< Böngészés > Főoldal / Alkotmánybíróság, Aktuális hírek, események, Bíróság/Ügyészség/Szegedi Ítélőtábla, Közélet / Blog article: ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL// LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)

| Mobile | RSS

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL// LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL

LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)


• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/281/2019.)
Az ügy tárgya:A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 40.K.32.768/2018/24. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (menekültügyben közigazgatási jogvita)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság menekültügyi közigazgatási jogvitában hozott ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz indítványt. Az indítványozó korábban menekültként történő elismerésére kérelmet terjesztett elő a menekültügyi hatóságnál, amely azt számára megadta. Az indítványozó időközben származási országa külképviseletén útlevélért folyamodott, melyet meg is kapott. Erre figyelemmel a menekültügyi hatóság hivatalból eljárást indított korábban megadott státusz felülvizsgálata érdekében. Ennek eredményeként az indítványozó menekültként történt elismerését visszavonta és kiutasította az Európai Unió területéről részint azért, mert a magyar jog szerint a menekültkénti elismerést vissza kell vonni, ha a menekült a származási országa védelmét önkéntesen ismét igénybe vette, részint pedig azért, mert menekültkénti elismerése a szakhatóságok szerint veszélyezteti a nemzetbiztonságot. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az indítványozó keresetét elutasította. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában arra hivatkozott, hogy a törvényi előírásokkal szemben személyes meghallgatására nem került sor, holott annak a menekültügyi eljárásokban kiemelt szerepe van. Emellett kizárólag csak személyesen tudta volna kifejteni védekezését a felvetett nemzetbiztonsági tárgyú kifogásokkal kapcsolatban is. Mindezekre tekintettel a támadott ítélet sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása során a következőket állapította meg. A bírósági eljárásban a bíróság valóban törvényellenesen járt el, amikor a kógens szabályokkal ellentétesen az indítványozó személyes meghallgatását elmulasztotta. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor – gyakorlatának megfelelően – az eljárást egészét értékelte, figyelembe véve, hogy a közigazgatási eljárásban az indítványozót részletesen meghallgatták, az indítványozó mind a közigazgatási eljárásban, mind az azt követő peres eljárásban jogi képviselővel járt el, azonban az indítványozó személyes meghallgatását ő sem kérte. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta az is, hogy saját eljárása nem klasszikus értelemben vett jogorvoslat, az alkotmányjogi panasszal érintett eljárás egészének tisztességességét vizsgálja. Az előbb kifejtettekre tekintettel ugyanakkor arra jutott, hogy a támadott ítélet nem sértette az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1723/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.343/2017/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (védjegy törlése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványozóknak a Kúria védjegy törlését elrendelő közigazgatási határozat megváltoztatása tárgyában hozott végzése elleni alkotmányjogi panasz indítványát. Az egyik indítványozó „szűztea” szómegjelölés védjegyként történő lajstromozását kérte a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától. A hivatal a kérelmet elutasította, mivel a megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Kérelmük következtében a Fővárosi Törvényszék a hivatalt az eljárás folytatására utasította, amely elrendelte a megjelölés védjegykénti lajstromozását. A későbbiekben egy ellenérdekű fél a védjegy törlését kérte, a hivatal pedig ennek eleget is tett, mivel megjelölés leíró jellege okán nem volt oltalomképes. Az indítványozók kérelmére a Fővárosi Törvényszék a hivatal határozatát megváltoztatta és a törlési kérelmet elutasította, ugyanis az ellenérdekű fél nem tudta bizonyítani, hogy a megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék végzését helybenhagyta. A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és az indítványozók kérelmét elutasította. A Kúria kifejtette: nem volt vitás: a „szűztea” megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, viszont abban kellett dönteni, hogy a kérelmezők által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alkalmasak-e annak megállapítására, hogy a megjelölés a használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet. Összességében a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzésben elfoglalt állásponttal szemben az indítványozói megjelölés-használat a kritériumoknak nem felel meg, mert a megjelölés tudatos, következetes, származásjelzési céllal árujelzőként való használata nem állapítható meg. Az indítványozók érdemi érvelése a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, azon belül is a nyilvános tárgyaláshoz való jog sérelmére kívánta alátámasztani. Szerintük a Kúria tárgyalás tartása nélkül, olyan új jogi indokokra alapította a jogerős határozatot „megváltoztató” döntését, amelyek sem az elsőfokú bíróság előtt, sem a másodfokú bíróság előtt nem merültek fel. Az Alkotmánybíróság az érdemi eljárás során gyakorlatát összefoglalva először is rámutatott, hogy a tárgyalási elv, a szóbeliség és a közvetlenség a polgári peres eljárás alapelvei közé tartozik. Nem jelenti azonban ezeknek az alaptörvényi szabállyá emelt alapelveknek a sérelmét, ha a törvény egyes különösen a rendkívüli jogorvoslati eljárásokban a bíróság számára lehetővé teszi az indítvány tárgyaláson kívüli elbírálását is. Önmagában a tárgyalás tartásának mellőzése – más eljárási vagy anyagi jogi alaptörvény-ellenesség hiányában – nem jelent alkotmányjogilag releváns procedurális alapjogi sérelmet. Az Alkotmánybíróság az alapul fekvő bírósági eljárás jellegének vizsgálatát követően a következők miatt nem látta megalapozottnak a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból nem következik a nyilvános tárgyalás tartásának, illetve a személyes megjelenés jogának minden eljárásban, és minden bírói fórum előtt történő biztosítása. Az ügyben a Kúria nemperes eljárásban járt el, amely eljárás keretében maga a jogalkotó ítélte úgy, hogy az érdekeltek tárgyalás tartását nem kérhetik. A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság jelen ügyben már tulajdonképpen negyedfokú elbíráló szerv volt, amelynél a tárgyalási elv feltétlen érvényesítése más eljárási alapelveknek (az eljárás egyszerűsítése és időszerűsége, továbbá észszerű határidőn belül történő befejezése) a csorbítását jelentené és ezzel a fél jogainak az Alaptörvényben garantált érvényesítését hátráltatná. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.

• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/605/2019.)
Az ügy tárgya: A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.645/2018/14. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kapcsolattartás megváltoztatása)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kapcsolattartás megváltoztatása tárgyában hozott ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszt. Az ügyben érintett gyermek az indítványozó anya gondozásába került. A szülők megállapodása szerint az apa az elvitel jogával és a visszaadás kötelezettségével volt jogosult gyermekével a kapcsolatot tartani. Később az apa kapcsolattartása többször módosult. Az indítványozó édesanya ismételten kérte a gyámhatóságtól az apai kapcsolattartás módosítását, mert szerinte az édesapa magatartása súlyosan veszélyes autizmusban szenvedő gyermekük fejlődésére. Kérelmét a gyámhatóság elutasította, mivel szerinte a veszélyeztetés nem nyert bizonyítást. A kormányhivatal az indítványozó fellebbezését elutasította. Az indítványozó bírósághoz fordult, mivel szerinte a gyámhatóság nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének, illetve tévesen állapította meg a tényállást, emiatt téves következtetésre jutott. Hangsúlyozta, hogy a gyámhatóság csak autistákkal foglalkozó szakértő által készített szakértői vélemény ismeretében dönthet megalapozottan a kapcsolattartás kérdésében, kereseti kérelméhez magánszakértői véleményt csatolt. A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az indítványozó keresetét elutasította. Rámutatott, hogy egy korábban készült szakértői vélemény alapján is meg tudta ítélni, hogy az édesapa jelen állapotában alkalmas-e a kapcsolattartásra. Összességében a bíróság a magánszakértői véleményt is igénybe vette. Az indítványozó alkotmányjogi panasza alapján az ügy lényegi kérdése az volt, hogy sérült-e az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való joga akkor, amikor a bíróság igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó kérelmét elutasította. Az Alkotmánybíróság az érdemi eljárása során a következő megállapításokat tette. A jogerős bírói döntés indokolása részletesen kifejtette, hogy a bíróság azért nem tartotta szükségesnek autizmusra szakosodott pszichológus szakértő kirendelését, mert a gyermek autizmusának igazolására már nem volt szükség. Az ítélet indokolása részletesen hivatkozik továbbá a magánszakértő által kifejtett írásbeli véleményre, a bíróság a döntését az abban foglaltakkal, és a korábbi eljárás során készített szakértői véleményben foglaltakkal koherens módon hozta meg. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság azt a megállapítást tette, hogy nem állt fent a bíróság részéről olyan jogsértés, amely az egész bírósági eljárás alkotmányosságát befolyásolta volna, ezért az indítványozó alkotmányjogi panaszát elutasította.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/168/2018.)
Az ügy tárgya: A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 101. § (2) bekezdés b) pontja és a Debreceni Törvényszék 1.Pf.21.367/2017/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (intézményi jogviszony)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény egy rendelkezésének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz indítványt. Az ügy előzményeként indítványozót gyengeelméjűsége és elmebetegsége miatt a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte, majd személyes gondoskodást nyújtó intézményébe került beutalásra. Az intézményvezető később megszüntette az indítványozó intézményi jogviszonyát a házirend súlyos megsértése miatt. A szociális főigazgatóság megyei kirendeltsége az intézmény vezetőjének döntését helybenhagyta. Az indítványozó keresetet terjesztett elő a jogviszony helyreállítása és a jogviszony felmondása jogellenességének megállapítása iránt, amelyet a Debreceni Járásbíróság elutasított. A támadott rendelkezésre figyelemmel a bíróság rámutatott, hogy a jogalkotó sem szabja feltételként a felróhatóság vagy vétőképesség fennállását, a jogszabály kizárólag a házirend súlyos megsértését tartalmazza, mint felmondási okot. A Debreceni Törvényszék az indítványozó fellebbezését elutasította. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Érdemben arra hivatkozott, hogy a megszüntetési ok arra tekintet nélkül vagy annak ellenére alkalmazandó, hogy az ellátott magatartása jogellenességét és annak következményeit nem képes felismerni. Az indítványozó szerint ezért a rendelkezés sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az Alkotmánybíróság az érdemi eljárás során a következőket állapította meg. Először is, a törvény szerinti felmondási ok minden ellátott súlyos házirendsértése esetén alkalmazható, függetlenül attól, hogy az ellátott belátási képességgel rendelkezik-e vagy sem, illetőleg felróhatóságot, vagy vétőképességet vizsgálni kellene vagy sem. A törvény nem tesz különbséget az egyes ellátottak között, az indítványozó éppen ezt kifogásolja. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt a megállapítást tette, hogy az ellátott intézményi jogviszonya a közte (jellemzően törvényes képviselője, gondnoka) és az intézmény közötti megállapodás alapján jön létre, melynek a házirend elfogadása részét képezi. A jogalkotónak mérlegelni kell és egyensúlyt kell teremtenie: egyes betegek valóban nem látják tetteik következményeit, ugyanakkor figyelemmel kell lenni az intézmény működésére, vagy más betegek biztonságára. A támadott rendelkezés adminisztratív és a szociális intézmény rendjének fenntartásához (és így a többi ellátott jogainak, adott esetben alapvető jogainak és érdekeinek, sőt, végső soron nyugalmuk védelméhez) fűződő érdek érvényre juttatását célozza. A jogviszony megszüntetésével szemben pedig többfokú jogorvoslat áll az ellátott rendelkezésére. A támadott rendelkezés mindezek miatt nem tekinthető önkényesnek, észszerűtlennek, ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányjogi panaszát elutasította.

• AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/1217/2019.)
Az ügy tárgya: A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 10. § (6) bekezdése elleni bírói kezdeményezés (elítéltek személyiségi joga)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvény egy rendelkezésének megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. Az indítványozó bíró érvelése szerint a támadott szabályozás alapján a fogvatartottak és az elítéltek kizárólag az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt érvényesíthetnek igényt a bíróságok előtt. A törvény nem teszi lehetővé, hogy felróhatóságtól független szankciót, vagy sérelemdíjat érvényesítsenek olyan esetekben, amikor a büntetés-végrehajtási intézet egyéb módon, például az egészségügyi ellátással kapcsolatos kötelezettségei elmulasztásával sérti meg a személyiségi jogaikat. Ezzel sérül az tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, azon belül is a bírósághoz fordulás joga. Az indítványozó bíró szerint nincsen olyan alkotmányos érték, amelynek védelme indokolhatná, hogy a jogalkotó éppen a korlátozott jogérvényesítési lehetőségekkel bíró elítéltektől, fogvatartottaktól vonja el a mindenki más számára biztosított jogérvényesítési lehetőséget. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során a következőkre mutatott rá. A törvény kár-megtérítésére vonatkozó rendelkezése nem tesz különbséget vagyoni és nem vagyoni kártérítés, vagy sérelemdíj, valamint felróhatóságtól független szankciók között. Kizárólag azt mondja ki, hogy a kárigényt a fogvatartott hol terjesztheti elő, arról a büntetés-végrehajtási szerv miként, milyen formában dönt; valamint hogy a kártérítési igényt határozattal kell elbírálni, amely ellen a fogvatartott bíróság előtt keresetet indíthat. A büntetés-végrehajtási szerv határozatának bírósági felülvizsgálata tehát minden esetben biztosított. Az elítéltet ért kárért a büntetés-végrehajtási szerv a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint felel. A törvény tehát nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a fogvatartott milyen jellegű kárigényét érvényesíti, erre nem is hivatott. Továbbá a személyiségi jogi jogértés esetében alkalmazandó kártérítési formára vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyv tartalmazza. A személyiségi jogi jogviszony abszolút szerkezetű, a személyiségi jogi jogsértés esetén az ebből eredő igény érvényesítését nem lehet senkitől elzárni, ebből következően a törvény erre vonatkozó rendelkezéseinek sem lehet ilyen értelmezést tulajdonítani. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy bírósághoz fordulás jogának korlátozása nem merül fel, a fogvatartott a bírói út igénybevételétől sem a büntetés-végrehajtási, sem az azon kívüli egyéb jogviszonyokban nincsen elzárva, így a bírói kezdeményezést elutasította.
• AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/786/2019.)
Az ügy tárgya: A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 23. § (1) bekezdés b) pontjának első és utolsó fordulata, továbbá a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet 1. számú melléklet 2. pontjának első két fordulata elleni bírói kezdeményezés (hallási fogyatékossági kérelem)
Összefoglaló a döntésről:Az Alkotmánybíróság elutasította a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény és a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet egyes rendelkezéseinek Alaptörvénybe és nemzetközi szerződésbe ütközését állító bírói kezdeményezést. A támadott rendelkezések a halláskárosultság esetén járó támogatás feltételeit határozzák meg. Az indítványozó bíró érvelésének lényege szerint a támadott rendelkezések sértik a normavilágosság elvét, a hátrányos megkülönböztetést tilalmát és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény egyes rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során a következőket állapította meg. Az indítványozónak a normavilágosságra vonatkozó érvelésével összefüggésben rámutatott: az a tény, hogy a jogalkotó nem rögzítette részletesen, hogy a hallási fogyatékosság esetében hogyan kell meghatározni a hallásküszöbértéket, nem minősül normavilágossági kérdésnek akkor, ha azt az eljáró szakértők a jogszabályi keretek között következetesen vizsgálják, illetve ha a bíróságok a nem megfelelő szakértői véleményt korrigálják. Összességében az indítványozónak nem elegendő önmagában arra hivatkozni, hogy az adott ügyben alkalmazandó szabályokat nem tudja egyértelműen értelmezni, hanem az Alaptörvény valamely rendelkezésével való ellentétet kell határozottan állítania és alátámasztania, amely nem merülhet ki egy esetleges értelmezési nehézségben. Az indítványozó bíró szerint a szabályozás nem tesz különbséget a beszéd megértése, mint következmény, és a beszéd megértéséhez vezető testi és pszichés folyamatok között. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a fogyatékosság fogalmának meghatározása mindaddig nem áll ellentétben az Alaptörvénnyel, amíg az nem önkényes. A szabályozás jellegét figyelembe véve az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az Alaptörvényből, illetőleg más jogszabályok más súlyos fogyatékossági kategóriákra vonatkozó szabályozásából közvetlenül nem vezethető le olyan differenciált jogalkotási kötelezettség, melynek elmulasztása a jelenleg hatályos szabályozást alaptörvény-ellenessé tenné. A nemzetközi szerződéssel összefüggésben az Alkotmánybíróság pedig azt állapította meg, hogy a hivatkozott egyezmény alapján a fogyatékossággal élő személyek tényleges egyenlőségének előmozdításához és eléréséhez szükséges különleges intézkedések nem tekintendők hátrányos megkülönböztetésnek. Továbbá az egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető akként, hogy az állam a súlyos fogyatékossággal élők számára nyújtott fogyatékossági támogatást valamennyi fogyatékossággal élő személy számára köteles lenne biztosítani. Ellenkezőleg: az egyezmény céljaival összhangban áll a fogyatékossággal élő személyek kategóriáján belül a súlyos fogyatékossággal élő személyek számára biztosítandó többlettámogatás (fogyatékossági támogatás) intézménye. A hátrányos megkülönböztetés tilalma (mind az Alaptörvény, mind az Egyezmény alapján) ugyanakkor azt a kötelezettséget rója az államra, hogy a súlyos fogyatékosság kategóriájának meghatározása során a jogalkotó nem járhat el önkényesen. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította a bírói kezdeményezést.

• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/597/2017.)
Az ügy tárgya: Az egészségügyi alapellátásról szóló 2015. évi CXXIII. törvény 8. § (7) bekezdése, az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény 1. § (2) bekezdés a) és c) pontja, 2. § (1)-(2) bekezdése, valamint az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 313/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. § (1) és (3) bekezdései elleni alkotmányjogi panasz (praxisjog)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította az egészségügyi alapellátásról szóló törvény, az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény, valamint a végrehajtásáról szóló kormányrendelet egyes rendelkezéseinek megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz indítványt. Az indítványozók fogorvosok, akik valamennyien iskolafogászati tevékenységet végeznek. Az illetékes kormányhivataltól hatósági bizonyítvány kiállítását kérték alanyi jogon szerzett praxisjog igazolásáról, mivel feladatellátási szerződés alapján iskolafogászati tevékenységet végeznek. A közigazgatási hatóságok kérelmüket elutasították, döntéseiket a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság helybenhagyta. A bíróság a közigazgatási határozatok felülbírálata során arra mutatott rá, hogy – a támadott rendelkezések szerint – a praxisjog csak területellátási kötelezettséggel bíró orvosokat illet meg, míg a korábbi szabályozás szerinti működtetési joggal olyan orvos is rendelkezhetett, akinek nem volt területellátási kötelezettsége. A korábbi működtetési engedély ugyanakkor nem eredményez praxisjogot. Mindezek alapján a bíróság az indítványozók kereseteit mindhárom ügyben elutasította. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukat az eljárásokban alkalmazott jogszabályi rendelkezésekkel szemben terjesztették elő, mivel szerintük azok a vállalkozáshoz és a tulajdonhoz való jogukat, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is sértik. Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során a következőket állapította meg. Először is a rendelkezések nem zárják ki, hogy az iskolafogorvosok területi körzettel rendelkező házi fogorvosokká váljanak, azaz praxisjogot szerezzenek. A jogalkotó alkotmányosan írhat elő egyes ellátási formák esetében az azt gyakorolni kívánók számára feltételeket, ezek alapján pedig a jelentkezők szabadon eldönthetik, kívánnak-e az állammal vagy az önkormányzattal szerződést kötni. Ennek fényében a támadott rendelkezések nem sértik az indítványozók vállalkozáshoz való jogát. Másodszor: a rendelkezések az indítványozók fogászati eszközeiknek tulajdonát nem vonják el; pusztán az önkéntes akaratukból kötött feladatellátási szerződés értelmében kötelesek ezen eszközöket a szükséges módon használni, de ez tulajdonhoz való jogukat nem sérti. Végül az Alkotmánybíróság azt is megállapította meg, hogy a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosok (házi fogorvosok) és az intézményi ellátási kötelezettséggel rendelkező iskolaorvosok (iskolafogászati ellátást végző fogorvosok) – például eltérő feladatköreik miatt, minthogy az iskolaorvosok nem kötelesek ügyeleti ellátást nyújtani, a háziorvosok pedig igen – nem képeznek homogén csoportot, ezért a rendelkezések nem sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sem.
• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/604/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Bfv.III.1.075/2018/11. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (rágalmazás, becsületsértés közösségi oldalon)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz indítvány alapján megsemmisítette a Kúria becsületsértés vétsége és más bűncselekmények tárgyában hozott végzését, illetve a Miskolci Törvényszék és a Tiszaújvárosi Járásbíróság ítéleteit. Az indítványozó egy internetes közösségi portálon a saját fiókjához tartozó üzenő falon több esetben a település jegyzőjét bírálta. Egy helyi közmeghallgatáson továbbá, nyilvánosság előtt azt állította, hogy a sértett jegyző őt kétszer is feljelentette, a rendőrségen pedig hamis tanúvallomást tett. A sértett feljelentése nyomán eljárt első- és másodfokú bíróság becsületsértés vétsége és folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége tárgyában megállapították az indítványozó bűnösségét és halmazati büntetést szabtak ki rá. A Kúria az ítéleteket hatályában fenntartotta. Az Alkotmánybíróság az indítványozó egy korábbi panasza alapján a Kúria helybenhagyó végzését megsemmisítette, mivel az sértette az indítványozó véleménynyilvánítási szabadságát. A Kúria a döntés után a felülvizsgálati eljárást ismételten lefolytatta és a jogerős döntést hatályában újfent fenntartotta. A Kúria a támadott végzésében – a korábban megsemmisített határozatával szemben – nem azt az álláspontot hagyta helyben, hogy nincs helye a valóság bizonyításának, hanem arra hivatkozott, hogy a becsület csorbítására alkalmas tény valóságát a bizonyítási eljárás keretében a szükséges körben megvizsgálta, és a tény nem bizonyult valósnak. A Kúria álláspontja szerint nincs szükség a valóság bizonyításának alakszerű elrendelésére, ha a bírósági eljárás egyebekben vizsgálta az állítás valóságát. Az indítványozó utóbbi végzéssel szemben alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Álláspontja szerint a Kúria támadott döntése – az Alkotmánybíróság korábbi határozatában foglaltak szerint – továbbra is sérti a véleménynyilvánítás szabadságához való alapjogát. Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során, korábbi döntését idézve ismételten rámutatott, hogy az indítványozó kifejezéseit a véleménynyilvánítás szabadsága védte, a bírálat ugyanis nem sértette az érintett közszereplő emberi méltóságának lényegi magját. Az Alkotmánybíróság nem látta indokát annak, hogy korábbi álláspontjától eltérjen, ezért újfent megállapította, hogy a Kúria hatályában fenntartott olyan bírósági döntéseket, amelyek az indítványozó védett véleménynyilvánítását bűncselekménynek minősítették. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: a véleménynyilvánítás szabadságának egyik garanciája, hogy a bíróságok az alapeljárás keretében is vizsgálják a terhelti állítás valóságtartalmát, és a terheltnek formalizált keretek között van lehetősége eljárási jogainak érvényesítésére. Mivel erre a támadott döntés nem biztosított lehetőséget, ezért azt az Alkotmánybíróság – a korábban hozott ítéletekkel együtt –  megsemmisítette.

• AB határozat bírói kezdeményezés tárgyában (III/1823/2018.)
Az ügy tárgya: Az egyes közúti közlekedési szabályokra vonatkozó rendelkezések megsértésével kapcsolatos bírságolással összefüggő hatósági feladatokról, bírságok kivetésének részletes szabályairól és a bírságok  felhasználásnak rendjéről szóló 42/2011. (VIII. 11.) NFM rendelet 6. § (1) bekezdés első mondata és 3. melléklet 12. pontja elleni bírói kezdeményezés (közúti helyszíni bírság ellen jogorvoslat lehetősége)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezés alapján megsemmisítette az egyes közúti közlekedési szabályokra vonatkozó rendelkezések megsértésével kapcsolatos bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló NFM rendelet egy rendelkezését. A rendelet értelmében, ha az érintett a közlekedési szabálysértést elismeri a helyszínen, akkor lemond a fellebbezés lehetőségéről, ugyanakkor harminc napon belül bírósági felülvizsgálat kezdeményezhet. Az indítványozó bíró szerint a rendelet ellentétben áll a jogorvoslati lehetőséget egyáltalán nem biztosító, a jogforrási hierarchiában magasabb helyen álló törvényi szabályozással. Utóbbi értelmében az ügyfél a jogsértés teljes mértékben való elismerésével lemond a helyszíni bírsággal szemben őt megillető valamennyi jogorvoslati jogáról. Ezzel szemben a rendelet kifogásolt szövegrészei kifejezetten lehetővé teszik, hogy az eljárás alá vont ügyfél később mégis bírósághoz fordulhasson. Ez pedig magasabb és alacsonyabb szintű jogszabályok közötti kollíziót eredményez, amely a jogbiztonság elve mellett több más specifikus alaptörvényi rendelkezést is sért (a Kormány tagja által alkotott rendelet törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes). Az Alkotmánybíróság az érdemi eljárás során először is részletesen áttekintette a jogszabályi környezetet. A vizsgálatot követően arra a megállapításra jutott, hogy a rendelet támadott szabályozása olyan jogorvoslati lehetőséget nyit meg a jogsértést elismerő ügyfél számára, amelyet törvény kizár. Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát és az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseit figyelembe véve ezért a támadott rendelkezést megsemmisítette.
• AB határozat mulasztás megállapításáról (IV/606/2015.)
Az ügy tárgya:A Kúria Közjegyzői Fegyelmi Bírósága Kjö.Fgy.1/2014/5. számú határozata, a Pécsi Törvényszék mellett működő Közjegyzői Fegyelmi Bíróság Fgy.1/2014/24. számú határozata, valamint a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény egyes rendelkezései elleni alkotmányjogi panasz (közjegyzői fegyelmi bírság)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Közjegyzői Fegyelmi Bírósága határozata és a közjegyzőkről szóló törvény egyes rendelkezései ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz indítványt. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértő jogalkotói mulasztást állapított meg, mivel az Országgyűlés nem szabályozta megfelelően a közjegyzői fegyelmi bíróságok megalakításával és eljárásával kapcsolatos egyes részletszabályokat. Az ügy előzményeként a területi közjegyzői kamara elnöksége feljelentést tett az indítványozóval szemben a fegyelmi bíróság elnökénél. A Pécsi Törvényszék mellett működő Közjegyzői Fegyelmi Bíróság a kijelölt vizsgálóbiztos jelentése alapján az indítványozó vétkességét megállapította, és vele szemben írásbeli megrovást valamint pénzbírság fegyelmi büntetést szabott ki. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Kúria Közjegyzői Fegyelmi Bírósága az elsőfokú fegyelmi határozatot helybenhagyta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, mert szerinte a fegyelmi bíróságok megsértették a tisztességes bírósági eljáráshoz és a védelemhez való jogát. Az indítványozó kérte a törvény támadott rendelkezéseinek megsemmisítését is, szintén a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére tekintettel. Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata során először arra mutatott rá, hogy a bírósági döntésekből kitűnik: a fegyelmi eljárás során az indítványozó nem hivatkozott eljárási szabálysértésre a fegyelmi eljárás megindításáról szóló, az elsőfokú fegyelmi tanács által hozott döntéssel kapcsolatban, azt először az Alkotmánybíróság előtti eljárásban kifogásolta. Az Alkotmánybíróság az indítványozó védelemhez való jogával összefüggésben megállapította, hogy az indítványozó nem a fegyelmi eljárással, hanem az azt megelőző eljárásokkal kapcsolatban hivatkozott az alapjogsérelemre. A törvényi szabályozás ugyanakkor – az indítványozó érvelésével ellentétben – sem a célvizsgálat elrendelésére irányuló eljárás során, sem a fegyelmi feljelentés megtételéről való döntés meghozatalára irányuló eljárás során nem rendelkezik az érintett meghallgatásáról. A közjegyzőkről szóló törvény vizsgálata során az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a közjegyzői fegyelmi eljárás nem tekinthető a bűnvádi eljárással rokon processzusnak. A vád és a védelem elkülönülése nem jelenik meg, a vizsgálóbiztos feladata nem a „vád” képviselete, hanem a tényállás megállapításához szükséges körülmények tisztázása és erről jelentés készítése. A fegyelmi eljárás megindításáról pedig nem a vizsgálóbiztos dönt, hanem a fegyelmi tanács, neki a fegyelmi eljárás megszüntetésére sem lehet közvetlen hatása. Mindezek alapján – a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben – sem a bíróság pártatlanság, sem a fegyverek egyenlősége követelményének a sérelme nem volt megállapítható. Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva ugyanakkor arra jutott, hogy az ügyben érintett eljárás szabályozása több ponton is bizonytalan tartalmú. Abból hiányoznak olyan garanciális szabályok, amelyek biztosítanák a fegyelmi eljárás alá vont közjegyzők törvényes, illetve törvény által rendelt bíróhoz való jogának az érvényesülését: nem biztosított például, hogy az adott fegyelmi ügyben egy előre megismerhető, objektív automatizmuson alapuló elosztási rend szerint megalakított fegyelmi tanács hozzon döntést, ez a hiányosság pedig alaptörvény-ellenességet eredményez.

• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1629/2019.)
Az ügy tárgya: A Győri Ítélőtábla Pk.I.25.629/2019/6. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (választási ügy, kampánytevékenység)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Győri Ítélőtábla választási kampány ügyében hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügyben egy választópolgár 2019. szeptember 20-án kifogást terjesztett elő, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az indítványozók (mint Győr megyei jogú város polgármestere, illetve mint Győr megyei jogú város képviselője, akik egyúttal a FIDESZ-KDNP pártszövetség jelöltjei voltak a 2019. október 13-ai önkormányzati választásokon) tevékenységükkel megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c), valamint e) pontjai szerinti alapelveket. Az érintett személy kifogásában arra hivatkozott, hogy az indítványozók általános iskolás gyerekek előtt tartottak az önkormányzati választások kampányidőszakában beszédet, egy fél éve már elkészült futópálya átadása során. A kifogást elbíráló a helyi választási bizottság elutasította; a döntést az MSZP fellebbezése folytán másodfokon eljáró területi választási bizottság helybenhagyta. Ezt követően az MSZP felülvizsgálati kérelemmel fordult a Győri Ítélőtáblához, amelyben hangsúlyozta, hogy a választási bizottságok döntései figyelmen kívül hagyták, hogy az indítványozók gyermekekkel kampányoltak. Az ítélőtábla a választási bizottság döntését megváltoztatta, és megállapította, hogy az indítványozók a gyermekek kampányeszközként való felhasználásával megsértették a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint az esélyegyenlőség Ve. szerinti alapelveit, ezért a további jogsértéstől eltiltotta, valamint bírsággal sújtotta őket. Az indítványozók ezt követően fordultak alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybíróságoz, és kérték, hogy az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdésének és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmére hivatkozással semmisítse meg a Győri Ítélőtábla végzését. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. A határozatában mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy sérti-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését az a körülmény, hogy az ítélőtábla úgy hívta fel nyilatkozattételre az indítványozókat, hogy nem tájékoztatta őket arról, hogy azt csak jogi képviselő útján terjeszthetik elő. Az Alkotmánybíróság az iratok alapján megállapította, hogy a területi választási bizottsági határozat tartalmazza a kellő tájékoztatást, és a határozatot a kifogással érintettek megkapták. Az indítványozóknak a tájékoztatáshoz való joga nem sérült, ezért a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog vonatkozásában az Alkotmánybíróság a végzést nem minősítette alaptörvény-sértőnek. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban azt is állították, hogy az ítélőtábla végzése azért alaptörvény-ellenes, mert a bíróság nem vette figyelembe döntése meghozatala során az Alaptörvény XXIII. cikkének (8) bekezdését, és ezáltal korlátozta az indítványozók közhivatal viseléséhez való jogát. Az Alkotmánybíróság ennek kapcsán utalt korábbi határozatára, amelyben megállapította, hogy egy polgármester vagy más önkormányzati képviselő kampányidőszakban is gyakorolhatja fennálló megbízatásából fakadó jogait, tehát lehetősége van a törvényi keretek között, tisztségével összefüggésben tevékenységeket folytatni, így akár megjelenni egy átadó ünnepségen. Azonban ilyen esetben a saját felelőssége, hogy az esemény ne váljék a kampány, mint politikai tevékenység részévé. Ellenkező esetben, az ügy körülményeitől függően, így különösen ha az a saját kampány részévé válik, az ilyen esemény minősülhet tiltott kampánytevékenységnek. Ezt a körülményt az eljárások során alaposan kell vizsgálni, mert a Ve. alapelveinek tág értelmezése oda vezethet, hogy kampányidőszakban semmilyen feladatot nem lehet a nyilvánosság előtt elvégezni. A konkrét esetben az ítélőtábla döntése a Kúria által követett állandó bírói gyakorlaton alapul, amely szerint gyerekeket nem lehet kampánycélokra felhasználni. Az Alkotmánybíróság ezért úgy értékelte, hogy az ítélőtábla végzése nem sértette meg az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdését.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1630/2019.)
Az ügy tárgya: A Győri Ítélőtábla Pk.I.25.628/2019/5. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (választási ügy, kampánytevékenység)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Győri Ítélőtábla választási kampány ügyében hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügyben egy választópolgár 2019. szeptember 20-án kifogást terjesztett elő, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az indítványozó (mint Győr megyei jogú város képviselője, aki egyúttal a FIDESZ-KDNP pártszövetség jelöltje volt a 2019. október 13-ai önkormányzati választásokon) tevékenységével megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c), valamint e) pontjai szerinti alapelveket. Az érintett személy kifogásában arra hivatkozott, hogy az indítványozó 2019. szeptember 17-én a győri Kovács Margit Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolában, az ott végrehajtott műszaki beruházást ismertető és a képviselői munkát értékelő videót készített – olyan időben, amikor még az iskolában tartózkodtak a gyermekek –, és azt saját közösségi felületén, saját profilja alatt közzétette. A kifogást az elbíráló helyi választási bizottság elutasította; a döntést az MSZP fellebbezése folytán másodfokon eljáró területi választási bizottság helybenhagyta. Ezt követően az MSZP felülvizsgálati kérelemmel fordult a Győri Ítélőtáblához, amelyben hangsúlyozta, hogy a választási bizottságok döntései figyelmen kívül hagyták, hogy az indítványozó gyermekekkel kampányolt. Az ítélőtábla a választási bizottság döntését megváltoztatta, és megállapította, hogy az indítványozó képviselőjelölt a videót olyan időpontban készítette, amikor még az iskola látta el a diákok felügyeletét, és a videóban fel-feltűnnek az iskolába járó diákok. Az indítványozó ezzel megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint az esélyegyenlőség Ve. szerinti alapelveit, ezért a további jogsértéstől eltiltotta, valamint bírsággal sújtotta őt az ítélőtábla. Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybíróságoz, és kérte, hogy az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdésének és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmére hivatkozással semmisítse meg a Győri Ítélőtábla végzését. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. A határozatában mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy sérti-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését az a körülmény, hogy az ítélőtábla úgy hívta fel nyilatkozattételre az indítványozót, hogy nem tájékoztatta őt arról, hogy azt csak jogi képviselő útján terjesztheti elő. Az Alkotmánybíróság az iratok alapján megállapította, hogy a területi választási bizottsági határozat tartalmazza a kellő tájékoztatást, és a határozatot a kifogással érintett megkapta. Az indítványozónak a tájékoztatáshoz való joga nem sérült, ezért a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog vonatkozásában az Alkotmánybíróság a végzést nem minősítette alaptörvény-sértőnek. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt is állította, hogy az ítélőtábla végzése azért alaptörvény-ellenes, mert a bíróság nem vette figyelembe döntése meghozatala során az Alaptörvény XXIII. cikkének (8) bekezdését, és ezáltal korlátozta az indítványozó közhivatal viseléséhez való jogát. Az Alkotmánybíróság ennek kapcsán utalt korábbi határozatára, amelyben megállapította, hogy egy önkormányzati képviselő kampányidőszakban is gyakorolhatja fennálló megbízatásából fakadó jogait, tehát lehetősége van a törvényi keretek között, tisztségével összefüggésben tevékenységeket folytatni, akár megjelenni egy átadó ünnepségen vagy felújításról szóló beszámolón. Azonban ilyen esetben a saját felelőssége, hogy az esemény ne váljék a kampány mint politikai tevékenység részévé. Ellenkező esetben, az ügy körülményeitől függően, így különösen ha az a saját kampány részévé válik, az ilyen esemény minősülhet tiltott kampánytevékenységnek. Ezt a körülményt az eljárások során alaposan kell vizsgálni, mert a Ve. alapelveinek tág értelmezése oda vezethet, hogy kampányidőszakban semmilyen feladatot nem lehet a nyilvánosság előtt elvégezni. A konkrét esetben az ítélőtábla döntése a Kúria által követett állandó bírói gyakorlaton alapul, amely szerint gyerekeket nem lehet kampánycélokra felhasználni. Az Alkotmánybíróság ezért úgy értékelte, hogy az ítélőtábla végzése nem sértette meg az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdését.

Leave a Reply 67 megnézve, 1 alkalommal mai nap |