< Böngészés > Főoldal / EU Sajtószoba, Fecsegő hírek / Blog article: Fal helyett energiaövezetet építenének az amerikai-mexikói határon

| Mobile | RSS

Fal helyett energiaövezetet építenének az amerikai-mexikói határon

Az amerikai-mexikói határra tervezett, mintegy 2000 mérföldes határfal megépítése helyett az egész emberiség számára biztonságot, munkahelyeket és gazdasági prosperitást teremtő energiafolyosó kialakítását szorgalmazza egy tudósokból és mérnököből álló csoportosulás. Egyelőre azonban még elég sok a kérdőjel. szerző:Szabó M. István, Fotó: Getty Images

A 2020-as költségvetésből 8,6 milliárd dollárt kér az amerikai elnök az amerikai-mexikói határra építendő fal finanszírozására, és ennek keresztülvitele érdekében a rendkívüli állapot fenntartását sem tartja elképzelhetetlennek. Donald Trump az elnökválasztási kampánya óta az illegális migránsáradattal és a kábítószer-kereskedelemmel indokolja a fal szükségességét.

Ha Kína mutatja a jó irányt, merre tartunk mi?

Beelőzik az Ikeát: webáruházból rendelhető a napelem

A két országban összesen tíz szövetségi állam életét befolyásolófal építése helyett  – igaz, elsőre talán meglepőnek hangzó alternatívaként – készült egy tervcsomag is a problémák valódi megoldására is.

A világ legnagyobb zöldenergia ipari folyosója épülhetne meg Trump tervezett fala helyett – állítják a Purdue Egyetem kutatói. A tudósok mérnökökkel kooperálva tételesen kidolgozták a gigantikus terv alaptéziseit, mellyel a két ország közti konfliktus-térséget transzformálnák prosperáló régióvá.

Március elején a Tudományos Amerika blog kapta fel a sztorit: a 28 tudós és mérnök együttműködésével elkészülttervcsomag mely nap-, szél-, földgáz- és vízenergiát hasznosító infrastruktúrát építene a vasbeton korridor helyére. A tudományos konzílium szerint az energiafolyosó lenne a gazdasági és társadalmi alapja a régiók felvirágoztatásának, mert az 1 954 mérföldes határvonal mentén éppen a jelenleg elmaradott, hátrányos helyzetű régiókba vihetne önellátó rendszereket vihetne, aminek tömeges munkaerőigénye is lenne a kialakításnál és a működtetésnél is.

Új Panama-csatorna

A kiindulópontot a tervezet szerint a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán partja közé kiépített víz- és öntözővezeték-rendszer megépítése jelentené. Sótalanított óceánvizet töltenének bele, mellyel a határ két oldalán lévő, jellemzően aszály sújtotta településekre volna jótékony hatással; azok gazdasági lehetőségébe pumpálhatna új erőt. A Purdue Egyetemen összeállított tudományos munka szerint csak a vízvezeték rendszer megépítése több százezer embernek adna munkát a szövetségi államokban, melynek végén – ha a keleti és nyugati part között csövek összeérnek – gyakorlatilag egy új típusú Panama-csatorna jön létre. Csak főként energetikai értelemben volna belőle nagy gazdasági haszon “kihajózható”.

Ahogy a transzkontinentális vasút átalakította az Egyesült Államokat a 19. században, vagy az államközi rendszer a 20. századot, úgy ez az infrastrukturális projekt lehet a 21. századi fejlődési lehetőségek jelképe – mondta az Elektrek.co kérdésére Luciano Castillo, a Purdue Egyetem megújuló energia- és villamosenergia-rendszerek professzora. A grandiózus terv gazdasági és társadalmi haszon felől közelítve dolgozta ki a célokat. Úgy találták, hogy a víz mellett a gáz-, a nap-, és a szélerőművek hálózata is megépülne (illetve: ami van, korszerűsödne), s így a teljes vidék energetikai ellátása biztosíthatóvá válna a gazdaságok és az ipari termelés számára.

A terveket összefoglalóan FEWIEP-nek – vagyis: Jövőbeli energia-, víz-, ipari és oktatási parknak – nevezik az alkotók (az angol Future Energy, Water, Industry, and Education Park után). Ahogyan azt az egyetem által szabadon hozzáférhetővé tett térkép is megmutatja:

Majdnem 2000 mérföld összefüggő gazdasági övezet – ez a 21. század

Ez alapján már most előre megmondható, hogy hol, milyen innovációs és a munkavállalói befektetés és képzés látszik a célok érdekében szükségesnek.

Vízre építhető a felvirágzás

A víz a kulcs, amíg ez nincs, a többi elképzelés nem tud mire támaszkodni. Az azonban borítékolható, hogy ha a vízellátás nem javul, akkor határsávra most is jellemző aszályos területek elmaradottsága (és vízhiánya) is csak tovább nő majd. Ha viszont lesz víz, akkor a főként technológiai és környezeti oldalról meglévő nagy kérdőjelek ellenére is új gazdasági kultúra jelenhet meg a térségben.

Az egyik problémát éppen a tengervíz sótalanítási eljárása jelenti. Mivel ez egy meglehetősen energiazabáló eljárás, a rendszert úgy volna érdemes megépíteni, hogy az ehhez szükséges energiát is helyben biztosítsák. Ez megoldható szél- és napenergiából is, így az üzemeltetési költség minimalizálható. Az egyéb rendszerépítési költségek csökkentését innovációkon keresztül lehetne megoldani; a lepárolt sómennyiség lehetséges környezetterhelésének minimalizálására például máris van egy korszakalkotóan új elképzelés. Az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) éppen most mutatták be azt az eljárást, ami a sóoldatokat hasznosítható vegyszerekké alakítja.

A több mint 3 ezer kilométeres csővezeték folyamatos feltöltöttségi állapotához azonban óriási mennyiségű víz volna szükséges. Számítások szerint a Mexikói-öbölből viszont évente legfeljebb 2,3 millió hektár öntözéséhez elegendő édesvíz nyerhető ki, amivel a Brownsville-Matamorostól El Pasóig húzott texasi-mexikói határmenti öntözhető területeket lehet csak lefedni. Igaz, ez a “csak” valójában a teljes útvonalnak kb. a fele, de ekkora vízmennyiség ma valójában csak a teljes texasi bányászati, szénerőmű (hűtési) és állattartási vízigényhez mérhető.

Erre a területre azonban már az energiaellátási igényét is kiszámolták az új típusú határsávnak. Eszerint egy 600 megawattos (MW) erőmű megoldaná az összes problémát. Termelőhelyből és energiapotenciálból szerencsére épp ez a vidék jó áll, így ezt a kapacitásigényt pusztán napelemekből is ki lehet hajtani.

Az olaj- és palagáz kitermelés központja Texas, Új-Mexikó és Dél-Kalifornia lehet. A legutóbbi geológiai kutatások arra utalnak, hogy az új-mexikói és nyugat-texasi területeken jelentős, még kiaknázatlan források találhatók. Annyi, amennyivel az olajkitermelési potenciál akár a duplájára, a földgázé pedig 65 százalékkal növelhető volna.

A Mexikói-öböl újabb fontos projekt kiindulópontja lehetGetty Images

A szélenergia központja a Texas-öböl partvidékén és a Baja California-i régióban volna kialakítható, az amerikai nemzeti megújulóenergia laboratórium szerint ez a két terület minden szempontból ideális lehetne a szélerőműparkok számára. A napelemes erőművek fókusza viszont mexikói; könnyen belátható, hogy a világ egyik legnagyobb napsugárzási potenciállal rendelkező területe, Chihuahua állam miért volna jó választás.

Összességében az energiafolyosóban megtermelt, de esetleg fel nem használt villamos energiát értékesíteni is lehetne. A keleti parton állandóan nagy a kereslet, az így szerzett többletbevételeket pedig vissza lehetne forgatni a rendszerbe.

A demokraták és a republikánusok igényei szerint

A tudósok és gyakorlati szakemberek új megoldásokat kerestek a térséget sújtó migráció és emberkereskedelem megoldására. Úgy találták, hogy mivel a mexikói migráció egyik legfőbb az, hogy Mexikóban reménytelennek látják a jobb munkalehetőségek megteremtését, az illegális határátlépések zömét a normális életkörülmények biztosítása képes lenne annullálni. Márpedig ehhez a FEWIEP ziccert jelentene.

Nem erről és nem is ennyi vízről gondolkodtak a tudósokGetty Images

Castillo példát mondott: nyolcmillió napelem telepítése képes lenne jelentős munkaerő felszívásra. (A Bigthink gyorsan ki is számolta: elég sokba, 4,5 milliárd dollárba kerülne mindez) A határmenti ipari parkövezet a professzor szerint ráadásul a demokraták és a republikánusok igényét is képes teljesíteni (előbbiek egy új zöld üzletet, utóbbiak határbiztonságot akarnak) így az politikailag is működőképes lenne.

Az infrastruktúrák biztonságát is garantálni lehetne. Castillo szerint nem is kell semmi újat kitalálni, mivel a kanadai-amerikai határon működik e tekintetben a kormányok közötti munkamegosztás. A Niagara-vízesés mindkét oldalán energiára termel a víz, de régió védelmi feladatait az érintett államok szintén elosztják egymás közt. Ha tehát az Egyesült Államok és Mexikó társbefektetők lennének a projektben – érvel Castillo -, a terület védelmének biztosítását is megoldhatnák közösen.

Fehér lappal

A tudósokból álló konzílium végül a projekt megvalósításához szükséges kiindulópontot alaposan leíró White Papert is kiadott, amit azóta három amerikai képviselőnek és egy szenátornak is átadtak. Az a legerősebb állítás benne, hogy a víz és a hatalom hiánya az, amit elsőként kezelni kell a térség boldogulása érdekében. Utóbbi megoldásához az is közelebb vihet, hogy az energiafolyosó megépítésével a létesítmények tulajdonosai érdekeltté válnak abban, hogy ne csak megóvják, de működésben is tartsák a rendszert.

A White Paper 1 milliárd dollár körüli összeggel számol, mint olyan induló költséggel, melyből a projekt pontos részletei elkészíthetők. A pénzből a két országból közösen delegált szakemberei számára kutató-, és innovációs intézetek létrehozását oldhatnák meg – ezek keresnék a célzott megoldásokat többet közt a munakerőpiaci kihívásokra, illetve az állam és a piac együttműködési lehetőségeire.

Vannak komoly kihívások, de már most sincs megoldhatatlannak tűnő eleme a rendszernek – fogalmazott Castillo, aki szerint szükségük lesz közgazdászokra és gyártási, szakpolitikai tapasztalatokkal rendelkezőkre is. De ez bele kell férjen, hiszen – mint fogalmazott: – az energiafolyosó óriási lehetőség az emberiség számára. Egy olyan projekt, amely gazdasági célok kijelölésével teremthet a térségben igazi békét.

fecsego.eu/napigazdaság

Leave a Reply 47 megnézve, 1 alkalommal mai nap |