadság megfogalmazásánál nem tesz különbséget tényközlés és értékítélet között. a véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját álláspontjáról. A véleménynyilvánítás szabadság ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is.”

Az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen igaz vagy hamis, érzelmen vagy észrevételen alapul. Fokozott védelmet élveznek a közügyekre  vonatkozó értékítéletek akkor is ha azok túlzóak vagy felfokozottak.”

Megéri megírni dr. Lukács János  volt Csongrád Megye RFK főkapitány rendőr dandártábornok kilengéseit.(?)

Elengedték a kezét. Finoman utaltunk s figyelmeztettük a felső vezetést ezekről a visszaélésekről. Sokáig nem „akarták” elhinni az információinkat. Ám a kitartás, az újságírói eskümet megszívlelve következetesen kísértem a „munkáját”.

(Csak lábjegyzetként említeném meg, dr. Juhász Tünde kormánymegbízottat a Katasztrófavédelem felső vezetősége – törvénysértései, hatalommal, beosztással való visszaélései miatt – tiszteletbeli ezredessé nevezte ki! Tudjátok miért, mert ez a bukását jelenti! Általában ez divattá vált nexus! Már csak az a kérdés mikor!

Több cikket írtam a visszaéléseiről s tájékoztattam a felső szakmai vezetést. A reagálásuk a törvénysértésekre az volt, hogy kinevezték ezredessé!! Hát ez nem semmi! )

Nem sokáig voltam a CSMRFK média partnere. Lukács azokat az embereket tűrte meg maga körül, akik nyaltak s fröccsöket hozattak, illetve nem „ellenkeztek” az utasításai ellen. Nem tűrt ellentmondást. Munkaidő alatt Algyőre a Borbála fürdőben mulatta az időt, addig a rendőr kocsi s annak sofőrje kint várakozott. A kocsmából beszóltak-is többször a rendőrautó vitte haza. Ő ezzel dicsekedett, s éreztette a hatalmát. Nyíltan ivott. Ezért nem szabad 20 évig a főkapitányi székben tartani. Elég lenne nyolc év!

Megharagudott rám. Nem tudom a mai napig az okát. De engem nem érdekelt. Több kiemelt rendezvényen is találkoztunk, köszöntünk egymásnak,,,ennyi!

Közel negyven éve ismerjük egymást. (Válogatott sportolóként is)A gyermekeink a BM óvodába jártak, hisz a nejem is a Csongrád Megyei Főkapitányságon dolgozott hivatalvezetőként.

Nemcsak én maradtam el a CSMRFK sajtó osztályától, hanem többen is. Azóta a kezdő sajtóstábból mindenki, menekült.

 A bosszúállás királya volt Lukács.

Idéznék Bekes József Zsaru Gate riport regényéből

„Amikor a kisvárosban elkezdődött a zsernyákbotrány, és vizsgálat indult a rendőrkapitányság vezetői ellen”  (7 oldal)

„ A francba már a korrupt kapitányokkal meg a szemét zsarukkal! Ha semmi sem változik, akkor az emberek továbbra is úgy utálják, majd a rendőrséget, mint egy rakás szart…”

„A rendőrkapitányt – aki a rendőrségi visszaélések valóságos modellje volt – elcsapták. Jobban mondva „fölajánlottak” neki készségesen egy állást, ő azonban megsértődött, és inkább nyugdíjba ment”

Szédületesen nagy a hasonlóság.

Mikor nem fogadtam el a megalázó vizsgálatát, na, ettől a pillanattól kezdve – úgy gondolom- minden voltam csak ember nem. Elhagytam szeretett városomat, Szegedet, Baksra költöztem. Ez a falu időutazást jelentett az időben. Nem fogadták be a családomat, hisz ezek gyütt- möntek, pláne újságírók… A polgármester asszony eleve ellenséges volt velem szemben. Nem akarom részletezni, mert nem ehhez a témához tartozik.

Folyamatosan betartották. Én ezt a magatartást nem engedtem s beszólogattam a hivatalnak. Erre még nagyobb lett az ellenállás. Megtörjük, megalázzuk! A hivatali munkaidő alatt az alkalmazottak sétálgattak a piacon…stb. Ez most is így van, csak más formában. Információnk alapján egy ideig az önkormányzat kisbuszával járnak(tak) át a legközelebbi város – Kistelek- boltjaiba vásárolni munkaidő alatt. Több szabálysértés, törvénysértést észleltem (ünk)., amit jeleztem. A lokális rendőrség tehetetlenül bámult..

A környező városi kapitányok zártak parancsra! Lukács élvezte, hogy –vergődök- azonban megszoktam s lassan felismertem a hálón a lyukat.

Bármit jelentettem a rendőrség – újságírói munkám- felé nem „vizsgálta, vizsgáltatta”érdemben. Sorra buktam el…Mikor találkoztunk  rendezvényeken, bájosan mosolyogtunk , hogy mire gondoltunk, az maradjon titok. A rendezvényeken én nem ittam, ám ő annál jobban.

Kiépítettem egy struktúrát s ezt kezdtem alkalmazni a Lukács féle terror ellen. Bejött! A kapitányok sorban szereltek le Kisteleken „érdemeik elismerése” mellett! Érdekességként a jelenlegi kapitányt nem ismerem egyetlen egyszer sem láttam, de ő nem tud velem szemben elfogulatlan vizsgálatot biztosítani! Ilyen emberekre nincs szükség a rendőrség állományában, hisz ők védenek vagy szolgálnak, vagy parancsa szeretnek vagy utálnak, vagy magyar állampolgár vagy,csak hétköznapi ember, akit le kell alázni?! Nem lehet hiteles, csak az egyenruhája! Arról nem is beszélve hülyének néznek… nekem volt már ebben részem van gyakorlatom. Élveztem, mert ők voltak zavarban..mert mentem az avarba..,

Ergo: elkezdődött a harc Lukács és köztem.

Lukács szeme előtt kialakult egy szürke borgőzös felhő. Nem vette észre a csapdát, mivel őt az indulatai vezérelték. Féltékeny volt..az okát ismertem… Tudtam, meggyőzni nem lehetett e- beképzelt főkapitányt. Ehhez idő kellett. Az meg nekem rengeteg van. A hitem erős volt, s bíztam Istenben. Megrendítettem a Lukács bizalmát a beosztottaknál. Nem volt nehéz, mivel utálták a beosztottak. Többen nem tudták elviselni, hogy Lukács parancsot adott; hogy nekem s az általam vezetett www.fecsego.eu nemzetközi hírportálnak nem lehet igaza. Az őszinteségem megnyerte a rendőrtiszteket. Nekem csak várnom kellett!

Több bejelentésem volt tényfeltáró újságíróként – adócsalás, feketemunka – egy személy ellen, aki segédmunkás, ettől független mindent szerel! A falu képviselő testülete egyetlen egyszer sem vizsgálta, – húsz év alatt-, hanem a védelmébe vette(!) de a hivatalok, pl., NAV, Kormányhivatal, önkormányzatok is Lukács mögé álltak. Megalakult a HMVH- i dacszövetség, aminek tagja a megyés püspök Úr is! Zavarta a lokális kiskirályokat, hogy nem bírnak velem. Mindent bevetettek. Én nem nyaltam tövig, pedig hány embernek jól esett volna..

Az adócsaló(k) a mai napig nem fizet(nek) adót. Lukács és csapata elvakult volt s nem vette észre hogy az államot, a büdzsét károsítja időről időre a makacsságuk! Csökönyösségük több 10 millióval károsíttathatták meg a büdzsét. Ezáltal a segédmunkás adócsaló(k) több10 millió Ft-tal lehettek gazdagabbak, (mindig csak egy személy ellen tettem a bejelentéseket).

Elkezdődött a beetetés. A csali ott ficánkolt a horgon. Lukácsék nem győzték foltozni és gyártani a „bizonyítékokat”. De tudjátok, a hal nyálkás.

Nyugdíjazása előtt egy héttel sem engedte, hogy a Sándorfalvi rendőrőrs tisztességesen vizsgálja a bejelentésemet. Az óta az őrsparancsnokot visszairányították szegedre…  a mór elvégezte a feladatát!- parancsot végrehajtotta! Élveztem a butuska helyzetet s közöltem a rendőrrel – ön parancsot teljesít! Lesütötte a szemét. Tudtam, nem érdemes a kérdésekre válaszolnia- egyre-másra ’bámultam’ a rendőr szemébe s mosolyogtam. Biztos vesztes voltam. A kocsimat törvénytelenül lefoglalták. Feltettem egy keresztkérdést a vizsgálónak, aki nem tudott válaszolni s kiment a teremből s megkérdezte a parancsnokát. Minden ilyen kényes kérdés után véleményt kért: . mit tegyek parancsnok Úr!

Fellebbeztem a rendőri visszaélés miatt (először). Közvetlenül az ügyészségnek küldtem el a fellebbezésemet. Nem lepődtem meg a határozatukon. Az viszont meglepetésként ért, hogy nem kaptam a vizsgálati jegyzőkönyvből, tanúmeghallgatásról sem egy példányt!! Ez hiba! Óriási hiba!! Az ügyész Úr hivatkozott a levelében a tanuk (2 fő)meghallgatásáról. Mai napig nem tudom, kik voltak a tanuk!!!- mivel nem kaptam jegyzőkönyvet , ezért nem tudtam fellebbezni! Az autószerelő büntetlenül lefoglalhatta a gépkocsimat 37 napig. Ezzel szándékosan gátolta a tényfeltáró újságírói munkámat ezzel törvénysértést követett el. Magas rangú informátorunk jelezte, nem lehetett a rendőrőrsnek tisztességes ítéletet hozni… Az ügyészség mégis megtette!

Lukács keze messze ér(t)

Elnézéseteket kérem, nem kronológia idő szerint írom a visszaélések történetét.

Idézet a könyvből:

„Az italozás oly nagy mértékű nálunk, hogy már nem tudnak határvonalat húzni magatartásukban”

Lukács nem bírt ital nélkül megmaradni. A nyugdíjas – rendőri – összejöveteleken fogytak a hét decis rizlingek s eközben csak körömpörköltre jutott a nyugdíjas kollégák összejövetelén. Többen ezért is maradoztak el a Lukács féle szervezéstől. Sokan nem szerették, nem tisztelték. Erőszakos volt, s csak neki lehetett igaza. Lezüllesztette a rendőrséget. Mikor megjelent a folyósokon mindenki menekült, mert nem akartak vele találkozni…

Idézet a könyvből

„Egy másik eset. Zokány térségében vontak be egy jogosítványt és egy rendszámtáblát jogosan. Alig hogy beértek a rendőrök, a kapitány hívatta őket, hogy adják vissza a hatósági jelzést, a rendszámtáblát és eltávozhatnak. A többi az ő dolga. Lefelé menet találkoztak az állampolgárral, aki közölte az intézkedő rendőrökkel, hogy bevehetik a faszomat, itt énnekem hisznek, nem maguknak”

folytatjuk

2018, május 06

-oil-

Leave a Reply 229 megnézve, 1 alkalommal mai nap |