< Böngészés > Főoldal / europarl.europa.eu/news/en, europarl.hu, Fecsegő hírek / Blog article: Atomenergiát már egyetlen országnak sem lenne szabad választania, elfogadhatatlan, amit Orbán Viktor művel

| Mobile | RSS

Atomenergiát már egyetlen országnak sem lenne szabad választania, elfogadhatatlan, amit Orbán Viktor művel

168 óra

2019. augusztus 20.

– SZERZŐ: BARÁT JÓZSEF

Lehet-e Európa legnépesebb országának életét, legnagyobb gazdaságának működését a megújuló energiaforrásokra – szélturbinákra, napelemekre, vízi energiára és biomasszára – alapozni? A német politika centrumába tartozó pártok szerint igen, még ha van is közöttük vita az átalakulás üteméről. Az atomerőműveket 2022 végéig leszerelik, és a hivatalos céladat szerint az ország energiaszükségletének 80 százalékát 2050-től már megújulókból fedezik. Egyre csökken a szén- és ligniterőművek részesedése, ma már 40 százalék alatt van, ami nagyjából annyi, mint a megújuló energiaforrások használatának aránya a teljes energiamixben. Igaz, ez az eredmény nagyon sok pénzbe került, és a társadalmi hatása is tele van ellentmondásokkal. Minderről a német törvényhozás képviselőjét, a Bundestag zöldfrakciójának energetikai szóvivőjét, Ingrid Nestlét kérdeztük.

– Ön szerint mi a német energiaforradalom legfontosabb sikere? Az atomerőművek bezárásáról szóló döntés, a megújuló energiaforrások gyors terjedése vagy esetleg a fiatalok szemléletének átalakulása?

– Természetesen ez a három dolog összefügg. Az attitűdök megváltozásának az elején tartunk, az áttörés még nem érkezett el. Szerintem a legfontosabb vívmány, hogy az elektromos áram termelésének megújuló forrásai még a szakértőket is meglepő ütemben terjedtek el. Sokan azt mondták, hogy öt százalék feletti eredménynél többet technikai értelemben sem lehet elérni, Németország fölött nem fúj annyira erős szél, de a napos órák száma sem elegendő ennél többre. Azóta már negyven százalék felé járunk, és akár ezt is túlszárnyalhatnánk, ha gyorsabban haladnánk a nukleáris és szénerőművek leszerelésével. Sajnos van rossz hír is: a jelenlegi kormány gyakorlatilag leállította a továbblépés lehetőségét, tehát nagy szükségünk van arra a politikai támogatásra, ami az utcáról jön – pont azoktól a fiataloktól, akiket említett.

– Adódtak-e előre meg nem jósolható nehézségek?

– Meglepő módon kevés olyan technikai probléma jelentkezett, amit ne láttunk volna előre. A közvélemény egy részének – minden észérvet figyelmen kívül hagyó – erős ellenállása viszont váratlan volt. Meggyőződésem, hogy a nagypolitika játékteréről szítják az ellenérzéseket a megújuló energiaforrások ellen, méghozzá profi módon. Egész kampányokat építenek arra, hogy hazugságokat terjesszenek a szélenergiáról, valóságos álhírhadjárat folyik ellene. Erre nem számítottunk.

Ingrid NestleFotó: BINA ENGEL

– Miféle hazugságokat terjesztenek?

– Például azt, hogy a szélturbinák olyan, a hallható tartományon kívül eső infrahangokat bocsátanak ki, amelyek az egészségre ártalmasak. A hangkibocsátás egyébként igaz, csak az nem, hogy annak bármilyen káros hatása lenne. Még az olajfűtésnek is nagyobb a veszélye az egészségre, mint a szélenergiának. Egyértelműen fake news az is, hogy a szélturbinák veszélyeztetnék a madarakat. Persze, volt már baleset, de egy madárnak mégis sokkal nagyobb esélye van arra, hogy autóközlekedés áldozata lesz, mint hogy egy szélturbina végez vele. Olyasmiket terjesztenek tehát, aminek minimális igazságmagva mindig van, de sosem tesznek mellé reális összevetéseket. Például azt, hogy a szénerőművek működtetése milyen veszélyeket rejt magában. Reális összehasonlításban ugyanis sokkal többet, mint a megújuló energiaforrások.

– A szélturbinák és a napelemek működése nagyban függ az időjárástól, tehát mindig szükség lesz fosszilis energiára is, amikor éppen nem süt a nap és a szél sem fúj. Persze Németország számára elvi lehetőség az is, hogy miközben otthon csak tiszta energiaforrásokat használ, a francia atomreaktorokban vagy a lengyel szénerőművekben termelt energiát importáljon.

– Németország jelenleg nettó energiaexportőr, és nem szorul behozatalra, ez megint valami hamisság, amit a megújuló energiaforrások ellenfelei terjesztenek. Az viszont igaz, hogy a tiszta áram termelését sokkal gyorsabban növeltük, mint ahogyan annak felhasználására szükség lenne. Kétségtelen, hogy még nálunk is működnek a hagyományos erőművek, és vannak időszakok, amikor átveszünk áramot más országok rendszereiből. Ám ennek nem az az oka, hogy ne tudnánk megtermelni megújuló forrásokból azt az energiát, amire szükségünk van. Már ma is rendelkezünk technológiával arra, hogy akár a teljes szükségletünket kielégítsük megújuló forrásokból. Ennek vannak hálózati feltételei, például szükség van arra, hogy átvegyük egymástól az áramot, amikor egyik országban felesleg van, másutt meg éppen jól jön ez a mennyiség. Olaszországban például nyáron, délidőben van szükség a legtöbb áramra, nálunk pedig a téli estéken. Fel kell használnunk a már létező energiatárolási lehetőségeket is, amiben Norvégia élen jár, jelenleg kétezerszer akkora tárolási kapacitása van, mint Németországnak. De a saját tárolási lehetőségeink is gyorsan bővülnek. Már rendelkezésre áll az a technológia is, amelynek segítségével az éppen fel nem használt árammal hidrogént tudunk termelni. Azt pedig bevethetjük energiatermelésre azon a négy-hat téli napon, amikor tényleg nem áll rendelkezésre semmilyen megújuló energiaforrás.

– Ez nem növeli tovább az amúgy is borsos villanyszámlákat?

– Nem, ennek nincs számottevő pluszköltsége. Tehát egyszerre több megoldás áll rendelkezésre, a titok nyitja az, hogy a pillanatnyi igényekre a rendszer intelligensen reagáljon. Hozzá kell tennem: nem vagyok biztos abban, hogy a klímaváltozás körülményei között az energiatermelés korábbi rendszere bármennyivel is megbízhatóbb lenne, mint a megújulók. A közelmúltban egy atomerőművet le kellett zárni, mert túlságosan megáradt a folyó, amely biztosítja a működőképességét. De ennek már előfordult az ellenkezője is, amikor az apadás aggasztó mértéke miatt kellett leállítani erőművet. Szóval ma már a hagyományos erőművek sem annyira megbízhatók, mint korábban voltak.

– Magyarországon hallani azt az érvelést, hogy az autóipar terjeszkedésével Németország környezeti gondokat is exportál. Minden új gyár növeli a szén-dioxid-kibocsátást, amitől persze kisebb lesz az értékesíthető kvóta. Ez felvetheti, hogy ezeket a költségeket kinek is kellene állnia. Mit gondol erről?

– Őszinte választ vár?

– Persze.

– Ez így megalapozatlan érvelés. Az ilyen számításokhoz figyelembe kellene venni, hogy a németek számára mekkora szén-dioxid-kibocsátással jár, amikor felhasználják olyan országok termékeit, amelyek exportja felülmúlja az importjukat. Azt gondolom, hogy mi nagyobb terhelést vásárolunk, mint amennyiért külföldön a német üzemek felelősek. Tehát inkább kibocsátásimportőrök, mint -exportőrök vagyunk. Szerintem viszont nincs sok értelme annak, hogy az egyes országok cégeinek terhelését próbáljuk méricskélni. Több haszna van, ha összefogunk a klímakatasztrófa ellen.

– Ön szerint a nagyon költséges német példa követhető-e szegényebb országok számára? A német háztartások 2016-ban 23 milliárd eurót költöttek a villanyszámlájuk kifizetésekor az átalakulásra, tíz év alatt 50 százalékkal nőtt az elektromos energia ára. Vannak, akik azt gondolják: ezt csak olyan ország engedheti meg magának, amelyik a végén világelső lesz a megújuló technológia alkalmazásában és exportjában. Azaz Németország. Egyetért ezzel a gondolatmenettel?

– Egyáltalán nem. Elég jól ismerem annak a küzdelemnek a történetét, amelyet az emberek nálunk a megújuló energiaforrások térhódításáért folytattak, és biztosíthatom, hogy a tiszta környezetért harcoltak, nem pedig a befektetői érdekekért. Inkább az ipar ellen harcoltak, és nem az iparért, maga a feltételezés is mulatságos. De van olyasmi is, ami ennél fontosabb. Tény, hogy magas villanyszámlákat fizetünk, tehát finanszírozzuk a megújuló energiaforrások fejlesztésének költségeit. Mi már akkor is vásároltunk megújuló energiát, amikor az még nagyon-nagyon drága volt. Manapság viszont már 80 százalékkal olcsóbban állítható elő, mint a kezdetek idején. De máig is azért fizetünk többet a villanyért, mint a többiek, mert még mindig a fejlesztés költségeit álljuk. Pedig már valóság: a megújuló forrásokkal előállított áram olcsóbb, mint a fosszilis energia. Egy szénerőmű építése drágább, mint ugyanannak a kapacitásnak a létrehozása megújuló energiaforrásokkal – az atomerőművekről nem is beszélve. Így tehát ma már minden ország előtt nyitva áll az esély, hogy áttérjen a tiszta energiára.

– Talán tudja, hogy Magyarországon tulajdonképpen betiltották új szélerőművek létesítését, mert a lakott településektől csak 12 kilométernyire lehetne azokat felépíteni. Ám a települések ennél sűrűbben vannak. A kormány viszont egy új atomerőmű építését határozta el, és azt állítja: ez a legtisztább energiaforrás. Szerintük előbb-utóbb mindenki belátja majd, hogy atomerőművek nélkül nem lehet boldogulni.

– Szerintem ez nagyon rossz döntés, és egyáltalán nem igaz, hogy bárhol is szükség lenne nukleáris erőművekre. Az atomreaktor-építés a legdrágább módja az elektromos áram termelésének. Csak akkor látszik olcsónak, ha olyan régi erőműveket használnak, amelyeknek az építési költsége már megtérült. Gyakran azonban a számítás csak illúzió, mert általában nem kalkulálják bele a költségekbe a leszerelés és a radioaktív hulladék kezelésének árát. Az esetek többségében azt az erőmű üzemeltetője meg sem téríti teljes egészében, így közkiadássá válik. A tapasztalat azt mutatja, hogy az új atomerőművek építése nemcsak a legdrágább energetikai beruházás, de hosszú távon ráadásul az áram termelésének legszennyesebb módja. Ezt ma már egyetlen országnak sem szabadna választania.

– Magyarország kormánya nemet mondott arra az uniós stratégiai tervre, hogy 2050-re a tagországok csökkentsék nullára a karbonkibocsátásukat. Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy erre az országnak csak akkor lenne módja, ha anyagi segítséget kapna hozzá.

– Ez maga a szeparatizmus! Szerintem elfogadhatatlan dolog azt mondani, hogy mi csak akkor veszünk részt a közös gondok megoldásában, ha ezért jutalmat, pénzt kapunk. Szívből ellenzem az ilyen politizálást. Ha el akarjuk kerülni a klímakatasztrófát, akkor együttműködésre van szükség. Ez ilyen egyszerű. Európa, sőt a világ egyetlen országa sem élhet normális életet, ha nem tudunk megállni a válságba vezető úton. Itt már alapkérdésekről van szó. Lesz-e ennivalónk? Megmaradnak-e az elemi életfeltételeink? Minden kiszárad-e körülöttünk, vagy a viharok és az áradás sodor el minket? Ilyen körülmények közt elfogadhatatlan, ha valaki csak könyököl, és várja, hogy a többiek fizessenek helyette is. Szerintem ez az a magatartás, amelynek csak az lehet a vége, hogy mindnyájunkat elsodor a klímaválság.

– A klímakatasztrófa fenyegetése nemcsak az energetikát változtatta meg, de hat a politikára is. Ön szerint lehetséges-e, hogy a veszély felülírja a jobb- és baloldal szembenállásának hagyományát, és egészen új frontokat, egyben új együttműködési utakat nyit?

– Erre a kérdésre én is kíváncsian várom a választ. Azt remélem, hogy létezik ez az esély. Ám a nagy tradíciókkal rendelkező politikai erők a színfalak mögött arra törekednek, hogy visszahúzzanak minket a múltba, a számukra otthonos világba. A hatásuk nehezen látható, de nagyon erős. Használják a politika fórumait, de ügyesen élnek, illetve visszaélnek a közösségi háló adta lehetőségekkel is. Össze kell szednünk minden erőnket, hogy élhessünk a kínálkozó eséllyel, hogy az együttműködés kultúrája kerekedjen felül.

fecsego.eu/168 óra

Leave a Reply 41 megnézve, 1 alkalommal mai nap |