< Böngészés > Főoldal / Fecsegő hírek, Közélet / Blog article: Hétköznapi illiberalizmus – Változások Törökországban///Zufälliger Illiberalismus – Veränderungen in der Türkei

| Mobile | RSS

Hétköznapi illiberalizmus – Változások Törökországban///Zufälliger Illiberalismus – Veränderungen in der Türkei

2019. április 16. | hozzászólás | Fecsegő hírek, Közélet
168 óra

2019. április 16.

– SZERZŐ: BILLAY GÁBOR

A Törökországban március 31-én tartott önkormányzati választásokat sokan látják úgy, mint a Recep Tayyip Erdogan teremtette rendszer végének kezdetét. Nem véletlenül, hiszen a tizenhét éve hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja, az AKP elvesztette az ország legnagyobb városait. Történt mindez annak ellenére, hogy Erdogan elnök utóbbi hónapokban zajló kampánya alatt mindent megtett, hogy ellehetetlenítse az ellenzék, elsősorban a kurdok és a szekulárisok összefogását. Most pedig úgy tűnik, hogy a kurdokon akarja megbosszulni a hiúságán esett csorbát.

Abban, hogy a kormánypárt elvesztette az ország legnagyobb városait, nem kis szerepe van a főképp kurdok irányította Népek Demokrata Pártjának, a HDP-nek. Mivel az egyébként méretes tömörülésnek a mostani választásokon a városok egy részében nem volt elég nagy támogatottságuk ahhoz, hogy nyerni tudjanak, úgy döntöttek, ezeken a helyeken nem indítanak saját jelöltet, szimpatizánsaik pedig a legnagyobb ellenzéki erő, a balközép Köztársasági Néppárt, a CHP jelöltjeit támogatták. A legtöbb esetben pedig éppen erre a pár százaléknyi többletszavazatra volt szükségük az ellenzékieknek ahhoz, hogy nyerni tudjanak. A legjobban egyértelműen a legnagyobb város, Isztambul elvesztése fáj a kormánynak, többek között azért is, mert Recep Tayyip Erdogan elnök nevét Isztambul főpolgármestereként ismerte meg annak idején a török politika. Így várható volt, hogy a veszteséget nem fogja könnyen viselni. Bár lapzártánkig már többször újraszámolták a szavazatokat a kis különbségű körzetekben, és többször bejelentették az ellenzék győzelmét, a kormánypárt éppen a város összes szavazókörében leadott összes szavazat újraszámlálását kérte.

A helyhatósági választások szempontjából már eleve volt jelentősége annak, hogy a hatalmon lévők a költségvetést eddig is mindig úgy készítették el, hogy abból leginkább az őket támogató területek részesüljenek. Szép példája ennek a gyakorlatnak az iraki határ mellett található Silopi városa, ahol még 2008-ban az akkor éppen aktuális kampány alkalmával új kórházat kezdtek építeni, és miután a választásokat nem a kormánypárti jelölt nyerte meg, az építkezés abba is maradt. Azóta sem fejezték be, a félkész épületet jelenleg marhaistállónak használják a környékbeliek.

Most azonban úgy tűnik, még ennél is tovább mentek. Erdogannak korábban sem tetszett, hogy a kurdok esetleg egy kevéske beleszólást szerettek volna a saját sorsukba, éppen ezért a katonai puccs után kihirdetett szükségállapotot kihasználva a legtöbb kurd város korábban törvényesen megválasztott polgármesterét megfosztotta pozíciójától. Helyükre saját maga által kihelyezett, úgynevezett „megbízott vezetőket” állított. Az új helyi irányítók pedig kezdettől mindent megtettek azért, hogy a kurd kisebbség hosszú évek alatt nagy nehezen kiharcolt oly kevés jogát is felszámolják. Így például leszedették a nem török nyelvű táblákat a közintézményekről. Az ebből fakadó igazán nagy gondok azonban csak most derülnek ki, amikor a választásoknak köszönhetően ismét a HDP jelöltjeinek kezébe került az érintett városok túlnyomó többsége, és ismét nyilvánosak lettek a költségvetések. A törökül Diyarbakirnak nevezett Amed városának kasszájában még nyolcvanmillió török líra, körülbelül négymilliárd forint volt, amikor az irányítás a kormány emberének kezébe került, most pedig, két és fél év elteltével 259 millió líra, vagyis körülbelül tizenhárommilliárd forint adóssága van az önkormányzatnak.

Helyhatósági választások Törökországban

Recep ErdoganFotó: Lefterisz Pitarakisz

A hiányzó összeget persze most az újonnan megválasztott vezetőknek kell kigazdálkodniuk, nem számíthatnak arra, hogy a központi költségvetésből rendezik majd a súlyos helyzetet. Hasonló történt Halifeti községben is, ahol a kihelyezett vezető húszmillió líra, tehát egymilliárd forintnyi adósságot halmozott fel. A központból választott emberek azonban nemcsak hitelt halmoztak fel az önkormányzatoknak, de nem kevés ingatlanon és egyéb vagyontárgyon is túladtak, barátoknak, rokonoknak, jelképes árakon.

Kayapinar településen például még az iskola uszodáját is eladták, persze az ingatlan valódi értékének töredékéért. Silopiban a helyi AKP elnökének nagybátyja jutott hatezer líráért egy kétszázötvenezer líra értékű földterülethez, egy szintén a kormánypárthoz köthető ember pedig mindösszesen huszonhatezer líráért tett szert egy egymillió lírát érő területre. A HDP többször is tett feljelentést hűtlen kezelés gyanúja miatt, de eddig még senkit sem kértek számon ezen ügyletek miatt.

A szabadrablás nem ért véget azzal, hogy a kurdok megválasztották saját vezetőiket. A hírek szerint ezekben a napokban, még mielőtt beiktatnák az újonnan megválasztott vezetőségeket, a régiek az utolsó erejükkel éppen a maradék önkormányzati ingatlanokat juttatják a központi állami szervek kezébe. Mardin tartomány Kiziltepe településén például két önkormányzati épületet is az Oktatásügyi Minisztérium tulajdonába helyeztek, sőt még az önkormányzati dolgozókat szállító buszok is erre a sorsa jutottak. Az Amed tartománybeli Bismil településen ennél is tovább mentek, ott az önkormányzat épületét is átruházták a rendőrségre, azaz a most megválasztott képviselő-testület még azt sem tudja, hogy a beiktatásuk után hol fognak majd dolgozni.

Az új helyhatósági vezetőknek tehát nem kis kihívásokkal kell most szembenézniük. Eladósodott önkormányzatok, elpanamázott ingatlanok, állami szerveknek átjátszott épületek… Mindenesetre a jelek szerint vállalják a kihívásokat. A nagy kérdés az, hogy még milyen más elképzelései vannak Erdogannak és csapatának a közeli jövőre nézve.

fecsego.eu/168 óra

Zufälliger Illiberalismus – Veränderungen in der Türkei

  1. April 2019 | Kommentare | Chattering News, Öffentliches Leben
    168 Stunden
  2. April 2019
  • AUTOR: GILL BILLAY

Die am 31. März in der Türkei abgehaltenen Kommunalwahlen gelten für viele als das Ende des von Recep Tayyip Erdogan geschaffenen Systems. Nicht von ungefähr, seit die Partei der Gerechtigkeit und Entwicklung, die seit siebzehn Jahren an der Macht ist, die größten Städte des Landes verloren hat. All dies ist geschehen, trotz der Kampagne von Präsident Erdogan in den letzten Monaten, alle Anstrengungen zu unternehmen, um die Opposition, insbesondere die Kurden und die Säkularen, unmöglich zu machen. Nun scheint er die Trümmer seiner Eitelkeit in den Kurden rächen zu wollen.

Die Tatsache, dass die Regierung die größten Städte des Landes verloren hat, spielt eine kleine Rolle, vor allem die kurdisch geführte Demokratische Volkspartei (HDP). Da die ansonsten groß angelegte Zusammenstellung bei den aktuellen Wahlen in einigen Städten nicht genügend Unterstützung für den Sieg hatte, entschieden sie sich, an diesen Orten keine eigenen Kandidaten zu nominieren, und ihre Sympathisanten unterstützten die Kandidaten für die größte Opposition, die linksgerichtete republikanische Volkspartei (CHP). . In den meisten Fällen waren es nur wenige Prozent der Stimmen, die die Gegner zum Sieg benötigten. Der Verlust der größten Stadt, Istanbul, ist eindeutig der Schaden der Regierung, unter anderem weil der Name von Präsident Recep Tayyip Erdogan von der türkischen Politik als Bürgermeister von Istanbul anerkannt wurde. Es wurde erwartet, dass der Verlust nicht einfach zu tragen ist. Obwohl die Anzahl der Stimmen in kleinen Divisionen bis zum Ende der Runde mehrmals neu berechnet wurde und mehrmals der Sieg der Opposition angekündigt wurde, hat die Regierung gerade eine Neuberechnung aller in allen Umfragen in der Stadt abgegebenen Stimmen gefordert.

Aus Sicht der Kommunalwahlen ist die Tatsache, dass die Machthaber das Budget immer so aufgestellt haben, dass die Bereiche, die sie unterstützen, bereits am wichtigsten sind. Ein gutes Beispiel für diese Praxis ist die Stadt Silopi, die an der irakischen Grenze liegt. 2008 wurde zum Zeitpunkt der aktuellen Kampagne ein neues Krankenhaus errichtet. Nachdem ein Regierungskandidat die Wahlen nicht gewonnen hatte, wurde der Bau gestoppt. Seitdem ist es noch nicht fertiggestellt, und das halbfertige Gebäude wird derzeit von den umliegenden Menschen als Stall genutzt.

Aber jetzt scheinen sie noch weiter gegangen zu sein. Erdogan hatte nie gemocht, dass die Kurden vielleicht ein wenig von ihrem eigenen Schicksal mitgesagt hätten, weshalb die meisten kurdischen Städte, nachdem sie den nach dem Militärputsch erklärten Ausnahmezustand ausgenutzt hatten, ihre gesetzlich gewählten Bürgermeister zuvor beraubt hatten. An ihrer Stelle gründen sie eigene, sogenannte “befugte Manager”. Und von Anfang an haben die neuen lokalen Führer alles getan, um sicherzustellen, dass die kurdische Minderheit im Laufe der Jahre viele ihrer hart erkämpften Rechte überwunden hat. Beispielsweise haben sie die nichttürkischen Tische von öffentlichen Einrichtungen entfernt. Die großen Probleme, die sich hieraus ergeben, werden jedoch erst jetzt entdeckt, als die Mehrheit der betroffenen Städte dank der Wahlen wieder in den Händen von HDP-Kandidaten war und die Haushalte wieder öffentlich wurden. In der Registrierkasse der Stadt Amed, in der Türkei Diyarbakir genannt, befanden sich achtzig Millionen türkische Lira, etwa vier Milliarden Forint, als die Regierung in den Händen eines Regierungsmanns war, und jetzt hat sie nach zweieinhalb Jahren eine Verschuldung von 259 Millionen Litas oder etwa dreizehn Milliarden Forint.

Kommunalwahlen in der Türkei
Recep ErdoganFoto: Lefteris Pitarakis

Natürlich muss der fehlende Betrag jetzt von den neu gewählten Führungskräften verwaltet werden und erwartet nicht, dass die ernste Situation aus dem zentralen Haushalt gelöst wird. Ähnlich war es im Dorf Halifeti, wo der scheidende Anführer zwanzig Millionen Lira angesammelt hatte, dh eine Milliarde Forint Schulden. Die vom Zentrum ausgewählten Menschen sammelten jedoch nicht nur Kredite für die Gemeinden, sondern übertrafen auch viele Immobilien und andere Vermögenswerte für Freunde, Verwandte und symbolische Preise.

In Kayapinar zum Beispiel wurde sogar das Schwimmbad der Schule für einen Bruchteil des tatsächlichen Wertes der Immobilie verkauft. In Silop hatte der Onkel des örtlichen AKP-Präsidenten sechstausend Lyrien für ein Land von zweihundertfünfzigtausend Lire verdient, und ein Mann, der ebenfalls mit einer Regierungspartei verbunden war, hatte insgesamt sechsundzwanzig Lyrien für eine Million Lire verdient. HDP hat sich wiederholt über den Verdacht einer untreuen Behandlung beschwert, aber bisher wurde noch niemand nach einem dieser Angebote gefragt.

In Kiziltepe, der Provinz, befanden sich beispielsweise zwei städtische Gebäude im Besitz des Bildungsministeriums, und selbst die Busse, die städtische Arbeiter lieferten, hatten ihr Schicksal. In Bismil, in der Provinz Amed, gingen sie sogar noch weiter, und das städtische Gebäude wurde auch der Polizei übergeben, sodass die neu gewählte Vertretung nicht einmal weiß, wo sie nach ihrer Installation arbeiten werden.

Die neuen Gemeindeleiter stehen daher vor kleinen Herausforderungen. Verschuldete Gemeinden, verschwundenes Eigentum, in öffentliche Körperschaften verlegte Gebäude… In jedem Fall scheinen sie sich den Herausforderungen zu stellen. Die große Frage ist, welche anderen Ideen Sie für Erdogan und Ihr Team für die nahe Zukunft haben.

fecsego.eu/168 stunden

Der freie Raubüberfall endete nicht mit der Wahl der eigenen Anführer durch die Kurden. Nach den Nachrichten dieser Tage, noch bevor die neu gewählten Gremien eingesetzt werden, legen die alten das verbleibende städtische Eigentum mit der letzten Kraft in die Hände der Zentralregierungsbehörden. Mardin

Leave a Reply 81 megnézve, 1 alkalommal mai nap |