ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL ( LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL
LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)
• AB határozat utólagos normakontrollra irányuló indítvány elutasításáról (II/242/2019.)
Az ügy tárgya: A
közigazgatási bíróságokról szóló 2018. évi CXXX. törvény egyes
rendelkezései, valamint a közigazgatási bíróságokról szóló törvény
hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló 2018. évi CXXXI.
törvény egyes rendelkezései elleni utólagos normakontroll (közigazgatási
bíróságok felállítása, bírósági szervezet átalakítása)
Összefoglaló a döntésről: Az
Országgyűlési képviselők negyede indítványozta, hogy az
Alkotmánybíróság semmisítse meg a közigazgatási bíróságokról szóló
törvényt. Az indítványozók egyrészt a kellő felkészülési idő, másrészt a
hatalommegosztás, harmadrészt pedig az ítélkező bírák pártatlansága és
befolyástól mentes döntéshozatala követelményének sérelmét állították.
Álláspontjuk szerint a
bírói függetlenség elvét sérti, hogy a közigazgatási bíróvá válásnál az
igazságügyi miniszter dönthet arról, hogy ki lehet bíró; a miniszter
választja ki a bírói tisztségre jelentkezők közül a nyertes pályázót,
nevez ki bírósági vezetőket, és dönt költségvetési kérdésekben.
Az indítvány benyújtását
követően az Országgyűlés a közigazgatási bíróságok függetlenségét
biztosító további garanciákról szóló törvénnyel megváltoztatta, illetve
kiegészítette a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt és az annak
hatálybalépéséről szóló törvényt. Az Alkotmánybíróság a módosított,
kiegészített törvények vizsgálatánál abból indult ki, hogy a bírói
függetlenség történeti alkotmányunk vívmánya, de az nem azonosítható az
ítélkezési tevékenységnek keretet adó bírósági szervezet teljes
igazgatási függetlenségével. A bírósági igazgatásra több modell létezik
(miniszteri modell, a bíró tanácsok általi igazgatás, illetve a vegyes
modell és ezek különböző alfajai). A hangsúly ezért azon van, hogy az
igazgatás kizárólag a bíróságok szerkezeti működését (pl. mely
településeken indokolt bíróságot működtetni, milyen létszámmal) érintse,
és a szakmait, vagyis az ítélkezési tevékenységet, illetve ehhez
kapcsolódóan a bíró és a bírósági szervezet függetlenségét érdemben ne
befolyásolja. Történeti alkotmányunk vívmánya az az elvi
megkülönböztetés, amely az ítélkező tevékenységet elválasztotta a
bíróságokra, mint szervezetekre irányuló külső igazgatástól. Az
igazgatás azonban kifejezetten végrehajtói jellegű tevékenység. A
bíróságok igazgatása a végrehajtó hatalomra bízott közigazgatási
feladat. Önmagában a miniszteri igazgatás nem sérti sem a
hatalommegosztás elvét, sem a bírói függetlenséget. Mindaddig, amíg a
miniszter igazgatási tevékenysége a szakmai működésre – vagyis az
ítélkező tevékenységre -nem gyakorol közvetlen befolyást,
alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság az
indítvány kifogásait részletesen vizsgálva megállapította, hogy a
törvény a bírói szervek részvételével megvalósuló, az igazságügyi
miniszter egyoldalú politikai meghatározottságát semlegesítő ellensúlyt
biztosítja. Az Országos Közigazgatási Bírói Tanács (OKBT) Személyi
Tanácsának a bíróvá válás folyamatában és egyes bírósági vezetők
kinevezésénél, felmentésénél megfelelő jogosítványai vannak. A
közigazgatási bíróságok igazgatásáért felelős miniszter költségvetési
jogkörei közvetlenül az Alaptörvényen alapulnak, a bírói szervek és
vezetők közreműködése az igazságszolgáltatás függetlenségének
biztosítását elősegítő ellensúlyként elegendő. A bírók beosztása és
áthelyezése, kirendelése, a címadományozás szabályai kellő garanciákat
tartalmaznak az ítélkező tevékenység függetlensége elvének védelme
érdekében.
A határozathoz
Dienes-Oehm Egon, Hörcherné Marosi Ildikó és Juhász Imre alkotmánybírók
párhuzamos indokolást, Balsai István, Pokol Béla és Stumpf István
alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak.
• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/985/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Kvk.II.37.706/2019/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (választási ügy)
Összefoglaló a döntésről: Az
Alkotmánybíróság másodszor is megsemmisítette a Kúriának azt a
döntését, amely a Fidesz-KDNP jelölő szervezetet ismét elmarasztalta a
támogató aláírások gyűjtésével összefüggésben.
Az ügy előzményéhez
tartozik, hogy egy korábbi eljárásában a Kúria már elmarasztalta a
jelölő szervezeteket a támogató aláírások gyűjtésének módja miatt, mivel
egy videofelvétel szerint aktivistáik részben téves szóbeli
tájékoztatást adtak az aláírásgyűjtés céljáról, ami a Kúria szerint a
tevékenység megtévesztő volt. A jelölő szervezetek alkotmányjogi panasza
alapján az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúriának ezt a döntését.
A Kúria a megismételt
eljárásban helybenhagyta a Fővárosi Választási Bizottságnak azt a
határozatát, amely korábban megállapította, hogy a kérdéses
aláírásgyűjtés nem volt megtévesztő. A Kúria újabb döntésének
indokolásában fenntartotta korábbi álláspontját az aláírásgyűjtés
jogellenességével összefüggésben. Emiatt a kúriai végzés rendelkező
része és indokolása között ellentmondás keletkezett.
Az Alkotmánybíróság a
kérelmező jelölő szervezet panaszát megvizsgálva megállapította, hogy a
megismételt eljárásban a Kúria nem tett eleget indokolási
kötelezettségének, amikor úgy hozott korábbi döntésével ellentétes
határozatot, hogy korábbi megállapításait fenntartotta. Az
Alkotmánybíróság a Kúriának ezt a végzését ezért megsemmisítette.
A Kúria a másodszori
megismételt eljárásában újra elmarasztalta a jelölő szervezeteket,
amelyek ismételten alkotmányjogi panaszt nyújtottak be a döntés ellen.
Az Alkotmánybíróság a panaszeljárás következtében másodízben is
megsemmisítette a Kúria támadott döntését.
A határozat kifejti, hogy
a Kúria nem a kampány időszakban egyébként különösen védett
véleményszabadsággal, illetve a kampányban a jelölő szervezetek és
támogatói vagy választói közötti szabad kommunikáció elvével
összhangban, hanem a törvényi szabályokon túlterjeszkedő módon
értelmezte a választási törvényben szereplő jóhiszemű és
rendeltetésszerű joggyakorlást elvét. A jogszabály ugyanis – az
Alaptörvénnyel összhangban értelmezve – nem tiltja az ellentmondásos, de
nem bizonyítottan rosszhiszemű kampány-kommunikációt.
Az Alkotmánybíróság
megállapította azt is, hogy a Kúria a jelen ügyben nem biztosította a
jelölő szervezeteknek a nyilatkozattételt. A választási eljárásokban a
választási eljárásról szóló törvényt kell alkalmazni. Amennyiben e
törvény a rövid határidőkre tekintettel egyszerűsített és egyértelmű
kapcsolattartási módot ír elő, akkor e rendelkezéseket az eljárás minden
szakaszában, így a jogorvoslati eljárás során is alkalmazni kell. Jelen
ügyben a határozat közlésekor és az eljárás során is kötelező volt a
jelölő szervezetek által a Nemzeti Választási Irodához bejelentett
e-mail cím használata. A Kúria azonban nem arra az e-mail címre küldött
nyilatkozattételre felhívást, mint amit a jelölő szervezet az IM
rendelet alapján hivatalosan megadott.
A választási törvény
szerinti rövid határidőkre tekintettel ez azt eredményezte, hogy a
jelölő szervezet számára a nyilatkozattétel lehetősége ténylegesen nem
volt biztosítva. Mindez ugyanakkor ellentétben áll azzal a korábbi
alkotmánybírósági határozatban kifejtett követelménnyel, amelynek
értelmében a nyilatkozattételt az ellenérdekű fél számára biztosítani
kell. Mivel a Kúria újabb eljárása során ezt nem vette figyelembe, ezért
az Alkotmánybíróság ismételten megsemmisítette az alkotmányjogi
panasszal támadott döntését.
A határozathoz Schanda Balázs alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Hörcherné Marosi Ildikó alkotmánybíró különvéleményt csatolt.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1820/2016.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.V.20.229/2016/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (közpénz felhasználása – közérdekű adat nyilvánossága)
Összefoglaló a döntésről: Az
indítványozó megbízási szerződést kötött egy műsorgyártó gazdasági
társasággal egy filmsorozat főszerepének ellátására. A műsorgyártótól a
sorozatot a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap rendelte meg
és finanszírozta. Az indítványozó a megbízási szerződésben –
kötbérfizetés mellett – arra is kötelezettséget vállalt, hogy megbízási
díját üzleti titokként kezeli. A műsorgyártó felmondta a megbízási
szerződést az indítványozóval, aki ezt követően egy internetes
sajtóterméken nyilatkozott megbízási díjáról. A műsorgyártó ezért pert
indított ellene kötbér megfizetése iránt. Az elő- és másodfokú bíróság
kötelezte az indítványozót a kötbér megfizetésére, a Kúria pedig
helybenhagyta a jogerős ítéletet. Az indítványozó alkotmányjogi
panaszában úgy érvelt, hogy az általa kapott megbízási díj, annak
forrása miatt közpénznek és ez által közérdekű adatnak minősül. A
támadott ítélet sérti a közérdekű adatok terjesztéséhez való alapjogát,
mert az annak gyakorlása miatt kötelezték kötbér megfizetésére. Az ügy
központi kérdése, hogy megengedhető-e olyan szerződési kikötés, ami a
közpénzzel gazdálkodó szervezettekkel szerződők részére ír elő
titoktartási kötelezettséget. A közpénzzel gazdálkodó szervezetek
oldalán alaptörvény-ellenes lenne az a jogértelmezés, amely megengedné a
közérdekű adatok kiadásának megtagadását egy szerződéses kikötésre
hivatkozással. A velük szerződők esetén azonban ennek a kikötésnek a
lehetőségét az Alaptörvény nem zárja ki, azt éppenséggel az üzleti titok
védelme is indokolhatja. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta továbbá, hogy
bírósági hatáskörbe tartozik annak megállapítása, hogy egy kötbér
kikötés, illetve annak mértéke törvényes volt-e. Azt is a bíróság
ítélheti meg, hogy egy konkrét adatnak a nyilvánosságra hozatala az
üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna-e.
Az Alkotmánybíróság csak akkor léphet fel, ha a bíróság e jogértelmezése
a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot
aránytalanul korlátozza. Jelen esetben ez nem merült fel, az
Alkotmánybíróság az Alaptörvénnyel összhangban állónak találta a Kúria
jogértelmezését, ezért az indítványozó panaszát elutasította.
• AB határozat alkotmányos követelmény megállapításáról (III/1651/2018.)
Az ügy tárgya: A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 361. §-a elleni bírói kezdeményezés (bűnügyi költség viselése)
Összefoglaló a döntésről:Az
Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította, hogy a jogalkotó az
új büntetőeljárási törvényben nem szabályozta megfelelően a bűnügyi
költség viselésének módját a megismételt eljárások vonatkozásában. Az
Alkotmánybíróság eljárását a Nyíregyházi Törvényszék bírája
kezdeményezte. Állítása szerint az új büntetőeljárási törvénynek a
bűnügyi költség viselését megállapító rendelkezése nem hordoz egyértelmű
és világos normatartalmat, ezért sérti a jogállamiság elvét. Az ügy
központi kérdése az volt, hogy kötelezhető-e a terhelt a megismételt
másodfokú eljárásban olyan bűnügyi költség viselésére, amely az eljárás
megelőző szakaszában történt eljárási szabálysértés miatt keletkezett.
Az Alkotmánybíróság először is megállapította, hogy ez a régi
büntetőeljárási törvény szabályai szerint nem volt lehetséges, az így
felmerült költségeket az állam viselte. Az azonban nem volt kizárt, hogy
az eredeti elsőfokú eljárásban indokolatlanul elmaradt bizonyítási
eszközök beszerzésének költségeit ne a terhelt viselje. A büntetőeljárás
megismétlésének az oka valamennyi esetben a törvényi előírások
megsértése. A törvényi előírások betartását a büntetőeljárásban részt
vevő hatóságoknak és bíróságoknak kell felügyelni. Az Alkotmánybíróság
arra a következtetésre jutott, hogy a bíróságok mulasztásának és
hibáinak következményeit, vagyis az eljárás megismétlését nem lehet a
terheltre róni. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárási törvény
rendelkezéseinek összevetésével azt állapította meg, hogy azok
együttesen sem tartalmaznak olyan előírást, amely alapján a bíróság
köteles mentesíteni a terheltet minden olyan költség viselése alól,
amely az eljárás megismétlése miatt állt elő. A határozat értelmében
tehát az alaptörvény-ellenes helyzet nem az indítványozó által támadott
jogszabályi rendelkezésből fakad, hanem abból, hogy a büntetőeljárási
törvényben nincs olyan rendelkezés, amely a bűnügyi költség viselésére
irányadó szabályozást a jogállamiságból fakadó követelményekkel
összhangba hozná.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1008/2017.)
Az ügy tárgya: A
Kaposvári Törvényszék 2.Mpkf.22.037/2016/2. számú végzése és a Kúria
4/2003. PJE határozata elleni alkotmányjogi panasz (igazolási kérelem)
Összefoglaló a döntésről: Az
Alkotmánybíróság elutasította a Kaposvári Törvényszék keresetindítási
határidő elmulasztása miatti kérelem tárgyában hozott végzése, illetve a
4/2003. polgári jogegységi határozat (PJE) megsemmisítésére irányuló
alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó korábban munkaviszony
megszüntetése jogellenességének megállapítása iránt kívánt pert
indítani. Keresetlevelével egyidejűleg igazolási kérelmet is
előterjesztett, amelyben a keresetindítási határidő elmulasztása miatti
vétlenségét kívánta igazolni. Az első fokon eljárt Kaposvári
Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az indítványozó igazolási kérelmét –
többek között a PJE-re hivatkozással – elutasította, döntését a
Kaposvári Törvényszék végzésével helybenhagyta. Az indítványozó e végzés
elleni alkotmányjogi panaszában előadta, hogy egy elektronikus levélből
szerzett tudomást arról, hogy valótlan indokok miatt mondták fel
munkaszerződését és csak ezt követően került abba a helyzetbe, hogy
jogilag tájékozódjon, és igényét érvényesíteni tudja. Állítása szerint a
támadott végzés sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát,
mivel az elzárta a tényleges jogérvényesítés lehetőségétől, holott a
másik fél magatartása miatt került késedelmes helyzetbe. Az indítványozó
nézete szerint továbbá a PJE lehetetlen feltételt támaszt, ami
különösen a munkaügyi perekben teljesíthetetlen. Az érdemi vizsgálat
során az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy az igazolás lehetősége
kisegítő intézmény, amelynek célja a mulasztás hátrányos
jogkövetkezményeinek elhárítása A bírósághoz fordulás joga ezzel együtt
nem korlátozhatatlan alapjog. A keresetindítási határidő megtartását a
jogbiztonság elve indokolja, ebből következően azt is, hogy a
keresetindítási határidő elmulasztását a jogalkotó csak meghatározott
határidő megtartása és vétlen mulasztás mellett teszi lehetővé. Ezt
figyelembe véve az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a
kereseti kérelem ilyen okból történő elutasítása csak olyan esetben
képezi alkotmányossági vizsgálat tárgyát, amikor a bíróság figyelmen
kívül hagyja a jogbiztonság elvét, illetve az egyén bírósági úthoz való
alapjogát. Az ügyben a bíróság azt értékelte, hogy a félnek a jogi
helyzetét érintő tájékozódás elhúzódása nem tartozik a vétlen mulasztás
körébe. Az Alkotmánybíróság erre figyelemmel kimondta, hogy a jogi
helyzetről való tájékozódás elhúzódása nem tekinthető vétlen
mulasztásnak, hanem az a fél terhére eső körülmény, ezért az
indítványozó alkotmányjogi panaszát elutasította.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/2037/2017.)
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.I.35.152/2017/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (adóhatósági határozat felülvizsgálata)
Összefoglaló a döntésről: Az
Alkotmánybíróság elutasította az indítványozó gazdasági társaság
alkotmányjogi panaszát, amely a Kúria adóhiány, adóbírság és késedelmi
pótlék tárgyában hozott ítéletének megsemmisítésére irányult. Az ügyben
eljárt adóhatóság megállapította, hogy az indítványozó által befogadott
számlák alkalmatlanok az adólevonási jog gyakorlására, emiatt adóhiány,
adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte az indítványozót. A
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az indítványozó számára
kedvező döntést hozott, azonban az alperes adóhatóság kérelme folytán
eljárt Kúria azt hatályon kívül helyezte. A Kúria az alkotmányjogi
panasszal támadott ítéletében arra a megállapításra jutott, hogy az
adóhatóság bizonyította az adólevonási jog megtagadására szolgáló
elégséges tényeket. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában érdemben a
tisztességes bírósági eljáráshoz, azon belül is az indokolt bírói
döntéshez való jogának sérelmére hivatkozott. Álláspontja szerint
ugyanis a Kúria ítéletéből nem derült ki, hogy mely bizonyítékot és
milyen okból értékelt másként, mint a közigazgatási bíróság, pontosan
miért helyezte hatályon kívül annak ítéletét, illetve, hogy miért nem
értett egyet az általa benyújtott felülvizsgálati ellenkérelemmel. Az
Alkotmánybíróság először is összegezte az indokolt bírói döntéshez való
jog értelmezésének lényegét, amely szerint minimális elvárás, hogy a
bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire
vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek
értékeléséről határozatában számot adjon. Ezt követően az
Alkotmánybíróság a támadott döntés érdemi vizsgálata során arra a
következtetésre jutott, hogy a Kúria kellően megindokolta, mely
bizonyítékot és milyen okból értékelt másként, mint az elsőfokú bíróság.
Ezen felül rámutatott, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való
jogból nem következik, hogy a Kúria a felülvizsgálati ellenkérelmet
ugyanolyan szinten ismertesse, mint a felülvizsgálati kérelmet, valamint
az sem, hogy az ellenkérelem elutasítását részletesen indokolja.
Végezetül az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a támadott ítéletből
egyértelműen megállapítható, hogy a Kúria mely indokok miatt helyezte
hatályon kívül a közigazgatási bíróság ítéletét, így mindezek figyelembe
vételével az alkotmányjogi panasszal támadott ítélet nem sérti az
indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogát.