ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL
LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)
• 23/2019. (VII. 18.) AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/1170/2018.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (személyiségi jog megsértése)
Összefoglaló a döntésről: Az
Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz eljárásban megsemmisítette a
Fővárosi Ítélőtábla képmáshoz fűződő jog megsértése tárgyában hozott
ítéletét. Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő televíziós csatorna
híradójában tudósított egy, a Kúria előtt folyó tárgyalásról, melynek
során a vádlott arcát kitakarta, de az őt kísérő büntetés-végrehajtási
dolgozóét nem. A BV alkalmazott keresetet terjesztett elő a csatorna
ellen, amelynek következtében az ügyben eljárt bíróságok azt
elmarasztalták személyiségi jogok megsértése miatt, ugyanis a BV
alkalmazott nem járult hozzá képmása nyilvánosságra hozatalához. Ezt
követően terjesztette elő az indítványozó alkotmányjogi panaszát,
amelyben a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a
sajtószabadságnak a sérelmére hivatkozott. Szerinte az ügy tárgyát
képező képfelvétel a jelenkor eseményeiről szóló és a közhatalom
gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás volt,
így nem volt szükség az érintett beleegyezésére a felvétel
elkészítéséhez és bemutatásához. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint
az ügyben felmerült alkotmányossági kérdés az volt, hogy a
sajtószabadságra hivatkozással szabadon közzétehető-e a közhatalmat
gyakorló személy bírósági tárgyaláson készült képmása, azaz
hozzáférhetővé tehető-e olyan médiatartalom, amelyen egy bírósági
tárgyaláson jelen lévő, közhatalmat gyakorló személy felismerhető. Az
Alkotmánybíróság értelmezésében, ha valamilyen médiatartalomban egy
közhatalmat gyakorló személy e minőségében felismerhetővé válik, akkor
önmagában a képmás védelme nem alapozza meg a sajtószabadság
korlátozását. A „képmásvédelem” csak akkor lehet a sajtószabadság
korlátja, ha a képmás közzététele valamilyen alapjog, vagy más
alkotmányos érték sérelmét okozza. Főszabály szerint tehát a közhatalmat
gyakorló személyek e tevékenységük során tűrni kötelesek képmásuk
közzétételét. A tárgyalás rendje és az igazságszolgáltatás függetlensége
olyan alkotmányos értékek, amelyek általánosságban alapot adnak a
sajtószabadság korlátozására, azonban ez nem jelenti azt, hogy a sajtó
tevékenysége teljesen korlátozható lenne a bírósági tárgyaláson. Ha
azonban valamely per közvetlen érintettjei nem kifogásolják a média
tudósítását, akkor más személyek az igazságszolgáltatás rendjére
hivatkozással nem kifogásolhatják a sajtószabadság gyakorlását. Az
ügyben eljárt bíróságok ezen alkotmányos keretekkel ellentétes
álláspontra helyezkedtek, ezért az Alkotmánybíróság a támadott
döntéseket megsemmisítette.
• 24/2019. (VII. 23.) AB határozat utólagos normakontroll indítvány elutasításáról (II/1712/2018.)
Az ügy tárgya:A
lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény 22. § (1)
bekezdése, 24/A. §-a és 29. §-a elleni utólagos normakontroll eljárás
(állami támogatás megszüntetése a lakástakarékpénztár-konstrukciók
esetében)
Összefoglaló a döntésről: Az
Alkotmánybíróság elutasította az országgyűlési képviselőknek a
lakástakarék-pénztárakról szóló törvény egyes rendelkezései
megsemmisítésére irányuló utólagos normakontroll indítványát. A támadott
rendelkezések a lakáspénztár-konstrukciók esetében megszüntették az
állami támogatást. A szabályozást az Országgyűlés kivételes eljárásban
tárgyalta, illetve fogadta el, azonban az indítványozók érvelése szerint
ezt semmi sem indokolta, a jogalkotó többség az eljárást
visszaélésszerűen alkalmazta. Az indítványozók kifogásolták a módosítás
előterjesztésének módját is, illetve azt, hogy a rendelkezések
megalkotása és elfogadása nem a jogalkotási törvény szerint történt,
mindez pedig a jogállamiság, jogbiztonság sérelmét eredményezte.
Hozzátették, a jogalkotó többség nem biztosított kellő felkészülési időt
sem az érintettek számára. A lakhatáshoz való jog sérelmével
összefüggésben úgy érveltek, hogy a szabályozás a lakosság nagy részét
kizárja a kedvezményes lakáshoz jutás lehetőségéből, mivel immáron már
csak az juthat hozzá, aki a Családi Otthonteremtési Kedvezmény
igénybevételére jogosult. A rendelkezések sértik a tisztességes verseny
elvét és hátrányos megkülönböztetés tilalmát is, mert egyes piaci
szereplők fő profilját kifejezetten a megszüntetett konstrukció
jelentette, azonban nem kaptak kellő tájékoztatást a változásokról és a
kellő felkészülési idő sem volt számukra biztosított. A támadott
szabályozás elvonta a lakástakarék-pénztári megtakarítások állami
támogatását, ez pedig – egy közjogi váromány elvonása miatt – sérti a
tulajdonhoz való jogot. Végül előadták, hogy az Alaptörvény Q) cikk (2)
és (3) bekezdésein keresztül a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok
Nemzetközi Egyezségokmányával is ellentétes a szabályozás. Az
Alkotmánybíróság először is megállapította, amit az indítványozók is
elismertek, hogy a szabályozás elfogadása formálisan jogszerű volt.
Továbbá a Házszabály bármely rendelkezésének megsértése nem eredményezi
automatikusan a törvény közjogi érvénytelenségét, az csupán akkor
állapítható meg, ha az közvetlenül az Alaptörvényből fakadó
rendelkezéseket is sért. Jelen esetben ilyen körülmény nem merült fel,
annak megítélése pedig nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik,
hogy milyen célszerűségi, illetőleg politikai szempontok alapján dönt a
jogalkotó a kivételes eljárás lefolytatása mellett. A jogalkotási
törvénnyel összefüggésben az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy annak
sérelme önmagában nem vezet a jogszabály közjogi érvénytelenségéhez, ha
az egyébként nem sérti az Alaptörvényt. Jelen esetben nem merült fel
ilyen alaptörvénysértő körülmény. A rendelkezések nem sértik a kellő
felkészülési idő elvét sem, mivel azok nem értelmezhető akként, hogy az
államnak egyes támogatások megszüntetésekor lehetőséget kellene
biztosítania arra, hogy mindazok, akik az adott támogatás fennállásának
ideje alatt nem éltek annak igénybevételével, azok a megszüntetés
elhatározását követően még további időt kapjanak a csatlakozásra. Az
Alkotmánybíróság a szerzett jogok védelmével összefüggésben
megállapította, hogy azok védelme nem jelenti azt, hogy a jogalkotó
megfelelő súlyú alkotmányos indokkal, különösen a jövőre nézve ne
változtathatná meg a szabályozási környezetet. A jogalkotó kellő
alkotmányos indokát adta a szabályozás megváltoztatásának, mivel a
támogatási rendszer kiemelkedően nagyvonalú, ugyanakkor
megkérdőjelezhető hatékonyságú volt, ezért további fenntartását az állam
nem kívánta megvalósítani. Az indítványozók által hivatkozott szociális
jellegű államcélokkal összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutatott,
hogy a lakástakarék-pénztári szerződések állami támogatása nem hozható
közvetlen összefüggésbe e célokkal, illetve, hogy az nem tekinthető azok
megvalósulása közvetlen eszközének sem. Az indítvány tárgyát képező
támogatás kifejezett alaptörvényi jogosultság, illetőleg az
Alaptörvényben foglalt valamely államcéllal való közvetlen összefüggés
hiányában úgynevezett ex gratia juttatásnak tekinthető. Ez a fajta
támogatás pedig senkinek sem biztosít alanyi jogot arra, hogy abban
részesüljön, a jogalkotó ésszerű különbséget tehet a támogatottak
körében. A jogalkotó egységesen, a jövőre nézve szüntette meg a
támogatást, e tekintetben tehát nem tett különbséget a jogalanyok
között. A piaci folyamatokba való beavatkozással és a piaci szereplők
közötti különbségtétellel összefüggésben az Alkotmánybíróság kiemelte,
hogy a nyújtott állami támogatás nem a lakástakarék-pénztárak, hanem az
egyes előtakarékoskodók támogatását szolgálta, vagyis ezen indítványi
elemeket sem találta megalapozottnak. Az Alkotmánybíróság az Egyezmény
sérelmével összefüggésben végül megállapította, hogy annak rendelkezései
tartalmilag azonosak a már elbírált alaptörvényi szabályokkal, amelyek
vonatkozásában az indítványi elemek már érdemi elbírálásra kerültek.
• 25/2019. AB határozat jogszabály egyes rendelkezéseinek a megsemmisítéséről (III/1716/2018.)
Az ügy tárgya: A
szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III.
törvény 44/A. § (1) bekezdés ba), bb) pontja és (2) bekezdése elleni
bírói kezdeményezés (tartós ápolást végzők időskori támogatása)
Összefoglaló a döntésről: Az
Alkotmánybíróság több bírói kezdeményezés és egy alkotmányjogi panasz
indítvány alapján megsemmisítette a szociális ellátásokról szóló törvény
egyes rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság továbbá alkotmányos
követelményként kimondta, hogy a tartós ápolást végzők időskori
támogatására vonatkozó kérelem nem utasítható el, ha megállapítható,
hogy az igénylő a tartósan beteg, illetőleg súlyosan fogyatékos
gyermekét összeszámítva legalább 20 éven át saját háztartásában
gondozta. Az indítványozó bírák a szociális ellátásokról szóló törvény
azon rendelkezéseinek megsemmisítését kérték, amelyek a tartós ápolást
végzők időskori támogatása iránti igény feltételeit határozták meg. A
bírósági eljárások alapjait olyan hatósági ügyek képezték, amelyekben a
kérelmezők támogatási igényét azzal utasították el, hogy önmagában a
beteg gyermek otthon történő ápolása a jogosultságot nem alapozza meg, a
támogatás megállapításának az is feltétele, hogy az igénylő a gyermek
után az előírt időtartamra ápolási díjban is részesüljön. Az
indítványozó bírák úgy érveltek, hogy a támadott rendelkezés
diszkriminatív és sérti a szociális biztonsághoz való jogot, mivel a
jogalkotó azonos jogalanyi körre (a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos
gyermeküket otthon ápolók) vonatkozóan önkényesen tett különbséget
aszerint, hogy részesültek-e gyermekgondozási segélyben vagy
gyermekgondozást segítő ellátásban. Az alkotmányjogi panaszt
előterjesztő indítványozó szintén a diszkrimináció tilalmának sérelmére
hivatkozott, mert a jogszabály indokolatlan különbséget tesz az egy vagy
több tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő szülők
között, amikor nem teszi lehetővé, hogy több súlyosan fogyatékos gyermek
ápolása esetén a jogosultsági időszakot párhuzamosan lehessen
vizsgálni. Az Alkotmánybíróság először is kiemelte, hogy a szabályozás
szempontjából egymással szükségképpen összehasonlítható helyzetben
vannak a gyermeküket legalább 20 éven át saját háztartásukban ápoló
szülők. A támogatás nem egyszerűen a jogalkotó által alkotmányos
kötelezettség nélkül, szabadon biztosítható ellátás, hanem az
Alaptörvényből levezethető olyan juttatás, amellyel az állam
kifejezetten elismeri a szülők áldozatos ápolási, gondozási
tevékenységét. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság arra a
következtetésre jutott, hogy a szabályozás a homogén csoporton belüli
megkülönböztetést valósít meg, mivel a támogatási jogosultságot csak a
törvényben nevesített ellátások meghatározott ideig történő
igénybevétele alapozza meg. A megkülönböztetés ugyanakkor nem
ésszerűtlen, mivel a jogszabály egyértelműen meghatározza, hogy milyen
szempontok alapján nevesített ellátások nem kerülnek figyelembevételre a
jogosultság meghatározása során. Azonban a homogén csoporton belül a
jogalkotó nyilvánvaló és alaptörvény-ellenes különbséget tett akkor,
amikor egyes, a törvényben nevesített ellátási formák igénybevételét
kizárólagos bizonyítási eszközzé tette, ezáltal pedig az ellátás
igénybevétele elvi lehetőségéből is kizárta azokat a potenciális
igénylőket, akik olyan időszakban ápolták legalább húsz éven keresztül
saját háztartásukban gyermeküket, amikor a törvényben nevesített
ellátások még nem (vagy nem elegendő ideig) léteztek. A szabályozás
egészét figyelembe véve ugyanakkor az Alkotmánybíróság az alkotmányos
követelmény kimondásával orvosolta az alaptörvény-ellenes helyzet
fennállását. Az alkotmányjogi panasz vizsgálata során az
Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a szabályozás ésszerűtlen különbséget
tesz a homogén csoporton belül az egy, valamint a több tartósan beteg
vagy súlyosan fogyatékos gyermeket ápoló szülők között.
Alaptörvény-ellenes helyzetet eredményez ugyanis, ha utóbbiak egyik
gyermeke esetében sem igazolható a legalább 20 éven keresztül történő
ápolás, miközben a szülő együttesen legalább 20 éven keresztül
igazolhatóan ápolta gyermekeit. Mindezekre tekintettel az
Alkotmánybíróság ezt a szabályozási részt megsemmisítette.
• 26/2019. (VII. 23.) AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1224/2018.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.039/2017/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (képmáshoz fűződő jog megsértése)
Összefoglaló a döntésről: Az
Alkotmánybíróság elutasította a Kúria képmáshoz fűződő jog megsértése
tárgyában hozott ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszt. Az
ügy előzményei szerint egy internetes honlap közzétett egy cikket,
amelyben az indítványozó külföldi nyaralásáról írt, és a cikkhez az
indítványozóról több kép- és videó felvételt használt fel. Az
indítványozó felperes pert indított a sajtótermék kiadójával szemben,
mivel álláspontja szerint sem a felvételek felhasználásához, sem azok
közzétételéhez nem járult hozzá. A kiadó úgy érvelt, hogy az
indítványozóról olyan szórakozóhelyen készült felvétel, ahova csak
jeggyel lehetett bemenni, és amelynek ÁSZF-je szerint a jegy vásárlója
hozzájárul ahhoz, hogy reklámcélra, személyére is kiterjedő felvétel
készüljön. A kiadó arra is hivatkozott, hogy az indítványozó állítólag
kormányzati tanácsadóként működik, ebből következően pedig az
életmódjával kapcsolatos információ a közvélemény érdeklődésére is
számot tart. Az első fokon eljárt bíróság az alperes érvelésének helyt
adva az indítványozó keresetét elutasította, ítéletét a másodfokú
bíróság helybenhagyta. A Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmét
szintén elutasította. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az emberi
méltósághoz és a magánélet védelméhez való jogának sérelmére
hivatkozott, mivel szerinte a közlés önkényes volt. Az Alkotmánybíróság
először is hangsúlyozta, hogy a véleményszabadság nem korlátozódik a
közhatalmat gyakorló személyek tevékenységének bemutatására; a közügyek
szabad megvitatásához hozzájárulhat olyan személyek magatartása is, akik
egyébként közhatalmat nem gyakorolnak Az általuk nyilvánosságra nem
hozott, közügyekkel összefüggést nem mutató tevékenységüket (magánéletük
védett részét) a média nem hozhatja nyilvánosságra. Amennyiben viszont a
közéleti vitának épp a magánélet egy szelete a tárgya, akkor ebben a
körben a véleménynyilvánítás szabadságát kell előnyben részesíteni. Az
Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy ha valaki a magánéletének
valamely elemét önként nyilvánosságra hozza, akkor ezen információ
vonatkozásában már nem hivatkozhat magánszférájának védelmére. A Kúria a
ténymegállapítás körében úgy foglalt állást, hogy az indítványozó
hozzájárult a róla szóló kép elkészítéséhez és megosztásához, így ezt az
Alkotmánybíróság is irányadónak tekintette. Az indítványozó nem
hivatkozhat tehát a magánélet védelméhez való jogának sérelmére. Az
Alkotmánybíróság szerint továbbá az eredetileg „kereskedelmi szólásnak”
minősülő médiatartalom az alperes közzététele folytán közéleti vitává,
így „politikai szólássá” vált, amelyet fokozottan véd a
véleménynyilvánítás szabadsága. Összességében a bíróság helyesen
mérlegelte, hogy önmagában az a tény, hogy az indítványozó egy
szórakozóhelyen járt, nem jelenti a magánélethez való jog vagy az emberi
méltóság aránytalan korlátozását.
LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (VÉGZÉSEK, PL. ALKOTMÁNYJOGI PANASZ VISSZAUTASÍTÁSA)
• 3218/2019. (VII. 24.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/130/2019.)
Az ügy tárgya: A
Kúria Mfv.I.10.452/2017/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz
(munkavállaló személyes adatai, információs önrendelkezési joga)
A LEGUTÓBB KISZIGNÁLT ÚJ ÜGYEK LISTÁJA
• A legutóbb kiszignált új ügyek listája
Az Alkotmánybíróság a honlapján közzéteszi a legutóbbi 10 napban előadó alkotmánybíróra kiszignált ügyek listáját.
EGYÉB AKTUALITÁSOK AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG DÖNTÉSEIVEL KAPCSOLATBAN
• Megjelent az Alkotmánybíróság Határozatai 2019. évi 23. száma (2019. július 16.) és 2019. évi 24. száma (2019. július 24.)
• Az Alkotmánybíróság 2019. második negyedévi ügyforgalmi adatai
• Az Alkotmánybíróság 2019. július 22-től 2019. augusztus 30-ig ítélkezési szünetet tart.
Az ítélkezési szünet
időtartama az Ügyrend 55. § (4) bekezdése alapján az Ügyrendben
meghatározott határidőkbe nem számít bele. Nem érinti ugyanakkor az
ítélkezési szünet az Abtv.-ben megállapított, így az alkotmányjogi
panasz benyújtására nyitva álló határidőket.
Az ítélkezési szünet időtartama alatt a hírlevél szolgáltatás szünetel.