< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Az a cél, hogy egyre kevesebb rendőr őrizze a határt – Körülnéztünk a kerítés mentén

| Mobile | RSS

Az a cél, hogy egyre kevesebb rendőr őrizze a határt – Körülnéztünk a kerítés mentén

Az a cél, hogy egyre kevesebb rendőr őrizze a határt – Körülnéztünk a kerítés mentén

 SZERZŐ: BÍRÓ VERONIKA

A szerb-magyar határon jártunk, azt vizsgálva, milyen körülmények között dolgoznak jelenleg a határvédelemnél szolgáló rendőrök.

– Nem gondolom, hogy a társaim a menekülteket okolnák azért, hogy itt kell lenniük. A kezdetek kezdetén rengeteg családot láttunk, és mondhatom, az ember szíve megszakad, amikor látja az érkező kisgyerekeket. Ők most már, szerencsére, nemigen jönnek. Azok, akik itt vannak, jobbára 16 és 30 év közötti férfiak. Mindenki tudja, tudjuk mi is, hogy szegények egy jobb élet reményében indulnak el, de mit tehetnénk? Nem jöhetnek be illegálisan – mondja egy szolgálatban lévő rendőr a szerb-magyar határon, a hercegszántói határkerítésnél.

A harmincas éveiben járó férfi szemmel láthatólag fáradt, a szolgálat utolsó óráiban jár. Igaz, most jobb helyzetben van, mint korábban, amikor akadt példa arra is, hogy 22 órát voltak egyfolytában szolgálatban – akkor errefelé nem volt semmi, még rendes út sem, nem hogy elegendő rendőr, miközben naponta százával érkeztek a menekültek.

Mára lecsendesedett minden. Volt elég idő kialakítani a hátteret is az elmúlt három évben. A rendőrök most 12-12 órás rendszerben vannak lent a határon, vagyis 12 órát dolgoznak, 12 órát pihennek. Három ilyen szolgálati nap után utaznak haza, és hat napot tölthetnek otthon. Az adott rendőri osztály állománya aztán újra visszajön. Nem mindenki, ez attól függ, hogy áll éppen a létszám – egy-egy állománynak körülbelül a kétharmada „forog” a határon. Ha valakinek nem kell visszatérnie, akkor abban az időszakban a településén látja el a szolgálatát.

Fotó: Marton Meresz

A helyiek elmondása szerint az „egyenruhások” – a Készenléti Rendőrség tagjairól van szó – már 2012-ben föltűntek a déli határszakasznál, vagyis már ekkor lehettek információik arról, hogy „helyzet van”.

– Ez igaz – erősíti meg kérdésünkre Samu Attila tábornok, a Belügyminisztérium sajtófőnöke –, de 2015-ben „berobbant” a helyzet. Akkor néhány tucat helyett egyszerre több ezer rendőrt kellett a határra vezényelni, ami rendkívül nehéz logisztikai feladat, hiszen meg kell szervezni nem csak az elhelyezésüket, a szállításukat, hanem be kell szerezni a ruházatukat, a fegyvereiket is. A honvédségnek például nem volt annyi gulyáságyúja, ami elég lett volna ennyi ember számára, ezért azokat meg kellett rendelni. A készleteket föl kell halmozni, tehát raktárakat kellett szerezni. A fegyverzet tárolásának szabályai meglehetősen rigorózusak, ezért fegyverszobákat kellett kialakítani. Mivel a korábbi rendszerrel nem lehetett annyi adatot rögzíteni, mint amennyit a határvédelmi munka igényelt, a számítógépes hátteret is fejleszteni kellett, miként az elektromos ellátást is: az árammal folyamatos problémák adódtak, mert a helyi települések elektromos hálózata nem bírt el ekkora terhelést. És az sem mindegy, hogy a szolgálatot teljesítőket is ki kellett képezni a határvédelemmel járó speciális feladatokra, a tereptárgyak felismerésére, az okmányok ismeretére. Nem beszélve a helyismeretről.

Merész Márton képgalériája

A szerb-magyar határ, s az azóta eltelt idő alatt gerjesztett menekültellenes hangulatban ez ma már történelmi távlatnak látszik, néhány éve még klasszikus zöldhatár volt, az emberek jöttek-mentek, szabadon. Aztán egyszer csak minden megváltozott: már az figyelmeztető lehetett, hogy az Eurostat adatai szerint 2014-ben 626 ezer menekültkérelmet nyújtottak be az Európai Unió tagállamaihoz.

A kormány végül 2016-ban döntött úgy, hogy a rendőrség állományát háromezer fővel meg kell emelni. Ez azért volt elengedhetetlen, mert a rendőrhiány a közrend fenntartását veszélyeztethette volna azokon a területeken, ahonnan a határra vezényelték az embereket. Ember tehát már volt, de gondok még így is adódtak, a melegedőkkel például.

– Jó, de ki számított arra, hogy még tavasszal is esni fog a hó? – kérdezi a hercegszántói határnál a „kisrendőr”, aki így, a szolgálat vége felé járva már nagyon bemenne a körletébe. És már éhes is.

Amikor arról kérdezem, hogy állítólag korábban igen vacak volt az ellátás, csak annyit mond, hogy az otthoni koszttal nyilván nem lehet összehasonlítani, de azért megfelelő az étel.

A szegedi állomány étkeztetését a helyi Rendészeti Szakgimnázium látja el. Meleg reggelit és vacsorát, hideg ebédet kapnak a rendőrök, ugyanazt, amit a tanulók. Nem volt egyszerű dolguk az iskola vezetőinek: csúcsidőszakban egyszerre 1400 embert kellett ellátnia a 11 fős konyhának.

– Akkoriban nem nagyon aludtunk. Volt olyan, hogy bejött hirtelen 500 ember, meg kellett etetnünk őket – meséli Kenéz Róbert, a konyha vezetője. Ez első hallásra talán egyszerű feladatnak tűnik, de nem az: volt úgy, hogy a tányérok leszedésébe a tanári kart is be kellett vonni. A rendőrség leszerződött egy szolgáltatóval is, de az egyik napról a másikra kihátrált a munkából – nem bírta a terhelést. Mára azonban már bejáratódott a rendszer.

Persze a helyzet tényleg össze sem hasonlítható a korábbiakkal. Menekültek alig-alig akadnak, a honvédségre nincs is szükség, júliustól már csak felderítők segítik a rendőrök munkáját. A honvédség által épített konténerszállások viszont megmaradtak, ezeket a rendőrség átvette. Nem csoda, a nehezebb időszakokban ugyanis kénytelenek voltak kereskedelmi szálláshelyekre beköltözni – a panziótól a négycsillagos hotelig bezárólag. A konténerszállásokon van mosókonyha, külön női és férfi zuhanyzó, közösségi szoba, edzőterem, kiskonyha, az étkezőben tévé, a „szociális helyiségben” pingpong, billiárd – akárcsak a rendszerváltás előtt a munkásőr-laktanyákban. A viszonylagos kényelem tehát adott. Csak a család van távol.

Fotó: Marton Meresz

A cél persze az, hogy egyre kevesebb rendőr legyen „határvédő”. Ezt nem csak az teszi lehetővé, hogy egyre kevesebb a menekült, hanem az is, hogy a kerítésépítés óta eltelt időszakban egyre fejlettebb technikát alakítottak ki. Most már van úgynevezett manőverút, ami lehetővé teszi a közlekedést, hiszen a korábbi földút esőzések idején lényegében járhatatlannak bizonyult. A manőverút kiépítésével párhuzamosan létrehozták az ideiglenes biztonsági határzárat, ezzel egyidejűleg pedig megkezdődött a nappali és éjjellátó hőkamera-rendszer kiépítése is. A következő ütemben a kerítésbe beépítettek egy úgynevezett „intelligens jelzőrendszert”, ami 40-50 méteres pontossággal határolja be, hogy a kerítésnél hol van mozgás. A 173 kilométer hosszú határzár mentén most öt perc alatt képesek reagálni a jelzésekre, vagyis a rendszer lehetővé teszi, hogy egyre kevesebb rendőr szolgáljon a határnál, elég lesz úgynevezett reagáló egységek letelepítése.

Kérdés persze, hogy ez nem indít-e el később valamiféle leszerelési hullámot. A szakemberek ettől nem tartanak. Utalnak arra a lehetőségre, hogy januártól állítólag a túlórát pénz helyett extra szabadidővel is meg lehet váltani, ami nagyon jól jöhet azoknak, akik a rendőri munka mellett mellékállásokat is vállalnak, de a rendőri vezetők a túlórapénz megtartó erejében is bíznak.

fecsego.eu/168 óra

Leave a Reply 122 megnézve, 1 alkalommal mai nap |