Bán Károly:Balkáni suttyók
Balkáni suttyók
Álláspont. A Párbeszéd–Jobbik megmondókommandója megfestette a suttyóság és a kulturálatlanság pártszínezetét
„Egy kicsit meg vagyok szeppenve. Na, nem azért, mert ez az első parlamenti felszólalásom, hanem azért, mert Isten bizony, ennyi bűnöző előtt én még életemben nem beszéltem” – ez volt az antréja a cukis „néppártos” Jobbik egyik üdvöskéjének, Jakab Péter szóvivőnek az Országházban. A műfaj interpelláció volt. Az ifjú „demokrata” – így tekintenek mostanság a balliberálisok soraiban is a jobbikosokra – láthatóan „divatot” teremtett. Egy másik ifjú „demokrata”, a támogatottság nélküli, gyakorlatilag mérhetetlen Párbeszéd „parlamenti frakciójában” ücsörgő Tordai Bence igyekezett jobbikos elvbarátját túllicitálni a hely szelleméhez is méltatlan taplóságban. Tordai az azonnali kérdések órájában immár másodszor nem volt hajlandó miniszterelnöknek szólítani a kormányfőt. A felkent párbeszédes megmondóember – választók híján nem tudni, kinek a nevében – pártelnökként szólította meg a kormányfőt, meg „úgynevezett miniszterelnöknek” nevezte Orbán Viktort.
Erre tényleg nem lehet másként reagálni, mint azt Orbán tette, gratulált Tordainak, amiért egy félszázalékos párt képviselőjeként, Burány Sándor aláírásával, MSZP-s papíron nyújtotta be kérdését. Van egy finom magyar közmondás: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Ugyanez a Tordai, aki trükkök százaival frakcióvezető-helyettes lehet a parlamentben – tegyük hozzá, a Párbeszédet a parlamentbe érthetetlen módon a hátukon becipelő szocialistáknak is a szégyenére – korábban azzal tűnt ki, hogy letegezte a miniszterelnököt.
Az állampolgárok számára támpontot jelent, ahogyan magas rangú személyek vitatkoznak vagy öltözködnek. Nagyon fontos, hogy a politikusok „EU-konform” módon viselkedjenek, ellenkező esetben könnyen ránk süthetik a „balkáni suttyók” bélyeget – ezt írta még a kilencvenes években Ottlik Károly, az Országgyűlés protokollfőnöke, s e művel akkortájt a parlamenti képviselők is megismerkedhettek. Kiürülhetett a raktár, mert az újdonsült „demokraták” megjelenéséig a „balkáni suttyóság” nem volt jellemző az Országgyűlésre. Horn Gyulát például soha senki nem szólította Pufajkás úrnak, ahogyan Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idejében sem engedte meg magának senki, hogy ne miniszterelnök úrnak nevezze. Ellenben Horn temetésén az Orbánt pfujolókról Baja Ferenc szocialista politikus azt írta: „Ez igen elszomorított, s tudom, hogy a jelenlevők többsége, ahogyan én is, ettől elhatárolja magát, s velem együtt megköveti magában a jelenlegi miniszterelnököt.”
Lehet így is. Persze, igazából csak így lehetne.
Miközben a közös Európában a diplomáciai etikett szerint a közjogi méltóságokat megilleti az excellenciás úr megszólítás, sőt, ez a cím kijár a minisztereknek, nagyköveteknek és magas egyházi méltóságoknak is. Ha a helyüket kereső „demokraták” az ütős ellenzéki politizálás lényegét a „suttyóságban”, a modortalanságban látják és képzelik el, ki kell őket ábrándítani, ha még nem késő: ezzel csak a jelenlegi kormánypártok újabb kétharmados győzelmének ágyaznak meg. Az efféle bunkóságok csak az ATV-be és Hír Tv-be jelentenek meghívólevelet egy-egy beszélgetős műsorba.
A Párbeszéd–Jobbik megmondókommandója megfestette a suttyóság és a kulturálatlanság pártszínezetét. De a jakabok és tordaik ezzel a stílussal a parlamenten kívül sem jutnának messzire. Egy rendes kocsmában, ahol a megszólítás nem illeszkedik a helyi protokollhoz, adott esetben például alacsonyan röpködnek a mázsás pofonok. Ha elcsattannak, biztosan rosszabbul járnának, mint a parlamentben, ahol az elnök legfeljebb kikapcsolja a mikrofonjukat.
forrás:magyar hírlap