< Böngészés > Főoldal / EU Sajtószoba, Közélet / Blog article: Róna Péter: A tudás trónfosztás((Péter Róna: Knowledge is a thrill

| Mobile | RSS

Róna Péter: A tudás trónfosztás((Péter Róna: Knowledge is a thrill

2018. november 4. | hozzászólás | EU Sajtószoba, Közélet

Róna Péter: A tudás trónfosztás

A CEU bezárására tett kísérlet, Soros György becsmérlése, Brüsszel szapulása vagy a menekültek démonizálása a tények, a tudás és a tudomány elutasításának fedőneve.

Bajnai Gordon elegánsan, hét pontban foglalja össze azon nézeteket, amelyek a több mint fél évszázadon át uralkodó liberális demokrácia evidens válságát értelmezik, és keresik a „kiutat”.  Ám azon kívül, hogy a korábbi paradigma helyreállítását szorgalmazzák, nemigen találnak rá. Pedig a válság a történelemben már számos alkalommal megismétlődő folyamat legújabb, talán legszélsőségesebb példája.

A tudományos és technológiai fejlődés a természettudományok egyre nagyobb, egyre rohamosabb térnyerését eredményezte, kikényszerítve az egyre gyakoribb, egyre mélyebb, egyre átfogóbb gazdasági, majd az abból fakadó társadalmi átalakulást. Az eredmény gyakran fájdalmas, néha véres, sokszor sikertelen. A társadalomtudományok, a jogtudomány, a politika, valamint az egyén viselkedési formái többnyire csak lassan, bukdácsolva, vagy egyáltalán nem tudtak lépést tartani a természettudományok fejlődésével. A tudomány és technológia világában élők, annak vívmányait felhasználni, abból hasznot húzni képesek és az abból kimaradtak közötti távolság soha nem látott mértékűvé vált.

Értelemszerű, hogy a lemaradók olyan politikai programok iránt válnak fogékonnyá, amelyek a számukra érthető, egyszerű, ismert válaszokat ígérik, szemben az „elit” bonyolult, aprólékos, időt és türelmet igénylő, életidegen módszerével. A hagyományos baloldal és a hagyományos liberalizmus ebben a csatában alulmaradt. Mindkettő a természettudományok kaptafájára fogalmazott törvényszerűségek segítségével értelmezi a társadalmi folyamatokat, de ilyen törvényszerűségek nincsenek. Grotius tévedett: a nemzetközi jogot nem lehet Eukleidész mértanára építeni. A társadalmi folyamatokban nem rejlenek természetes „egyensúlyok”, nincsenek „önkorrekciós mechanizmusok”, nincs „láthatatlan kéz”, a történelemnek nincs sem előre meghatározott kimenete, sem vége. A szabadságot pedig nem a természet, hanem mi garantáljuk egymásnak, ha garantáljuk.

A baloldali és a liberális felfogás a tőke szabályozásában látja korunk kulcskérdését. Az előbbi a fokozottabb, az utóbbi a lazább hozzáállást pártolja. De a gond nem a tőke, hanem a tőke és a tudomány mindent maga alá rendelő sikeres házassága, ahol a nadrágot a tudomány hordja. A globalizáció, az információs forradalom, a robotika, a biotechnológia a tudomány műve. Az internetből fakadó, egyre súlyosabb problémákat nem a tőke, hanem a technológia elégtelen megértése és szabályozása gerjeszti. Nem a kapitalizmus hozta létre James Watts gőzmozdonyát, hanem a gőzmozdony tette szükségessé a vasútépítéshez szükséges tőke felhalmozását. Schumpeterrel ellentétben tehát a rombolás/építés hajtóművét nem a kapitalizmusban, hanem a természettudományokban látom.

Ma nem a jobb- és a baloldal, vagy a populisták és a liberálisok állnak egymással szemben, hanem azok, akik otthon érzik magukat a tudomány világában, szemben azokkal, akik az egyre gyorsabban robogó, modern vonat megállítását követelik. A szélsőjobb és a nyugat-európai zöldek szinte párhuzamos előretörése ezt tükrözi – a tudás vonatáról leszállók és felszállók tülekedését.

A magyar modernizáció ügye a rendszerváltást követő néhány röpke év ígérete után megbukott. Győzött „az ész trónfosztása”, a beletörődés, hogy mi, magyarok csak betanított munkások lehetünk, hogy nekünk a modern, fejlett világban nincs helyünk. Majd jött az orbáni vigasz, miszerint nem is kell hogy legyen, hiszen az a világ romlott. Felülkerekedett a meggyőződés, hogy nincs híd, ami összeköti identitásunkat a modernséggel, jobb tehát, ha a valóság helyett magyarságtudatunkkal foglalkozunk. A CEU bezárására tett kísérlet, Soros György becsmérlése, Brüsszel szapulása vagy a menekültek démonizálása a tények, a tudás és a tudomány elutasításának fedőneve.

Bár egyetértek Bajnai számos megállapításával, írása vezérlő metaforáját – miszerint Magyarországot ma „a lassan ölő daganat” fenyegeti – tévesnek vélem, hiszen azt sugallja, hogy a daganat eltávolításával a gondjaink oszolnának. De bármennyire kellemetlen is a kérdés, felteszem: az orbánizmus az egyébként egészséges társadalmi test élősködő daganata, vagy inkább a kóros társadalom szimptómája? A „választók folyamatos agymosása és manipulációja”, vagy mély, történelmi igény (kétségtelenül cinikus) kielégítése? Tényleg azért viseljük el a korrupciót, a sajtó- és gyülekezésszabadság megnyirbálását, a hatalom egyre növekvő önkényességét, mert választópolgáraink többsége fél vagy nem tud róla, vagy azért, mert Orbán és politikája olyan életérzést testesít meg, amelyben a többségünk otthon érzi magát?

A magyar társadalom nem olyan vezetőt és rendszert keres, aki, illetve amely segít megteremteni a körülményeket az élhető élethez, hanem azt a vezért várja, aki megmondja, mi legyen, és az engedelmességért cserébe védelmet ígér. Nincs ellenzék, mert az ellenzék is olyan vezérre vár, aki mögé fel lehet sorakozni. De a felsorakozás követelménye az egyén erkölcsi autonómiájának, magának a demokráciának a tagadása. A jogállamiság, a fékek és ellensúlyok rendszere csak fétis mindaddig, amíg nem tisztázzuk, miben látjuk az állam szerepét, mit várunk el tőle, és mit várunk el saját magunktól. Bajnaival szemben sajnos attól tartok, hogy a többségünk azt várja el, ami létrejött.

A szerző jogász-közgazdász

Péter Róna: Knowledge is a thrill

The attempt to close the CEU, George Soros’s condemnation, Bruised Brussels, or the demonization of refugees is the culmination of facts, knowledge and science rejection.

Gordon Bajnai summarizes, in an elegant manner, the views that interpret the evolutionary crisis of the liberal democracy over half a century, and seek out the “way out”, but not just to find it, but not to find it, in addition to the restoration of the former paradigm. the most recent, perhaps the most extreme example of a recurring process repeated in history.

The advancement of science and technology has led to an ever-growing, ever-increasing extent of natural sciences, forcing the ever-deeper, deeper, ever-expanding economic and then the resulting social transformation. The result is often painful, sometimes bloody, often unsuccessful. Social sciences, jurisprudence, politics, and the individual’s behavioral patterns were mostly slow, bumpy, or at all unable to keep up with the development of natural sciences. Living in the world of science and technology, utilizing its achievements, profiting from it, and the gap between it has become unprecedented.

It is understandable that those who are lagging behind will become receptive to political programs that promise simple, well-known responses to them, as opposed to the sophisticated, meticulous, time-consuming and patient life-alien method of the “elite.” Traditional leftists and traditional liberalism in this battle but in such a way that they are not lawful, Grotius is wrong: international law can not be built on Euclid’s geometry, but there are no natural “balances” in social processes, no “self-correction mechanisms”, no “invisible” hand “, history has neither predetermined output nor end. And freedom is not nature, but we guarantee each other if we guarantee it.

The left and the liberal concept of capital control the key question of our age. The former is more advanced, the latter is looser. But the problem is not the capital but the successful marriage of capital and science, where the pants are carried by science. Globalization, the information revolution, robotics, and biotechnology are the work of science. The increasingly serious problems arising from the Internet are not fueled by capital but by inadequate understanding and regulation of technology. It was not capitalism that created the steam locomotive of James Watts, but the steam locomotive required the accumulation of capital needed for railway construction. Contrary to Schumpeter, I see the engine of destruction / construction not in capitalism but in natural sciences.

Today, neither the right and the left, nor the populists and the liberals stand against each other, but those who feel at home in the world of science, as opposed to those who are calling for the stopping of a fast-paced modern train. The almost parallel progression of the far-right and the Western-European greens reflects this – the rush of pilgrims who land on the train of knowledge.

The cause of Hungarian modernization failed after a few short years of promise after the change of regime. We have been defeated by the “thrashing of the mind”, the renunciation that we, the Hungarians, can only be trained workers, that we have no place in the modern and developed world, and then the orbital consolation came to be that it should not be, as the world has deteriorated. It is a belief that there is no bridge that connects our identity with modernity, so it is better to deal with Hungarians instead of reality. The attempt to close the CEU, György Soros’s condemnation, Bruised Brussels, or the demonization of refugees is the cover of the facts, knowledge and science rejection.

Although I agree with many of Bajnai’s findings, the guiding metaphor for writing – that Hungary is threatening today with “slowly killing cancer” – I think it is wrong, as it suggests that the removal of the tumor would cause our problems to collapse, but no matter how uncomfortable it is, or is it the symptom of abnormal society? Is the “continuous brainwashing and manipulation” of voters or a deep historical need (undoubtedly cynical) to be satisfied? Do we really take corruption, press freedom and freedom of assembly, and the growing arbitrariness of power, because most of our constituents are afraid or not aware of it, or because Orban and his politics embody a sense of life in which most of us feel at home?

Hungarian society is not looking for a leader and system that helps to create the conditions for a viable life, but looks forward to the leader who tells what to do and promises protection in exchange for obedience. There is no opposition because the opposition is so

 

Leave a Reply 98 megnézve, 1 alkalommal mai nap |