< Böngészés > Főoldal / EU Sajtószoba, europarl.europa.eu/news/en, europarl.hu, Fecsegő hírek, Közélet / Blog article: Magyarország lett az új autoriter rezsimek iskolapéldája

| Mobile | RSS

Magyarország lett az új autoriter rezsimek iskolapéldája

D KOS20141002022
Fábián Tamás

FÁBIÁN TAMÁSf

A közpénz a közös pénzünk. Senki sem dugdoshatja, és aki költ belőle, annak el kell számolnia vele.TÁMOGASS TE IS!

Az új versengő tekintélyelvű rezsimek címmel jelent meg egy tanulmány a Journal of Democracy nevű, tekintélyes politikatudományi folyóirat 2020. januári számában. A szerzőpáros, Steven Levitsky és Lucan Way (előbbi a Harvard Egyetem, utóbbi a Torontói Egyetem professzora) neve a magyar közönségnek is ismerős lehet: hivatkoztunk már munkájukra az Indexen, írtak cikket Magyarországról a Washington Postba, Levitsky adott interjút a 444-nek is; 2010-ben megjelent Competitive Authoritarianism: Hybrid Regimes After the Cold War című könyvük az autoriter rendszerekről szóló szakirodalom alapműve. 

Legújabb írásukban Levitsky és Way áttekintik, hogyan is állnak a versengő tekintélyelvű rezsimek a világban. Ezek a rendszerek messziről, formailag úgy néznek ki, mint a konszolidált demokráciák, közelebbről viszont látszik, hogy a hatalmon lévők szándékosan úgy torzították a politikai versengést, hogy maguk felé lejtsen a pálya, a kormányváltás esélye pedig a lehető legkisebb legyen.

Míg 2010-ben megjelent könyvükben 35 ilyen rendszert azonosítottak az 1990 és 1995 közötti időszakban, most azt állítják, hogy 2019-ben 32 hibrid rezsim figyelhető meg a világon. A kör átalakult, vannak országok, amelyek hibrid rezsimekből teljesen átcsúsztak diktatúrába, máshol diktatúrából puhult fel a rendszer versengő tekintélyelvű rezsimmé, míg klasszikus demokráciákból is kinőttek autoriter berendezkedések. 

Kína és Oroszország erősödött

Ahhoz, hogy megértsük, miért létezhetnek még ma is versengő tekintélyelvű rezsimek, a szerzők szerint látni kell, hogyan roggyant meg a nyugati liberális hegemónia, amely a Szovjetunió összeomlása után 15 évig katonai, gazdasági és ideológiai értelemben is felszálló ágban volt. Az 1990-es években annyira meghatározó volt az USA és Európa befolyása, hogy amit a Nyugat mondott, az lényegében egyenlő volt a „nemzetközi közösséggel”. Ez a hegemónia világszerte nyomást gyakorolt az elitekre, hogy vegyék át a nyugati típusú demokráciát. 

Levitsky és Way szerint egy maroknyi olyan ország kivételével, amelyek rendelkeztek atomfegyverrel, olajjal vagy komoly saját piaccal, a konkrét diktatúrák járulékos költsége nagyon magas volt, a helyzet viszont teljesen változott. Ma már a kicsi országok esetében sem jár különösen nagy kockázattal és költségekkel, ha elmozdulnak az autoriter berendezkedés felé. Ennek oka, hogy

A 21. SZÁZADBAN „DRÁMAIAN MEGVÁLTOZOTT A NEMZETKÖZI KÖRNYEZET”. 

Kína és Oroszország felemelkedésével megváltozott a globális egyensúly, és véget ért a nyugati liberális hegemónia. Oroszország agresszívan szembe szállt a liberális nemzetközi normákkal, Kína pedig növekvő gazdasági erejével alakított ki maga körül Kína-barát politikai közösséget világszerte. 

A Nyugat meggyengült

Oroszország és Kína megerősödésével párhuzamosan meggyengült a nyugati liberális rendszer is. Az USA kudarcos háborúkat vívott Afganisztánban és Irakban, növekedett a feszültség az Európai Unióban, a 2008-as válság pedig erodálta a nyugati államok erejét, presztízsét és önbizalmát is, miközben Nyugaton belül is feljöttek az illiberálisok.

Ebben a környezetben a Nyugat demokratizáló kapacitása és akarata is jelentősen hanyatlott. Miközben a szerzők szerint az EU például a 70-es években komoly befolyást gyakorolt Dél-Európára, majd a 90-es években Kelet-Közép-Európára, a 21. század elején már keveset tett a visszatérő autokratikus törekvések ellen. Ugyanez figyelhető meg az Egyesült Államokban is, ahol a demokráciák támogatása már Barack Obama alatt is gyengült, Donald Trump elnöksége alatt pedig lényegében teljesen meg is szűnt. 

Barack Obama hivatalban levő amerikai elnök és Donald Trump megválasztott elnök kezet fog a sajtótájékoztatójukon a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában 2016. november 10-én, az elnökválasztás után két nappal.

Barack Obama hivatalban levő amerikai elnök és Donald Trump megválasztott elnök kezet fog a sajtótájékoztatójukon a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában 2016. november 10-én, az elnökválasztás után két nappal.Fotó: Michael Reynolds / MTI / EPA

A kutatók úgy látják, hogy míg Közép-Amerikában és Kelet-Közép-Európában majdnem minden versengő autoriter rezsim demokratizálódott 1990 és 2004 között, addig az utóbbi időben ezekben a térségekben újra felütötte fejét ez a jelenség.

Éles kontraszt, hogy míg a ’90-es években az erős európai nyomás segített elterelni autokratikus törekvéseket Albániában, Romániában és Szlovákiában, a megosztott EU mennyire kevés büntető eszközt alkalmazott 2010 és 2018 között az Orbán-kormányokkal szemben

– írták. 

Nehezebb dolga volt az új autoritereknek

Az átalakuló globális világrendben egy új jelenség is megfigyelhető. Szerintük korábban a versengő tekintélyelvű rendszerek olyan országokban alakultak ki, ahol nem voltak erős, független intézmények, alacsony volt a bérszínvonal, fejletlen volt a magán és a civil szektor, vagyis nem voltak meg a konszolidált demokratikus berendezkedés feltételei. 

Ehhez képest az elmúlt években olyan országokban is megjelentek versengő autoriter rendszerek, mint Magyarország, Törökország, Venezuela vagy a Fülöp-szigetek. Levitsky és Way szerint ezekben az országokban volt viszonylag stabil jogrendszer, fejlett gazdaság, komoly magánszektor, erős ellenzék; a Nyugati kapcsolódás is erősebb volt, mint mondjuk a Szubszaharai Afrika térségben vagy a Szovjetunió korábbi tagköztársaságaiban. 

Éppen ezért ezekben a fejlettebb országokban lényegesen nehezebb (volt) átalakítani a politizálás játékterét. Szofisztikáltabb stratégia, több képesség és nagyobb mobilizáló erő is szükséges volt, mint például Beninben, Madagaszkáron vagy Moldovában – írták a szerzők. 

A Néppárt volt Orbán pajzsa

Levitsky és Way szerint az új típusú versengő autoriter rezsimek legtisztább példája Magyarország. 2010-ig konszolidált demokrácia volt, erős, független állami intézményekkel, versengő pártrendszerrel, élénk civil társadalommal, szabad és sokszínű médiával. Bár elemzők 1990 után is láttak kockázatot a magyar demokrácia stabilitása kapcsán, 2010-ig ötször váltották egymást jobbközép és balközép kormányok, 2004-ben pedig csatlakoztunk az EU-hoz, az unió pedig elkezdte önteni a pénzt az országra.

Orbán ebből a helyzetből két év alatt, 2010 és 2012 között a kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött elfogadtatott egy új alkotmányt; feltöltötte Fidesz-hű emberekkel az állam minden fontosabb szegletét az Alkotmánybíróságtól a Legfőbb Ügyészségen, a Nemzeti Bankon át az Állami Számvevőszékig; a Fidesznek kedvezően átszabta a teljes választási rendszert; leuralta a média jelentős részét, hogy a kritikus információk ne juthassanak el sokakhoz. 

Az Európai Parlament legnagyobb frakciójának kongresszusán megválasztották a párt új tíztagú elnökségét, és újraválasztották főtitkárnak a spanyol Antonio López-Istúrizt, valamint a Néppárt eddigi kincstárnokát, a német Christian Schmidtet.

Az Európai Parlament legnagyobb frakciójának kongresszusán megválasztották a párt új tíztagú elnökségét, és újraválasztották főtitkárnak a spanyol Antonio López-Istúrizt, valamint a Néppárt eddigi kincstárnokát, a német Christian Schmidtet.Fotó: Antonio Bat / MTI / EPA

Annak ellenére, hogy Magyarország egyértelműen átcsúszott tekintélyelvű rendszerbe, az Orbán-kormányok nagyrészt elkerülték, hogy az EU befenyítse őket, „mert ügyesen használták a Fidesz tagságát az Európai Néppártban”. Levintsky és Way szerint

A FIDESZ NÉPPÁRTI TAGSÁGÁNAK 2019. MÁRCIUSI FELFÜGGESZTÉSÉIG ORBÁNT VÉDTÉK A PÁRTCSALÁD TAGJAI, TÖBBEK KÖZÖTT A CDU, MERT A FIDESZ HOZTA AZOKAT A SZAVAZATOKAT, AMELYEK SEGÍTSÉGÉVEL A NÉPPÁRT FENNTARTHATTA DOMINÁNS POZÍCIÓJÁT AZ EURÓPAI POLITIKÁBAN. 

A szerzők szerint tehát összességében a keleti hatalmak megerősödése és a nyugati hegemónia meggyengülése mellett az „apró visszaélések” és az Európai Parlamentben lévő stratégiai szövetségesek engedték Orbánnak, hogy közel tíz évig megússza büntetés nélkül az EU-ban. Bár 2019-ben növekedett a nyomás az unió felől Orbánon, az egyenlőtlen belpolitikai játéktér, valamint a gyenge és megosztott ellenzék miatt ez nem rengette meg a miniszterelnök hatalmát. 

(Borítókép: Orbán Viktor köszönti a katonákat a Közös fellépés 2014 hadgyakorlaton a Kőröshegyi lőtéren 2014. október 2-án. Fotó:  Koszticsák Szilárd / MTI)

fecsego.eu/index.hu

Leave a Reply 134 megnézve, 1 alkalommal mai nap |