< Böngészés > Főoldal / europarl.europa.eu/news/en, europarl.hu, Fecsegő hírek / Blog article: Élet a Fidesz után – Ki szabadítja ki a jobboldalt?

| Mobile | RSS

Élet a Fidesz után – Ki szabadítja ki a jobboldalt?

Hozzászólás Szávay László írásához

Avatar

REICHERT JÁNOS

•2019. augusztus 18., 17:00

Orbán Viktor kisfia társaságában adja le voksát 1998. május 10-én (Fotó: Reuters)
Orbán Viktor kisfia társaságában adja le voksát 1998. május 10-én (Fotó: Reuters)

Ma az van, amit Pál apostol oly mélyen elítélt: a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától, és mesékre hajlanak. És Orbánék csiklandozzák is szorgosan. Újkádárista politikát visznek. Veszik a szimpátiát, a szavazatot. Nem beszélnek őszintén a nemzet égető, nagy gondjairól, állapotáról.

Mindennapos tapasztalat, hogy a konzervatív, polgári értékrendű és nemritkán hitvalló keresztény világnézetű honfitársaink emiatt rosszul érzik magukat a mai Magyarországon. Úgy gondolják, hogy őket valójában nem képviseli senki a közéletben. Ha eme társadalmi jelenséget meg akarjuk érteni, akkor tisztáznunk kell, hogy a ma oly népszerű kormánypárt megegyezik-e azzal az alakulattal, amelyet 1988 márciusában hívott életre harminchét bátor fiatal.

A múlt

Alapító nyilatkozata szerint a Fiatal Demokraták Szövetsége radikális, reformer, a demokrácia szabályainak megfelelően működő szervezetnek született. Egy gondolatot muszáj szó szerint megidéznünk: „A ma fiatal generációinak semmiféle felelőssége nem lehet azokért a tegnapi hibás döntésekért, amelyeknek következményeit nagyrészt már ma is ők viselik. Van viszont felelősségük a jövőt befolyásoló mában, és van joguk is, hogy saját jövőjük alakításába az általuk választott módon beleszóljanak!” Manapság az ilyen hangot megtorolja a kormányzat. Gyűlölködő sajtókampány áldozata lett és lesz minden tinédzser vagy egyetemista, aki nyilvánosan bírálni merészeli Orbán Viktor rezsimjét.

A fiatal szervezetet és ígéretes vezetőit egy amerikai milliárdos, bizonyos George Soros támogatta bőkezűen. Jutott ösztöndíj például Orbán Viktornak, és a Fidesz első irodaberendezését is a ma főellenségnek nyilvánított Soros finanszírozta. A mai kormányzók törölték a múltjukból Sorost – pedig Soros ma is az, aki akkor volt. A mostani „Fidesz” tagadja meg akkori önmagát.

Orbán Viktort (és a Fideszt) Nagy Imre és társai ünnepélyes újratemetésén ismerte meg ország-világ. A közelmúltban kopottra játszották eme beszéd felvételének egyik mozzanatát. Mi most egy másik gondolatot idézünk belőle: „A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.” Ezt az Orbánt valamiért elfelejtette a kormánymédia. Csak nem azért, mert ma pontosan ugyanoda, az akkor elátkozott ázsiai zsákutcába igyekszik visszaterelni az országot az Orbán-vezetés?

A koporsók mellett Orbán Viktor értetlenül állt azelőtt, „hogy a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói”. Mi meg értetlenül állunk azelőtt, hogy Orbán Viktor Kádár János társadalompolitikájának folytatója lett.

Van-e még Fidesz?

A Fidesz kétszer hivatalosan is átalakult, 1995-ben Magyar Polgári Párttá, 2003-ban pedig pártból szövetséggé. Elvben mindkét átalakulásnak megvolt a maga kiérlelt oka. Előbb letették a liberális eszméket, a szövetség pedig a néppártiságot volt hivatva központi céllá emelni. Ezekkel a döntésekkel nincs is elvi probléma. Az elvi probléma azzal van, hogy a ma is hatályos 2003-as Alapszabály nem arról szól, amit a jelenlegi vezetés művel. Lássunk néhány példát:

„A Szövetség tagjai vallják, hogy csak egy összetartó társadalom lehet képes arra, hogy erős és sikeres országot teremtsen az egységes magyar nemzet számára.” Ezzel szemben a Fidesz és a kormány sajtója folyamatosan, hatalmas energiával gerjeszti a társadalmi gyűlölködést. Noha óriási népszerűségi és parlamenti mandátumfölénye van, azt rosszra használja, pontosan az ellenkezőjét teszi annak, amit alapszabályában célul kitűzött.

Az alapszabály 2. §-a sorolja fel a szövetség céljait, például „erősítse a szabadság és joguralom jegyében működő demokrácia, illetve a jövő nemzedékek érdekeit is figyelembe vevő közjó által korlátozott magántulajdonon alapuló gazdaság intézményeit”. Ezzel szemben az Orbán-rezsim egyetlen jogszabályt sem tisztel, amely gátolná valamelyik ötlete végrehajtását, azt az Országgyűlés házszabálya szellemének kijátszásával rövid úton megváltoztatja vagy eltörli. Magyarországon csak annyiban van joguralom, amennyiben az a Fidesznek kedvező. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg a közjó korlátozása folyik néhány „Mészáros Lőrinc” magántulajdonon alapuló gazdagodásának érdekében. Vagyis a közjót alárendelték néhány magánjónak.

Idén márciusban a Fidesz (ugyebár önszántából, saját kezdeményezésére…) felfüggesztette a tagságát az Európai Néppártban. Ezzel Orbán Viktor és a döntést meghozó társai szembementek az alapszabály 4. §-ával, amely világosan rögzíti: „A Szövetség tagja az Európai Néppártnak és társszervezeteinek.” Ha a Fidesz a saját alapszabálya szerint működne, akkor Orbánékat már kizárták volna.

A tagság

A fentieket az utca embere részint nemigen érti, részint meg minek is foglalkozna velük, elvégre nem kötelező Fidesz-tagnak lenni, törődjön az alapszabállyal az, aki önszántából belépett. A Fidesz-tagság pedig nem közömbös a fent mondottak iránt, a mezei fideszesek elsöprő többsége tisztában van azzal, hogy a narancspárt belülről beteg. Valami bűzlik…

Az elmúlt években Fidesz-tagok ezrei maradtak el. Sokan deklaratíve kiléptek, de sokkal többen maradtak bent az elégedetlen, csalódott tagok közül – mert félnek. Gyarapodott is a tagság: megérkeztek a haszonlesők, a „vállalkozók”, akik „segítenek”, magyarán a helyi döntéshozókkal jóban lévén ők nyerik a pályázatokat, aztán… mindenki jóbarát…

Mostanra a Fidesz nem polgári politikai szervezet, hanem nyereségorientált politikai-gazdasági vállalkozás, illetve vállalkozások konglomerátuma. A politikai tevékenység egyetlen dologban tárgyiasul: a szavazatszámban. Mostanra a kistelepüléseken jóformán 100 százalékosan teljesít a Fidesz. Az ok egyszerű: mindenki kézben van tartva. A vállalkozó az embereivel terítteti a szórólapot, aláírattatja az íveket, finanszírozza a szavazatvásárlást, akarom mondani a falusi kampánygyűlést, a „nehezen közlekedők” szállítását, a rászorulók ajándékcsomagját stb. A polgármester dettó, ő azzal üzletel, amije van: közmunka, segély… Tanácsos elmenni szavazni, mert ha a falu „nem teljesít jól”, akkor nem lesz pályázat, közmunka, jönnek a migránsok stb.

Az Orbán-vallás

Természetesen nem akartuk azt mondani, hogy a Fideszben nem szeretik vagy nem támogatják Orbánt és rendszerét. Dehogynem. Csakhogy ez már nem politikai szimpátia és nem polgári közélet, hanem személyi kultusz. Vallás. Viktor az isten, milliónyi híve (párttag és pártonkívüli) imádja őt. Viktort csak hódolat illeti, nem bírálat. Felkelt a napunk, Viktor a mi urunk, árad a kegyelem fénye rá. „…a pápa véleménye itt nem annyira meghatározó, mint egy katolikus országban” – Orbán Viktor szíves közlése, idén május.

A rezsim propagandája tudatosan alakította ki és tartja fenn ezt a közhangulatot. A racionális elem kiszorult a közbeszédből. Emblematikus alakja ennek a közgondolkodásnak a Fidesz-alapító, Orbánhoz igen közel álló Bayer Zsolt publicista. A pápa demens vénember, Viktor mondja meg, mit tanít a kereszténység, Viktor mondja meg, milyen a világ, mi a bűn, és kit kell gyűlölni.

Új világmagyarázatot ad az Orbán-vallás. Ebben az új, orbáni univerzumban nem érvényesek a régi szabályok. Nem érvényes a demokrácia sem, illetve a fogalom tartalma úgy módosult, hogy az orbáni többségnek mindent szabad, mert a demokrácia az, hogy ha mi vagyunk többségben, akkor bármit megtehetünk… És Orbánék világa a folyamatos ellenállás, tagadás világa. Mi jók vagyunk, és mégis minket bántanak. Nem akarunk migránsokat! Nem akarjuk Brüsszel túlhatalmát! Nem akarjuk a gyurcsányisták visszatérését! Nem akarjuk, hogy nőjön a rezsi! Ellenállni, harcolni folyvást – mindegy, mi ellen, csak harc legyen. Az Orbán-vallás maga a protest.

Akik nem protestálnak

A józan eszüket megőrzők sincsenek kevesen. Ők azért vannak bajban, mert ebben a háborús, Bibó szavával túlfeszült légkörben nem találnak fórumot az értelmes, artikulált együttgondolkodásra. Sok országépítő – az MTA-törvénymódosítás kavarta vitában kiderült, hogy gyakorlatilag a többség – új artikulációt akar. A problémáinkat őszintén feltáró, azokra orvoslást találó gyógymódokat, társadalmi programot. Nyilvánvaló, hogy ilyen programot az újkádári fertőbe süllyedő Orbán-rezsimtől nem fogunk kapni. Viszont azonnal hozzá kellene fognunk a nemzetmentéshez, amit éppen az ilyen programteremtő szellemi munkának kell megelőznie.

Erre hívott Szávay László cikke. Akik ismerjük a magyar közélet betegségeit, tudjuk, permanens harc folyik azért, hogy kié legyen a kezdeményezés dicsősége. Továbbá bénító, hogy a kelleténél több a párt. Túl kell lépni ezeken. Akik kívül vannak, fogadják el a meghívást. Akik belül vannak, nyissák meg a kapukat és a szívüket. Pártszervezést tanuljanak Orbántól és a Fidesztől. Amikor a rétegpártiság kifulladt, polgári pártot alapítottak. Amikor az is kifulladt, akkor szövetséget. Mutatis mutandis, ma is ez a feladat.

Orbánék nagyon félnek, hogy elveszítik azt az igen értékes társadalmi réteget, amely az 1995-ös polgári fordulat után beállt mögéjük, de amely mostanra végtelenül csalódott. Ez a több százezer szavazó egyre reménytelenebbül várja, hogy csak felbukkan végre valahonnan egy támogatásra méltó vezetői garnitúra. Márpedig ennek az értékes társadalmi rétegnek az a halaszthatatlan, aktuális feladata, hogy kitermelje saját magából a saját vezetőit! Ha ez a pár százezer ember, aki alkotóképes, erkölcsös, szorgalmas, most nem mozdul meg, akkor pár év múlva, amikor beüt a nagy társadalmi krach, csak önmagát hibáztathatja saját egzisztenciájának elpusztulása miatt. Szávay László kérdésére tehát az a válasz, hogy szabadítsa ki önmagát a jobboldal. Munkára fel!

A Magyar Hangban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/31. számában jelent meg, 2019. augusztus 2-án.

fecsego.eu/Magyar Hang

Leave a Reply 126 megnézve, 1 alkalommal mai nap |