< Böngészés > Főoldal / europarl.europa.eu/news/en, europarl.hu, Fecsegő hírek, Közélet / Blog article: Szele Tamás: Salvini végromlása

| Mobile | RSS

Szele Tamás: Salvini végromlása

Beküldve: 2019.07.11. Szerző: Szele Tamás

Kérem tisztelettel, rogyadozik az Új Világrend, még azelőtt, hogy egyáltalán világrend lett volna belőle. Itt arra a neofasisztoid nemzetközi eszmerendszerre gondolok, amit Európában mostanság szuverenistának, korábban identitáriusnak, még korábban populista nacionalistának hívtak, Amerikában alt-right a neve, Oroszországban pedig vagy szintén identitarianizmus vagy „eurázsiai gondolat”.

Egykutya ez mind: az a lényege, hogy a nemzetállamok szuverenitása nacionalista alapon erősödjön, az egymással fenntartott kapcsolatuk gyengüljön, belpolitikailag alakuljanak zsarnoksággá, aztán majd egy jó erős Oroszhon úgy gázolja le őket egyenként, ahogy úri kedve tartja. Persze ehhez kell egy nagy adag fajelmélet, ál- és rémhír-terjesztés, hogy az arra alkalmasak félelmükben és gőgjükben beálljanak a még nem horogkeresztes zászló alá – de azért majdnem ugyanazt hirdetik ezek (az antiszemitizmust kivéve, bár azt is bármikor előveszik, ha kell), mint a maga idejében az Ezeréves Adolf. Azért ezeréves, mert ekkora intervallumra tervezte a Harmadik Birodalmat. Korán be kellett zárja a boltját.

És az Európai Parlamentben ezeknek frakciójuk van, természetesen euroszkeptikus, Unió-ellenes frakciójuk – ami körülbelül olyan dolog, mintha a kocsmában külön pultja lenne az Üdvhadseregnek, ahol csak vizet és katonazenekart szolgálnak fel. Ebbe a frakcióba, illetve ennek nagyon nagy mértékű megerősödésébe vetette Orbán Viktor a hitét az idei uniós választások előtt, annyira nem, hogy be is lépjen az „Identitás és Demokrácia” nevű gittegyletbe, de annyira igen, hogy minden számottevő vezetőjüket hatalmas csinnadrattával fogadta (vagy meglátogatta) a kampány alatt és propagálta is őket, ahogy csak a csövön kifért.

Nem „Orbán-átokról” van szó

Beszélnek az emberek az „Orbán-átokról”, bár szerintem eltúlozzák, arról ugyanis, hogy ha ez a mi kis kormányfőnk meglátogat vagy fogad egy külföldi politikust, az törvényszerűen megbukik, emlegetnek példákat is, de sajnos úgy látom, egyelőre semmi remény legjobb barátainak, Putyinnak, Hszi Csin-pingnek és Erdogannak idő előtti pályaelhagyására, szóval hagyjuk ezt a kifejezést a propagandalapok szótárában – azonban tagadhatatlan tény, hogy az „Identitás és Demokrácia” frakció alatt egyre többet reng a föld és egyre jobban repedeznek a populista erőd falai.

A belső ellentéteiket most nem számítom, bár tény, hogy nem lehet fegyelmet tartani egy olyan seregben, ami csupa reménybeli fővezérből áll és sehol egy közlegény, meg azt sem említem fel, hogy a várt „áttörés” az uniós választásokon csúfos kudarcba fulladt, de egyre több az olyan jellegű botrány körülöttük, ami azt bizonyítja, hogy ezeket a nemzetileg független szuveréneket bizony Moszkvából fizetik, és nem aprópénzzel. Hogy ez mennyire fér össze a nemzeti öntudatukkal? Kérem, van az a pénz, főleg, ha sok, hogy összeférjen. Jöhet az a rubel, csak aranyból legyen, jöhet a cservonyec is.

Az első földindulást a Strache-ügy keltette

Azt engedelmükkel nem részletezném, legyen annyi elég, hogy egy videofelvétel bizonyította: a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt akkori vezetője, Heinz-Cristian Strache a választások előtt néhány hónappal, egy hosszú italozós estén zsíros közbeszerzési győzelmeket ígért egy állítólag orosz ügynöknőnek, ha az megveszi Ausztria legbefolyásosabb bulvárlapját, és a kampányban Strache eszközévé teszi. (Megjegyezném: a botrány kirobbanása előtt nem sokkal fogadta Strachét Orbán Viktor Budapesten és együtt jelentették volt be, hogy megvonják a bizalmat Manfred Webertől). Strache megbukott és most a felesége útján próbál visszaszivárogni a politikába, bár nagyobb esélyt látok arra, hogy karrierjét virsliárusként fogja folytatni és lezárni a Grabenen.

Ez is komoly csapás volt a szuverenista hadakra, de most a fővezért, Salvinit érte találat. Bizony, róla is kiderült, hogy komoly pénzeket fogadhatott el Moszkvától, ha nem is egyenes átutalás formájában, de egy orosz olajvállalaton keresztül. Sőt, talán a Vatikán is érintett a pénzügyekben.

Vade retro Satana, mondaná Ferenc pápa, vagy inkább úgy ejtené ki, hogy „Vade retro Salvini”, távozz tőlem, Salvini. Akkor bukjunk alá kissé a részletekbe.

Először is felhívnám a figyelmet arra, hogy a hír nem új. Már február végén írt Salvininek és elvbarátainak ilyen értelmű moszkvai tárgyalásáról a l’Espresso, akkor hárommillió euróról beszéltek – Salvini azonban tagadott, sőt, azt mondta, „nem kapott volna ő az oroszoktól egy liter vodkát sem”. Liter vodkát talán nem is, mert az orosz földön fontos dolog, de pénzecskét annál inkább. Ez a hír egészen tegnapig a „kétséges”, „meg nem erősített” kategóriába tartozott, azonban tegnap a Buzzfeed birtokába került a hangfelvétel a tárgyalásokról.

És tegnaptól nem kétséges. Nem is egységes, hanem kétségtelen. Bizony, az ajánlat elhangzott, sőt.

A hangfelvételen arról beszélnek, hogy 

Egy nagy orosz olajcég legalább 3 millió tonna üzemanyagot adna el az Eni olasz olajcégnek kb. 1,5 milliárd dollárért. Közvetítőkön keresztül folyt volna a vásárlás, és az eladó fél a Buzzfeed számításai szerint az akkori árak alapján kb. 65 millió dolláros kedvezményt adott volna. A hangfelvétel szerint ez az összeg folyt volna titkos csatornákon a Ligához. Ez törvénysértés, a pártok az olasz választási törvény értelmében nem fogadhatnak el nagyobb összegeket külföldről.

A felvételen hallatszik, hogy Gianluca Savoini – aki Vlagyimir Putyinnal evett együtt, amikor az orosz elnök Rómában járt – kávéscsészék csörömpölése közben azt mondja, hogy „egy új Európának közelebb kell állnia Oroszországhoz, mint korábban, mert vissza akarjuk szerezni a szuverenitásunkat”. Salvinit az orosz tárgyalófelek „európai Trump”-ként emlegetik. Salvini nem volt ott a találkozón, de akkor épp ő is Moszkvában járt, az előző nap állt ki az Oroszországgal szemben Ukrajna megtámadása miatt hozott szankciók ellen.” (444)

Még súlyosabb, legalábbis a magyar olvasó számára a következő részlet:

„Salvini az első ember, aki meg akarja változtatni egész Európát. A szövetségeseinkkel és kollégáinkkal meg más pártokkal Európában. Az FPÖ Ausztriában, az AfD Németországban, Franciaországban Madame Le Pen, és más országokban ugyanígy, Magyarország Orbánnal, Svédország a Svéd Demokratákkal. Megvannak a szövetségeseink.”

Ezt Savoini mondja az oroszoknak – mintegy beszámolván arról, hol is tart a Mesterterv, amit azért valószínűleg a Kreml egyik hűs dolgozószobájában főztek ki, vodkácska és húsos pirog mellett. Közben halkan duruzsolt a szamovár.

Akkor lássuk, tényleg, hol is tartanak?

Az FPÖ már bukott, nincs az a kőműves, aki vállalná a renoválását, a Lega most hanyatlik a mélybe, veszti minden hitelét, az AfD esetében szerintem hetek kérdése, hogy hasonló szépségek derüljenek ki, csak vizsgálni kéne őket (bukott már le AfD-s politikus orosz kapcsolatok miatt, Markus Frohnmaier, aki az ungvári KMKSZ-székház felgyújtásába is belekeveredett munkatársa, Manuel Ochsenreiter és bizonyos lengyel szélsőjobboldaliak révén, bár ez az ügy annyira szövevényes, hogy talán külön fogok vele foglalkozni), a Svéd Demokraták ugyan még botránymentesek, de távolról sem egyértelmű vagy általános a támogatottságuk, ahogy Marine le Pené sem – a szuverenisták oszlopai közül pillanatnyilag Orbán Viktor a legerősebb.

Mármint, viszonylag.

Tudom, hogy a valóság nem kívánságműsor, de előkerülhetne már róla is egy felvétel.

Bár, ha előkerülne, akkor is, mi történne?

Semmi. Nem törne ki kormányválság, nem inogna meg az államhatalom, lenne pár tüntetés, kirúgnának pár embert a munkahelyéről, kénkövet fújna a kormánymédia, a független visszafújná, és kész.

Aztán 2022-ben újra megválasztanák, újra kétharmaddal.

Éspedig pontosan ugyanazok, akik 2010-ben is megválasztották. Nem mások, nem újabb csoportok. Ugyanazok.

Mert tisztességes, demokratikus kormányválság csak demokráciákban képes kialakulni, minden más államformában elhal, a feledés homályába vész, amnesztiába esik a botrány.

Síkos lett a talaj nemzetközi szinten az Orbán-kormány lába alatt

Annyi azonban bizonyos, hogy erősen síkos lett a talaj nemzetközi szinten az Orbán-kormány lába alatt, a Strache- és Salvini-cimborálásnak komoly egyezmények láthatják kárát.

Ja, és ez kinek lesz rossz? Orbánnak?

Nem: nekünk lesz rossz.

A mi állunk kopik fel.

Az övé semmiképp.

Maximum annyit várhatunk a szuverenista rémálom hamarosan várható bukásától, hogy az ország nemzetközi megítélése tovább romlik majd.

Ha még van hova romoljon.

szerző:Szele Tamás

Kovács Miklós külsősmunkatársunktól

Leave a Reply 70 megnézve, 1 alkalommal mai nap |