< Böngészés > Főoldal / EU Sajtószoba, Fecsegő hírek / Blog article: Tisztességtelen játék – Így születnek a sokmilliárdos NER-vagyonok

| Mobile | RSS

Tisztességtelen játék – Így születnek a sokmilliárdos NER-vagyonok

Korszakváltás, szintlépés, generációcsere – jelentős változások zajlanak a magyar milliárdosok körében. Látványos, ahogy a politika felülírja a gazdasági racionalitást és a semmiből emel fel embereket.

A magyar gazdaság kettévált reálszférára és irreálszférára, vagyis a kapitalista piaci verseny mellett megjelent egy államilag finanszírozott különgazdaság, egy minőség- és árverseny nélküli álkapitalizmus – állította még 2016-ban Szakonyi Péter újságíró, aki 18 éve szerkeszti A 100 leggazdagabb című kiadványt. A helyzet azóta csak romlott, minden képzeletet felülmúl a politikának a gazdasági versenyre gyakorolt hatása. Lapunknak most azt mondta, a NER folyamatosan fejlődik, Orbán Viktor például sokat tanult abból, hogy Simicska Lajosnak túl nagy hatalma lett, ezért ma már több kézbe és sokkal több ágazatba, területre koncentrálja a megszerzett vagyont, de a haszonkulcsok is nagyobbak lettek.

Zsiborás Gergő, a magyarországi Forbes Magazin Az 50 leggazdagabb magyar listájának szerkesztője szerint elképesztően látványos, ahogyan NER a járadékvadászat során megszerzett állami pénzeket magánvagyonná konvertálja, és egy esetleges későbbi politikai elszámoltatás esetére elérhetetlenné teszi például azzal, hogy bevezeti a cégeket a tőzsdére.

Új idők járnak tehát. A NER előretörése a gazdagok listáján három-négy éve vált szemmel láthatóvá. Mészáros Lőrinc például 2016-ban még nem vagy alig látszott a gazdagok listáján, aztán 2017-ben a Napi.hu A 100 leggazdagabb című kiadványában már ötödik volt, tavaly pedig második. A Forbesnál 2016-ban a 28., 2017-ben a 8., tavaly pedig az első helyen állt 381 milliárd forintos vagyonnal.

Fotó: Forbes

Akik a valódi versenyszférában tevékenykednek, egyre inkább kiszorulnak az élbolyból, ugyanis nincsenek egy súlycsoportban az állam kedvezményezettjeivel. Vannak, akik felszámolják az üzletet, és akadnak, akik megadják magukat a felkínált vételi szándéknak. Lapunkhoz eljutott például egy olyan e-mail, amelyben egy közlekedési szolgáltató cég első embere arról számolt be, hogy egyik nap érkezett egy telefon, miszerint azt hallani a piacon, hogy eladó a vállalkozás. A cégvezető azt válaszolta, hogy szó sincs erről, nem eladó. „De eladó” – mondta az Orbán Viktorhoz közel álló nagyvállalkozó egyik megbízottja. Egy másik informátorunk arról számolt be: állami alkalmazottakat állítottak rá, hogy figyeljék a cégek év közbeni bevallásait, és amint valamelyik eléri az egymilliárd forintos árbevételt, azonnal jelentsék. A NER emberei ekkor megvizsgálják, érdemes-e foglalkozni vele, és ha igen, megkeresik a tulajdonosokat egy vételi ajánlattal.

S hogy kik a gazdagok? A Tárki több kutatást is készített a háztartások vagyoni helyzetéről az elmúlt években, és ezekből az látszik, hogy a magyar családok nagyjából fele vagyontalan, 40-45 százaléknak már van ingatlana, egy pici megtakarítása vagy kisebb vállalkozói vagyona. Nagyjából azt is tudni lehet, hogy mennyi pénze van a társadalom felső 10 százalékának. Az országban lévő minden befektetés – legyen az tőzsdei vagy ingatlan – 25 százaléka, illetve az összes pénznek – ami nem befektetésben van – 60 százaléka a leggazdagabb tízezer ember kezében van. Vagyonosnak az tekinthető, akinek 150-300 millió forint közötti vagyona van, igaz, ez a felső tízezret nézve az alsó határ, hiszen az ő vagyonuk átlagosan 300 millió és hárommilliárd forint között mozog, a felső határ pedig a csillagos ég. A leggazdagabb magyaroknak, Csányi Sándornak és Mészáros Lőrincnek például több mint 300 milliárd forintnyi vagyonuk van.

Arra, hogy kinek honnan lehet ennyi pénze, Szakonyi Péter több időszakot is megnevezett. A meggazdagodás első hullámát a hetvenes évekre teszi, az az orvosok, az ügyvédek, a külkeresek meg a vendéglátósok kora volt. A nyolcvanas években jelentek meg az állami vállalatok infrastruktúráját a magánvagyonuk gyarapítására használó gmk-alapítók, a butikosok, a rongyosok, a kamionosok. A kilencvenes évek a privatizációról szóltak, ekkor jöttek a képbe az állami cégek vezetői, a műszakvezetők, az egykori MSZMP pártelitje.

– Stabilan azok a cégek tudtak fennmaradni politikai kurzusokon keresztül is, amelyek főleg külpiacra termelnek, illetve olyan menedzsmentpolitikát folytatnak, amilyet Csányi Sándor, vagy amilyet Demján Sándor csinált, illetve akinek nem lehet utánanyúlni, mert vállalkozásainak többsége külföldön van bejelentve, mint például Gattyán György cégei. Ő egyébként úgy tud a leggazdagabbak listájának első részében maradni, hogy a magyarországi vagyona részben zárolva van – mondta Szakonyi Péter.

Hozzátette, generációváltás is zajlik, 2002 óta 22-en haltak meg a leggazdagabbak közül, de azok is, akik a rendszerváltozás idején szereztek nagy vagyonokat, már elmúltak 70 évesek, vagyis gondolkozniuk kell azon, kinek adják át az irányítást. Egy olyan személyiséget pótolni, amilyen például Demján Sándor volt, még akkor is nehéz, ha van család a háttérben. Ha meg nincs, akkor szinte lehetetlen.

Felavatták a Kall Ingredients tiszapüspöki izocukorüzemét

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A magyarországi nagy vagyonok jelentős része még mindig nem transzparens, annak ellenére sem, hogy az utóbbi időkben sokat tisztult a kép. Emberek, sőt egész családi vagyonok tudnak idehaza láthatatlanok maradni, csak mert külföldi cégekbe, alapokba helyezik ki a pénzüket. Ami látványos, hogy több gazdasági centrum alakult ki, ezek Szakonyi Péter szerint Mészáros Lőrinc, Matolcsy György, Tiborcz István, Rogán Antal és Lázár János köré csoportosulnak. A cégeik és vállalkozásaik közös jellemzője a járadékvadászat mellett, hogy csak az országhatáron belül erősek, versenyben nem tudnának helytállni.

Egyre több magyar milliárdos fektet be külföldön, főleg ingatlanokba, valamint alapokat hoznak létre. Utóbbiakról, mivel az MNB adja ki rájuk az engedélyt, sok minden tudható, az viszont nem, hogy kik állnak mögöttük. A Mészáros-közeli alapok sokat fektetnek be, esetükben az a speciális, hogy ehhez általában államtól szerzett járadékot használnak, vagyis a saját kockázatuk viszonylag alacsony.

Ami jelenleg zajlik, vagyis hogy a gazdasági racionalitást teljesen felülírják a politikai célok, egy igazi szintugrásnak számít az adóforintok magánvagyonosításában – állítja Zsiborás Gergő. A Mészáros Lőrinc-jelenség vízválasztó, a vagyona nem más, mint egy politikai felépítmény. Olyan birodalmat húztak fel köré, amelyet egy politikai kurzusváltozás után már nagyon nehéz lesz szétszedni, vagy egy elszámoltatás keretében nehéz lesz bizonyítani a pénzek eredetét. Ráadásul a gazdagodását olyan jogszabályi környezetben alapozta meg, amely gyakorlatilag megölte a versenyt. Egy megrendelésnél elég volt annyit tenni, hogy olyan referenciákat kértek a jelentkezőktől, amit csak az tudott bemutatni, akinek a munka szólt; erre tipikus eset a Tiborcz-féle Elios ügye. Épp a verseny hiánya miatt kerülnek sokba az állami beruházások, és így lehetséges, hogy miközben egy átlagos építőipari cég a legjobb éveiben is legfeljebb 9-10 százalékos haszonkulccsal tud dolgozni, addig a Mészáros-cégek 15-20 százalékot is elérnek.

Zsiborás Gergő szerint a Mészáros nevén lévő vagyont folyamatosan konszolidálják, átrendezik a portfóliót, egybe teszik az összetartozó cégeket, a tőzsdei vagyonkezelőkből kiveszik azokat a vállalkozásokat, amelyek nem jól jövedelmeznek. Ilyen volt például a MédiaWorks, a cégcsoport ugyanis túl sok kötelezettséggel és hitellel terhelt. Azzal, hogy egyre több Mészáros-érdekeltség kerül ki a tőzsdére, a megszerzett járadékokat legalizálják, és teszik részben transzparenssé. Ráadásul ezzel a lépéssel könnyen mozdítható tőkéhez jutnak, illetve érdekeltté tesznek kisbefektetőket abban, hogy a vállalkozások minél tovább jövedelmezők maradjanak. Ki akarná, hogy bebukjon az Opus, a Konzum, az Appeninn vagy a CIG, amikor pénze van benne?

A másik vonal, amelyen erősítik a megszerzett vagyon stabilitását, hogy olyan cégekbe fektetnek, amelyek politikai berendezkedéstől függetlenül is működőképesek – mondta a Forbes szerkesztője. Egy médiacég könnyen elvérezhet, ha nem kap hirdetéseket, de egy izocukor- vagy egy üveggyapotgyár termékeire mindig lesz kereslet. Ráadásul az sem biztos, hogy egy új kormánynak érdeke lesz szétverni a birodalmat, Mészáros Lőrinc ugyanis mára az ország legnagyobb munkaadói közé emelkedett.

Az szinte biztos, hogy a NER embereinek cégét nehéz lesz eladni, ugyanis a profitábilis működésük a vezetőjük vagy tulajdonosuk személyéhez van kötve. A Duna Aszfalt például attól nem lett értékesebb, hogy folyamatosan növekszik a piaca, mert mindenki tudja, hogy mindez kizárólag Szíjj Lászlónak tulajdonítható. Amíg ő ott van, addig érkeznek az állami megrendelések.

A Forbes gazdaglistáját az amerikai Forbes szabályai szerint készítik, s az eredményeket auditáltatják az ottani szerkesztőséggel. A cégértékelés alapja az EBITDA, ami a gyakorlatban azt mutatja meg, hogy adott vállalkozás mekkora jövedelmet tud termelni a cashflowjától függetlenül, vagyis milyen gazdasági erőt jelent.

Azt, hogy mennyit érnek a gazdagok cégei, a Forbes úgy számolja ki, hogy iparági szorzókat alkalmaz, amelyek leginkább az adott évi tranzakcióktól függenek, de befolyásolja az is, hogy milyen erős a márka, hogy milyen piacon, milyen stratégiával építkezik. A stratégiai iparágak felértékelődnek, mint ahogyan jelenleg azok a vállalkozások is sokat érnek, amelyeknek nagy, összefüggő termőföldjük van, mivel külföldiek legfeljebb 300 hektárt vehetnek, a fölött pedig csak bérelhetnek Magyarországon.

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Szakonyi Péter, a Napi.hu kiadványának szerkesztője azt mondja, ők inkább a saját tőkét veszik alapul, mert szerinte az mond többet egy vállalkozásról.

Zsiborás Gergő szerint a cégek értéke attól is függ, hogy milyen potenciális vevők jöhetnek szóba. A Mészáros Építőipari Holdingot például nemigen venné meg senki önszántából, viszont a tőkepiacra ki lehetett vinni. A felvásárlásoknál az is nehézség, hogy számos csúcsgazdag a valós vagyona alapján megengedhetné ugyan magának az üzletet, de ha megkérdeznék tőle, miből finanszírozta a beruházást, nehezen tudna válaszolni, a vagyonok egy része ugyanis nem látható. Rengeteg mezőgazdasági cég szenved például attól, hogy emiatt a potenciális vevők nem akarják kifizetni a reális vételárat.

De van, aki nem is akarja. A NER emberei ahhoz vannak szokva, hogy egyrészt a bennfentes információk miatt tudják, mikor lehet jó áron vásárolni, másrészt nem is nagyon szeretnek sok pénzt kiadni. Az egyik leggazdagabb magyar például nyaralót akart venni. Az ár egymilliárd forint volt. Az ingatlanos azt mondta neki, hogy 900 millió forintért meg tudja szerezni, mire a milliárdos vállalkozó azt válaszolta, ő ahhoz van szokva, hogy ha valami egymilliárd forintba kerül, akkor ő 300-400 millió forintért jut hozzá.

A leggazdagabb magyarok között nemcsak mesterségesen felfújt milliárdosok vannak, hanem olyanok is, akik évtizedek becsületes, a piac szabályainak megfelelő munkájával építették fel a cégüket. Ilyen például Bárány László, a kisvárdai Master Good tulajdonosa, vagy Szabó Miklós, aki víziszárnyas-feldolgozásban Európa legnagyobbjai között található, és nemrég adta el cége 70 százalékát a francia LDC-csoportnak. De itt említhetők a Kenyeres testvérek is, akik a Mogyi Kft.-vel és hat külföldi leányvállalattal 27 országban vannak jelen – hoz példákat Zsiborás Gergő.

forrás:16óra

Leave a Reply 553 megnézve, 1 alkalommal mai nap |