| Mobile | RSS

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL((LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL

LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)


• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/325/2019.)
Az ügy tárgya: A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 869. § (1) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (büntetőügy; bíró kizárása másodfokú eljárásból
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a büntetőeljárásról szóló törvény egy rendelkezése ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszt, ugyanakkor a kérelem alapján megsemmisítette a Zalaegerszegi Törvényszéknek szintén támadott ítéletét. Az indítványozó érdemi indokolásában egyfelől kifejtette: az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el. Ezt az új Be. szabályozása figyelembe is vette, ám az átmeneti rendelkezések között található, az indítványozó által támadott szabály szerint a törvényszék másodfokú tanácsának tagjaira ez a kizárási ok csak a 2016. november 30-a után indult büntetőeljárásokban irányadó. Erre tekintettel a támadott rendelkezés ellentétes az Alaptörvényben rögzített pártatlanság elvével és nem felel meg a korábbi alkotmányos követelménynek sem. Az indítványozó a támadott ítéletekkel összefüggésben előadta, hogy a másodfokú eljárásban a tanács elnökeként és a tanács tagjaiként eljáró bírók valamennyien részt vettek a nyomozati szakban az előzetes letartóztatás elleni fellebbezés elbírálásában is, ami sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, azon belül is a pártatlanság elvét. Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során először is leszögezte, hogy a bírák büntetőeljárásokban való kizárásával kapcsolatos, korábban kimondott alkotmányos követelmények a régi büntetőeljárási törvényhez kapcsolódtak. Ugyanakkor ez nem jelenti, hogy az Alkotmánybíróság kizárással kapcsolatos gyakorlata és ahhoz kapcsolódóan az Alaptörvény értelmezése is figyelmen kívül hagyható lenne. Továbbra is ellentétes tehát a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező pártatlanság követelményével, ha a büntetőeljárásban a bírósági szakaszban olyan bíró jár el, aki a vádemelést megelőzően nyomozási bírói feladatokat látott el az ügyben. Az Alkotmánybíróság azonban rámutatott, hogy következetes gyakorlata szerint ha a vizsgált jogszabálynak van olyan értelmezése, amely az Alaptörvényből fakadó követelményeknek megfelel, vagyis az alapjogsértő helyzet megfelelő jogértelmezéssel feloldható, akkor az Alkotmánybíróság a hatályos jog kíméletével jár el, és elkerüli a jogszabályi rendelkezés megsemmisítését. Mivel ez ebben az esetben fennáll, ezért az Alkotmánybíróság elutasította a büntetőeljárási törvény megsemmisítésére irányuló panaszt. A támadott ítéletek vonatkozásában az Alkotmánybíróság azt hangsúlyozta, hogy a nyomozás során eljáró bírók nem járhattak volna el ítélkező bíróként. Mivel a jogerős ítéletet hozó bírói tanács összetétele nem felelt meg a pártatlanság elvének, ezért az Alkotmánybíróság a Zalaegerszegi Törvényszék támadott ítéletét megsemmisítette.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/331/2019.)
Az ügy tárgya: A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 289. § (1)-(3) bekezdés elleni alkotmányjogi panasz (szabadság pénzbeli megváltása)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a kormányzati igazgatásról szóló törvény (Kitv.) egyes rendelkezései megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A Kitv. támadott szabályozása a fizetett szabadsághoz való jog érvényesítésének lehetőségét – a felhalmozódott szabadságok természetben történő kivételének lehetőségét kizárva – helyettesítette a szabadság pénzbeli megváltásával. A támadott rendelkezések kihirdetése és hatályba lépése között 10 nap telt el. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés sérti az éves fizetett szabadsághoz való jogát, valamint – a kellő felkészülési idő hiánya miatt – sérti a jogbiztonság követelményét is. Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata során először is megállapította, hogy a törvényhozó a 2018. év végére a nem kívánatos mértékben és részben jogellenesen felhalmozott szabadságnapok pénzbeli megváltásának előírása mellett a 2019. évtől bevezetett új szabadságolási rendszer általános szabályaitól eltérő, az érintettek számára kedvezményes átmeneti szabályokat alkotott kizárólag a 2019. év vonatkozásában. A kedvezmény szerint a bármilyen okból ki nem adott, illetve ki nem vett szabadságnapokat felhalmozott kormánytisztviselőket 2019 elején a törvény erejénél fogva jogosulttá tette a részükre járó szabadság vagy annak egy részének az igénybe vételére. A szabadsághoz való tényleges hozzáférés szempontjából az ex lege szabadságkivétel lehetőségének a megteremtése kedvezményesnek minősül. Az Alaptörvény alapján a fizetett szabadsághoz való jognak egy naptári éven belül kell realizálódnia, és ehhez kapcsolóan a vonatkozó törvények – az indítványozó esetében jelenleg a Kitv. – ezért határozzák meg a szabadság mértékét éves időkeretben, és tartalmazzák azt, hogy az éves szabadságot a tárgyévben kell kiadni illetve igénybe venni. Egy „kitágított”, adott éven túli időkeretben való igénybevétel esetén már nem érvényesülhet, hanem egyenesen ellehetetlenül a munkavállaló tényleges regenerálódása és a valóban hatékony, a célja szerinti eredményre vezető pihenéshez való joga. A fentiekből következően a fizetett szabadság természetben történő igénybevételére irányuló, és eredménytelennek bizonyuló munkavállalói szándék  abban az esetben élvez alkotmányos alapjogi védelmet, ha ez a szándék a szabadságnak alapvetően a munkavégzés évében történő igénybevételére irányul. Megoldhatatlan és lehetetlen az ehhez kötődő, az ebből következő aktuális feltöltődéshez, rekreációhoz igénybe nem vett napok eredeti céljukat és funkciójukat szolgáló későbbi, utólagos pótlása. Az Alkotmánybíróság végül arra is rámutat, hogy a munkáltatója által követett törvényellenes szabadságkiadási gyakorlatra, illetve annak továbbfolytatására a panaszos nem alapíthatott olyan megalapozott várakozást, amely bekövetkeztének az elmaradása alkotmányos védelemben részesülhetne. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.

• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/966/2019.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 27.Bpkf.5983/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartási körülmények miatti kártalanítás)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján megsemmisítette a Fővárosi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja és a Fővárosi Törvényszék fogvatartási körülmények miatti kártalanítás tárgyában hozott végzéseit. Az indítványozó fogvatartása körülményei miatt 2017. február 17. napján kártalanítás iránt kérelmet nyújtott be, amelyet 2017. április 3. napján kiegészített, miután 2005. december 29. és 2017. március 17. között büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodott. Az eljárt bíróságok megállapították, hogy az indítványozó fogvatartási körülmények miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) benyújtott kérelmét az EJEB 2015. július 30. napján vette nyilvántartásba. Mindez pedig a vonatkozó szabályozás alapján azt jelenti, hogy a 2013. augusztus 12. napját megelőző időszakra kártalanítási igény nem nyújtható be, mivel a jogsértés megszűnése és az EJEB-hez benyújtott kérelem nyilvántartásba vétele között több mint hat hónap telt el. Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági végzésekben kifejtett jogértelmezés, amelynek következtében az említett időszak tekintetében elutasították a kérelmét, többek között az Alaptörvényben rögzített jogállamiság elvét sérti. A jogállamiság sérelmét abban látta, hogy az eljárt bíróságok a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütköző jogértelmezést fejtettek ki az ügyben, ugyanis a jogalkotó a szabályozás során egyértelművé tette, hogy a bíróságok által végzéseikben felhívott határidőt és ahhoz kapcsolódó értelmező rendelkezést csak a jogszabály hatálybalépésétől lehet alkalmazni. Azzal tehát, hogy az eljárt bíróságok az említett rendelkezést jogszabály hatálybalépését megelőző fogvatartási időszak tekintetében is alkalmazták, visszaható jelleggel olyan követelményt állítottak a jogérvényesítésre, amelynek megfelelni utólag már nem lehet. Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során rámutatott, hogy az eljárt bíróságok – az átmeneti rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva – olyan körülményt értékeltek az indítványozó terhére, amelyet 2017. január 1. napját megelőzően nem ismerhetett, annak eleget nem tehetett. A bíróságok említett jogértelmezése tehát a vizsgált időszakban még nem létező jogszabályi kötelezettség megkövetelésével, azaz az elbírált időszakban még nem hatályos jogszabály alkalmazásával döntött az indítványozó számára hátrányosan a kártalanítási igényről és ezzel megsértette az Alaptörvényben garantált visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírósági döntéseket megsemmisítette.
• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/819/2019.)
Az ügy tárgya: A Székesfehérvári Törvényszék 7.Bpkf.601/2018/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartási körülmények miatti kártalanítás)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján megsemmisítette a Székesfehérvári Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja és a Székesfehérvári Törvényszék fogvatartási körülmények miatti kártalanítás tárgyában hozott végzéseit. Az indítványozó fogvatartása körülményei miatt 2017. március 23. napján kártalanítás iránt kérelmet nyújtott be, miután 2012. november 8. és 2016. augusztus 2. között büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodott. Az eljárt bíróságok megállapították, hogy az indítványozó 2016. február 5. napján fogvatartási körülmények miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) nyújtott be kérelmet, amit az EJEB 2017. január 1. napjáig nyilvántartásba vett. Mindez pedig a vonatkozó szabályozás alapján azt jelenti, hogy az EJEB-nek küldött kérelem benyújtásának időpontját alapul véve, a hat hónapos elévülési idővel számolva a fogvatartás 2015. augusztus 5. napját megelőző időszaka nem vizsgálható. Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági végzésekben kifejtett jogértelmezés, amelynek következtében az említett időszak tekintetében elutasították a kérelmét, többek között az Alaptörvényben rögzített jogállamiság elvét sérti. A jogállamiság sérelmét abban látta, hogy az eljárt bíróságok a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütköző jogértelmezést fejtettek ki az ügyben, ugyanis a jogalkotó a szabályozás során egyértelművé tette, hogy a bíróságok által végzéseikben felhívott határidőt és ahhoz kapcsolódó értelmező rendelkezést csak a jogszabály hatálybalépésétől lehet alkalmazni. Azzal tehát, hogy az eljárt bíróságok az említett rendelkezést jogszabály hatálybalépését megelőző fogvatartási időszak tekintetében is alkalmazták, visszaható jelleggel olyan követelményt állítottak a jogérvényesítésre, amelynek megfelelni utólag már nem lehet. Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során rámutatott, hogy az eljárt bíróságok – az átmeneti rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva – olyan körülményt értékeltek az indítványozó terhére, amelyet 2017. január 1. napját megelőzően nem ismerhetett, annak eleget nem tehetett. A bíróságok említett jogértelmezése tehát a vizsgált időszakban még nem létező jogszabályi kötelezettség megkövetelésével, azaz az elbírált időszakban még nem hatályos jogszabály alkalmazásával döntött az indítványozó számára hátrányosan a kártalanítási igényről és ezzel megsértette az Alaptörvényben garantált visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírósági döntéseket megsemmisítette.

• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/199/2019.)
Az ügy tárgya: A Kecskeméti Törvényszék 2.Bpkf.818/2018/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartási körülmények miatti kártalanítás)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján megsemmisítette a Kecskeméti Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja és a Kecskeméti Törvényszék fogvatartási körülmények miatti kártalanítás tárgyában hozott végzéseit. Az indítványozó fogvatartása körülményei miatt 2017. február 22. napján kártalanítás iránt kérelmet nyújtott be, miután 2014. március 5. és 2016. szeptember 22. között büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodott. Az eljárt bíróságok megállapították, hogy az indítványozó a fogvatartási körülmények miatt 2016. november 29. napján nyújtott be kérelmet az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB). Mindez pedig a vonatkozó szabályozás alapján azt jelenti, hogy a 2015. június 22. napját megelőző időszakra kártalanítási igény nem nyújtható be, mivel a jogsértés megszűnése és az EJEB-hez benyújtott kérelem benyújtása között több mint hat hónap telt el. Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági végzésekben kifejtett jogértelmezés, amelynek következtében az említett időszak tekintetében elutasították a kérelmét, többek között az Alaptörvényben rögzített jogállamiság elvét sérti. A jogállamiság sérelmét abban látta, hogy az eljárt bíróságok a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütköző jogértelmezést fejtettek ki az ügyben, ugyanis a jogalkotó a szabályozás során egyértelművé tette, hogy a bíróságok által végzéseikben felhívott határidőt és ahhoz kapcsolódó értelmező rendelkezést csak a jogszabály hatálybalépésétől lehet alkalmazni. Azzal tehát, hogy az eljárt bíróságok az említett rendelkezést jogszabály hatálybalépését megelőző fogvatartási időszak tekintetében is alkalmazták, visszaható jelleggel olyan követelményt állítottak a jogérvényesítésre, amelynek megfelelni utólag már nem lehet. Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során rámutatott, hogy az eljárt bíróságok – az átmeneti rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva – olyan körülményt értékeltek az indítványozó terhére, amelyet 2017. január 1. napját megelőzően nem ismerhetett, annak eleget nem tehetett. A bíróságok említett jogértelmezése tehát a vizsgált időszakban még nem létező jogszabályi kötelezettség megkövetelésével, azaz az elbírált időszakban még nem hatályos jogszabály alkalmazásával döntött az indítványozó számára hátrányosan a kártalanítási igényről és ezzel megsértette az Alaptörvényben garantált visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírósági döntéseket megsemmisítette.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1058/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.22.463/2017/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (személyiségi jog megsértése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította Kúria személyiségi jog megsértése tárgyában indult perben hozott ítélete ellen, a Magyar Nemzeti Bank elnöke által előterjesztett alkotmányjogi panaszt indítványt. Az MNB alapítványrendelése, azok működése és gazdálkodása 2016-ban közéleti vita tárgyát képezte, a sajtó vezető témája volt. Az alapügy alperese mint országgyűlési képviselő azonnali kérdés formájában többször is kérdést intézett az indítványozóhoz az Országgyűlésben. Az indítványozó válaszában politikai támadásnak, botrányosnak tartotta a kérdéseket. Az alapügy alperese viszontválaszában kifejtette, hogy ő nem az MNB-t támadja, hanem az indítványozó személyét, aki – véleménye szerint – családjával együtt közpénzt lopott az MNB alapítványainak létrehozásával, emiatt pedig le kellene mondania. Az indítványozó keresetében azt állította, hogy a kérdésben szereplő állítások tényállítások voltak, amelyekkel az alapügy alperese megsértette a jóhírnévhez való jogát. Azt is kérte, hogy amennyiben a bíróság a kérdés tartalmát véleménynyilvánításnak tekinti, akkor a becsületének sérelmét állapítsa meg. Az ügyben első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék az alkotmánybírósági gyakorlattal összhangban – amely szerint a közéleti szereplőknek a túlzó, felfokozott hangulatú véleményeket is tűrniük kell, akkor is, ha azok tevékenységüket negatív módon értékelik, ugyanis számolniuk kell azzal, hogy politikai ellenfeleik tevékenységüket, szereplésüket kritikával illetik – elutasította a keresetet. Az Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék ítéletét helyben hagyta, a Kúria pedig – felülvizsgálati eljárás keretében – hatályában fenntartotta. Az indítványozó emberi méltóságának és a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmére hivatkozva nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata során először is rámutatott, hogy a közéleti közlésekhez fokozottabb alaptörvényi védelem kapcsolódik. Az alapügy alperese (aki maga is közügyekben nyilvánult meg, a közéleti vita fő helyszínének számító Országgyűlésben, és státusza alapján is közszereplőnek minősül) a közügyek megvitatásával kapcsolatba hozhatóan fejtette ki a véleményét az indítványozóról, és a közéleti vita tárgyát képező ügyekből levont következtetése alapján fogalmazott meg – kétséget kizáróan túlzó – véleményt róla. Az indítványozó és az alapügy alperese közötti vita az Országgyűlésben zajlott, amely a közéleti viták fő színtere és mint ilyen, a parlamenti hagyományok alapján egy olyan helyszín, ahol a véleménynyilvánítás csak egészen szélsőséges esetben korlátozható, azaz a vitában részt vevőknek általánosságban is nagyobb tűrési kötelessége van a megfogalmazott kritikákkal szemben. Jelen ügyben az eljáró bíróságok az Alkotmánybíróság gyakorlatát teljes mértékben figyelembe vették az alapügy alperesének felszólalása, és annak tartalmának megítélése során. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.

• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/705/2017.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.VI.21.707/2016/9. számú ítélete és a Pp. 386/J. §-a elleni alkotmányjogi panasz (kiemelt jelentőségű per)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a korábbi polgári eljárási törvény egy rendelkezése, illetve a Kúria kártérítési perben hozott ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz indítványt. Az indítványozó által előadott érdemi indokolás szerint a Kúria ítélete sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jogát, mivel a felülvizsgálati eljárásban új bizonyítékot értékelt, és új bizonyítást vett fel. Az indítványozó meglátása szerint a korábbi polgári eljárási törvény támadott rendelkezése miatt született rá nézve hátrányos ítélet. Annak értelmében ugyanis a kiemelt jelentőségű perekben – mint amilyen az érintett ügy – a bíróság nem köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. Szerinte ez a rendelkezés sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során először is rámutatott, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog szempontjából eltérés mutatkozik a vizsgálatban akkor, ha az alkotmányjogi panaszeljárás tárgya egy norma, illetve ha egy bírói döntés. Előbbi esetben a kérdés az, hogy a sérelmezett szabály normatív szinten korlátozza-e a szóban forgó alapjogot, illetve annak az indítványban felhívott valamely részjogosítványát, és ha igen, miként igazolható a korlátozás alkotmányossága. Utóbbi esetben a konkrét bírósági eljárást szükséges megítélni és az eljárás egészére kiható módon határozni arról, hogy az elemeiben és egészében véve is kielégíti-e a kiegyensúlyozottsággal szemben támasztott alapjogi követelményeket. Ennek fényében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a sérelmezett szabály nem volt Alaptörvény-ellenes. Az ugyanis nem zárta el a feleket attól, hogy a törvényes bíró a keresetről érdemi döntést hozzon, illetve a felek egyáltalán nem estek el attól a lehetőségtől, hogy indítványaikkal, nyilatkozataikkal a bírósághoz forduljanak. A bíróságot pedig a sérelmezett szabály nem mentesítette az alól a feladat- és hatáskör alól, hogy a felek által elé tárt beadványok alapján határozzon a peresített igényekről, alakítva ezzel a felek alanyi jogait. A támadott rendelkezés nem nem érintette a felek egyenrangú pozícióját a bírósági eljárásban, mivel az arra vonatkozott, hogy a bíróság milyen viszonyban áll a felekkel, és nem arra, hogy a felek egyensúlyban állnak-e egymással. Végül az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az eljárási törvény sérelmezett rendelkezése nem áll kapcsolatban a jogorvoslathoz való joggal, ugyanis nem érinti azt, hogy a felek miként gyakorolhatják jogorvoslati jogaikat az érdemi döntésekkel szemben, és hogy a magasabb szinten álló jogorvoslati fórum képes-e a jogsérelem tényleges orvoslására. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megjegyezte, hogy a jogorvoslati kioktatás alól a kiemelt jelentőségű perekre vonatkozó szabályok sem mentesítették a bíróságokat. A támadott ítélettel összefüggésben az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a sérelmezett döntés nem új bizonyítékon alapul, ugyanis a Kúria jogkérdést döntött el az akta részét képező iratok alapján. A tisztességes bírósági eljárás alapjoga sem teremt az Alkotmánybíróság számára hatáskört arra, hogy szakjogi kérdésekben, a bizonyítékok értékelésében és az ezekből adódó következtetések mérlegelés alapján való levonásában felülbírálja a bírói döntéseket. Önmagában egy eljárási törvény megsértése sem eredményezi minden esetben az igazságos döntéshez vezető peres eljárás méltánytalanságát. Ezek ugyanis törvényességi és nem alkotmányossági kérdések. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó csupán a Kúria eltérő, és számára pervesztességet eredményező értelmezését sérelmezi, ezért a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme nem volt megállapítható. Végül az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a jogorvoslathoz való jog nem terjed ki a rendkívüli jogorvoslati eljárásokra. A Kúria felülvizsgálati döntése ennek az alapjognak a védelmi körén kívül áll, tehát azt nem sérthette meg. A jogorvoslathoz va
ló jogból ugyanis nem következik, hogy a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott érdemi döntésével szemben még egy további jogorvoslati lehetőségnek rendelkezésre kellene állnia.
• AB határozat jogegységi döntés megsemmisítéséről (III/1350/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria 2/2019. Büntető Jogegységi Határozata elleni bírói kezdeményezés (összbüntetésbe foglalás)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezés alapján visszaható hatállyal megsemmisítette az összbüntetési eljárás során alkalmazandó büntető anyagi jogi szabályokról szóló 2/2019. büntető jogegységi határozatot, illetve elrendelte a BJE alkalmazásával meghozott, jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. A BJE értelmében az összbüntetési eljárás során alkalmazandó büntető törvény meghatározásakor az alapítéletekkel elbírált bűncselekmények elkövetési ideje közömbös: annak van jelentősége, hogy az összbüntetésbe foglalás lehetősége mikor nyílt meg. Az indítványozó bíró szerint a BJE a jogalanyok helyzetét elnehezítő új Btk.-szabályozás alkalmazását írja elő az összbüntetési eljárásokban az új Btk. hatályba lépését megelőzően elítéltek esetében is, ezért sérti a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát. Hivatkozott a 10/2018. (VII. 18.) AB határozatára amelyben az Alkotmánybíróság megsemmisítette az új Btk. átmeneti rendelkezéseinek a BJE-vel azonos tartalmú szabályát. A bíró szerint továbbá a büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó szabályok alkalmazása nem ütközhet a visszaható hatály tilalmába. A bírói gyakorlatra történő hivatkozás továbbá nem járhat azzal a következménnyel, hogy az arra alapított határozat ellentétes legyen az Alaptörvénnyel, valamint az azt értelmező Alkotmánybíróság határozatával. A BJE ezen felül sérti a hatalommegosztás elvét is, mivel abban a Kúria a Btk. 2. §-ának előírását figyelmen kívül hagyva – annak mérlegelését lényegében kizárva – döntött az alkalmazandó anyagi jogról. Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során először is megállapította, hogy az összbüntetés módosított szabályainak a bevezetését a jogalkotó nem bízta a jogalkalmazásra, hanem azt az új Btk. átmeneti rendelkezéseiben szabályozta. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben korábban nem csupán azt állapította meg, hogy az az érintett elítéltekre nézve hátrányos tartalmú, helyzetüket elnehezítő, hanem azt is, hogy a rendelkezés alkalmazásáról a jogalkotó visszamenőleges hatállyal rendelkezett. Ezt követően az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy a BJE – a korábbi, lényegében azonos tartalmú szabályozáshoz hasonlóan – nem áll összhangban az Alaptörvénnyel. Az összbüntetési szabályok alkalmazása akkor nem sérti a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalmát, ha az új Btk.nak a régi Btk. összbüntetési szabályaihoz képest súlyosabb rendelkezésit csak olyan ítéletek büntetéseinek az összbüntetésbe foglalására alkalmazzák a bíróságok, amelyek az adott jogszabályi rendelkezések hatályba lépését követően lettek jogerősek. Az új Btk. a hatálybalépését megelőzően jogerőre emelkedett ítéletekben foglalt büntetések összbüntetésbe foglalására akkor alkalmazhatók, ha az elítéltre nézve kedvezőbb, előnyösebb előírást rögzítenek. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az összbüntetésbe foglalás lehetősége ugyan valóban az időrendben második jogerős ítélettel nyílik meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy az időrendben első ítélet büntetőjogi jogkövetkezményt meghatározó rendelkezését az összbüntetés ne foglalná magába, ne írná felül. Az összbüntetés így ugyanolyan hatást gyakorol az időrendben elsőként jogerős ítéletre, mint az összbüntetéssel érintett több jogerős ítéletre. Ebből következően a visszaható hatály tilalmának a tiszteletben tartása szempontjából az időrendben elsőként hozott ítélet jogerőre emelkedésének a dátuma a meghatározó. Mivel mindezen követelményeknek a BJE nem felel meg, ezért az sérti az Alaptörvényt. Végül az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az összbüntetés anyagi jogi szabály, és az összbüntetés megállapítása az ítélkező bíró feladata, függetlenül attól, hogy arra az alapeljárásban vagy utóbb, különleges eljárásban kerül sor. Anyagi jogi szabály alkalmazásakor pedig az ítélkező bírónak az Btk. időbeli hatályát szabályozó 2. §-a alapján kell eljárni. A Kúria a BJE-vel lényegében a Btk. 2. § (3) bekezdésében meghatározottakon túl egy új kivételszabályt, vagyis jogot alkotott, amellyel a Btk. 2. § (1) bekezdése szerinti főszabály alka
lmazását az összbüntetéssel összefüggő egyes esetekben kizárta. A BJE ezért sérti a hatalommegosztás elvét is.

Leave a Reply 52 megnézve, 1 alkalommal mai nap |