< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Forró Péter:Retró hírzárlat

| Mobile | RSS

Forró Péter:Retró hírzárlat

2018. július 27. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Forró Péter:Retró hírzárlat

Persze vissza lehetne sírni a régi szép időket, retrózni a múlton, a régen minden jobb volt szlogenjével haknizni a szépkorúak körében, és bár nem teszem, mégis meghatottan gondolok vissza a régi nyári táborokra

szerző:Forró Péter

Na nem a mintamókusosokra, hanem a sokkal kötetlenebb sátorlapos napközisekre, amelyekben több volt az ökörködés, mint a zászlófelvonás, a vízben bunyózás, mint a napi jelentés. Ahol olyan, ma már vadregényes történésnek számító kaland is volt, mint a poros földúton beporoszkálás a közeli faluba, ahol az egyablakos kis postahivatalban ügyesen nyálaztuk, majd ragasztottuk fel a bélyegeket a táborban már megírt és a szülőknek szánt leveleinkre, képeslapjainkra. És a kaland itt még nem ért véget, hiszen a tábori postaosztásnál izgalomtól izzadt kézzel vártuk, vajon felolvassa-e nevünket Jani bá’, a táborvezető, érkezett-e számunkra otthonról néhány biztató sor.

Két hét táborba nagyjából három levélváltás fért bele, akkoriban lassan járt az idő, a postás holló komótosabban repült. Amire megkapták otthon, hogy jó az idő, már ürgemódra eláztunk, amire közöltük, hogy jó a kaja, Tapírt az orvosi sátorban kezelték heveny ételmérgezéssel. Akkor még a valóságtól elrugaszkodott könyvekben sem bukkant fel a mobiltelefon, ismeretlen fogalom volt a közösségi média, és nem értesültünk Facebookon arról, ki mit főz, kinek az ismerősének az ismerőse törte el éppen a lábát. Szűk és natúr világ volt ez, amikor üzenetet leggyorsabban másfél kilométeres séta után az említett postahivatalból lehetett küldeni, kivárva azt a nem kis időt, amire a központ kapcsolta a hívott számot.

Mégis, ebben a nagyon szimpla világban kivirágoztak az emberi kapcsolatok. Nem volt ciki a verbalitás, érzelmeink saját szavakkal történő továbbítása, becsülete volt a tudásnak, a kreativitásnak. Felnéztünk arra, aki tudta, merre van észak, és megdicsértük azt, aki olvasta, látta valahol, miért nem jó számháború alatt abba a legközelebbi sűrű bokorba bújni, mert hogy az szúrós szömörce.

Meglepődve hallom, hogy mostanában, az okostelefonok által determinált világban, ahol a hüvelykujj- és drótfül-generáció a mobilja nélkül még vécére sem megy, új divat kezd hódítani. Mind több nyári és edzőtárborban teljes leszereléssel kezdődik a foglalkozás, vagyis mindenkinek egy dobozba kell betenni a mobilját, amit gondosan elzárnak, hogy aztán hetente egyszer ki-ki magához szoríthassa régen látott kedvesét, és egy-két óráig ismét a világháló boldog tagja lehessen. És hogy a karantén alatt mit lehet csinálni? Például levelet írni, beszélgetni, személyes kapcsolatot kialakítani. Van tehát még remény, hiszen úgy hallani, egész jól működik a dolog. Én mindenesetre lájkolom.

forrás:magyar hírlap

Leave a Reply 105 megnézve, 2 alkalommal mai nap |